-
Narrátor: Egyik éjjel otthon unatkoztam
-
és úgy döntöttem, hogy kiviszem az utcára a teleszkópomat.
-
A Hold már fenn volt és azt gondoltam, hogy miért is ne?
-
Perceken bellül az emberek elkezdtek összegyűlni
-
és kérdezgetni, hogy mi ez a szerekezet.
-
Férfi: Mi ez, haver?
-
Ez egy teleszkóp!
-
Férfi: Ó
-
Ki akarod próbálni?
-
Szeretnéd látni a Holdat?
-
Ez a Hold!
-
Nő: Hova kellene, hogy nézek?
-
Ide kell belenézni.
-
Nő: Ó! Hogy oda!?
-
Ez az amikor az egész elkezdődött és csak történtek a dolgok.
-
Férfi: A holdat nézem, tartsd egy kicsit. Ó Istenem!
-
Ó Te jóóóó ég!
-
ÚRISTEN!
-
Úristen, nem hiszem el!
-
Nő: Ó, Istenem!
-
Nő 2: Úristen, ilyen nincs!
-
Férfi 4: llyen nincs!
-
Ilyen nincs, ez a Hold?
-
Nő: Ilyen nincs is ... Narrátor: "De is..." (Kuncog) Nő: Nem!
-
Azta, lehet látni a krátereket! Ez szuper!
-
Aztaaaaaaa
-
Micsoda?
-
Micsoda?! Nézd a szélét, Többet... többet... szeretnék látni belőle.
-
Te szent sz@r!
-
Ilyet soha nem láttam még ezelőtt.
-
Ember, még soha nem láttam ilyet.
-
Aztaaa, ez aztán erős haver, azta.
-
Haver, úgy néz ki, mintha itt lenne az utca végén.
-
Haver, ez amid van - Te, mintha ez lehozná az utcára.
-
Ez igazi rendes kép a Holdról? Mármint élő?
-
...
-
Narrátor: Hogy így lehet látni közelről,
-
és mintha meg tudnád érinteni
-
ez teszi az élményt valóságossá.
-
Ez hihetetlen.
-
Olyan érzés, mintha leszálltam volna a Holdra.
-
Narrátor: Ez segít rájönni, hogy
-
milyen kis bolygón is élünk mindannyian.
-
és mindannyiunknak ugyanaz a reakciója a világegyetemre amiben élünk.
-
Azta
-
Ez valami nagyon különleges...
-
ami... egyesít minket.
-
Ez egy jó emlékeztető, hogy többet kellene felnéznünk az égre.