A fosszilisüzemanyag-ipar tudja, hogyan állíthatná meg a klímaváltozást. Vajon miért nem teszi?

A fosszilisüzemanyag-ipar tudja, hogyan lehetne a globális felmelegedést megállítani, de arra várnak, hogy mások fizessenek helyettük, mondja az éghajlatkutató tudós, Myles Allen. A szén-dioxidot kibocsátó üzemanyagok teljes betiltása helyett Allen bátor elképzelést vet fel az olaj- és gázipari cégeknek, miszerint fokozatosan szénmentesíthetnék magukat, és a szén-dioxidot mélyen a föld alatt tárolhatnák, azzal a céllal, hogy 2050-re nettó nulla kibocsátást érjenek el, és egy mindenki számára előnyös szén-dioxid-megkötő ipart hozzanak létre.

Csak egy gondolat.

A fosszilisüzemanyag-ipar tudja,
mit tehetne a klímaváltozás ellen,

de arra várnak,
hogy mások fizessenek helyettük,

és mindezt senki sem kifogásolja.

Én voltam az egyik írója a 2018-as
1,5 fokos melegedésről szóló

éghajlatváltozási kormányközi
testületi (IPCC) jelentésnek.

Miután a jelentés megjelent,

rengeteg előadást tartottam,

egyet a világ egyik vezető olaj-
és földgáz vállalat fiatal mérnökeinek is.

Az előadás végén megkaptam
az elkerülhetetlen kérdést:

"Személy szerint ön hisz-e abban,
hogy van egyáltalán esélyünk

a globális felmelegedést
1,5 fok alatt tartani?"

Az IPCC-jelentések nem igazán
a személyes véleményekről szólnak,

így megfordítottam a kérdést,
és azt mondtam:

"Nos, ha önöknek teljesen
szénmentesíteni kellene a kitermelésüket,

vagyis minden tonna eladott olaj és gáz
által okozott szén-dioxid kibocsátás után

ugyanannyi szén-dioxidot kellene
biztonságosan és véglegesen eltávolítaniuk

2050-ig – merthogy mindez
ennyi időt venne igénybe –,

meg tudnák-e valósítani?"

"Ugyanazok a szabályok vonatkoznának-e
mindenkire?" – kérdezte valaki,

természetesen a versenytársakra utalva.

Azt mondtam: "Rendben, talán igen."

Ekkor a vezetőség csak a cipőjét bámulta;

nem akarták megválaszolni a kérdést.

A mérnökök viszont mindössze
vállat vontak, és azt mondták:

"Persze, hogy tudnánk teljesíteni,
ez nem kérdés."

Ezért arról szeretnék beszélni,

amit azok a fiatal mérnökök
nagyon is jól tudnak, hogyan kell:

a fosszilis üzemanyagok
szénmentesítéséről.

Nem a gazdaság,

sőt, még csak nem is a saját cégük
szénmentesítéséről,

hanem maguk az energiahordozók
szénsemlegesítéséről,

és amiért ez fontos:

mindez nélkülözhetetlen
a globális felmelegedés megfékezésében.

Az éghajlatváltozás globális szinten
meglepően egyszerű:

hogy a felmelegedést megállítsuk,

abba kell hagynunk a légkör
szén-dioxiddal való szennyezését.

Miután a manapság kibocsátott
szén-dioxid kb. 85%-a

a fosszilis üzemanyagokból
és a kapcsolódó iparágból származik,

e tüzelőknél kell elérni,
hogy ne okozzanak további felmelegedést.

Tehát hogyan is tegyük mindezt?

Nos, úgy tűnik,
csupán két lehetőség létezik.

Az egyik, hogy gyakorlatilag
betiltjuk a fosszilis üzemanyagokat.

Ezt értjük "nettó nulla" alatt.

Vagyis senki sem termelheti ki,
árusíthatja vagy használhatja ezeket

sehol a világon,
súlyos büntetés terhe nélkül.

Ha mindez valószínűtlennek hangzik,
az azért van, mert az is.

Még ha egy globális tilalom
lehetséges is lenne,

van-e jogunk, önöknek vagy nekem,
akik jómódú országokban élünk 2020-ban,

a 2060-as évekbeli szegény,
illetve fejlődő gazdaságok polgárainak

elrendelni a fosszilis
üzemanyagok mellőzését?

Néhányan amellett érvelnek,
hogy ha elég keményen dolgozunk,

a megújuló energia árát
oly mértékben vissza tudjuk szorítani,

hogy nem lesz szükség
a fosszilis üzemanyagok betiltására,

az emberek majd maguktól
fogják ezeket elhagyni.

Az effajta gondolkodás
veszélyesen optimista.

Először is, a megújuló energia ára lehet,
hogy nem csökken a remélt mértékben.

Emlékezzenek csak,

a nukleáris energiát az 1970-es években
elképesztően olcsónak gondolták,

de ami még fontosabb,

fogalmunk sincs, milyen mértékben
csökkenhetnének a fosszilis üzemanyagárak

a versenyhelyzet hatására.

A fosszilis energiahordozókat
olyan sok mindenhez használják,

repülőgép-üzemanyagtól kezdve
a cementgyártásig, hogy nem elég,

ha a szénmentes alternatívák túlteljesítik
legnagyobb fosszilis társaikat.

Ahhoz, hogy a globális
felmelegedés ne súlyosbodjon,

a szénmentes alternatíváknak az összes
fosszilis társukat felül kell múlniuk.

Tehát az egyetlen valódi lehetőség,
hogy megállítsuk a fosszilis üzemanyagok

globális felmelegedést okozó hatását az,
ha szénmentesítjük őket.

Tudom, furcsán hangzik

a fosszilis energiahordozókat
szénmentesíteni.

Mindez csak annyit jelent,
hogy minden tonna

fosszilis üzemanyag-használat
okozta szén-dioxid kibocsátás után

ugyanannyi szén-dioxidtól kell
biztonságosan és tartósan megszabadulni.

Na már most, a fogyasztók
erre nem képesek,

így a felelősség magukat
a fosszilis üzemanyagokat gyártó

és értékesítő cégeket kell, hogy terhelje.

A mérnökeik tudják,
hogyan kell mindezt végrehajtani.

Az igazság az, hogy évtizedek óta tudják.

A legegyszerűbb az lenne,
ha az erőművek, vaskohók

és finomítók által termelt szén-dioxidot
azonnal megkötnénk.

Csak finomítani és sűríteni kell,
ezután pedig elraktározható a föld alatt.

Ha elég mélyre juttatják és a megfelelő
geológiai képződményekben kötik meg,

akkor lenn is marad, csakúgy mint
a szénhidrogének, amelyekből származik.

Ahhoz, hogy a további
felmelegedést megelőzzük,

e tartós tárolás minimum
több tízezer évre kéne hogy szóljon,

más szóval, bár a faültetés némileg segít
a kibocsátott szén-dioxid eltávolításában,

csak átmeneti megoldás.

Némely használat esetében,
mint például a repülőgép-üzemanyag,

nem lehet a kibocsátott szén-dioxidot
rögtön a forrásnál befogni,

így azt később kell megkötni,
vagyis kivonni a légkörből.

Mindez lehetséges;
már léteznek ezzel foglalkozó cégek,

az eljárás viszont drágább.

Ez pedig annak a fő okára mutat rá,

hogy a szén-dioxid kivonása
és biztonságos felszámolása

miért nem bevett gyakorlat:

a magas költségek.

Végtelenül olcsóbb a szén-dioxidot
egyszerűen a légkörbe engedni,

mint megkötni és biztonságos módon
a föld alá vezetni.

De a jó hír az,

hogy nem rögtön kell a fosszilis
üzemanyagok égetéséből származó

szén-dioxid teljes mennyiségétől
megszabadulni.

A közgazdászok költséghatékony
megoldásokról beszélnek,

ami alatt azt értik, hogy a kívánt
eredmény anélkül is elérhető,

hogy a kiadások
igazságtalanul nagy hányadát

a soron következő generációra hárítanánk.

Egy költséghatékony megoldás,

amely szénmentesítené
a fosszilis energiahordozókat,

vagyis 2050-re megkötné és tárolná
a kibocsátott szén-dioxid 100%-át –

ugyanis ez a "nettó zéró" –,

azt jelentené, hogy 2030-ra
a kibocsátott szén-dioxid 10%-át,

2040-re 50%-át,

2050-re pedig 100%-át kötnénk meg.

Összehasonlításképpen,

jelenleg mindössze a kibocsátás
0.1%-át vonjuk ki és tároljuk.

Tehát ne értsenek félre,

a fosszilis energiahordozók
szénmentesítése nem lesz könnyű.

Ahhoz a mai olaj- és gáziparhoz hasonló
méretű szénmegkötő- és tároló ipart

kell majd felépíteni.

A világon az egyedüli szervezetek,

melyek megfelelő mérnöki kapacitással

és elegendő pénzzel rendelkeznek,

azok maguk az olaj- és gázkitermelő cégek.

Habár mi magunk is segíthetünk azzal,

ha csökkentjük
a fosszilis tüzelők használatát,

hogy időt nyerjünk szénmentesítésükre,

az előbb említett cégek
sem bújhatnak ki a felelősség alól.

A fosszilis energiahordozókból származó
termékek drágulni fognak,

ha a szén-dioxid-megkötés költségét
is belekalkuláljuk az árba,

például a 2030-ra előírt
10%-os tárolási követelmény is

növelheti néhány forinttal
az üzemanyag literenkénti árát.

Mégis, a különféle adókkal ellentétben

ezt az összeget egyértelműen
a probléma megoldására fordítanánk.

És természetesen
a fogyasztók is reagálnának minderre,

például esetleg
elektromos autókra váltanának,

s erre még csak nem is kellene
ösztönözni őket.

Ami még fontosabb: ha a fejlődő országok
beleegyeznének abba,

hogy csak az ily módon szénmentesített
fosszilis üzemanyagokat használják,

akkor nem kéne az általuk
elfogyasztott mennyiséget korlátozni,

aminek növekedéskorlátozó hatásától
olyannyira tartanak.

Az utóbbi néhány évben

egyre többen beszélnek

a szén-dioxid megkötésének fontosságáról.

Viszont még mindig úgy beszélnek róla,
mintha csak jóakarat

vagy adókedvezmények révén
lehetne megvalósítani.

No de miért is állnák a tisztítási
költségeket alapítványok vagy adófizetők

egy még mindig nyereséges ipar helyett?

Ez nem így működik. Képesek vagyunk
a fosszilis üzemanyagokat szénmentesíteni.

És ha valóban meg is tesszük,

más egyebek mellett,
mint például az erdőirtás megfékezése,

akkor megállíthatjuk
a globális felmelegedést.

Ha viszont nem cselekszünk,
akkor nem sikerülhet. Ez ilyen egyszerű.

Hogy mindezt megvalósítsuk,
egy egész mozgalomra lesz szükség.

Szóval hogyan is segíthetnek
mindebben önök?

Ez az önök helyzetétől függ.

Ha a fosszilisüzemanyag-iparban dolgoznak,
netalán beruházóként vannak jelen,

ne sétáljanak el a probléma elől úgy, hogy
kiárusítják a részesedésüket valakinek,

aki még kevésbé törődik a környezettel.

Mindez az önök problémája.

Önöknek is kell rendbe hozni.

A vagyonuk "szénmentesítése"
mindössze a lelkiismeretüket könnyíti,

érdemi segítség helyett.

Magukat a termékeket kell szénmentesíteni.

Ha önök politikusok
vagy köztisztviselők, vizsgálják meg

az önökhöz legközelebb álló klímapolitikai
irányvonalat, és tegyék fel a kérdést:

Mi módon segíti ez a fosszilis
energiahordozók szénmentesítését?

Hogyan segít abban, hogy minél több
kibocsátott szén-dioxidot

vonjanak ki biztonságosan
és tartósan a légkörből?

Ha nem segíti elő, inkább csak
lassítja a globális felmelegedést –

ami persze hasznos –,

semmire nem megyünk,
hacsak nem hisznek a teljes betiltásban.

Végezetül, ha önök környezetvédők,

valószínűleg nyugtalanítónak találják
azt a gondolatot, hogy maga az olajipar

játsszon főszerepet
a klímaváltozás megoldásában.

"Nem fognak azok
a szén-dioxid-tárolók szivárogni? –

kérdezhetik aggodalmaskodva. –

Vagy nem fognak néhányan csalni?"

A következő évtizedekben
biztos lesznek szivárgások,

sőt, csalások is előfordulhatnak,

viszont ez a fosszilis
energiahordozók szénmentesítését

mindössze nehezebbé teszi,

de nem kérdőjelezi meg.

A globális felmelegedés nem várja meg,
hogy megszűnjön a fosszilisüzemanyag-ipar.

Pusztán a megszűnését kívánni
annyit jelentene,

hogy felmentenénk
saját problémájának megoldása alól.

A mai ellentmondásos időkben

váratlan helyeken kell segítséget,
sőt, esetleg pártfogókat is keresnünk.

Eljött az ideje, hogy felszólítsuk
a fosszilisüzemanyag-ipart arra,

hogy az általuk előidézett problémát
segítsenek megoldani.

A mérnökeik tudják, hogyan;

már csak a cégvezetést kell rávenni,
hogy felemeljék tekintetüket a cipőjükről.

Köszönöm.