Intergenerációs Trauma Animáció

[Éteri zene]

A közösségeink, népünk és nemzetünk története

réges rég kezdődik.

[Zene]

Több mint 60.000 éve ami azt illeti.

[Zene]

Ekkor volt hogy a kultúránk

először virágozni kezdett.

[Zene]

Tudtuk kik vagyunk, hogy hova tartozunk.

Gondoskodtunk egymásról,

a földjeinkről, vizeinkről.

Olyan ételt ettünk amitől egészségesek voltunk.

Egy olyan országban éltünk amit

a mi törvényeink és dalaink határoztak meg.

A családjaink, a gyermekeink boldogok voltak,

jószívűek és okosak mert

ott voltak, ahova tartoztak.

[Intenzív zene]

[Halk szívdobogás]

És akkor...

minden megváltozott.

Elkezdődött a kolonizáció,

háborúkat, betegségeket és éhezést hozva magával.

Erőszak.

És elpusztították és megsértették

kultúránkat

szent helyeinket,

családjainkat és közösségeinket.

Megtagadták tőlünk a tudásunk,

a nyelvünk, a szertartásaink, az identitásunk.

Azokat a dolgokat amik meghatározták,

hogy kik vagyunk, és hova tartozunk.

És a kapcsolatunk

egymással és a földdel elgyengült.

És akkor,

elvették tőlünk a gyermekeinket.

Megváltoztatták a nevük

és eltaposták az identitásukat.

Azt mondák nekik, hogy a bennszülöttek rosszak.

Még rosszabb,

azt mondták nekik,

hogy a szüleik és nagyszüleik

nem akarták őket.

Évekig folyt ez.

Ezek a gyermekeket úgy nevezték,

hogy az "Ellopott generáció."

A gyermekeinktől megtagadták a szeretetet,

és fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazást éltek át.

Ez egy nagyon mély, nagyon bonyolult

és nagyon valós sebet ejtett,

egy heget hagyva amit azóta is érzünk

személyes, szociális, spirituális és közösségi szinten.

Amikor a történetünk elkezdődött,

kulturálisan úgy tudtuk nevelni,

hogy a családunk élt és virágzott

generációkon át.

A népünk erős volt

a kultúránk virágzott,

és meggyógyított minket ártalom idején.

De a kolonizáció és

az ellopott generációk óta

nem tudtunk teljesen felépülni.

Tudtunkon kívül tovább adtuk ezt a traumát a gyermekeinknek,

szomorú történetek elbeszélésével,

és mivel látták és átélték a fájdalmat.

Ezt úgy hívják hogy intergenerációs trauma.

Ma is látjuk a tüneteket,

tönkrement kapcsolatokban,

szétszakított családokban,

erőszakban, öngyilkosságban,

drog és alkohol fogyasztásban.

De nem itt ér véget a történet.

Még mindig jó a szívünk és okosak vagyunk,

és még mindig tudjuk,

hogy kik voltunk és hova tartozunk.