-
["Jack Whitten: Egy Művész Élete"]
-
Mostanság olyan festmények készítésén
kapom magam, amikhez nem ér hozzá a kezem.
-
Ez a művészek palettájának
egy átdolgozása.
-
Oké.
-
Nagyjából kész vagyok.
-
Ezek mind információt hordoznak...
-
mindegyikbe össze van tömörítve...
-
hisz' olyan szorosan kapcsolódik ahhoz,
ami a modern technológiával történik.
-
Tudják, információ bájtok, bitek.
-
Ilyesmik.
-
Bármit meg tudok építeni, amit akarok.
-
Nem vagyok narratív festő.
-
Nem az ötletet csinálom meg,
vagy az ötlet mögött álló festményt,
-
azzal nem foglalkozom.
-
Az egész a festék anyagiságáról szól.
-
Az alabamai Bessemerben nőttem fel.
-
Minden el volt különítve bőrszín szerint.
A közlekedés, a buszok.
-
Ezt hívom amerikai apartheidnak.
-
Mindig alkottam.
Mindig festettem, gyerekkorom óta.
-
De nem bátorítottak rá,
-
az volt az elképzelésük, hogy hobbinak jó,
de nem lehet megélni belőle.
-
Szerencsémre jó jegyekkel végeztem.
-
A Tuskegee Egyetemre mentem.
-
Az volt a terv, hogy orvos
és pilóta leszek a légierőnél.
-
Mindig is ott motoszkált a fejemben,
hogy én művész vagyok.
-
Hogy ezzel akarok foglalkozni,
alkotni akarok.
-
A Tuskegee Egyetemnek nem volt
művészeti programja,
-
ezért ott hagytam, hogy
a Southern Universityn tanuljak művésznek.
-
És ez egy darabig jól is ment,
-
de belekeveredtem
a demonstrációkba politikailag.
-
Egy nagy polgárjogi vonulást szerveztünk,
-
ami Baton Rouge belvárosától
a kormányhivatalig tartott.
-
Amit azon a menetelésen tapasztaltam,
az űzött el Délről.
-
A menetelés után, ami úgy elharapódzott
és erőszakos lett,
-
örökre megváltoztam politikailag.
-
Az 1960-as bukás után felszálltam
egy Greyhound buszra New Orleansban,
-
hogy felvételizzek a Cooper Unionra.
-
És felvettek.
-
Művészetet tanultam; festészetet.
-
Jó dolog volt,
és tandíjat se kellett fizetni.
-
Amikor New Yorkba jöttem,
az első emberek, akikkel találkoztam,
-
Romare Bearden,
-
Norman Lewis,
-
és Jacob Lawrence voltak.
-
És 1960-ban teljesen nyitott volt
a színtér New York Cityben.
-
Bill de Kooning is szóba állt veled!
-
Párbeszédet folytattam a vízválasztó
- én így hívom - mindkét oldalán.
-
Nem teszek különbséget aközött,
hogy vannak feketék, fehérek, akármi.
-
Tényleg nem.
-
Ha van valamilyen információjuk,
és az ösztöneim azt súgják:
-
"Fiú, vele találkoznod kell,
-
meg kell tudnod, mit csinál,
meg kell értened ezt a dolgot..."
-
akkor felkerestem.
-
A fiatal művésznek kell,
hogy legyen valami, amire reagálhat.
-
Először Arshile Gorky volt
nagy hatással rám.
-
Senki sem Zeusz fejéből pattan elő!
-
Az volt az első inspirációm.
-
A korai szürrealizmus.
-
A figuratív expresszionizmus.
-
De csak az 1960-as évek végén
fordultam drasztikusan
-
az elméletibb ötletek felé,
amik a festék anyagiságával foglalkoztak.
-
Minden spektrumszínt eltávolítottam.
-
Átváltottam akrilra.
-
Átrendeztem a stúdiót.
-
Átépítettem
a festésről való gondolkodásmódom.
-
Építettem egy eszközt.
-
Úgy hívtam, hogy "az előhívó."
-
Azzal az eszközzel
-
egyszerre nagy mennyiségű akrilfestéket
tudtam mozgatni a vászon felszínén.
-
"Tábla" festményeknek hívom őket.
T-Á-B-L-A.
-
Egy nagy tábla lett belőlük.
-
Azt akartam, hogy a festmények
egyetlen vonalként létezzenek...
-
egy mozdulat, három másodperc.
-
Ezért építettem azt a nagy eszközt.
-
Tíz évig dolgoztam azon a rajztáblán.
-
Tíz év bedőlve, lefelé hajolva.
-
Az már nem megy.
-
Eljön az idő, amikor a test már nem bírja
az ilyen bántalmazást...
-
és ez az volt, bántalmazás.
-
A tábla vezetett el a mozaikdarabokhoz.
-
Ez egy kis darab akril,
amit egy nagy tömb akrilból vágtak ki.
-
Engem persze mindig az érdekel,
hogyan használhatom a fény iránytására.
-
Ezekkel a felületekkel, attól függően,
hogy hogyan helyezem el őket,
-
irányítani tudom a fényt.
-
Látja, hogy változik?
-
Az a festmény sok fájdalomból született.
-
Elkezdtem, és aztán kialakult nálam
egy súlyos betegség.
-
Egy hónapot töltöttem kórházban.
-
Az jól kiütött.
-
És én azzal a festménnyel ütöttem vissza.
-
Nem fogom hagyni,
hogy ez a szarság legyőzzön.
-
Ez egyike a "Fekete Monolitoknak"
-
A címe:
"Hat Pajkos Húr Chuck Berrynek."
-
A címe onnan jön...
-
aki személyesen ismerte Chuck Berryt,
tudja, hogy bizarr dolgokat csinált.
-
A "Fekete Monolit" egy festménysorozat,
amit sok éve csinálok már.
-
A korai 80-as években kezdődött.
-
Egy fekete személy,
aki sokat tett a társadalomért.
-
Ezért magamra vettem a feladatot,
hogy megemlékezzek róluk.
-
És azt vettem észre, hogy mindegyiknél
meg kell találnom a személy eszenciáját.
-
Az a személy szimbólummá válik.
-
És azt beleépítem a festménybe.
-
Azt akarom, hogy egy átlagos fickóként
emlékezzenek rám,
-
aki magának való.
-
És elkötelezetten dolgozik,
de mindenek előtt...
-
Egyszer Count Basie-től kérdezték meg,
-
Azt mondta, azt akarja, hogy rá csak
"Egy srácként" emlékezzenek.
-
Volt ebben egyfajta szerénység,
amit mindig is csodáltam.
-
Semmi nagyszabású, csak egy srác.
-
Ez tetszik.
-
Kvantum fal VIII (Arshile Gorkynak,
az Első Szerelmemnek a Festészetben.)
-
[Jack Whitten emlékére, (1939-2018.]
Art21