Hogyan csökkenti a klímaváltozás élelmiszereink tápanyagtartalmát

A levegő növekvő karbonkoncentrációja miatt a növények gyorsabban nőnek, de van ennek rejtett veszélye is. Így ugyanis a növényekben kevesebb lesz a tápanyag és a vitamin, ami viszont az emberiség fennmaradásához nélkülözhetetlen. Kristie Ebi járványszakértő globális élelmiszerbiztonsági kérdésekről szóló előadásában az egyre erősödő tápanyagkrízis lehetséges egészségügyi kockázatairól beszél, és ismerteti, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy biztosítsuk, hogy az emberek megfelelő mennyiségű és egészséges élelmiszerekhez juthassanak.

Yogi Berra amerikai baseballjátékos,
modern korunk bölcse mondta egyszer:

"Ha nem tudjuk, hova megyünk,
előfordulhat, hogy sosem érkezünk meg."

Tudományos ismereteink segítségével
ma jobban értjük és világosabban látjuk,

milyen jövő elé nézünk
a klímaváltozás korában,

és milyen hatása lehet
ennek az egészségünkre.

Ma arról szeretnék beszélni,
mik a következményei annak,

hogy a fosszilis üzemanyagok elégetése
során keletkezett üvegházhatású gázok

csökkentik élelmiszereink tápanyagértékét.

Kezdjük a táplálkozási piramissal.

Ezt mindannyian jól ismerjük.

Kiegyensúlyozott étrendre
mindenkinek szüksége van.

Szükségünk van fehérjékre,

szükségünk van mikrotápanyagokra,

és szükségünk van vitaminokra.

Ez tehát egy lehetőség arra,
hogy átgondoljuk,

hogyan juthatunk hozzá
napi szükségleteinkhez

egészségünk fenntartása érdekében.

De nem csak azért eszünk, mert kell.

Azért is eszünk, mert enni jó.

Itt van a kenyér, a tészta, a pizza

és még jó pár élelmiszer, ami fontos
szerepet tölt be emberi kultúránkban.

Imádunk ilyesmit enni.

Ezek tehát táplálkozási

és kulturális szempontból is fontosak.

A szén-dioxid szintje az ipari forradalom
óta folyamatosan nő.

Koncentrációja 280 ppm (rész/millió)
értékről napjainkra 410 ppm-re növekedett,

és tovább nő.

A növények a növekedéshez szükséges
szénmennyiséget szén-dioxidból nyerik.

Magukba szívják

és lebontják,

hogy kivonják belőle a szenet.

A talajból is vesznek fel tápanyagokat.

A szén-dioxid tehát
a növények élelmiszere,

és ha azt nézzük, hogy a szén-dioxid
koncentráció nő,

élelmiszerellátási szempontból ez akár
az egész világ számára jó hír is lehetne,

hiszen lehetővé teszi, hogy minden nap
mindenkinek elegendő élelem jusson.

Ma 820 millió ember számára
szerte a világon nincs elég táplálék.

Sokan írtak már arról,
hogy a megnövekedett CO2-koncentráció

hogyan segíti a szükséges
táplálékmennyiség biztosítását.

Ahhoz, hogy 2050-ben elegendő
élelmiszer jusson 9-10 milliárd embernek,

növelnünk kell a mezőgazdasági
termelés hatékonyságát,

és el kell érnünk a kitűzött
Fenntartható Fejlődési Célokat,

különösen a kettes számút,

mely szerint fel kell
számolnunk az éhezést,

javítanunk kell az élelmiszerek
tápanyagértékét,

és biztosítanunk kell, hogy mindenki
hozzájuthasson a szükséges élelemhez.

Tudjuk, hogy a klímaváltozás
befolyásolja a mezőgazdasági termelést.

Tudjuk, hogy a Föld ma
kb. egy fokkal melegebb,

mint az iparosodás előtti korban.

Ez pedig a világ számos pontján kihat
a hőmérsékletre és a csapadékmennyiségre,

ami befolyásolja

a mezőgazdaság termelékenységét.

És nemcsak hőmérséklet-
és csapadékváltozással kell számolnunk,

hanem az extrém időjárással is.

Olyasmire gondolok, mint a hőséghullámok,
az árvizek és az aszályok,

melyek komoly hatással vannak
a termelékenységre.

A megnövekedett szén-dioxid mennyiség

azon túl, hogy segíti
a növények fejlődését,

más következményekkel is jár.

Ha ugyanis a növények
több szén-dioxidhoz jutnak,

több szénhidrátot, cukrot
és keményítőt állítanak elő,

és ezzel csökken bennük a fehérjék
és egyéb fontos tápanyagok koncentrációja.

És ez élelmiszerbiztonsági szempontból
nagyon fontos lehet a jövőben.

Néhány napja egy klímaváltozásról szóló
kerekasztal-beszélgetésen elhangzott,

hogy a szakértők
ötheted részben optimisták:

derűlátóak ugyanis a hét öt napján,

a másik két napon pedig ezt beszélik meg.

Ha a mikrotápanyagokra gondolunk,

ezeknek szinte mindegyikét érinti
a magas CO2-koncentráció.

Különösen kettőt: a vasat és a cinket.

Ha nem jutunk elég vashoz,
vashiányos vérszegénység alakulhat ki.

Ennek tünetei például
a fáradékonyság és a nehéz légzés,

de néhány igen súlyos következménye is
lehet ennek a hiánybetegségnek.

Ha nem jutunk elég cinkhez,

nem lesz étvágyunk.

Ez is komoly probléma ma a világban.

Körülbelül egymilliárd ember
szenved cinkhiányban.

A cink nagyon fontos az anyák
és gyermekek egészségvédelmében.

Hatással van a növekedésre.

B-vitaminokra több okból is
szükségünk van.

Ezek segítenek abban, hogy az élelmet
energiává alakítsuk át.

Nagyon fontosak

a test különböző fiziológiai
feladatainak ellátásához.

Ha a növényekben több a szén-dioxid,

kevesebb bennük a nitrogén,

és így kevesebb a B-vitamin is.

És nem csak rólunk, emberekről van szó.

Érinti ez például
a szarvasmarha-állományt is,

hiszen a legelők minősége is romlik.

Valójában érint mindenkit,
aki növényi táplálékot fogyaszt.

És gondoljuk kis kedvenceinkre:
a cicákra és a kutyákra is.

Ha megnézik a nekik készült
eledelek címkéit, látják,

ezekben is jelentős mennyiségű gabona van.

Tehát mindenkit érint ez a probléma.

Honnan tudjuk, hogy gond van?

Alátámasztják ezt terepkutatások,

valamint laboratóriumi
vizsgálatokra épülő kutatások is.

Mit is takarnak a terepkutatások?

És itt hadd korlátozzam a kérdést
a búzára és a rizsre.

Ebben az esetben
például rizsföldeket vizsgálnak,

melyeket parcellákra osztanak:

mindig ugyanazokat a parcellákat nézik,

ahol ugyanaz a talaj,

ugyanaz a csapadékmennyiség,

minden ugyanaz.

Annyi a különbség, hogy egyes parcellák
légkörébe több szén-dioxidot juttatnak.

Így össze tudják hasonlítani

a mai körülményeket azzal,

ami az emelkedő szén-dioxid szint
mellett a jövőben várható.

Magam is részt vettem
az egyik ilyen kutatásban.

18 rizstáblát tanulmányoztunk
Kínában és Japánban.

A termesztés ebben az esetben is
olyan körülmények közt történt,

amely az évszázad későbbi
időszakában várható.

Mutatom az eredményeket.

A fehér oszlop a mai helyzetet mutatja,

a piros pedig a jövőbelit.

Ahogy látjuk, itt 10%-kal
kevesebb a fehérjetartalom,

kb. 8%-kal kevesebb a vas,
és kb. 5%-kal kevesebb a cink.

Ez nem tűnik nagy különbségnek,

de ha belegondolunk
a szegényebb rétegek helyzetébe,

akik elsősorban keményítőtartalmú
élelmiszereket fogyasztanak,

ez a helyzet a már ma is nélkülözőnek

még több nélkülözést jelent,

és ez egyidejűleg sokféle
egészségügyi problémát is okoz majd.

A helyzet még súlyosabb
a B-vitaminok esetében.

Ha megnézzük a B1- és B2-vitamin szintjét,

látjuk, hogy ez kb. 17%-kal kevesebb.

A pantoténsav, vagyis a B5-vitamin
szintje 13%-kal csökkent.

A folsav 30%-kal.

És itt most a kutatási mérések
átlagáról beszélünk.

A folsav fontos szerepet játszik
a terhesség korai szakaszaiban.

Azoknak a várandós nőknek,
akik nem jutnak elég folsavhoz,

nagyobb valószínűséggel születik
gyermeke rendellenességgel.

Ezek tehát nagyon komoly
lehetséges egészségügyi következmények,

ha a CO2-szintje tovább nő.

Egy másik példa.

Chris Weyant és kollégái azt modellezték,

milyen következményei vannak a CO2
emelkedésének a vas és cink szintjére –

ők csak a vasat és a cinket nézték –,

és hogy mik a lehetséges
egészségügyi kockázatok.

Nézték a maláriát, a hasmenéses
betegségeket, a tüdőgyulladást,

a vashiányos vérszegénységet,

és azt, mire számíthatunk 2050-re.

Minél sötétebb egy adott szín,

annál súlyosabbak a következmények.

Láthatjuk tehát, hogy ez elsősorban

Ázsiát és Afrikát érinti,

de ne feledkezzünk meg arról sem,
hogy például az Egyesült Államokban,

vagy az európai országokban,

szintén érintett a lakosság –

becslések szerint
mintegy 125 millió ember.

A kutatók modellezték azt is,
mi lenne a leghatékonyabb ellenlépés.

Arra jutottak, hogy a megoldás az lenne,
ha az évszázad közepéig

csökkentenénk az üvegházhatású
gázok kibocsátását,

így az évszázad második felében

már nem kellene aggódnunk
a következmények miatt.

Ezek a kísérletek, vagyis a modellezés

magát a klímaváltozást
nem vette figyelembe.

Csak a szén-dioxidra koncentráltak.

Ha viszont a két hatást összeadjuk,

a várható következmények sokkal
súlyosabbak, mint ahogy eddig bemutattam.

Nagyon szeretném elmondani önöknek,

hogyan változott meg nagyszüleink kora óta

a reggelink és az ebédünk

tápanyagtartalom tekintetében.

De nem tudom.

Ezzel kapcsolatban nincsenek még
kutatási eredményeink.

Szeretnék választ adni arra is,
hogy az élelmiszerellátás biztonságát

hogyan befolyásolják ezek a tényezők,

de erről sem tudok beszámolni.

Ezzel kapcsolatban sincsenek eredményeink.

Sok mindennek kell még
utánajárnunk ezen a területen,

ide értve azt is, hogy mik
a lehetséges megoldások.

Ma ugyanis nem tudjuk még pontosan,

de egy sor lehetőségünk van.

Fejlett technológia áll rendelkezésünkre.

Aztán itt a növénynemesítés,
a táplálék-összetétel biztosítás.

A talajminőség is sokat jelenthet.

És természetesen jó lenne tudni,

hogy ezek a változások
hogyan hatnak majd az egészségünkre,

valamint gyermekeink
és unokáink egészségére.

Mindehhez viszont időre
és pénzre van szükség.

Sok időbe telik, míg minden
kérdésünkre választ kapunk.

Nincs olyan országos testület
vagy üzleti csoport,

aki az ilyen kutatásokat finanszírozná.

Nagy szükségünk van pedig forrásokra,
hogy meg tudjuk határozni az irányt.

Addig annyit tehetünk,

hogy biztosítjuk, hogy mindenki teljes
értékű élelmiszerekhez jusson hozzá –

és nemcsak a föld gazdagabb részein,
hanem mindenhol.

Az is fontos, hogy egyénileg
és társadalmi szinten is csökkentsük

az üvegházhatású gázok kibocsátását
és így a ránk váró kihívásokat.

Szoktuk mondani:
"Ha az oktatás szerinted drága,

gondolj bele, milyen drága a tudatlanság!"

Ne jussunk el idáig.
Vállaljunk anyagi áldozatot önmagunkért,

a gyermekeinkért

és a bolygónkért.

Köszönöm.

(Taps)