A "még" hatalma | Carol S. Dweck | TEDxNorrköping

Ez a beszéd egy helyi TEDx eseményen hangzott el, amit a TED konferenciáktól függetlenül szerveztek. Carol Dweck a fejlődő szemléletet ("growth mindset") kutatja -- a felismerést, hogy növelni tudjuk agyunk tanulási és problémamegoldási képességeit. Ebben a beszédében két módot mutat be, hogy hogyan gondolkodhatunk egy problémáról, amit egy kissé nehezen tudunk megoldani. Nem vagy elég okos, hogy megoldd... vagy még nem sikerült megoldanod? Kiváló bevezetés ebbe a nagy hatású témába.

A "még" hatalma.

Hallottam egy iskoláról Chicagóban,

ahol a diákoknak a végzéshez
adott számú tárgyat kellet teljesíteniük,

és amikor egy tárgyból megbuktak,
a jegyük ez volt: "még nem."

Arra gondoltam hogy ez szuper, mivel

ha megbuksz, gondolhatod, hogy egy
lúzer vagy, semmi sem lesz belőled.

De ha a jegyed "még nem", akkor tudod,

hogy még az elején vagy a tanulási görbének.

Ez irányt mutat neked a jövődbe.

A "még nem" nekem is felidézett
egy fontos eseményt

a karrierem elejéről, egy fordulópontot.

Azt akartam megérteni,

hogyan boldogulnak a gyerekek
a kihívással és a nehézséggel,

ezért 10 éves gyerekeknek
olyan feladatokat adtam,

ami egy kicsit túl nehéz volt nekik.

Néhányan megdöbbentően pozitívan
reagáltak.

Olyanokat mondtak,
hogy "Szeretem a kihívást",

vagy hogy:
"Reméltem hogy tudok belőle tanulni."

Értették, hogy tudják
fejleszteni a képességeiket.

Ezt úgy hívom,
hogy fejlődő szemléletmódjuk volt.

De más diákok úgy érezték, egy tragédia,
egy katasztrófa volt.

Az ő inkább rögzült szemléletük alapján

az intelligenciájuk megmérettetett,
és ők elbuktak.

Ahelyett, hogy élvezték volna
a még hatalmát,

foglyul ejtette őket a most zsarnoksága.

És akkor mit tesznek?

Megmondom, hogy mit tesznek ezután.

Egyik kutatásunkban azt mondták,
hogy valószínűleg csalni fognak legközelebb

ahelyett, hogy többet tanulnának,
ha egyest kapnak egy vizsgán.

Egy másik tanulmány szerint
a kudarc után

keresnek valakit, akinek
rosszabb eredménye volt, mint nekik,

hogy elégedettek lehessenek magukkal.

És egyik kutatás a másik után mutatta,
hogy menekültek a nehézségektől.

A kutatók mérték
az agy elektromos reakcióját,

amikor a diákokat
szembesítették egy hibával.

Bal oldalon a
rögzült szemléletmódú diákot látják.

Szinte alig van reakció.

Menekülnek a hibától.

Nem foglalkoznak vele.

A jobb oldalon a
fejlődő szemléletű diákok vannak,

akik úgy gondolják,
hogy a képességek fejleszthetők.

Ők lelkesen odafigyelnek.

Az agyukat bekapcsolja a "még".

Ők lelkesen odafigyelnek.

Feldolgozzák a hibát.

Tanulnak belőle, és kijavítják.

Hogyan neveljük a gyermekeinket?

A "most"-ra neveljük őket,
vagy a "még"-re?

Olyan gyerekeket nevelünk, akiknek az a
legfontosabb, hogy ötöst kapjanak?

Olyan gyerekeket nevelünk, akik
nem tudják, hogyan álmodjanak nagyot?

A legnagyobb céljuk a következő ötös,
vagy a következő vizsga eredménye?

És magukkal viszik ezt az igényt
a folyamatos megerősítésre

a jövőbeli életükre is?

Úgy tűnik, mivel munkáltatók
jönnek hozzám, hogy elmondják,

már felneveltük a fiatal dolgozók
azon a generációját,

akik nem bírják ki egy napig sem

jutalom nélkül.

Nos, mit tehetünk?

Hogyan építhetjük meg a hidat a "még"-hez?

Van néhány dolog, amit megtehetünk.

Mindenek előtt, dicsérjünk okosan,

ne az intelligenciát
vagy a tehetséget dicsérve.

Mert ez nem működik.

Ezt ne dicsérjük többé!

De ha a folyamatot dicsérjük,
amiben a gyerekek részt vesznek:

az erőfeszítéseiket, stratégiáikat,
az odafigyelésüket,

a kitartásukat, a fejlődésüket.

A folyamat dicsérete

edzett és rugalmas gyerekeket nevel.

Vannak a "még" jutalmazásának
más módjai is.

Nemrég létrehoztunk egy csapatot
játékkutatókkal

a Washingtoni Egyetemről,

hogy egy új online matematikai játékokat
alkossanak, ami a "még"-et jutalmazza.

Ebben a diák az erőfeszítésért,
a stratégiáért és a haladásért kap jutalmat.

A szokásos matematikai játékoknál

azért jutalmaznak,
ha megadod a jó választ, itt és most,

de ez a játék a folyamatot jutalmazta.

És több erőfeszítést láttunk,

több stratégiát,

több és hosszabb idejű aktív részvételt,

és több kitartást,
amikor igazán nehéz feladatokba ütköztek.

Azt találjuk, hogy már magukban a "még"
és a "még nem" szavak

nagyobb önbizalmat adnak a gyerekeknek,

utat mutatnak a jövőbe,
és ez elősegíti a nagyobb kitartást.

És mi meg tudjuk változtatni
a diákok szemléletét.

Az egyik kutatásban megtanítottuk nekik,

hogy mindig,
ha kilépnek a komfortzónájukból,

hogy valami újat, nehezet tanuljanak,

az agyukban lévő idegsejtek új,
erősebb kapcsolatokat hoznak létre,

és idővel egyre okosabbak lesznek.

Nézzék csak, mi történt:
ebben a kutatásban

azok a diákok, akiknek nem tanítottuk meg
a fejlődő szemléletet,

továbbra is romló jegyeket kaptak
ebben a nehéz iskolai időszakban,

de azoknak, akik megtanulták,
hirtelen javulni kezdtek a jegyei.

Mostanra már sikerült megismételni
ezt a javulást

sok ezer gyerekkel, különösen
nehézségekkel küzdő diákokkal.

Beszéljünk hát az egyenlőségről!

A mi országunkban vannak olyan
tanulói csoportok,

akik krónikusan alul teljesítenek,

például a belvárosi diákok,

vagy a bennszülött amerikaiak
rezervátumban élő gyermekei.

Ők olyan sokáig, olyan gyengén szerepeltek,
hogy sokan azt hiszik, ez elkerülhetetlen.

De mikor a tanárok "még" szemléletű
osztályokat hoznak létre,

az egyenlőség megvalósul.

És csak néhány példát hoztam.

Egyik évben egy óvodás csoport
a New York-i Harlemben

a legjobb 5%-ban végzett
a Nemzeti Felmérésen.

A gyerekek közül sokan még a ceruzát
sem tudták megfogni, amikor beiratkoztak.

Egy év alatt,

a dél- bronxi negyedikesek,
akik nagyon le voltak maradva,

elsők lettek a negyedikesek között
New York államban,

az állami matematika felmérésen.

Egy-másfél év alatt,

indián diákok egy rezervátumi iskolában

a leggyengébbek közül
a lista elejére kerültek a körzetükben,

és ez a körzet
Seattle jómódú negyedeit is tartalmazta.

Azaz az indián gyerekek
lehagyták a Microsoft gyerekeket.

Ez azért történt meg, mivel az erőfeszítés

és a nehézség jelentése átalakult.

Korábban, az erőfeszítés
és a nehézség miatt

butának érezték magukat, inkább feladták.

De most pont az erőfeszítés
és a nehézség segít abban,

hogy az idegsejtjeik új kapcsolatokat
hoznak létre,

erősebb kapcsolatokat.

Ilyenkor lesznek egyre okosabbak.

Levelet kaptam nemrég egy 13 éves fiútól.

Azt írta: "Kedves Dweck professzor!

Nagyra becsülöm, hogy az írásai megbízható
tudományos kutatásokon alapulnak,

és ezért elhatároztam, hogy
gyakorlatban is alkalmazni fogom azokat.

Több erőfeszítést tettem
a tanulmányaim során,

a családommal való kapcsolatomban,

és az iskolástársaimmal
való kapcsolatomban is,

és valamennyi területen
nagy javulást tapasztaltam.

Most ismertem fel, hogy
életem jelentős részét elvesztegettem."

Ne vesztegessünk el több életet,

hiszen amint megértjük,

hogy a képességek
ilyen mértékben fejleszthetőek,

alapvető emberi joggá válik
a gyerekek -- minden gyerek -- számára,

hogy olyan helyen éljen,
ami támogatja ezt a növekedést,

hogy olyan helyeken éljen,
amit megtölt a "még".

Köszönöm!

(Taps)