Csak egy gondolat. A fosszilisüzemanyag-ipar tudja, mit tehetne a klímaváltozás ellen, de arra várnak, hogy mások fizessenek helyettük, és mindezt senki sem kifogásolja. Én voltam az egyik írója a 2018-as 1,5 fokos melegedésről szóló éghajlatváltozási kormányközi testületi (IPCC) jelentésnek. Miután a jelentés megjelent, rengeteg előadást tartottam, egyet a világ egyik vezető olaj- és földgáz vállalat fiatal mérnökeinek is. Az előadás végén megkaptam az elkerülhetetlen kérdést: "Személy szerint ön hisz-e abban, hogy van egyáltalán esélyünk a globális felmelegedést 1,5 fok alatt tartani?" Az IPCC-jelentések nem igazán a személyes véleményekről szólnak, így megfordítottam a kérdést, és azt mondtam: "Nos, ha önöknek teljesen szénmentesíteni kellene a kitermelésüket, vagyis minden tonna eladott olaj és gáz által okozott szén-dioxid kibocsátás után ugyanannyi szén-dioxidot kellene biztonságosan és véglegesen eltávolítaniuk 2050-ig – merthogy mindez ennyi időt venne igénybe –, meg tudnák-e valósítani?" "Ugyanazok a szabályok vonatkoznának-e mindenkire?" – kérdezte valaki, természetesen a versenytársakra utalva. Azt mondtam: "Rendben, talán igen." Ekkor a vezetőség csak a cipőjét bámulta; nem akarták megválaszolni a kérdést. A mérnökök viszont mindössze vállat vontak, és azt mondták: "Persze, hogy tudnánk teljesíteni, ez nem kérdés." Ezért arról szeretnék beszélni, amit azok a fiatal mérnökök nagyon is jól tudnak, hogyan kell: a fosszilis üzemanyagok szénmentesítéséről. Nem a gazdaság, sőt, még csak nem is a saját cégük szénmentesítéséről, hanem maguk az energiahordozók szénsemlegesítéséről, és amiért ez fontos: mindez nélkülözhetetlen a globális felmelegedés megfékezésében. Az éghajlatváltozás globális szinten meglepően egyszerű: hogy a felmelegedést megállítsuk, abba kell hagynunk a légkör szén-dioxiddal való szennyezését. Miután a manapság kibocsátott szén-dioxid kb. 85%-a a fosszilis üzemanyagokból és a kapcsolódó iparágból származik, e tüzelőknél kell elérni, hogy ne okozzanak további felmelegedést. Tehát hogyan is tegyük mindezt? Nos, úgy tűnik, csupán két lehetőség létezik. Az egyik, hogy gyakorlatilag betiltjuk a fosszilis üzemanyagokat. Ezt értjük "nettó nulla" alatt. Vagyis senki sem termelheti ki, árusíthatja vagy használhatja ezeket sehol a világon, súlyos büntetés terhe nélkül. Ha mindez valószínűtlennek hangzik, az azért van, mert az is. Még ha egy globális tilalom lehetséges is lenne, van-e jogunk, önöknek vagy nekem, akik jómódú országokban élünk 2020-ban, a 2060-as évekbeli szegény, illetve fejlődő gazdaságok polgárainak elrendelni a fosszilis üzemanyagok mellőzését? Néhányan amellett érvelnek, hogy ha elég keményen dolgozunk, a megújuló energia árát oly mértékben vissza tudjuk szorítani, hogy nem lesz szükség a fosszilis üzemanyagok betiltására, az emberek majd maguktól fogják ezeket elhagyni. Az effajta gondolkodás veszélyesen optimista. Először is, a megújuló energia ára lehet, hogy nem csökken a remélt mértékben. Emlékezzenek csak, a nukleáris energiát az 1970-es években elképesztően olcsónak gondolták, de ami még fontosabb, fogalmunk sincs, milyen mértékben csökkenhetnének a fosszilis üzemanyagárak a versenyhelyzet hatására. A fosszilis energiahordozókat olyan sok mindenhez használják, repülőgép-üzemanyagtól kezdve a cementgyártásig, hogy nem elég, ha a szénmentes alternatívák túlteljesítik legnagyobb fosszilis társaikat. Ahhoz, hogy a globális felmelegedés ne súlyosbodjon, a szénmentes alternatíváknak az összes fosszilis társukat felül kell múlniuk. Tehát az egyetlen valódi lehetőség, hogy megállítsuk a fosszilis üzemanyagok globális felmelegedést okozó hatását az, ha szénmentesítjük őket. Tudom, furcsán hangzik a fosszilis energiahordozókat szénmentesíteni. Mindez csak annyit jelent, hogy minden tonna fosszilis üzemanyag-használat okozta szén-dioxid kibocsátás után ugyanannyi szén-dioxidtól kell biztonságosan és tartósan megszabadulni. Na már most, a fogyasztók erre nem képesek, így a felelősség magukat a fosszilis üzemanyagokat gyártó és értékesítő cégeket kell, hogy terhelje. A mérnökeik tudják, hogyan kell mindezt végrehajtani. Az igazság az, hogy évtizedek óta tudják. A legegyszerűbb az lenne, ha az erőművek, vaskohók és finomítók által termelt szén-dioxidot azonnal megkötnénk. Csak finomítani és sűríteni kell, ezután pedig elraktározható a föld alatt. Ha elég mélyre juttatják és a megfelelő geológiai képződményekben kötik meg, akkor lenn is marad, csakúgy mint a szénhidrogének, amelyekből származik. Ahhoz, hogy a további felmelegedést megelőzzük, e tartós tárolás minimum több tízezer évre kéne hogy szóljon, más szóval, bár a faültetés némileg segít a kibocsátott szén-dioxid eltávolításában, csak átmeneti megoldás. Némely használat esetében, mint például a repülőgép-üzemanyag, nem lehet a kibocsátott szén-dioxidot rögtön a forrásnál befogni, így azt később kell megkötni, vagyis kivonni a légkörből. Mindez lehetséges; már léteznek ezzel foglalkozó cégek, az eljárás viszont drágább. Ez pedig annak a fő okára mutat rá, hogy a szén-dioxid kivonása és biztonságos felszámolása miért nem bevett gyakorlat: a magas költségek. Végtelenül olcsóbb a szén-dioxidot egyszerűen a légkörbe engedni, mint megkötni és biztonságos módon a föld alá vezetni. De a jó hír az, hogy nem rögtön kell a fosszilis üzemanyagok égetéséből származó szén-dioxid teljes mennyiségétől megszabadulni. A közgazdászok költséghatékony megoldásokról beszélnek, ami alatt azt értik, hogy a kívánt eredmény anélkül is elérhető, hogy a kiadások igazságtalanul nagy hányadát a soron következő generációra hárítanánk. Egy költséghatékony megoldás, amely szénmentesítené a fosszilis energiahordozókat, vagyis 2050-re megkötné és tárolná a kibocsátott szén-dioxid 100%-át – ugyanis ez a "nettó zéró" –, azt jelentené, hogy 2030-ra a kibocsátott szén-dioxid 10%-át, 2040-re 50%-át, 2050-re pedig 100%-át kötnénk meg. Összehasonlításképpen, jelenleg mindössze a kibocsátás 0.1%-át vonjuk ki és tároljuk. Tehát ne értsenek félre, a fosszilis energiahordozók szénmentesítése nem lesz könnyű. Ahhoz a mai olaj- és gáziparhoz hasonló méretű szénmegkötő- és tároló ipart kell majd felépíteni. A világon az egyedüli szervezetek, melyek megfelelő mérnöki kapacitással és elegendő pénzzel rendelkeznek, azok maguk az olaj- és gázkitermelő cégek. Habár mi magunk is segíthetünk azzal, ha csökkentjük a fosszilis tüzelők használatát, hogy időt nyerjünk szénmentesítésükre, az előbb említett cégek sem bújhatnak ki a felelősség alól. A fosszilis energiahordozókból származó termékek drágulni fognak, ha a szén-dioxid-megkötés költségét is belekalkuláljuk az árba, például a 2030-ra előírt 10%-os tárolási követelmény is növelheti néhány forinttal az üzemanyag literenkénti árát. Mégis, a különféle adókkal ellentétben ezt az összeget egyértelműen a probléma megoldására fordítanánk. És természetesen a fogyasztók is reagálnának minderre, például esetleg elektromos autókra váltanának, s erre még csak nem is kellene ösztönözni őket. Ami még fontosabb: ha a fejlődő országok beleegyeznének abba, hogy csak az ily módon szénmentesített fosszilis üzemanyagokat használják, akkor nem kéne az általuk elfogyasztott mennyiséget korlátozni, aminek növekedéskorlátozó hatásától olyannyira tartanak. Az utóbbi néhány évben egyre többen beszélnek a szén-dioxid megkötésének fontosságáról. Viszont még mindig úgy beszélnek róla, mintha csak jóakarat vagy adókedvezmények révén lehetne megvalósítani. No de miért is állnák a tisztítási költségeket alapítványok vagy adófizetők egy még mindig nyereséges ipar helyett? Ez nem így működik. Képesek vagyunk a fosszilis üzemanyagokat szénmentesíteni. És ha valóban meg is tesszük, más egyebek mellett, mint például az erdőirtás megfékezése, akkor megállíthatjuk a globális felmelegedést. Ha viszont nem cselekszünk, akkor nem sikerülhet. Ez ilyen egyszerű. Hogy mindezt megvalósítsuk, egy egész mozgalomra lesz szükség. Szóval hogyan is segíthetnek mindebben önök? Ez az önök helyzetétől függ. Ha a fosszilisüzemanyag-iparban dolgoznak, netalán beruházóként vannak jelen, ne sétáljanak el a probléma elől úgy, hogy kiárusítják a részesedésüket valakinek, aki még kevésbé törődik a környezettel. Mindez az önök problémája. Önöknek is kell rendbe hozni. A vagyonuk "szénmentesítése" mindössze a lelkiismeretüket könnyíti, érdemi segítség helyett. Magukat a termékeket kell szénmentesíteni. Ha önök politikusok vagy köztisztviselők, vizsgálják meg az önökhöz legközelebb álló klímapolitikai irányvonalat, és tegyék fel a kérdést: Mi módon segíti ez a fosszilis energiahordozók szénmentesítését? Hogyan segít abban, hogy minél több kibocsátott szén-dioxidot vonjanak ki biztonságosan és tartósan a légkörből? Ha nem segíti elő, inkább csak lassítja a globális felmelegedést – ami persze hasznos –, semmire nem megyünk, hacsak nem hisznek a teljes betiltásban. Végezetül, ha önök környezetvédők, valószínűleg nyugtalanítónak találják azt a gondolatot, hogy maga az olajipar játsszon főszerepet a klímaváltozás megoldásában. "Nem fognak azok a szén-dioxid-tárolók szivárogni? – kérdezhetik aggodalmaskodva. – Vagy nem fognak néhányan csalni?" A következő évtizedekben biztos lesznek szivárgások, sőt, csalások is előfordulhatnak, viszont ez a fosszilis energiahordozók szénmentesítését mindössze nehezebbé teszi, de nem kérdőjelezi meg. A globális felmelegedés nem várja meg, hogy megszűnjön a fosszilisüzemanyag-ipar. Pusztán a megszűnését kívánni annyit jelentene, hogy felmentenénk saját problémájának megoldása alól. A mai ellentmondásos időkben váratlan helyeken kell segítséget, sőt, esetleg pártfogókat is keresnünk. Eljött az ideje, hogy felszólítsuk a fosszilisüzemanyag-ipart arra, hogy az általuk előidézett problémát segítsenek megoldani. A mérnökeik tudják, hogyan; már csak a cégvezetést kell rávenni, hogy felemeljék tekintetüket a cipőjükről. Köszönöm.