< Return to Video

Dan Pallotta: Halálosan rossz az, ahogyan a jótékonykodásról gondolkodunk.

  • 0:01 - 0:04
    A szociális innovációról szeretnék beszélni
  • 0:04 - 0:08
    és a szociális vállalkozásról.
  • 0:08 - 0:11
    Hármasikreim vannak.
  • 0:11 - 0:13
    Kicsik. Ötévesek.
  • 0:13 - 0:14
    Néha megemlítem az embereknek,
    hogy hármasikreim vannak,
  • 0:14 - 0:18
    azt kérdezik: "Tényleg? Mennyi?"
  • 0:18 - 0:19
    Itt egy kép a gyerekekről.
  • 0:19 - 0:23
    Az ott Sage és Annalisa és Rider.
  • 0:23 - 0:28
    És az a helyzet,
    hogy meleg is vagyok.
  • 0:28 - 0:30
    Melegnek és egyben
    hármasikrek apjának lenni
  • 0:30 - 0:33
    szociálisan a leginnovatívabb,
    szociális vállalkozásos dolog,
  • 0:33 - 0:35
    amit valaha is csináltam.
  • 0:35 - 0:40
    (Nevetés)
    (Taps)
  • 0:40 - 0:43
    Az igazi szociális újítás
    amiről beszélni szeretnék,
  • 0:43 - 0:44
    a jótékonysággal kapcsolatos.
  • 0:44 - 0:47
    Arról szeretnék beszélni,
    hogy amiket tanultunk
  • 0:47 - 0:50
    az adakozásról és a jótékonykodásról
  • 0:50 - 0:52
    és a nonprofit szektorról,
  • 0:52 - 0:55
    valójában aláássák az ügyet, amit szeretünk,
  • 0:55 - 0:59
    és a sóvárgásunkat az iránt,
    hogy megváltoztassuk a világot.
  • 0:59 - 1:02
    De mielőtt elkezdeném, szeretném megkérdezni,
    hogy egyáltalán elhisszük-e,
  • 1:02 - 1:05
    hogy a nonprofit szektornak
    bármilyen komoly szerepe lenne
  • 1:05 - 1:07
    a világ megváltoztatásában.
  • 1:07 - 1:11
    Sok ember azt mondja, hogy az üzlet
    felemeli a fejlődő gazdaságokat,
  • 1:11 - 1:14
    és a szociális munka elvégzi a többit.
  • 1:14 - 1:16
    És hiszem, hogy az üzlet előremozdítja
  • 1:16 - 1:19
    az emberiséget.
  • 1:19 - 1:23
    De mindig hátramarad
    az a 10 százalék vagy több,
  • 1:23 - 1:28
    amely a leghátrányosabb
    vagy a legszerencsétlenebb.
  • 1:28 - 1:29
    És a szociális üzletnek szüksége van piacokra,
  • 1:29 - 1:32
    és van néhány probléma,
    amelyre nem lehet olyan pénzbeli
  • 1:32 - 1:35
    mérőeszközt kidolgozni,
    mint a piacokra.
  • 1:35 - 1:38
    A fejlődésben visszamaradottak
    egyik központjának testületi tagja vagyok,
  • 1:38 - 1:41
    és ezek az emberek nevetésre szomjaznak,
  • 1:41 - 1:45
    együttérzésre és szeretetre vágynak.
  • 1:45 - 1:48
    Hogyan lehet ezt pénzben kifejezni?
  • 1:48 - 1:51
    És itt jön a képbe a nonprofit szektor
  • 1:51 - 1:53
    és az emberbarátiság.
  • 1:53 - 1:57
    Az emberbarátiság a szeretet piaca.
  • 1:57 - 1:59
    Ez a piaca mindazon embereknek,
  • 1:59 - 2:02
    akiknek nincs másuk.
  • 2:02 - 2:05
    Tehát ha valóban szeretnénk,
    ahogyan Buckminster Fuller mondta,
  • 2:05 - 2:07
    egy olyan világot amely mindenkié,
  • 2:07 - 2:09
    ahol senki és semmi
    nem marad figyelmen kívül,
  • 2:09 - 2:12
    akkor a nonprofit szektornak
  • 2:12 - 2:14
    komoly szerepe kell hogy legyen e párbeszédben.
  • 2:14 - 2:17
    De ez úgy tűnik nem működik.
  • 2:17 - 2:19
    Miért vannak mellrák alapítványaink,
  • 2:19 - 2:21
    melyek a mellrák elleni gyógymód
    feltalálásának közelében sincsenek,
  • 2:21 - 2:23
    vagy a hajléktalan alapítványok,
    amelyek közelében sincsenek
  • 2:23 - 2:26
    a hajléktalanság felszámolásának,
    egyetlen nagyvárosban sem.
  • 2:26 - 2:30
    Miért tartja fogva szegénység
    az USA népességének
  • 2:30 - 2:33
    12 százalékát már 40 éve?
  • 2:33 - 2:37
    És a válasz az, hogy ezek a szociális problémák
  • 2:37 - 2:39
    hatalmas méretűek,
  • 2:39 - 2:42
    a mi szervezeteink parányiak velük szemeben,
  • 2:42 - 2:45
    és olyan hit-rendszerünk van,
    amely aprónak is tartja őket.
  • 2:45 - 2:47
    Két szabálykönyvünk van.
  • 2:47 - 2:49
    Egy a nonprofit szektor számára,
  • 2:49 - 2:52
    és egy a gazdasági világ többi részének.
  • 2:52 - 2:54
    Ez egy apartheid és diszkriminál
  • 2:54 - 2:57
    a nonprofit szektorral szemben,
    öt különböző területen,
  • 2:57 - 2:59
    elsőként a kompenzációt illetően.
  • 2:59 - 3:02
    A profitérdekelt szektorban
    minél több értéket termelsz,
  • 3:02 - 3:04
    annál több pénzt keresel.
  • 3:04 - 3:06
    De nem szeretjük, ha a
    nonprofitok arra használják a pénzt,
  • 3:06 - 3:10
    hogy ösztönözzék az embereket arra,
    hogy többet termeljenek a szociális szektorban.
  • 3:10 - 3:13
    Egyfajta zsigeri undorunk van
    az ötletet illetően, hogy bárki is
  • 3:13 - 3:16
    sok pénzt keressen azzal,
    hogy segít másokon.
  • 3:16 - 3:18
    Érdekes, hogy az ellen nem tiltakozunk,
  • 3:18 - 3:22
    hogy azok sokat keressenek,
    akik nem segítenek másokon.
  • 3:22 - 3:24
    Szeretnél 50 millió dollárt keresni
  • 3:24 - 3:27
    erőszakos videó játékok eladásával
    gyermekek számára, csináld csak.
  • 3:27 - 3:29
    A Wired magazin címlapjára kerülsz.
  • 3:29 - 3:31
    De ha félmillió dollárt szeretnél
  • 3:31 - 3:32
    maláriás gyerekek gyógyításával,
  • 3:32 - 3:40
    máris parazitának tartanak.
    (Taps)
  • 3:40 - 3:43
    És erre etikus rendszerként tekintünk,
  • 3:43 - 3:45
    de nem vesszük észre,
    hogy ennek a rendszernek
  • 3:45 - 3:48
    komoly mellékhatása van, miszerint
  • 3:48 - 3:52
    egy igen határozott, kölcsönösen
    kizárólagos választás elé állítja
  • 3:52 - 3:55
    a között, hogy magadnak és a családodnak segítesz,
  • 3:55 - 3:58
    és a között, hogy a világnak teszel jót,
  • 3:58 - 4:01
    a legfényesebb elméket,
    akik legjobb egyetemeinken végeznek,
  • 4:01 - 4:03
    és küld tízezreket,
  • 4:03 - 4:05
    akik komoly változást hozhatnának
    a nonprofit szektorban
  • 4:05 - 4:08
    egyenesen a profitorientált szektorba,
  • 4:08 - 4:13
    mert nem akarják vállalni az
    egész életre szóló gazdasági áldozatot.
  • 4:13 - 4:16
    A Businessweek készített egy felmérést,
    megnézte a juttatásokat
  • 4:16 - 4:19
    10 évvel az üzleti MBA képzés után,
  • 4:19 - 4:22
    és az átlagos fizetése egy stanfordi MBA-snek
  • 4:22 - 4:27
    jutalmakkal, 38 évesen, évi 400.000 dollár.
  • 4:27 - 4:29
    Eközben ugyanabban az évben, az átlagos fizetése
  • 4:29 - 4:32
    egy több mint 5 millió dolláros
    egészségügyi alapítvány vezérigazgatójának
  • 4:32 - 4:37
    232.000 dollár volt, egy éhínség
    ellen küzdő alapítványénak pedig 84.000 dollár.
  • 4:37 - 4:39
    Esélytelen azokat az embereket rávenni,
  • 4:39 - 4:44
    akik 400.000 dollárt keresnek, hogy
    tegyenek egy 316.000 dolláros áldozatot
  • 4:44 - 4:48
    minden évben azért, hogy egy éhínségellenes
    alapítvány vezérigazgatói legyenek.
  • 4:48 - 4:51
    Néhányan azt mondják: "Nos ez csak azért van,
    mert az MBA-sek pénzsóvárok."
  • 4:51 - 4:54
    Nem feltétlenül. Lehet, hogy okosak.
  • 4:54 - 4:56
    Olcsóbb annak az embernek adakozni
  • 4:56 - 5:00
    100.000 dollárt minden évben
    egy éhínségellenes alapítványnak,
  • 5:00 - 5:02
    megspórolni 50.000 dollárt az adón,
  • 5:02 - 5:06
    és még mindig évi 270.000 dollárnyi előnyben van,
  • 5:06 - 5:09
    emberbarátnak hívják mert adakozott
  • 5:09 - 5:11
    100.000 dollárt jótékony célra,
  • 5:11 - 5:13
    talán az éhínség ellenes alapítvány igazgatóságában ül,
  • 5:13 - 5:15
    és talán felügyeli a szegény vezetőt,
  • 5:15 - 5:18
    aki úgy döntött, hogy az éhínségellenes
    alapítvány vezérigazgatója lesz,
  • 5:18 - 5:22
    és egész életében ezt a fajta hatalmat, befolyást
  • 5:22 - 5:26
    és népszerűséget, dicsőítést kapja.
  • 5:26 - 5:29
    A diszkrimináció második területe
    a reklámozás és a marketing.
  • 5:29 - 5:33
    Azt mondjuk a profitorientált szektornak,
    "Költs, költs, költs reklámra,
  • 5:33 - 5:36
    amíg csak az utolsó dollár is
    akár egyetlen fillér értéket termel."
  • 5:36 - 5:40
    De nem szeretjük, ha az adományainkat
    reklámra költi az alapítvány.
  • 5:40 - 5:44
    Az az álláspontunk, hogy
    "Nos ha kapsz reklámot ajándékba,
  • 5:44 - 5:47
    úgy a hajnali négyórás sávban, az rendben van.
  • 5:47 - 5:49
    De nem akarom, hogy az adományomat reklámra költsék.
  • 5:49 - 5:51
    Azt akarom, hogy a rászorulókhoz kerüljön."
  • 5:51 - 5:53
    Mintha a reklámba fektetett pénz
  • 5:53 - 5:56
    nem tudna drámaian nagyobb pénzt hozni,
  • 5:56 - 5:58
    hogy a rászorulókat szolgálja.
  • 5:58 - 6:00
    Az 1990-es években a vállalatom készítette
  • 6:00 - 6:03
    a hosszútávú AIDSRide kerékpártúrákat,
  • 6:03 - 6:08
    és a 97 kilométeres mellrákellenes 3 napos sétákat,
  • 6:08 - 6:11
    s persze a 9 év alatt
  • 6:11 - 6:16
    182.000 hétköznapi hős vett részt,
  • 6:16 - 6:20
    és összesen 581 millió dollárt gyűjtöttek össze.
  • 6:20 - 6:25
    Több pénzt gyűjtöttek és
    gyorsabban ezekre a célokra,
  • 6:25 - 6:27
    mint a történelem bármely más eseményére,
  • 6:27 - 6:30
    mindezt arra alapozva,
    hogy az emberek belefáradtak,
  • 6:30 - 6:33
    hogy arra kérik őket bármilyen kis dolgot
    tegyenek meg, amit csak tudnak.
  • 6:33 - 6:35
    Az emberek szeretnék mérni
  • 6:35 - 6:37
    meddig érnek el a lehetőségeik
  • 6:37 - 6:41
    azokban az ügyekben, amelyek
    annyira fontosak számukra.
  • 6:41 - 6:44
    De kérni kell őket.
  • 6:44 - 6:45
    Sok embert úgy vettünk rá a részvételre,
  • 6:45 - 6:48
    hogy teljes oldalas hirdetést
    vettünk a The New York Timesban,
  • 6:48 - 6:51
    a The Boston Globe-ban, főműsoridős rádió
    és TV műsorokban hirdettünk.
  • 6:51 - 6:53
    Tudjátok mennyi embert szereztünk volna,
  • 6:53 - 6:56
    ha mosodákban szórólapoztunk volna?
  • 6:56 - 7:00
    Az adományozás az USA-ban megragadt
  • 7:00 - 7:04
    a GDP 2 százalékában, amióta elkezdtük
    ezt mérni a 1970-es években.
  • 7:04 - 7:06
    Ez egy fontos tény, mert azt jelenti,
  • 7:06 - 7:09
    hogy 40 év alatt a nonprofit szektor
  • 7:09 - 7:12
    nem volt képes elnyerni piaci részesedést
  • 7:12 - 7:15
    a profitorientált szektortól.
  • 7:15 - 7:17
    És ha belegondoltok, hogyan tudna egy szektor
  • 7:17 - 7:20
    bárhogyan is piaci részesedést
    elnyerni egy másik szektortól,
  • 7:20 - 7:23
    ha tulajdonképpen nem engedik,
    hogy reklámozzon?
  • 7:23 - 7:25
    És ha azt mondjuk a fogyasztói márkáknak, hogy
  • 7:25 - 7:28
    "Reklámozhatod a terméked előnyeit",
  • 7:28 - 7:31
    de az alapítványoknak azt, hogy
    "Nem reklámozhatod mindazt a jót amit teszel",
  • 7:31 - 7:35
    mit gondolunk hova folynak majd a fogyasztói dollárok?
  • 7:35 - 7:38
    A diszkrimináció harmadik területe
    a kockázat vállalása
  • 7:38 - 7:42
    a bevétel termeléshez szükséges
    új ötletekre való törekvésben.
  • 7:42 - 7:46
    Tehát a Disney készíthet egy új
    200 millió dolláros filmet, ami aztán bukás lesz,
  • 7:46 - 7:48
    és senki nem hívja az igazságügyi minisztert.
  • 7:48 - 7:52
    De ha csinálsz egy kis 1 millió dolláros adománygyűjtést
  • 7:52 - 7:55
    a szegényeknek, és nem hoz
    75 százalékos hasznot
  • 7:55 - 7:57
    a cél számára az első 12 hónapban,
  • 7:57 - 7:59
    máris kérdőre vonnak.
  • 7:59 - 8:02
    Tehát a nonprofitok vonakodnak
    megpróbálkozni bármilyen bátor,
  • 8:02 - 8:06
    merész, nagyszabású,
    új adománygyűjtő kísérlettel,
  • 8:06 - 8:08
    mert félnek, hogy ha
    nem sikerül, akkor a hírnevüket
  • 8:08 - 8:10
    a sárba tiporják.
  • 8:10 - 8:12
    Nos, tudjuk, hogy ha megtiltjuk a hibázást,
  • 8:12 - 8:13
    megöljük az újításokat.
  • 8:13 - 8:16
    Ha megöljük az újításokat az adománygyűjtésben,
    nem termelünk több bevételt.
  • 8:16 - 8:18
    Ha nem tudjuk növelni a bevételt,
    nem tudunk növekedni.
  • 8:18 - 8:23
    És ha nem tudunk növekedni, kizárt,
    hogy megoldjuk a nagy szociális problémákat.
  • 8:23 - 8:26
    A negyedik terület az idő.
  • 8:26 - 8:30
    Az Amazon hat évig működött úgy,
    hogy semmi hasznot nem hozott a befektetőknek,
  • 8:30 - 8:32
    és az emberek türelmesek voltak.
  • 8:32 - 8:34
    Tudták, hogy van egy hosszútávú cél a
  • 8:34 - 8:36
    piaci dominancia elérésére.
  • 8:36 - 8:39
    De ha egy nonprofit szervezet
    álmodozna valaha is
  • 8:39 - 8:43
    ilyen nagyságrend felépítéséről,
    amihez hat év szükséges,
  • 8:43 - 8:45
    ami alatt semmi pénzt
    nem kapnának a rászorultak,
  • 8:45 - 8:47
    ha mindent befektetnének ennek a felépítésébe,
  • 8:47 - 8:50
    keresztre feszítést várnánk el.
  • 8:50 - 8:52
    És az utolsó terület a profit maga.
  • 8:52 - 8:55
    Tehát a profitorientált szektor
    fizethet az embereknek profitot
  • 8:55 - 8:57
    azért, hogy magához vonzza
    a tőkéjüket az új ötletekhez,
  • 8:57 - 9:00
    de nem fizethetsz profitot
    egy nonprofit szektorban,
  • 9:00 - 9:05
    azaz a profitorientált szektoré
    a több trillió dolláros tőkepiac,
  • 9:05 - 9:07
    és a nonprofit szektor éhezik a növekedési,
  • 9:07 - 9:10
    kockázati és ötleti tőkére.
  • 9:10 - 9:14
    Ha összerakjuk ezt az öt dolgot -- nem lehet
  • 9:14 - 9:16
    elcsábítani a tehetséget a profitorientált szektortól,
  • 9:16 - 9:18
    nem lehet hirdetni bárhol
    közel sem olyan mértékben,
  • 9:18 - 9:21
    mint a profitorientált szektor
    teszi az új vevőkért,
  • 9:21 - 9:23
    nem lehet olyan kockázatokat vállani
    a vevőknek a megnyeréséhez,
  • 9:23 - 9:25
    mint amilyeneket a profitorientált szektor vállal,
  • 9:25 - 9:27
    nincs ugyanannyi időd megtalálni őket,
  • 9:27 - 9:29
    mint a profitorientált szektornak,
  • 9:29 - 9:31
    és nincs tőzsdéd amivel mindezt finanszírozni tudnád,
  • 9:31 - 9:34
    még ha meg is tehetnéd,
  • 9:34 - 9:36
    máris a nonprofit szektort
  • 9:36 - 9:39
    rendkívül hátrányos helyzetbe hoztad
    a profitorientált szektorral szemben
  • 9:39 - 9:41
    minden szinten.
  • 9:41 - 9:45
    Ha bármi kétségünk is lenne e
    különálló szabálykönyv hatásairól,
  • 9:45 - 9:47
    a statisztika kijózanító:
  • 9:47 - 9:49
    1970 és 2009 között
  • 9:49 - 9:51
    az igazán nővő nonprofit szervezetek száma,
  • 9:51 - 9:55
    azaz akik átlépték az 50 millió dolláros
    éves bevételi határt,
  • 9:55 - 9:57
    144 volt.
  • 9:57 - 9:59
    Eközben a profitorientáltak közül
  • 9:59 - 10:03
    46.136 lépte ezt át.
  • 10:03 - 10:06
    Tehát olyan szociális problémákkal küzdünk,
    amelyek arányaiban hatalmasak,
  • 10:06 - 10:09
    és a szervezeteink nem tudnak nagyobb méreteket ölteni.
  • 10:09 - 10:13
    Minden a Coca-Colához és a Burger Kinghez megy.
  • 10:13 - 10:16
    Miért gondolkodunk így?
  • 10:16 - 10:20
    Nos, mint a legtöbb fanatikus dogma Amerikában,
  • 10:20 - 10:23
    ezek az ötletek is a régi puritán hitből erednek.
  • 10:23 - 10:26
    A puritánok vallási okokból jöttek ide,
    legalábbis ezt mondták,
  • 10:26 - 10:30
    de azért is jöttek, mert
    sok pénzt akartak keresni.
  • 10:30 - 10:32
    Istenfélő emberek voltak, de egyben
  • 10:32 - 10:34
    nagyon agresszív kapitalisták is,
  • 10:34 - 10:38
    és rendkívüli profitéhséggel vádolták őket
  • 10:38 - 10:40
    más gyarmatosítókhoz képest.
  • 10:40 - 10:43
    De mindeközben a puritánok kálvinisták is voltak,
  • 10:43 - 10:46
    így gyakorlatilag arra tanították őket,
    hogy utálják magukat.
  • 10:46 - 10:49
    Azt tanították nekik, hogy
    a haszonlesés egy dühöngő tenger
  • 10:49 - 10:52
    ami biztos út az örök kárhozat felé.
  • 10:52 - 10:55
    Nos ez egy komoly problémát okozott
    ezeknek az embereknek, igaz?
  • 10:55 - 10:57
    Idejönnek, keresztül az Atlanti-óceánon,
    hogy pénzt keressenek.
  • 10:57 - 11:01
    Mindez a pénz pedig egyenesen a pokolba juttat.
  • 11:01 - 11:03
    Mit tettek ez ellen?
  • 11:03 - 11:05
    Nos, jótékonyság lett a válasz.
  • 11:05 - 11:07
    Ez lett a gazdasági menedék,
  • 11:07 - 11:11
    ahol bűnbánatot gyakorolhattak
    a profitszerző hajlamuk miatt,
  • 11:11 - 11:14
    dolláronként 5 centért.
  • 11:14 - 11:16
    Azaz hogyan tudnál pénzt csinálni egy alapítványban,
  • 11:16 - 11:19
    ha a jótékonyság bűnbánat a pénzcsinálásért?
  • 11:19 - 11:23
    A pénzügyi ösztönzés kiűzettetett
    a másoknak való segítésből
  • 11:23 - 11:26
    azért, hogy a saját célra való pénzszerzésben növekedjen
  • 11:26 - 11:29
    és 400 év alatt semmi se avatkozott közbe,
  • 11:29 - 11:35
    hogy azt mondja:
    "Ez kontraproduktív és igazságtalan."
  • 11:35 - 11:39
    Nos, ez az ideológia felügyeli
    ezt a nagyon veszélyes kérdést,
  • 11:39 - 11:43
    miszerint: "Az adományom hány százaléka
    megy a célra és mennyi a költségekre?"
  • 11:43 - 11:45
    Sok gond van ezzel a kérdéssel.
  • 11:45 - 11:47
    Most csak kettőt emelnék ki.
  • 11:47 - 11:51
    Először is úgy gondoljuk,
    hogy a költség egy rossz dolog,
  • 11:51 - 11:55
    hogy ez valahogy nem része a célnak.
  • 11:55 - 12:00
    Pedig teljesen az, különösen ha
    a növekedéshez használják.
  • 12:00 - 12:02
    Nos ez az ötlet, hogy a költség valahogyan
  • 12:02 - 12:04
    ellensége a célnak
  • 12:04 - 12:07
    idézi elő a másik, sokkal nagyon problémát, mégpedig
  • 12:07 - 12:10
    kényszeríti a szervezeteket, hogy
    költségek nélkül működjenek,
  • 12:10 - 12:12
    amire szükségük lenne a növekedéshez
  • 12:12 - 12:15
    azért, hogy alacsonyan tartsák a költségeket.
  • 12:15 - 12:17
    Tehát mindannyian azt tanultuk,
    hogy az alapítványok
  • 12:17 - 12:20
    minél kevesebbet költsenek
    olyanokra, mint adománygyűjtés
  • 12:20 - 12:24
    azért, mert ha kevesebbet
    költesz adománygyűjtésre,
  • 12:24 - 12:27
    több pénz marad a célra.
  • 12:27 - 12:30
    Nos ez igaz, ha ez egy pangó világ,
  • 12:30 - 12:33
    amelyben ez a torta nem lehet nagyobb.
  • 12:33 - 12:37
    De ha ez egy logikus világ, ahol
    az adománygyűjtésbe való befektetés
  • 12:37 - 12:40
    valójában több pénzt termel,
    és nagyobbá teszi a tortát,
  • 12:40 - 12:42
    akkor pontosan fordítva működik,
  • 12:42 - 12:45
    és több pénzt kellene befektetnünk,
    nem kevesebbet
  • 12:45 - 12:47
    az adományok gyűjtésébe,
    mert ez az egyetlen dolog,
  • 12:47 - 12:50
    amelyben megvan a lehetőség,
    hogy megsokszorozza
  • 12:50 - 12:54
    a cél érdekében rendelkezésre álló pénzt,
    amivel annyira törődünk.
  • 12:54 - 12:57
    Mondok két példát. Elkezdtük az AIDSRide-okat
  • 12:57 - 13:00
    50.000 dollár kezdeti befektetéssel kockázati tőkébe.
  • 13:00 - 13:05
    Kilenc éven belül 1982-szeresére növeltük,
  • 13:05 - 13:11
    108 millió dollárrá, a költségek levonása után
    az AIDS szervezetek részére.
  • 13:11 - 13:13
    Elindítottuk a mellrák három napokat
  • 13:13 - 13:17
    egy kezdeti 350.000 dolláros kockázati tőkebefektetéssel.
  • 13:17 - 13:21
    Öt éven belül 554-szeresére növeltük,
  • 13:21 - 13:25
    a költségek levonása után 194 millió dollárrá,
  • 13:25 - 13:27
    a mellrák kutatásának céljára.
  • 13:27 - 13:30
    Nos, ha emberbarátként érdekelne a mellrák,
  • 13:30 - 13:31
    minek lenne több értelme:
  • 13:31 - 13:35
    megkeresni a leginkább innovatív kutatót a világon,
  • 13:35 - 13:38
    és adni neki 350.000 dollárt kutatásra,
  • 13:38 - 13:42
    vagy az alapítványának adni a 350.000 dollárt,
  • 13:42 - 13:47
    hogy megsokszorozza azt
    194 millió dollárrá mellrák kutatásra?
  • 13:47 - 13:51
    2002 volt a legsikeresebb évünk.
  • 13:51 - 13:54
    Egyedül a mellráknak, abban az évben
  • 13:54 - 13:58
    költségek levonása után 71 millió dollárt kerestünk.
  • 13:58 - 14:00
    És aztán befejeztük,
  • 14:00 - 14:03
    hirtelen és drámaian.
  • 14:03 - 14:08
    Miért? Nos a támogatónk kihátrált mögülünk.
  • 14:08 - 14:10
    Messze akartak kerülni tőlünk,
  • 14:10 - 14:13
    mert a médiában keresztre feszítettek minket,
  • 14:13 - 14:16
    amiért a bevétel 40 százalékát
    befektettük toborzásba,
  • 14:16 - 14:19
    vevőszolgálatba és
    a tapasztalat bűvészetébe,
  • 14:19 - 14:23
    és nincs olyan könyvelési terminológia ami leírhatná
  • 14:23 - 14:25
    ezt a fajta növekedésbe
    és a jövőbe történő befektetést,
  • 14:25 - 14:30
    csak a költség démoni címkéje.
  • 14:30 - 14:36
    Tehát egy nap, mind
    a 350 nagyszerű alkalmazottunk
  • 14:36 - 14:40
    elveszítette az állását,
  • 14:40 - 14:44
    mert költségként lettek megbélyegezve.
  • 14:44 - 14:46
    A támogatónk megpróbálkozott egyedül.
  • 14:46 - 14:47
    A költség emelkedett.
  • 14:47 - 14:50
    A mellrákkutatás bevétele csökkent
  • 14:50 - 14:56
    84 százalékkal, vagy évi 60 millió dollárral.
  • 14:56 - 14:59
    Ez történik ha összetévesztjük
  • 14:59 - 15:03
    az erkölcsöt a takarékossággal.
  • 15:03 - 15:06
    Úgy tanítottak bennünket, hogy a jótékonysági sütieladás öt százalékos költséggel
  • 15:06 - 15:11
    felsőbbrendű, mint a professzionális
    jótékonysági szervezet 40 százalékos költséggel.
  • 15:11 - 15:14
    De nem tudjuk azt a fontos információt,
  • 15:14 - 15:18
    hogy mi is a valós mérete ezeknek a szeleteknek?
  • 15:18 - 15:22
    Kit érdekel, hogy a sütieladás költsége
    csak öt százalék ha apró?
  • 15:22 - 15:25
    Mi van ha a sütieladásból mindössze
    71 dollár jött össze jótékonyságra,
  • 15:25 - 15:27
    mert nem fektetett be méretéhez arányosan,
  • 15:27 - 15:29
    és a profi jótékonysági szervezet
  • 15:29 - 15:32
    71 millió dollárt hozott össze, mert befektetett?
  • 15:32 - 15:34
    Nos melyik szeletet szeretnénk, és melyiket
  • 15:34 - 15:38
    szerethetnék az éhezők?
  • 15:38 - 15:42
    Milyen hatással van mindez az egészre?
  • 15:42 - 15:45
    Mint mondtam, a jótékonysági adakozás
    az USA GDP-jének két százalékát teszi ki.
  • 15:45 - 15:48
    Ez nagyjából 300 milliárd dollár évente.
  • 15:48 - 15:52
    De ennek körülbelül 20 százaléka,
    vagy 60 milliárd dollár
  • 15:52 - 15:54
    egészségügyi és szociális célokra megy.
  • 15:54 - 15:57
    A maradék vallási célra,
    felsőfokú oktatásra és kórházakra,
  • 15:57 - 16:00
    és az a 60 milliárd dollár közel sem elég
  • 16:00 - 16:02
    ezeknek a problémáknak a megoldására.
  • 16:02 - 16:04
    De ha a jótékonysági adományokat
  • 16:04 - 16:10
    a GDP két százalékáról csak egy lépéssel
  • 16:10 - 16:13
    három százalékra növelhetnénk azzal,
    hogy befektetünk a növekedésbe,
  • 16:13 - 16:17
    az plusz évi 150 milliárd dollár hozzájárulást jelentene,
  • 16:17 - 16:20
    és ha ez a pénz aránytalanul mehetne
  • 16:20 - 16:22
    egészségügyi és szociális
    jótékonysági szervezeteknek,
  • 16:22 - 16:25
    mert azok voltak, amelyeket bátorítottuk,
    hogy fektessenek be a növekedésükbe,
  • 16:25 - 16:29
    ez megháromszorozná a
    hozzájárulást ebben a szektorban.
  • 16:29 - 16:31
    Így már valóban nagy mértékekről beszélünk.
  • 16:31 - 16:34
    Potenciális lehetőségről a valódi változáshoz.
  • 16:34 - 16:37
    De ez soha nem fog megtörténni
    úgy, ha kényszerítjük
  • 16:37 - 16:39
    ezeket a szervezeteket, hogy csak a
  • 16:39 - 16:45
    költségek alacsonyan tartása lebegjen a szemük előtt.
  • 16:45 - 16:48
    A generációnk nem azt
    akarja sírfeliratként, hogy
  • 16:48 - 16:51
    "Alacsonyan tartottuk a jótékonysági költségeinket."
  • 16:51 - 16:59
    (Nevetés)
    (Taps)
  • 16:59 - 17:01
    Azt akarjuk rá, hogy megváltoztattuk a világot,
  • 17:01 - 17:03
    és úgy tettük ezt, hogy
  • 17:03 - 17:06
    megváltoztattuk a gondolkodásmódot.
  • 17:06 - 17:08
    Tehát legközelebb, ha egy
    jótékonysági szervezetet kerestek,
  • 17:08 - 17:10
    ne a költségeik arányáról érdeklődjetek,
  • 17:10 - 17:12
    hanem az álmaik nagyságáról,
  • 17:12 - 17:16
    az Apple-, Google-, Amazon-mértékű álmaikról,
  • 17:16 - 17:18
    hogyan mérik fejlődésüket
    ezekhez az álmokhoz képest,
  • 17:18 - 17:21
    és milyen forrásokra van szükségük
    ezek megvalósításához,
  • 17:21 - 17:23
    függetlenül költségeiktől.
  • 17:23 - 17:28
    Kit érdekel mennyi a költség, ha
    ezek a problémák megoldódnak?
  • 17:28 - 17:31
    Ha megkaphatjuk ezt a fajta nagylelkűséget,
  • 17:31 - 17:35
    a gondolat lehetőségét, akkor a nonprofit szektor
  • 17:35 - 17:39
    komoly szerepet játszhatna
    azon emberek életének megváltoztatásában,
  • 17:39 - 17:45
    akiknek leginkább szükségük van a változásra.
  • 17:45 - 17:50
    És ha az lehetne a generációnk tartós öröksége,
  • 17:50 - 17:53
    hogy felelősséget vállalunk
  • 17:53 - 17:56
    azért a gondolkodásért, amit nekünk továbbadtak,
  • 17:56 - 17:59
    amit mi átgondoltunk és megváltoztattunk,
  • 17:59 - 18:03
    és újra feltaláltuk azt gondolkodásmódot, ahogyan
    az emberiség a dolgok megváltoztatására gondol,
  • 18:03 - 18:06
    örökre, mindenki számára,
  • 18:06 - 18:11
    nos, úgy gondoltam hagyom, hogy gyerekek
    foglalják össze mit is jelentene ez.
  • 18:11 - 18:13
    Annalisa Smith-Pallotta: Ez egy...
  • 18:13 - 18:15
    Sage Smith-Pallotta: ...igazi szociális...
  • 18:15 - 18:17
    Rider Smith-Pallotta: ...innováció lenne.
  • 18:17 - 18:20
    Dan Pallotta: Köszönöm szépen. Köszönöm.
  • 18:20 - 18:30
    (Taps)
  • 18:30 - 18:34
    Köszönöm.
    (Taps)
Title:
Dan Pallotta: Halálosan rossz az, ahogyan a jótékonykodásról gondolkodunk.
Speaker:
Dan Pallotta
Description:

Dan Pallotta aktivista és támogatószerző kiáll a jótékonysági szervezeteket érintő kettős elvárások ellen. Túl sok nonprofit alapítványt -- állítja -- az alapján értékelnek, hogy mennyire keveset költött... nem az alapján, hogy miket vitt végbe. Ahelyett, hogy egyenlőséget teszünk takarékosság és erkölcs között, arra kér minket, hogy jutalmazzuk az alapítványokat a nagy céljaikért és nagy teljesítményeikért (még ha ez nagy költségekkel is jár). Ebben a merész előadásban azt mondja: Változtassuk meg azt, ahogyan a világ megváltoztatásáról gondolkodunk.

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
18:54

Hungarian subtitles

Revisions