Roman social and political structures | World History | Khan Academy

Most beszéljünk egy
kicsit az ókori Róma

társadalmi és államszerkezetéről.

Fontos, hogy ne tekintsünk
úgy az ókori Rómára,

mint egy beállt, soha
nem változó államalakulatra.

Alapításától kezdve több
mint ezer évig állt fenn.

Kezdetben királyság volt.

Amennyiben hiszünk az eredetmítosznak,

Rómát Romulus alapította i.e. 753-ban.

A történészek többsége
nem fogadja el ezt a hagyományt.

Utolsó királyukat, Tarquinius Superbust,
i.e. 509-ben fosztották meg trónjától,

és ekkor kiáltották ki
a Római Köztársaságot.

Róma végül Julius Caesar és Augustus
uralkodása alatt császárság lett.

Amikor ilyen hosszan áll fenn egy állam,

könnyű elképzelni, hogy társadalmi
szerkezete és politikai berendezkedése

idővel megváltozik.

Kezdjük a királyság időszakával,

mivel már ekkor megjelennek bizonyos

említésre méltó elemek,

olyan társadalmi és politikai struktúrák,

amelyek a köztársaság, majd
a császárság idején is fennmaradtak.

Az egyik érdekesség,

hogy amikor királyokra gondolunk,

dinasztiák jutnak eszünkbe.

Ha én király vagyok,

akkor legidősebb fiam,
vagy bizonyos kultúrákban

a legidősebb lányom, is király,
illetve királynő lesz.

Azonban Rómában,

különösen a királyság korai időszakában,

sok király választás útján
került hatalomra.

Nagy hatalmuk volt, az összes
hatalmat ők testesítették meg:

a végrehajtó, a törvényhozó hatalmat,

az igazságszolgáltatást, sőt,
vallási hatalommal is felruházták őket.

Érdekes belegondolni ebbe
a választott királyságba.

Ugyan nem mindegyikük került
választás útján trónra,

többek dinasztiát alapítottak,
mégis érdekes gondolat.

A Római Királyság idején
alakult ki egy másik fogalom is:

az állampolgárság intézménye.

Fontos felismerni, hogy manapság

sok országban mindenkit,

aki egy ország hivatalos lakosa,

egyben állampolgárnak is tekintenek.

Vagy legalábbis az ott élők többségét,

különösen azokat, akik ott születtek.

Rómában a helyzet ettől eltért.

Amikor a Római Királyságról beszélünk,

– csak felhívom a figyelmet,
mint sok más videóban,

hogy nem arról a kiterjedt
birodalomról beszélünk,

amivé majd néhány száz év múlva válik.

Azokban az időkben Róma valójában
csak a közvetlen római területeket uralta,

és az idők során, különösen
a köztársaság korában

terjeszkedni kezd, majd végül hegemóniát
szerez, uralkodó hatalommá válik

a Földközi-tenger térségében
és a Közel-Keleten,

vagy pontosabban a Közel-Kelet
bizonyos részein

és Dél-Európában.

De térjünk vissza a királyság korára.

A következő rajz, amit itt készítek,

az egész római civilizációra
vonatkozik majd.

Ha ez a fehér kör a népet jelöli,

akik római uralom alatt éltek,

ezeknek csak egy része volt római polgár.

Ezek itt az állampolgárok.

Mindannyian földtulajdonos férfiak.

– polgárok–

A polgárokat további
csoportokra oszthatjuk:

a patríciusokra,

akikre nemesekként is gondolhatunk.

Az alapján lehetett valaki patrícius,

hogy milyen családban született.

Maga a patrícius szó arra utal,

hogy az illető Róma alapító
atyáitól származik.

A polgárok másik csoportját
pedig a plebejusok alkották.

– Tehát az összes többi
a plebejus réteget alkotja;

a kör ezen részén jelöljük őket.

– És amint majd látjuk,
a patríciusok kezében

nagy hatalom és vagyon összpontosult,

hosszú időkön át.

Ám ahogy a köztársaság
korában haladunk előre,

azt figyelhetjük meg, hogy a plebejusok
egyre több hatalmat kapnak a kezükbe.

Többen közülük vagyonokat halmoznak fel,

számos patrícius család
pedig elszegényedik.

De többnyire a patríciusok, a nemesség,

az arisztokrácia tagjai.

Azonban a plebejusok közül is kerülnek ki

vagyonos és befolyásos személyek.

Most valószínűleg azt kérdezed,

hogy mi a helyzet itt a többiekkel.

Elképzelheted, kik lehetnek közöttük:
földtulajdonnal nem rendelkező férfiak,

nők, rabszolgák.

Noha nagyra értékeljük Rómát,

és nagyon sok érdekességet tudunk róla,

Róma egyik öröksége,

amit a történészek kissé
negatív színben tüntetnek fel,

az, hogy a római társadalom
rabszolgatartásra épült.

A rabszolgák többségét
leigázott népek adták,

olyanok, akiknek földjét
a rómaiak meghódtották.

Voltak köztük olyanok is,
akikről a hatóságok úgy vélték,

valamiféle bűntényt követtek el.

De a társadalom a rabszolgaságra épült.

A lakosság egy jelentős részének

nem voltak jogai,
rabszolgaként tekintettek rájuk.

A későbbiek során sikerült
néhány alapvető jogot szerezniük,

de könnyű elképzelni, hogy rabszolgaként

szinte semmi jogot nem gyakorolhattak.

A Római Királyság ideje alatt kialakult

egyéb intézmények között
említhetjük a senatust,

a római senatust.

A királyság alatt az uralkodó
gyakorolta a legnagyobb hatalmat.

De ahogy kikiáltották a köztársaságot,

a legfőbb hatalom a senatus
kezében összpontosult.

Ez itt a római senatus

egy jóval később keletkezett ábrázolása.

Fontos tudni, hogy
a Római Köztársaságban

a senatus nem az egyetlen
hatalmi intézmény vagy pozíció.

A consuloknak is fontos szerepük volt.

A consulok a végrehajtó
hatalmat képviselték.

Modern megfelelőjük,
pl. az Egyesült Államokban,

az elnök, aki a végrehajtó
hatalmat gyakorolja,

így a consuli tisztség
azzal állítható párhuzamba.

Ők irányítják a kormány munkáját,

ők a hadsereg fővezérei.

Habár a consuli méltóság
nagyon magas rangot jelentett,

igencsak korlátozott hatalommal járt.

Egyszerre két consult neveztek ki,

– ide rajzoltam a két consult –

akik bármikor megvétózhatták
egymás döntését,

nehogy egyik is túl sok hatalmat
ragadjon magához,

és csak egy évig
töltötték be a tisztséget.

Ez alatt az egy év alatt
havi váltásban gyakorolták

a tényleges consuli hatalmat.

Látható, hogy a consulok hatalmát
sokfelől korlátozták.

Noha a senatus hivatalosan tanácsadói
szerepet töltött be a consulok mellett,

a gyakorlatban a consul azt tette,

amire a senatus utasította.

A nagy kérdés az, hogy kiből lesz consul,

és kik lehetnek a senatus tagjai.

A korai időkben a szenátus

főleg patríciusokból állt.

De az idő előrehaladtával,

ahogy a plebejusok egyre
nagyobb befolyást szereztek,

különösen a Köztársaság

középső és késői időszakában,

egyre több gazdag plebejus
kerül be a szenátusba.

Általánosságban azonban elmondható, hogy

a senatust az arisztokrácia képviselői,

Róma vagyonos és befolyásos

férfiúi alkották.

Hogyan választották meg
a senatus tagjait?

Eleinte a consulok választották ki,

ki kerüljön a senatusba.

Később, illetve nem sokkal ezután,

a Római Köztársaság

fennállásának túlnyomó részében

a censor volt az a tisztviselő,

aki eldöntötte, ki legyen a senatus tagja.

Azt és kérdezhetnéd, ki döntötte el,

ki legyen a consul,

ki legyen a censor,

és a többi főtisztviselő,

akiket magistratusoknak neveztek.

Őket a Római Köztársaság egyik népgyűlése,

a comitia centuriata választotta meg.

Comitia centuriata

Ez a testület választotta
a consulokat, a főtisztviselőket,

a legmagasabb rangú magistratusokat.

Vajon kik alkották ezt a népgyűlést?

Miért nevezték comitia centuriatának?

Mindez úgy kezdődött,
hogy hadszervezési célból

a polgárokat százfős csoportokba
(centuriákba) osztották.

Konkrét esetekben, mint pl.
hogy ki legyen a consul,

először ezek a csoportok maguk szavaztak,

majd a képviselőjük a többségi döntés
értelmében szavazott a népgyűlésben.

Nem pusztán képviselőt választottak,

aki úgy szavazott, ahogy neki tetszett.

A csoport döntötte el, hogyan
szavazzon a képviselő a népgyűlésben.

Azért hívták comitia centuriatának,

mert a gyűlést a százfős
csoportok képviselői alkották.

A népgyűlés nagy hatalommal bírt,

ugyanis itt dőlt el, ki töltse be

a köztársaság legfontosabb hivatalait.

De nem ez volt az egyetlen
népgyűlés Rómában.

Ott volt a comitia tributa is,

amely a római lakosság

tribusok (törzsek) szerinti
felosztása alapján állt össze,

és amelybe mind plebejusok,
mind patríciusok küldhettek képviselőket.

Volt még a concilia plebis,
a plebejusok gyűlése.

Concilia plebis

Ugyan mindezek az intézmények az idők
során változásokon mentek keresztül,

pl. a plebejusok egyre nagyobb
hatalomra tettek szert,

az volt az általános elv, különösen
a Római Köztársaság idején,

hogy a senatus volt a fontos külpolitikai
kérdések megvitatásának színtere.

Itt tárgyalták meg,

hogy milyen irányba fejlődjön

Róma társadalma,

először a Köztársaság, majd

a császárság keretei között.