A legsúlyosabb aszály 1200 év alatt: mit jelent ez az élelmezésünkre nézve?

A Colorado-medence hét USA államban több mint 40 millió főnek ad vizet, és most az 1200 év alatti legsúlyosabb aszályt éli át. Más aszályoktól eltérően tetteink valódi hatást gyakorolhatnak a következményekre, és valószínűleg javíthatunk a dolgokon.
A mostani előrejelzések alapján a tudósok szakkifejezése a jelenség leírására: a kiszáradás. Ez azt jelenti, hogy ha nem változtatunk a folyamaton, a dolgok sokáig nem térnek vissza a korábbi állapotukba. Miben más a „forró aszály” a korábban itt tapasztalthoz képest? Hogyan befolyásolja e változásokat a klímaváltozás és az emelkedő hőmérséklet? Mit kell tennünk az alkalmazkodáshoz? A Weathered mostani epizódjából megtudhatjuk.
A Weathered házigazdája Maiya May meteorológus. Előadásai segítenek megérteni a leggyakoribb természeti katasztrófákat, az okaikat, hogyan változnak, és azt is, mit tehetünk a fölkészülés érdekében.

A víz létfontosságú az életünkhöz,

a mezőgazdasághoz,
az élelmiszereinkhez és a zuhanyozáshoz.

A víz gyakran messziről érkezik.

Pl. Dél-Kaliforniában
a víznek több mint a felét

a Colorado folyóból szivattyúzzák,

majd hegyvonulatokon át szállítják,

hogy városokban
és gazdaságokban használhassák.

De a csapadék
és a hőmérséklet változása miatt

kutatók szerint az amerikai Nyugaton

megaaszály keletkezik.

A tartós aszály középpontja

pont a Colorado folyó fölött van.

Ezért a Los Angeles méretű városok
és a vidék gazdaságai vízellátása

nehézséget szenved.

Elmondjuk, miért rossz az aszály,

és azt is, mit tanulhatunk azoktól,

akik több ezer éve

Délnyugaton élnek.

A vízgyűjtő medence az a terület,

ahol a csapadék összegyűlik,
és bizonyos víztestbe ömlik.

A Coloradó folyó medencéje

hét államon és két országon át húzódik.

40 millió főnek ad vizet.

De mi történik,
ha a folyók kiszáradnak,

és az áhított víz nem érkezik meg?

Ennek megértéséhez először

Brad Udall víz- s aszálykutatót kérdeztem.

Az aszály 2000-ben kezdődött,

és most 20 évvel később
a legsúlyosabb az aszály,

mióta 1906-ban a folyó pár helyén
mérőeszközöket helyeztek el.

Az áramlás kb. 20%-kal csökkent.

Az aszályt általában

rendkívül csekély csapadékmennyiséggel
szokás meghatározni,

amely vízhiányhoz vezet.

De Brad szerint az aszály egy kissé más.

Bár az eső mennyisége csökkent,

az alacsony vízszintet
nem egészen ez okozza.

Erre új szakkifejezésünk lett:

a forró aszály.

A magas hőmérséklet kiszárítja a talajt.

A magas hőmérséklet

mindenféle formájú
fokozott párolgást vált ki.

Az áramlás csökkenésének oka a párolgás.

Másként fogalmazva: a hőfok emelkedésével

a párolgás több vizet von el a folyókból,

tavakból és a hófödte hegyekről.

Ez indokolja, hogy a Colorado-
medence folyójának vízhozama

miért 20%-kal esett, bár a csapadék
csak 5%-kal lett kevesebb.

Noha az aszály véget ér,

de sok tudós szerint ez esetben

esőre várni feltehetőleg
nem a legjobb ötlet.

Az "aszály" kifejezés azt sugallja,

hogy valaha visszatérünk
a normális állapotba.

Az aszály átmenetiséget sugall.

A legtöbb tudós ma már

a Nyugat elaszályosodását emlegeti,

amely tartósabb száraz állapot
kialakulását jelenti.

(Autómotor zúgása)

Kevesebben értik jobban
az aszály fenyegetését,

mint Nancy Caywood.

Ötödik generációs gazda Pinal megyében,

ahol a víz a Colorado folyóból

a Central Arizona Project csatornáin át

vagy a Colorado-medence
más folyóin és csatornáin érkezik.

Ez a folyékony arany.

Ez a vízellátásunk.

Onnan vesszük ki, a zsilipkapun át,

és a víz megy tovább

a gazdaságunkhoz vivő keskeny csatornán.

Kinyitom a zsilipkaput,

most nyitva van,

négy zsilipkaput nyitunk,
hogy a víz átfolyhasson rajtuk.

54 hektáron termesztünk lucernát.

Ez példa az árasztásos öntözésre;

ez az egyik legrégibb és legelterjedtebb
öntözési módszer,

amely a talaj felszínén

a gravitáció hatására osztja szét a vizet.

Csodásan egyszerű,

ugyanakkor az öntözés
legkevésbé hatékony módja,

mivel sok víz párolog el,

vagy beszívódik a talajba,
de nem éri el a növények gyökérzetét.

Ráadásul a lucerna igen szomjas növény,

ami azt jelenti, hogy az ezzel
táplált szarvasmarha húsa

a legnagyobb vízfölhasználó élelmiszer.

A csepegtető és az esőztető öntözés
sokkal hatékonyabb,

de Nancy elmondta,

hogy képtelen volt engedélyt kapni

gazdasága öntözőrendszerének
megváltoztatására.

A Caywood lucernásoknak jó a társaságuk.

A Colorado-medence földjeinek 60%-án

takarmánynövényeket termesztenek.

Mindezen igényeket összegezve

Pinal megyét az aszály erősen sújtja.

A víztározó utoljára 1992-ben volt tele.

Volt év, mikor semmit sem ültettünk.

A Mead tó, az ország
legnagyobb víztározója

annyira leapadt,

hogy a medencében első ízben kellett

vízkorlátozást elrendelni.

Elsőként a Pinal megyei gazdáknak

korlátozták a vízellátását.

A földek parlagon hevertek,
felkészülten, de bevetetlenül.

Ez itt parlagföld.

Nincs elég vizünk, hogy beültessük.

Majdnem 50 hektár földünk van parlagon.

A jó hír, hogy Amerika vízfelhasználása

kb. 1980-tól csökken.

Még a délnyugati amerikai
növekvő városokban is

a teljes vízfogyasztás csökkent,

noha a népesség jócskán megnőtt.

De a mezőgazdasági öntözés használja fel

világszerte a folyók vizének 70%-át,

és az önkormányzatok sokkal kevesebbet,
legföljebb a 20%-át.

Ez részben a háztartások
vízmegtakarításának köszönhető,

de főleg annak, ahogy a városok
és a lakások használják a vizet.

Zuhanyzáskor, mosogatáskor
vagy vécéöblítéskor

a fölhasznált víz a felszínre
vagy a talajvízbe jut vissza,

ahelyett hogy elpárologna.

Ugyanez áll egyes ipari alkalmazásokra is.

De a legtöbb lehetőség és teendő

a mezőgazdaság vízfölhasználásának
csökkentésében van.

Azért, mert a gazdálkodáshoz kellő víz

vagy a növényekbe kerül,

vagy a párolgás miatt elvész,

azaz sokáig

nem jut vissza a hidrológiai körforgásba.

A kutatók szerint 1200 éve
ez a legsúlyosabb aszály,

de a hopi indiánok több mint 2000 éve

élnek itt, és termesztenek növényeket.

Találkoztunk Max Taylorral,
a Hopi Vízkészlet technikusával,

hogy megtudjuk, az USA egyik legrégibb
közösségének tapasztalatait

vajon alkalmazhatjuk-e

a kiszáradó Colorado-medencében.

A hopik arról híresek,
hogy alig használnak vizet

az USA többi lakosához képest.

Azért, mert sivatagban élünk,

jobban tudatosul bennünk a mennyiség.

Ezért kicsi a fölhasználás.

Itt vagyunk a földemnél.

Ide kék kukoricát vetettek.

Szárazságtűrő.

Egyáltalán nem öntözöm.

A technológia: megtisztítjuk a területet.

Kb. 25 cm mély lyukat ásunk,

8-10 kukoricaszemet szórunk belé,

betakarjuk.

A fölvett nedvességet visszanyomjuk,

majd száraz talajjal fedjük be a magokat.

Ez a száraz gazdálkodás.

A kertje alacsonyan fekvő területen van,

hogy összegyűjtse
az évente lehulló csekély nedvességet.

Növényei erősen
alkalmazkodtak a helyszínhez.

Jó messze vetették őket,
hogy elkerüljék a harcot a vízért.

Igen mély gyökeret növesztenek,
melyek elérik a talajvizet.

Most szeptembert írunk.

Kissé még érezhető nedvesség a talajban.

Érzik?

Nem sok, de épp elég,
hogy a növények fejlődjenek.

Elképesztő, hogy Max olyan
magokat használ a gazdálkodáshoz,

amelyek termést hoznak poros talajban

öntözés nélkül.

Sosem öntözte a mezőt.

Vannak magjaink, melyeket nemzedékről
nemzedékre adunk tovább,

így alkalmazkodtak a száraz klímához.

A hopik legalább évezredek óta
termesztenek kukoricát.

Az a tanulság,

hogy mindenkinek
a saját környezetében kell megélnie.

Azt hiszem, a helyiek
azért élnek meg e területeken,

mert életképesek.

Ismerjük a vidékünket.

A környezethez igazított
megfelelő növények

óriási lehetőséget nyújtanak

a vízzel való takarékosságra.

A váltás végbemehet
gazdaságokban, városokban,

ha olyan élelmet eszünk,
amely előállítása kevés vizet igényel.

Megéri változtatni
a takarmányon és a szarvasmarhán.

De ha méltányosan szeretnénk igazodni

a fölmelegedő klímához,

nem mondhatunk le
a Nancyhez hasonló gazdákról

és a minket nemzedékek óta
tápláló családokról.

Továbbra is gazdálkodni szeretnénk,

nem akarunk lemondani a gazdaságunkról.

Keressük az alternatívákat,

az alternatív növényeket,

víztakarékos öntözéstechnikákat.

A lucernatermesztéshez évente
több mint 11 000 m³ vízre van szükség.

Az olajfa 1850 m³-t igényel.

De ha az olajfaültetés mellett döntünk,

akkor sok talaj-előkészítésre
lesz szükség.

Az indulás elég drága lesz.

De az a kérdés, hogy országként
össze tudunk-e fogni,

és bevezetünk-e olyan technikákat,

melyek csökkentik a vízfölhasználást,
mielőtt még jobban nőne a hiány.

Készen kell állnunk

bizonyos jövőbeni változásokra,

melyek ma még beláthatatlanok.

Így hozhatjuk ki
a legjobbat a rossz helyzetből,

és állhatunk azok mellé,

akik végül a legnagyobb változásokkal
és megpróbáltatásokkal szembesülnek.

Most éppen

az USA délnyugati részével foglalkozunk,

de az aszály az ország majdnem
minden részét sújtja.

A víztakarékosság gyakorlata

mindennapi életünk részeként
segít fölkészülni arra,

mikor a vízellátás
más vidékeken is lecsökken.

A megteendő leghatékonyabb intézkedések

nem túl bonyolultak.

Pl. ne folyassuk szükségtelenül a vizet

fogmosás vagy mosogatás közben.

Javíttassuk meg a csöpögő csapot.

Válasszunk energia-
és vízkímélő berendezéseket.

Ha többet akarunk tenni,

rakjunk egy téglát a vécétartályba,

így minden öblítésnél
kevesebb víz fogy.

Változtassuk a pázsitot gyönyörű tájjá,

amelyet nem kell öntözni.

Vagy telepítsünk esővízgyűjtőt.

Persze vannak egyéb módszerek is,

melyekkel küzdhetünk az aszály
és a klímaváltozás kiváltó okai ellen.

Az aszály jövőjét még nem írták meg,

s minél kisebb fölmelegedést hozunk létre,

annál ragyogóbb a víz jövője.

Nézzék meg a Hot Mess kiváló előadását,

melyből több ötletet meríthetnek.

És persze, iratkozzanak föl

a Weathered minden epizódjára.

(Zene)

(Fordította és feliratozta: Pallós Péter
lektorálta: )