Narrátor: Egyik éjjel otthon unatkoztam

és úgy döntöttem, hogy kiviszem az utcára a teleszkópomat.

A Hold már fenn volt és azt gondoltam, hogy miért is ne?

Perceken bellül az emberek elkezdtek összegyűlni

és kérdezgetni, hogy mi ez a szerekezet.

Férfi: Mi ez, haver?

Ez egy teleszkóp!

Férfi: Ó

Ki akarod próbálni?

Szeretnéd látni a Holdat?

Ez a Hold!

Nő: Hova kellene, hogy nézek?

Ide kell belenézni.

Nő: Ó! Hogy oda!?

Ez az amikor az egész elkezdődött és csak történtek a dolgok.

Férfi: A holdat nézem, tartsd egy kicsit. Ó Istenem!

Ó Te jóóóó ég!

ÚRISTEN!

Úristen, nem hiszem el!

Nő: Ó, Istenem!

Nő 2: Úristen, ilyen nincs!

Férfi 4: llyen nincs!

Ilyen nincs, ez a Hold?

Nő: Ilyen nincs is ... Narrátor: "De is..." (Kuncog) Nő: Nem!

Azta, lehet látni a krátereket! Ez szuper!

Aztaaaaaaa

Micsoda?

Micsoda?! Nézd a szélét, Többet... többet... szeretnék látni belőle.

Te szent sz@r!

Ilyet soha nem láttam még ezelőtt.

Ember, még soha nem láttam ilyet.

Aztaaa, ez aztán erős haver, azta.

Haver, úgy néz ki, mintha itt lenne az utca végén.

Haver, ez amid van - Te, mintha ez lehozná az utcára.

Ez igazi rendes kép a Holdról? Mármint élő?

...

Narrátor: Hogy így lehet látni közelről,

és mintha meg tudnád érinteni

ez teszi az élményt valóságossá.

Ez hihetetlen.

Olyan érzés, mintha leszálltam volna a Holdra.

Narrátor: Ez segít rájönni, hogy

milyen kis bolygón is élünk mindannyian.

és mindannyiunknak ugyanaz a reakciója a világegyetemre amiben élünk.

Azta

Ez valami nagyon különleges...

ami... egyesít minket.

Ez egy jó emlékeztető, hogy többet kellene felnéznünk az égre.