A vallás jó vagy rossz? (Ez egy beugratós kérdés)

Rengeteg jó és rossz dolgot tettek a vallás nevében. De hogy pontosan mi a vallás; jó-e vagy rossz önmagában véve? Kwame Anthony Appiah filozófus egy tág körű, meglepő rálátást biztosít a témára.

Az emberek mindig is beszéltek a vallásról.

(Nevetés)

A késői, nagy Christopher Hitchens

írt egy könyvet "God is Not Great" címen,

amelynek az alcíme az volt, hogy
"A vallás mindent megmérgez".

(Nevetés)

De a múlt hónapban, a Time magazinban

David Wolpe rabbi, akit
Amerika rabbijának is neveznek,

azt mondta, -- hogy egyensúlyba helyezzük
ezt a negatív jellemzést --

nem lehet jelentékeny
társadalmi változást elérni,

csakis a szervezett vallás révén.

Az ilyesféle negatív

és pozitív megjegyzések nagyon régiek.

Van itt egy a zsebemben, Lucretiustól,

az időszámításunk előtti első századból,

"A természetről" című könyv szerzőjétől,
aki azt állítja, hogy

"Tantum religio potuit suadere malorum"

-- ezt már fejből kellene tudnom --,

ami azt jelenti, hogy
mennyire képes a vallás

az embereket gonosz tettekre ösztönözni,

és beszélt arról,

hogy Agamemnón a lányát, Iphigeniát,

feláldozta egy oltáron azért,

hogy megőrizze
a hadserege jó kilátásait.

Szóval, voltak ezek a
hosszú viták a vallásról,

amelyek századokon át, ebben az esetben

igazából egy évezreden át, tartottak.

Az emberek sokat beszéltek erről,

mondtak jót, rosszat,

és közömbös dolgokat is róla.

Amiről ma meg akarom győzni önöket,

az egy nagyon egyszerű állítás,

vagyis hogy ezek a viták

egy bizonyos értelemben abszurdak,

mert nincs olyan, hogy vallás,

amelyről ezeket állíthatnánk.

Nincs olyan dolog,
amit vallásnak neveznek,

és így sem jó, sem rossz,

de még csak közömbös sem lehet.

Ha elgondolkodnak a dolgok

nem létezéséről szóló állításokról,

az egyik egyértelmű módszer
arra, hogy megállapítsuk

egy állítólagos dolog nem létét

az lenne, hogy javaslunk
egy meghatározást,

majd megvizsgáljuk, hogy
bármi kielégíti-e azt.

Ezt a kis utat választom

kezdésnek.

Ha belenéznek a szótárakba,

és ha belegondolnak,

a vallás egyik legtermészetesebb
definíciója az,

hogy istenekben vagy szellemi lényekben
való hitet foglal magába.

Ahogy mondtam,
ez van legtöbb szótárban,

de megtalálhatják

Sir Edward Tylor munkájában is,

aki az antropológia első
professzora volt Oxfordban,

egyike az első modern antropológusoknak.

A primitív kultúráról szóló könyvében

azt írja, hogy a vallás lényege, amit ő
animizmusnak nevezett,

az a hit a spirituális erők
létezésében,

a lelkekben való hit.

Az első probléma ezzel a definícióval

Paul Beatty legújabb, "Tuff" című
regényében merül fel.

Egy pasi beszélget egy rabbival.

A rabbi azt mondja,
hogy ő nem hisz Istenben.

A pasi azt kérdi: "Te rabbi vagy,
hogyhogy nem hiszel Istenben?"

A válasz pedig: "Ezért olyan
nagyszerű zsidónak lenni.

Lényegében nem kell higgy Istenben,

csak a zsidó létben." (Nevetés)

Tehát ha ez a pasi egy rabbi,
és egy zsidó rabbi,

és ha hinned kell Istenben
ahhoz, hogy vallásos légy,

akkor egy elég ellentmondásos
következtetésre jutunk,

hiszen ha lehetsz zsidó rabbi

anélkül, hogy hinnél Istenben,

akkor a judaizmus nem vallás.

Ez egy eléggé meglepő gondolatnak tűnik.

Van egy másik ellenérv is.

Egy barátom, egy indiai barátom,

elment a nagyapjához,
még fiatal gyermekként,

és így szólt hozzá:

"Beszélni akarok veled a vallásról".

Nagyapja azt válaszolta:
"Túl fiatal vagy.

Gyere vissza, tinédzser korodban."

A fiú visszament tinédzser korában,

és így szólt a nagyapjához,

"Lehet, hogy most már túl késő,

mert már rájöttem, hogy
nem hiszek az istenekben."

A nagyapja pedig, aki bölcs ember volt,
azt mondta:

"Ó, tehát te a hindu hagyomány

ateista csoportjához tartozol." (Nevetés)

És végül, itt egy ember,

aki híresen nem hisz Istenben.

Ő pedig a dalai láma.

Gyakran viccelődik azzal, hogy
ő a világ vezető ateistája.

De ez igaz, mert a dalai láma vallása

nem szól az Istenben való hitről.

Most azt gondolhatják,
hogy ez csak azt mutatja,

hogy rossz definíciót adtam meg,

és hogy másik definíciót kéne adnom,

amit ezeken a példákon tesztelhetnék,

hogy találjak valamit,
ami úgy ragadja meg

az ateista judaizmust,
az ateista hinduizmust,

és az ateista buddhizmust,
mint vallási formákat,

de úgy hiszem ez rossz ötlet,

és az ok amiért azt gondolom az az, hogy

szerintem elképzelésünk a vallásról

nem így működik.

Elképzelésünk a vallásról
úgy működik,

hogy tulajdonképpen van egy listánk

a vallási paradigmákról,

és az alcsoportjairól, ugye,

és ha valami új jelenik meg,

ami vallásnak tűnik,

azt kérdezzük:
"Ez nem olyan, mint egy ezek közül?"

Így van?

És úgy vélem, nem csak ahogyan
gondolkodunk a vallásról,

és ez, ahogy lenne,

tehát a mi szemszögünkből, minden ezen

a listán igenis legyen vallás,
ezért nem hiszem,

hogy egy olyan meghatározás, ami

kizárja a buddhizmust
és a judaizmust,

esélyes lenne egy jó kezdésre,

mert hiszen azok a mi listánkon
rajta vannak.

De miért van nekünk ilyen listánk?

Mi történik? Hogy történt az, hogy

összeállt egy ilyen listánk?

Azt hiszem, a válasz elég egyszerű,

és ezért nyers és vitatott.
Biztos vagyok benne, hogy

sokan nem értenek ezzel egyet,

de van egy történetem,

és igaz vagy nem, ez egy történet,
amiről úgy hiszem,

egy jó magyarázat lehet arra, hogy

hogyan jöhetett létre ez a lista,

és segít, hogy rájöjjünk,

milyen haszna lehet a listának.

Azt hiszem a válasz az, hogy
az európai utazók

majdnem Kolumbusz idejétől kezdve,

elkezdték körbejárni a világot.

Keresztény kultúrából származtak,

és amikor egy új helyre érkeztek,

észrevették, hogy néhány ember
nem keresztény,

ezért ezt kérdezték maguktól:

milyen más vallásuk lehet
a kereszténység helyett?

És lényegében ekkor született meg a lista.

Azokat a dolgokat tartalmazza,
amik a többi,

nem keresztény emberek voltak.

Nehéz így feldolgozni ezt,

lévén, hogy a kereszténység egy nagyon,

még azon a listán belül is,
egy nagyon sajátos hagyomány.

Mindenféle dolog van benne

nagyon, nagyon sajátosak,

amelyek a keresztény történelem

specifikusságának eredményei.

És egy dolog, ami a lényegét jelenti,

ami a legtöbb kereszténységgel kapcsolatos
elmélet központja,

ami sajátos történelmének az eredménye,

az, hogy egy nagyon szigorú vallás.

Egy olyan vallás, amelyben az embereket
nagyon foglalkoztatja

az, hogy a jó dolgokban hisznek-e.

A kereszténység történelme,
a belső történelme,

főként az egymást öldöklő
emberek történelme,

mert rossz dologban hittek,

és ugyancsak szól a

más vallásokkal való küzdelemről is,

egyértelműen a középkortól kezdődően,

az iszlámmal való küzdelem,

amiben, ugyancsak hitetlenségről van szó,

a tény, hogy nem jó dolgokban hittek

sértőnek tűnt a keresztény világ számára.

Ez egy nagyon specifikus és sajátos történelem,

ami a kereszténységet illeti,

és nincs meg mindenhol minden
olyan dolog,

ami valaha is fel volt téve
egy ilyen listára.

Van egy másik fajta probléma, azt hiszem.

Egy nagyon egyedi dolog történt.

Igazából korábbra volt meghirdetve,

de egy nagyon egyedi dolog történt,

annak a kereszténységnek a történelmében,

amit magunk körül látunk

leginkább a mai Egyesült Államokban,

és ez a késői 19. században történt.

És ez a sajátos dolog, ami

a késői 19. században történt

egy, a tudomány és vallás közötti

megállapodás volt, ami felbomlott.

Az intellektuális hatalom szervezésének

új módja és a vallás között létezett ez.

Ha a 18. század elejére gondolnak,

és ha az intellektuális életre,

a késői 19. század előtt,

bármit tettek, bármin gondolkodtak,

lehetett az a fizikai világ,

az emberi világ,

az emberi világtól távoli
természetes világ,

vagy az erkölcs,
bármit tettek,

egy olyan háttér alapján ítéltek,

amely tele volt vallásos követelményekkel,

keresztény feltételezésekkel.

Nem lehetett úgy beszámolni

a természetes világról,

hogy ne mondjunk valamit, például,

a teremtéstörténettel való kapcsolatáról

Ábrahám hagyományában,

a teremtéstörténettel az első Tórából.

Minden ilyen keretbe volt helyezve.

De ez megváltozik a késői 19. században,

és először válik lehetségessé
az emberek számára,

hogy komoly intellektuális
karriert járjanak be

mint természettörténészek,
mint Darwin.

Darwin aggódott amiatt a kapcsolat miatt,

ami az ő elméletei és a
a vallás igazságai között volt,

de képes volt dolgozni,
könyveket írni

erről a témáról anélkül,

hogy meg kellett volna határoznia
a vallásos állításokkal

való kapcsolatokat,
és ugyanígy

a geológusok is egyre
több mindenről tudtak beszélni.

A korai 19. században, aki geológus volt,

és kijelentett valamit
a Föld korával kapcsolatban,

igazságát bizonyítania is kellett,

vagy hogy miért helytálló vagy sem,

ha a Föld koráról beszélt,

a Teremtés történetébe helyezve.

A 19. század végére,

írhatott egy geológia tankönyvet,

amelyben érvekkel bizonyította
a Föld korát.

Tehát nagy változás történt,
ez a szétválás,

ez a szellemi munkamegosztás megtörténik,
ahogy mondom,

és valahogy megszilárdul, szóval

a 19. század végére, Európában

egy valódi, szellemi munkamegosztás él,

és bármilyen fajta
komoly dolog végezhető,

beleértve egyre inkább a filozófiát is

anélkül, hogy kényszerítve lenne
bárki arra, hogy:

"Amit mondanom kell,
annak összhangban kell lennie

azokkal a mély igazságokkal,
amelyeket kaptam

vallásos hagyományainktól."

Nos, képzeljenek el valakit,
aki abból a világból való,

abból a késői 19. századi világból,

és Ghánába jönne, az országba,
amelyben én születtem,

abba a társadalomba,
amelyben felnőttem, Asantéba,

ha ebbe a világba jönne,

a 20. századforduló idején

a lista alapjául szolgáló kérdéssel:

mijük van a kereszténység helyett?

Egy dolgot venne észre,

és amúgy, volt valaki,
akivel igazából megtörtént ez.

Az ő neve Rattray kapitány volt,

mint a Brit kormány antropológusát
küldték el,

és írt egy könyvet az Asante vallásról.

Ez egy lélekkorong.

Nagyon sok van belőle a British Múzeumban.

Mesélhetnék önöknek egy másik,
érdekes történetet

arról, hogy hogy van az, hogy
az a sok dolog

a népünkből
a British Múzeumban kötött ki,

de nincs időnk erre.

Tehát ez a tárgy egy lélekkorong.

Mi az a lélekkorong?

Asante király lélektisztítói

a nyakuk körül hordták.

Mi volt a feladatuk?
Az, hogy megtisztítsák a király lelkét.

Sok időbe telne

megmagyarázni, hogy lehet a lélek
egy olyan fajta dolog

amit meg lehet tisztítani,

de Rattray tudta, hogy ez egy vallás,

mert lelkekről volt benne szó.

És hasonlóan,

sok más dolog volt még,
sok más szokás.

Például, minden alkalommal, ha valaki
ivott valamennyit,

egy kicsit kiöntöttek a földre belőle,

italáldozat néven, és így

adtak egy kicsit belőle az ősöknek.

Az apám is így tett. Minden alkalommal,
amikor kinyitott egy üveg whiskyt,

amiről örvendek, hogy elmondhatom,
elég gyakran megtett,

levette a kupakját és egy kicsit
kiöntött a padlóra,

és beszélt is,

Akroma-Ampimhoz, a törzsünk alapítójához,

vagy Yao Antonyhoz, a dédnagybátyámhoz,

beszélt hozzájuk,

és felkínált ebből egy kicsikét.

És végül, voltak ott ezek a hatalmas,
nyilvános szertartások.

Ez egy korai 19. századi rajz

egy másik brit katonai tiszt által

egy ilyen szertartásról,

ahol a király is szerepelt,

és a királynak az volt az egyik

legnagyobb szerepe,

egy háború megszervezésén
és ilyen egyebeken kívül, hogy

gondoskodnia kellett az ősei sírköveiről,

és amikor a király meghalt,
a zsámolyt,

amelyen ült, befeketítették,

és az ősi királyi templomba helyezték,

és 40 naponta
Asante királya oda kellett menjen,

hogy lerója vallásos tiszteletét

az őseinek.

Ez nagyon nagy része az ő munkájának,

és az emberek úgy gondolták,
hogyha ezt nem teszi meg

a dolgok felborulnak.

Tehát ő egy vallásos figura,

ahogy Rattray mondaná,

ugyanakkor politikai figura is.

Tehát mindez vallásosnak számított
Rattraynek,

de szerintem ha belenéznek

ezeknek az embereknek az életébe,

rájönnek,hogy minden alkalommal,
amikor csinálnak valamit,

tudatosan gondolnak az őseikre.

Minden reggel, az étkezésnél

kimehetnek a ház elejébe

és tehetnek egy felajánlást
a fa istenségnek, Nyame Duának

a házukon kívül,

és beszélnek az istenekhez,

a magas vagy alacsony rangú

istenekhez és az ősökhöz, és így tovább.

Ez nem egy olyan világ,

amelyben a vallás és a
tudomány elválasztódása

megtörtént.

A vallás az élet egyetlen más

területétől sincs elválasztva,

és különösképpen fontos,

hogy ebben a világban megértsük,

hogy ez egy olyan világ, ahol
a munka,

amit a tudomány végez értünk

egy olyan dolognak az eredménye, amit
Rattray vallásnak nevezne,

mert ha magyarázatot akarnak adni valamire,

ha meg akarják tudni, hogy
miért volt rossz a termés,

vagy miért esik az eső,

vagy miért nem,
amikor szükségük van esőre,

ha tudni akarják miért

halt meg a nagyapjuk,

ugyanazokhoz az entitásokhoz
fognak fordulni,

ugyanahhoz a nyelvhez,

ugyanazokhoz az istenekhez
fognak beszélni ezekről.

Ez a nagy elválasztódás, más szóval,

a vallás és tudomány között
nem történt meg.

Ez csupán történelmi
érdekesség lenne,

kivéve ha a világ nagy részén,

ez nem lenne még mindig igaz.

Lehetőségem volt részt venni egy esküvőn

a minap Észak-Namíbiában,

kb. 20 mérföldnyire
délre az angolai határtól,

egy 200 fős faluban.

Ezek modern emberek voltak.

Velünk volt Oona Chaplin,
akiről hallhattak

már néhányan önök közül,

és egy ember ebből a faluból
odament hozzá,

mondván: "Láttam a Trónok Harcában."

Tehát ezek az emberek nem voltak
elszigetelve a mi világunktól,

de mégis, számukra

az istenek és a lelkek
még igencsak számítottak,

és amikor az ide-oda járó buszon voltunk

a szertartás különböző részein,

nemcsak a megszokott módon imádkoztak,

hanem a biztonságos utazásért is,

úgy is gondolták azt,

és amikor azt mondták nekem, hogy az anyám,

a vőlegény nagymamája,

együtt volt velünk,
azt nem átvitt értelemben értették.

Úgy értették, hogy annak ellenére
hogy halott,

még mindig ott van köztünk.

Tehát a világ nagy részében

a vallás és a tudomány közötti
elválasztódás

nem történt meg a világ sok részén,

és szerintem, ezek nem...

Ez a pasi a Chase-nek
és a Világbanknak dolgozott.

Ezek a világ polgárai, az önök társai,

de olyan helyről jöttek, ahol

a vallás teljesen más szerepet tölt be.

Azt szeretném, hogy ha legközelebb
valaki

tág általánosításban
akar beszélni a vallásról

gondoljanak arra, lehet,
hogy nem létezik olyan,

hogy vallás, egy olyan dolog mint a vallás,

és ezért amit ők mondanának

valószínűleg nem is lehet igaz.

(Taps)