A "még" hatalma. Hallottam egy iskoláról Chicagóban, ahol a diákoknak a végzéshez adott számú tárgyat kellet teljesíteniük, és amikor egy tárgyból megbuktak, a jegyük ez volt: "még nem." Arra gondoltam hogy ez szuper, mivel ha megbuksz, gondolhatod, hogy egy lúzer vagy, semmi sem lesz belőled. De ha a jegyed "még nem", akkor tudod, hogy még az elején vagy a tanulási görbének. Ez irányt mutat neked a jövődbe. A "még nem" nekem is felidézett egy fontos eseményt a karrierem elejéről, egy fordulópontot. Azt akartam megérteni, hogyan boldogulnak a gyerekek a kihívással és a nehézséggel, ezért 10 éves gyerekeknek olyan feladatokat adtam, ami egy kicsit túl nehéz volt nekik. Néhányan megdöbbentően pozitívan reagáltak. Olyanokat mondtak, hogy "Szeretem a kihívást", vagy hogy: "Reméltem hogy tudok belőle tanulni." Értették, hogy tudják fejleszteni a képességeiket. Ezt úgy hívom, hogy fejlődő szemléletmódjuk volt. De más diákok úgy érezték, egy tragédia, egy katasztrófa volt. Az ő inkább rögzült szemléletük alapján az intelligenciájuk megmérettetett, és ők elbuktak. Ahelyett, hogy élvezték volna a még hatalmát, foglyul ejtette őket a most zsarnoksága. És akkor mit tesznek? Megmondom, hogy mit tesznek ezután. Egyik kutatásunkban azt mondták, hogy valószínűleg csalni fognak legközelebb ahelyett, hogy többet tanulnának, ha egyest kapnak egy vizsgán. Egy másik tanulmány szerint a kudarc után keresnek valakit, akinek rosszabb eredménye volt, mint nekik, hogy elégedettek lehessenek magukkal. És egyik kutatás a másik után mutatta, hogy menekültek a nehézségektől. A kutatók mérték az agy elektromos reakcióját, amikor a diákokat szembesítették egy hibával. Bal oldalon a rögzült szemléletmódú diákot látják. Szinte alig van reakció. Menekülnek a hibától. Nem foglalkoznak vele. A jobb oldalon a fejlődő szemléletű diákok vannak, akik úgy gondolják, hogy a képességek fejleszthetők. Ők lelkesen odafigyelnek. Az agyukat bekapcsolja a "még". Ők lelkesen odafigyelnek. Feldolgozzák a hibát. Tanulnak belőle, és kijavítják. Hogyan neveljük a gyermekeinket? A "most"-ra neveljük őket, vagy a "még"-re? Olyan gyerekeket nevelünk, akiknek az a legfontosabb, hogy ötöst kapjanak? Olyan gyerekeket nevelünk, akik nem tudják, hogyan álmodjanak nagyot? A legnagyobb céljuk a következő ötös, vagy a következő vizsga eredménye? És magukkal viszik ezt az igényt a folyamatos megerősítésre a jövőbeli életükre is? Úgy tűnik, mivel munkáltatók jönnek hozzám, hogy elmondják, már felneveltük a fiatal dolgozók azon a generációját, akik nem bírják ki egy napig sem jutalom nélkül. Nos, mit tehetünk? Hogyan építhetjük meg a hidat a "még"-hez? Van néhány dolog, amit megtehetünk. Mindenek előtt, dicsérjünk okosan, ne az intelligenciát vagy a tehetséget dicsérve. Mert ez nem működik. Ezt ne dicsérjük többé! De ha a folyamatot dicsérjük, amiben a gyerekek részt vesznek: az erőfeszítéseiket, stratégiáikat, az odafigyelésüket, a kitartásukat, a fejlődésüket. A folyamat dicsérete edzett és rugalmas gyerekeket nevel. Vannak a "még" jutalmazásának más módjai is. Nemrég létrehoztunk egy csapatot játékkutatókkal a Washingtoni Egyetemről, hogy egy új online matematikai játékokat alkossanak, ami a "még"-et jutalmazza. Ebben a diák az erőfeszítésért, a stratégiáért és a haladásért kap jutalmat. A szokásos matematikai játékoknál azért jutalmaznak, ha megadod a jó választ, itt és most, de ez a játék a folyamatot jutalmazta. És több erőfeszítést láttunk, több stratégiát, több és hosszabb idejű aktív részvételt, és több kitartást, amikor igazán nehéz feladatokba ütköztek. Azt találjuk, hogy már magukban a "még" és a "még nem" szavak nagyobb önbizalmat adnak a gyerekeknek, utat mutatnak a jövőbe, és ez elősegíti a nagyobb kitartást. És mi meg tudjuk változtatni a diákok szemléletét. Az egyik kutatásban megtanítottuk nekik, hogy mindig, ha kilépnek a komfortzónájukból, hogy valami újat, nehezet tanuljanak, az agyukban lévő idegsejtek új, erősebb kapcsolatokat hoznak létre, és idővel egyre okosabbak lesznek. Nézzék csak, mi történt: ebben a kutatásban azok a diákok, akiknek nem tanítottuk meg a fejlődő szemléletet, továbbra is romló jegyeket kaptak ebben a nehéz iskolai időszakban, de azoknak, akik megtanulták, hirtelen javulni kezdtek a jegyei. Mostanra már sikerült megismételni ezt a javulást sok ezer gyerekkel, különösen nehézségekkel küzdő diákokkal. Beszéljünk hát az egyenlőségről! A mi országunkban vannak olyan tanulói csoportok, akik krónikusan alul teljesítenek, például a belvárosi diákok, vagy a bennszülött amerikaiak rezervátumban élő gyermekei. Ők olyan sokáig, olyan gyengén szerepeltek, hogy sokan azt hiszik, ez elkerülhetetlen. De mikor a tanárok "még" szemléletű osztályokat hoznak létre, az egyenlőség megvalósul. És csak néhány példát hoztam. Egyik évben egy óvodás csoport a New York-i Harlemben a legjobb 5%-ban végzett a Nemzeti Felmérésen. A gyerekek közül sokan még a ceruzát sem tudták megfogni, amikor beiratkoztak. Egy év alatt, a dél- bronxi negyedikesek, akik nagyon le voltak maradva, elsők lettek a negyedikesek között New York államban, az állami matematika felmérésen. Egy-másfél év alatt, indián diákok egy rezervátumi iskolában a leggyengébbek közül a lista elejére kerültek a körzetükben, és ez a körzet Seattle jómódú negyedeit is tartalmazta. Azaz az indián gyerekek lehagyták a Microsoft gyerekeket. Ez azért történt meg, mivel az erőfeszítés és a nehézség jelentése átalakult. Korábban, az erőfeszítés és a nehézség miatt butának érezték magukat, inkább feladták. De most pont az erőfeszítés és a nehézség segít abban, hogy az idegsejtjeik új kapcsolatokat hoznak létre, erősebb kapcsolatokat. Ilyenkor lesznek egyre okosabbak. Levelet kaptam nemrég egy 13 éves fiútól. Azt írta: "Kedves Dweck professzor! Nagyra becsülöm, hogy az írásai megbízható tudományos kutatásokon alapulnak, és ezért elhatároztam, hogy gyakorlatban is alkalmazni fogom azokat. Több erőfeszítést tettem a tanulmányaim során, a családommal való kapcsolatomban, és az iskolástársaimmal való kapcsolatomban is, és valamennyi területen nagy javulást tapasztaltam. Most ismertem fel, hogy életem jelentős részét elvesztegettem." Ne vesztegessünk el több életet, hiszen amint megértjük, hogy a képességek ilyen mértékben fejleszthetőek, alapvető emberi joggá válik a gyerekek -- minden gyerek -- számára, hogy olyan helyen éljen, ami támogatja ezt a növekedést, hogy olyan helyeken éljen, amit megtölt a "még". Köszönöm! (Taps)