Misha Glenny a világméretű bűnözői hálózatok nyomában

Misha Glenny újságíró éveket töltött az egyes becslések szerint a világgazdaság 15%-t kitevő, világszerte működő szervezett bűnözői hálózatok megismerésével. A hírszerzési és rendészeti forrásai mellett bennfentes bűnözők is információkkal látták el, az orosz maffiától az óriás drogkartellekig.

Nehéz gazdasági időket élünk,

TED-es barátaim, nehéz gazdasági időket.

Szeretném ezért felvidítani önöket

az elmúlt 20 év egyik legnagyobb, bár jobbára

ismeretlen gazdasági

sikertörténetével, amely

a maga igen sajátos módján,

a Microsoft és a Google teljesítményéhez mérhető.

Olyan iparágról van szó, amely a mostani recessziót

teljes nyugalomban vészelte át.

A szervezett bűnözésre gondolok.

Szinte hallom a a kétkedőket, mondván,

a szervezett bűnözés létezik, mióta világ a világ.

Valóban, így is van.

Az elmúlt két évtizedben azonban

példa nélküli fellendülést tapasztalhattunk e téren.

Ma, a szervezett bűnözés a világ GDP-jének

megközelítőleg 15%-át teszi ki.

Találónak tartom a Világméretű Árnyékgazdaság,

vagy röviden a McMaffia elnevezést.

Mi indíthatta be hát a határon átnyúló bűnözés

ilyen rendkívüli fellendülését?

Hát, itt van ugye a globalizáció,

a technológia, a kommunikáció, meg minden ilyesmi,

amikről később majd még beszélünk.

Mindenek előtt azonban, gondoljunk

vissza e jeles eseményre.

A kommunizmus összeomlására

egész Kelet-Európában, a világháború utáni történelmünk

legemlékezetesebb eseményére.

Elérkezett az őszinteség pillanata.

Nekem személy szerint igen jelentős esemény volt ez.

Tizenéves koromban elkezdtem könyveket csempészni

a vasfüggöny mögé a kelet-európai demokratikus ellenzéki

csoportok, például a

lengyel Szolidaritás számára.

Aztán elkezdtem könyveket írni Kelet-Európáról,

majd a BBC regionális főtudósítója lettem,

és voltam is még 1989-ben.

Így, mikor 425 millió ember

végre elnyerte a jogot

hogy maguk válasszák a kormányukat,

ujjongtam.

Némi aggodalommal tekintettem azonban

a fal mögött megbúvó

visszásságokra.

Nem telt sok időbe például,

hogy az etnikai alapú nacionalizmus

felüsse véres fejét

Jugoszláviában.

A káosz közepén és

az eufória közepette

időbe telt, amíg megértettem, hogy

a Kelet-Európában 1989 előtt hatalmon lévő emberek

hogyan maradhattak helyükön

még az akkori forradalmak után is.

Itt van például ez a figura.

Vannak azonban egészen meglepő személyek is,

akik kulcsszerepet töltöttek be a kelet-európai események sodrában.

Ez az ember például. Emlékeznek ezekre az arcokra?

Egykor minden negyedik évben ők nyerték az

olimpiai aranyérmet súlyemelésben, birkózásban

és ők voltak a kommunizmus celebjei,

az ezzel járó tündöklő életmóddal.

Ők kaptak csodás lakásokat a városközpontban.

Megfejelve egy kis alkalmi szexszel.

Ráadásul szabadon utazhattak a nyugati világban,

ami akkoriban a kiváltságosok osztályrésze volt.

Meglepően hangozhat, de ezek az emberek kulcsszerepet

töltöttek be a piacgazdaság

kelet-európai kialakulásában.

Ők voltak, ahogy mondani szoktam,

a kapitalizmus bábái.

Lássuk ugyanazokat a súlyemelőket az

1989-es átállásuk után.

Bulgáriában,

ez a fénykép Bulgáriában készült,

a kommunizmus egész kelet-európai összeomlásakor

nem csak a kommunizmus,

hanem maga az állam omlott össze,

vagyis a rendőrség nem dolgozott,

a bírósági rendszer nem müködött megfelelően.

Mit tehetettek tehát a kelet-európai kapitalizmus

szép, új világának üzletemberei annak

érdekében, hogy partnereik a megállapodásaikat betartsák?

Fordulhattak például a szociológusok által prózaian

magánkézben lévő rendfenntartó szerveknek nevezett csoportokhoz.

Közismertebb néven a maffiához.

Bulgáriában pedig csatlakozott a maffiához

14 ezer ember, akiket

1989 és 1991 között rúgtak ki a biztonsági szerveknél

betöltött munkahelyükről.

Mikor pedig egy állam összeomlik,

a gazdaság pedig viharos gyorsasággal zuhan,

az utolsó emberek, akiket a munkaerőpiacon akarunk látni,

az 14 ezer olyan férfi és nő, akik legfontosabb tudománya

a felderítés,

a csempészés, földalatti szervezetek kiépítése,

és a gyilkolás.

Pontosan ezt történt egész Kelet-Európában.

Az 1990-es években végzett munkám során

a legtöbb időmet a borzalmas jugoszláv

konfliktusról szóló tudósításokkal töltöttem,

nem lehetett nem észrevenni,

hogy az ottani borzalmakat elkövető emberek,

a félkatonai szervezetek

ugyanazok voltak, akik a szervezett

bűnözői csoportokat irányították.

És arra jutottam, hogy az erőszak mögött

egy borzalmas bűnözői vállalat állt.

Elhatároztam hát, hogy bejárom a világot

és adatokat gyűjtök a világméretű bűnözői alvilágról,

beszélek rendőrőkkel,

áldozatokkal, a törvénytelen termékek és

szolgáltatások fogyasztóival.

Mindenek előtt azonban, beszélek magukkal a gengszterekkel.

A Balkán pedig kitűnő kiindulási pontnak bizonyult.

Hogy miért? Hát, kedveztek a kutatásnak

a törvényes rend összeomlásakor fennálló viszonyok.

Továbbá, ahogyan a kiskereskedelemben is mondják,

minden a helyszín, a helyszín, a helyszín.

Kutatásom kezdetén pedig azt tapasztaltam,

hogy a balkáni térség a világ minden tájáról érkező törvénytelen

termékek és szolgáltatások kiemelt tranzit térségévé vált.

Heroin, kokain,

prostitúciós célú emberkereskedelem,

és értékes ásványok.

Hogy hová szállították vajon mindezeket?

Az Európai Unióba, amely addigra már

kezdte élvezni a globalizáció előnyeit

és a történelem legnagyobb

mintegy 500 millió embert tömörítő

fogyasztói piacává vált.

Az 500 millió ember

jelentős hányada ugyanakkor

előszeretettel tölti szabad idejét és megspórolt pénzét

prostituáltak szolgáltatásaira,

50 eurós bankjegyek orrba dugdosásával,

és illegális bevándorlók foglalkoztatásával.

A szervezett bűnözés a globalizálódó világban

ugyanúgy működik, mint bármilyen más vállalkozás.

Vannak termelési övezetek,

például Afganisztán és Kolumbia,

vannak disztribúciós övezetek,

például Mexikó és a Balkán,

és vannak természetesen fogyasztói övezetek is,

például az Európai Unió, Japán

és természetesen az Egyesült Államok.

A termelési és disztribúciós övezetek

rendszerint a fejlődő világban helyezkednek el,

gyakran a rettenetes erőszak és vérontás

árnyékában.

Vegyük például Mexikót.

A kokain kereskedelem egyenes következményeként

hatezer embert gyilkoltak meg az elmúlt 18 hónapban.

És mi a helyzet a Kongói Demokratikus Köztársasággal?

1998 óta ötmillió ember halt meg Kongóban.

Bár erről a konfliktusról nem cikkeznek sokat az újságok,

valójában azonban ez a világ legnagyobb

konfliktusa a második világháború óta.

És miért az? Mert a világszerte működő maffiák

együttműködnek a helyi félkatonai

szervezetekkel, hogy rátehessék a kezüket

a térség ásványi anyagokban

gazdag területeire.

2000-ben a világ koltán készletének 80%-át

a Kongói Demokratikus Köztársaság

keleti részén található vérmezőkön termelték ki.

A koltán ma megtalálható majdnem minden mobiltelefonban,

laptopban

és játék konzolban.

A kongói fegyeveres vezetők pedig, fegyverekért cserébe,

eladták a cuccot a maffiának,

a maffia pedig tovább szállította a nyugati piacokra.

A nyugati világ

fogyasztói készsége

a nemzetközi szervezett bűnözés

elsőszámú ösztönző tényezője.

Tekintsük meg a fiúkat munka közben

az olasz rendőrség által szerencsés módon készített filmfelvételen,

amint vámkezeletlen cigarettát csempésznek.

A cigaretták előállítási költsége meglehetősen alacsony.

Az Európai Unió ugyanakkor a világon létező legmagasabb adókulcsokat alkalmazza rájuk.

Amennyiben tehát sikerül cigarettát csempészni az EU-ba,

igen magas profitot lehet realizálni.

Szemléltetésként szeretném bemutatni

az ilyen csoportok rendelkezésére álló erőforrásokat.

Ez a csónak újonnan egymillió euróba kerül,

és ez a csónak a leggyorsabb, európai vizeken közlekedő jármű.

1994 óta, hét éven keresztül

20 ilyen csónak jött át

az Adrián Montenegróból Olaszországba,

minden egyes napon.

Az ilyen jellegű kereskedelem következében

csak az Egyesült Királyság 8 milliárd dollárnyi bevételtől esettel el.

Amely összeget ugyanakkor a jugoszláv háborúk finanszírozására

és gátlástalan emberek gazdagodására fordítottak.

Mikor ez a kereskedelem beindult, az olasz rendőrség

csak két, ilyen sebességre képes csónakkal rendelkezett.

A sebesség fontos, hiszen ezeket a fickókat csak úgy lehet elfogni,

ha elfogy az üzemanyaguk.

A bűnözők időnként prostitúciós célú emberkereskedelem

áldozataivá váló nőket is magukkal vittek,

és rendészeti beavatkozás esetén a nőket

egyszerűen a tengerbe dobták,

hogy a rendőrök az üldözés helyett inkább

a nők megmentésével legyenek elfoglalva.

Azért mondtam el mindezt, hogy érzékeltessem,

hány csónakra, hány hajóra van szükség, hogy

legalább egy ilyen csónakot elfoghassunk.

A válasz pedig 6 hajó.

Hangsúlyozom, hogy 20 ilyen nagy sebességű

csónak kelt át az Adrián

minden este.

És vajon mire fordították a bűnözők a csempészetből származó temérdek pénzt?

Itt lép színre a globalizáció, melynek során

nem csak a globális kereskedelm deregulációja következett be,

hanem a nemzetközi pénzpiacok liberalizációja is.

Hát apám, így aztán igen könnyű

lett a pénzmosók dolga.

Az elmúlt két évtized a jogtalan gazdagodás

aranykora volt.

Az 1990-es években a világ pénzügyi központjai

versengtek az ilyen üzletekért,

és egyszerűen nem volt hatékony megoldás

a pénzmosás megelőzésére.

A jogszerűen működő bankok jó része

szó és kérdés nélkül,

örömmel fogadta a

kétes forrásokból érkező betéteket.

A legfontosabb azonban az offshore banki tevékenység volt.

Mindenezek a tényezők

alapvető jelentőséggel bírnak a pénzmosási tevékenységek során.

Mindezektől meg kell szabadulnunk, ha tenni akarunk valamit

az adócsalás, nemzetközi szervezett bűnözés

és pénzmosás ellen.

Bíztató jel, hogy a Fehér Házban végre egy olyan elnök ül,

aki következetesen az ilyen bomlasztó

szervezetekkel szemben foglal állást.

És ha bárkinek fenntartásai vannak az új jogszabályok

és szabályozás, hatékony szabályozás

szükségességével kapcsolatban,

javaslom, vessünk egy pillantást Bernie Madoffra,

aki élete hátralévő részét már börtönben fogja tölteni.

Bernie Madoff 65 milliárd dollárt sikkasztott el,

és ezzel felkerült a gengszterek Olimposzának csúcsára,

a kolumbiai kartellek,

és a nagyobb orosz bűnszervezetek mellé.

Tevékenységét évtizedekig folytatta,

a Wall Street kellős közepén!

Egyetlen szabályozó sem sejtett semmit.

Vajon most hány másik Madoff dolgozik a Wall Streeten,

vagy Londonban,

lenyúlva az átlagembereket

és bűnözők pénzét mosva?

Higgyék el nekem, jópár.

Beszéljünk most egy kicsit a nemzetközi szervezett bűnözés alapkövéről.

A kábítószerekről. Íme a második marihuána farmról készült fotó ma reggel.

Ez a kép pedig Brit Kolumbia közepén készült,

én magam készítettem.

Ez a Brit Kolumbiában található

több tízezer háztáji termelő farm egyike.

Ezek biztosítják, hogy a tartomány GDP-jének

mintegy 5%-a ebből az üzletágból származzon.

Brian Cantera, a Kanadai Rendőrség tisztje

vitt el engem egy Vancouver keleti oldalán található,

hatalmas raktárépületbe.

Ott megmutatott párat a rendőrök által

elkobzott termékekből.

A csempészek ezeket természetesen

szállítanák tovább az Egyesült Államokba,

ahol a B.C. Bud, mert ez a termék neve,

iránti piaci igény kielégíthetetlen.

Részben azért, mert organikus termékként hirdetik,

ami igen jól megy Kaliforniában.

(nevetés)

(taps)

A rendőrség is elismeri azonban,

hogy mindez nem igazán csökkenti

a nagyobb exportőrök bevételét.

A globalizáció kezdete óta

a globális kábítószer-piac elképesztő mértékben növekedik,

a rendfenntartó erők számára elérhető erőforrások azonban

nem növekedtek

ennek megfelelő ütemben.

Várhatóan azonban a teljes struktúra meg fog változni,

egy jelenleg is tartó, igen különös trend következtében.

Az ENSZ korábban,

pontosabban a múlt hónapban, felismerte,

hogy Kanada az ecstasy és más szintetikus kábítószerek

kiemelt disztribúciós és termelői területévé vált.

Érdekes módon, a herion és a kokain

piaci részesedése csökkenni kezdett,

mivel a tabletták hatásfoka ma egyre inkább megközelíti a herionét és kokainét.

Ez pedig gyökeresen megváltoztatja a helyzetet,

hiszen a termelés a fejlődő országokból áthelyeződik

a nyugati világba.

És ha ez bekövetkezik, az a nyugati

világ rendfenntartó szerveinek képességein messze túlmutató trendhez vezet majd.

Véleményem szerint elérkezett az idő, hogy az immár

40 éve kidolgozott kábítószer elleni politikánkat

alaposan újragondoljuk.

Térjünk át a recesszióra.

A szervezett bűnözés tulajdonképpen már

igen jól alkalmazkodott a recesszióhoz.

Ez nem is túl meglepő, hiszen a világ legopportunistább

iparáról van szó,

amelyben nincsenek szabályok, szabályozási rendszer.

Eltekintve természetesen két kockázati tényezőtől,

a rendőrségi letartóztatástól,

amely, lássuk be, a bűnözők legkisebb gondja,

illetve a más csoportok által képviselt konkurencia,

vagyis egy diszkrét tarkólövés.

A recesszió következtében módosult a bűnözők tevékenységi köre.

Recesszió idején az emberek nem nyomnak annyi kábítószert, és

prostituáltakhoz is ritkábban mennek.

Mindezek helyett tehát a bűnözők meghódították

a pénzügyi és vállalati bűnözés világát,

és kiemelten két szektort,

a termékhamisítást

és a kiberbűnözést.

A portfólióváltás rendkívül sikeres volt.

Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Mr. Prinle-t,

vagy, pontosabban Señor Pringle-t.

Ezt az eszközt egy brazil számítógépes bűnöző mutatta nekem.

Együtt ültünk egy autóban az Avenue Paulista-n

São Pauloban,

ő bedugta a laptopomba

és mintegy öt percen belül sikeresen áthatolt

az egyik legnagyobb brazil bank

számítógépes biztonsági rendszerén.

Higyjék el, nem volt nehéz.

Vagyis kifejezetten egyszerű volt, mivel

a számítógépes bűnözés egyik igazán

hihetetlen része, hogy nem kell hozzá komoly technológia.

A számítógépes bűnözés kulcsa az ún. "social engineering".

Vagy, hogy a szakkifejezést használjam,

a lehetséges áldozatok száma percről percre nő.

El sem tudják képzelni, milyen könnyű

embereket rávenni, hogy olyan dolgokat csináljanak a számítógépükön,

amik igazán nem a legjobb érdekeiket szolgálják.

A kiberbűnözők pedig

hamar rájöttek, hogy a szükséges adatok megszerzéséhez,

az emberek pénztárcájához vezető legrövidebb út

a szerelem és szex ígéretén át vezet.

Gondolom, jónéhányan önök közül hallottak az ILOVEYOU vírusról,

amely egyike volt a világ legveszélyesebb vírusainak.

Nekem szerencsém volt, mikor megjelent az ILOVEYOU vírus,

mert egy volt barátnőm volt az első személy,

akitől megkaptam.

Abban az időben igen intenzív érzelmeket táplált irányomban,

a szerelem azonban nem volt köztük.

(nevetés)

Amint megkaptam tehát az e-mailt,

habozás nélkül töröltem,

megkímélve magam egy kellemetlen fertőzéstől.

Óvakodjanak a számítógépes bűnözőktől!

Egy dolog, amit az internet egész biztosan csinál,

megkönnyíti ezeknek a jószágoknak az életét.

Ezek itt a malária parazitáját hordozó szúnyogok,

amely paraziták megfertőzik a vérünket, miután a szúnyog belénk

mártotta parányi szívókáját.

Az Artesunate egy igen hatékony gyógyszer,

amely a fertőzés kezdeti szakaszában képes elpusztítani

a parazitát.

Az elmúlt években azonban

kambodzsai kutatók felfedezték,

hogy a parazita orvossággal szembeni

ellenállóképessége növekedésnek indult.

A kialakuló immunitás hátterében pedig vélhetően az áll,

hogy a kambodzsaiak az árak miatt nem tudják a gyógyszert a piacon beszerezni,

inkább az interneten keresztül vásárolják meg.

Ezek a tabletták azonban csak kis dózisban

tartalmazzák a hatóanyagot,

a paraziták pedig

emiatt rezisztenciát alakítanak ki.

Azért mondom el mindezt,

mert tudnunk kell,

hogy a szervezett bűnözés

az életünk valamennyi területén megjelenhet.

Nem kell prostituáltakkal lefeküdnünk,

vagy kábítószereket használnunk

ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk a szervezett bűnözéssel.

Veszélyeztetik a bankszámláinkat.

Veszélyeztetik a kommunikációnkat, a nyugdíjalapjainkjat.

Sőt, veszélyeztetik az ételt, amit eszünk,

és a kormányainkat is.

Ilyenkor pedig ne a palermói

vagy new york-i olasz maffiára gondoljanak.

Valójában semmi romantika nincsen a XXI. század

gengsztereiben.

Egy hihetetlen méretű iparágról van szó,

amely instabilitást és erőszakot terjeszt mindenhol,

ahová beszüremkedik.

Jelentős gazdasági erőről van szó,

amelyet nagyon-nagyon komolyan kell vennünk.

Megtiszteltetés volt önök előtt beszélnem,

és nagyon köszönöm a figyelmüket.

(taps)