A francia forradalom (2. rész) | 1750 - 1900 | Világtörténelem | Khan Academy

A legutóbbi videót 1789 végén fejeztük be.

A Bastille-t júliusban ostromolták meg,

amikor a párizsiak meg akarták szerezni
a Bastille-ban őrzött fegyvereket

és ki akartak szabadítani néhány
politikai foglyot azért,

hogy megvédjék magukat XVI. Lajos
zsarnokságától.

XVI. Lajos vonakodva háttérbe vonult,

megígérve, hogy nem fogja hátráltatni
a Nemzetgyyűlést.

Mert megértette, hogy valahányszor
tett valamit,

csak még szélsőségesebb ellenakciókat
váltott ki.

1789 végére elszabadult a káosz

Franciaország nagy részén.

A Nemzetgyűlés az alkotmányt dolgozta ki,

de az csak 1791-re készült el teljesen.

Mindenesetre elkezdték az előkészületeket

az alkotmány megszövegezésére.

1789 augusztusára viszont elkészült

a Függetlenségi Nyilatkozat francia verziója.

Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata.

Ha minden jól alakul, csupán néhány
évet kell majd várni az alkotmányra,

és létrejön valamifajta alkotmányos monarchia.

Azonban sajnos, és különösen XVI. Lajos számára,

a dolgok nem jól alakultak.

Ahogy említettük, minden azért indult,

azért kezdődött, mert az emberek
éhesek voltak.

Pénzügyi válság és éhínség volt.

Így aztán 1789 októberében– még mindig
1789-ben járunk, 1789 októberében –

elkezdődtek a pletykák arról,
hogy Marie Antoinette, a király felesége

elkezdett gabonát felhalmozni Versailles-ban.

Az emberek elképzelték Versailles-ban
a nagy halom gabonát

egy olyan időszakban, amikor az embereknek
nem jutott kenyér.

A kenyér volt a legfontosabb alapélelmiszer.

Ekkor a parasztasszonyok
Versaiiles-ba vonultak.

Felfegyverkezve.

Ez a kép a Versailles-ba vonuló
parasztasszonyokat ábrázolja.

Eljutottak Versailles-ba

és bejutottak az épületbe.

Mivel gyanús volt nekik, hogy mire készül
XVI. Lajos és Marie Antoinette Versailles-ban,

azt követelték, hogy menjenek Párizsba.

Tehát a nők vonulása.

És elérték, amit követeltek.

XVI. Lajos és Marie Antoinette
visszament Párizsba,

ahol nem tudtak gabonát felhalmozni

és hasonlókat művelni.

És ahol az összes nem túl barátságos
ember körülvette őket

és figyelte, hogy mit tesznek.

A fő ok az volt, hogy az emberek éheztek,

és elterjedt a hír, hogy a király
gabonát halmoz fel.

De az is elterjedt, hogy a király
tiszteletlenül viselkedik

az új Franciaország, a Nemzetgyűlés
egyes jelképeivel.

Ez ugyancsak felbosszantotta az embereket.

És mindenki tudta, hogy XVI. Lajos
nem igazán támogatja, ami történik.

Nem támogatta az alkotmányos monarchia
kialakulását,

azt, hogy a hatalmát át kell adnia
a Nemzetgyűlésnek.

1790 elején tehát nagyon kínos a helyzet,

a király és a királyné gyakorlatilag
házi őrizetben van

Párizsban, a Tuileries nevű épületben.

A Nemzetgyűlés fogalmazza az alkotmányt.

Itt láthatók fent, ahogy fogalmazzák
az alkotmányt.

Amire a labdaházban megesküdtek.

Ugyanakkor egész Franciaországban

vannak ellenforradalmi megmozdulások.

Egész Franciaországban vannak
ellenforradalmi megmozdulások,

olyanok részvételével, akiknek
nem tetszik a folyamatban lévő forradalom.

Ezeket később leverik.

Az emberek összeesküsznek egymás ellen.

Aztán ott van néhány nemesember,

aki azt mondja:

„Nekem nem tetszenek az események.

Már sok erőszakra került sor.

Az emberek dühösek.

Fogom a pénzemet és mindazt,
amit össze tudok szedni,

aztán itt hagyom az országot.

Emigrálni fogok ebből az országból.”

A nemesség tehát kezdi elhagyni Franciaországot.

„Émigrés”-nek nevezik őket.

(Tudom, hogy nem jól ejtem.)

Úgy gondolják, hogy eddig jó volt
Franciaországban,

de ez már nem lesz így sokáig,
jobb, ha elmegyek.

Ugyanez történik, ahogy eljutunk 1791-ig.

1790-ben volt egy rakás bizonytalanság.

1791-re az a gondolat, hogy meg kell próbálni

elmenekülni a veszély elöl,

felmerült XVI. Lajos és Marie Antoinette
fejében is.

De nem tudták elhagyni az országot.

Nagy-Britanniában nem bíztak.

Nem bíztak abban, hogy ezek az országok

biztonságos menedéket adnak nekik.

Az őket támogató egyik tábornok azt javasolta,

hogy menjenek a határra,

ahol elrejtőzhetnek a zavargások elöl.

Szolgáknak öltöztek

– ami megmutatja hogy miféle emberek voltak –,

szolgának öltöztek.

A szolgáikat viszont nemesembernek
öltöztették,

hogy őket tegyék célponttá, ha elfogják őket

a Párizsból való menekülés közben.

A király és a királyné szolgának öltözve

próbált a tábornok birtokára menekülni.

De amikor eljutottak ide, Varennes-be,

észrevették őket.

Az emberek foglyul ejtették őket

és visszavitték Párizsba.

Ez volt a varennes-i szökés

vagy nevezhetjük menekülésnek Párizsból,

ahogy tetszik.

Ekkor XVI. Lajos kezdte felfogni,

hogy mire számíthat.

Megpróbáltak elszökni.

De visszahozták őket.

Gondolhatjátok, hogy sokan nem kedvelték
a királyt.

Még a királyság gondolatát sem szerették.

A legforradalmibb, legradikálisabb elemeket

jakobinusoknak nevezték

Miután a király és a királyné
megpróbált elmenekülni,

de elfogták őket,

a jakobinusok feltették a kérdést:

„egyáltalán mi értelme van egy királynak?”

„A Nemzetgyűlés miért próbál
olyan alkotmányt írni,

amelyik bármilyen hatalmat ad a királynak?”

„Köztársaságot akarunk.”

Több, árnyalatokban eltérő meghatározása
van a köztársaságnak,

de a legegyszerűbb az,

hogy király, császár
vagy királynő nélküli állam.

A jakobinusok szerint

A Nemzetgyűlés radikálisnak képzeli magát,

de szerintük nem eléggé radikális.

Ők teljesen el akarták törölni a monarchiát.

És mivel XVI. Lajos megpróbált elszökni,

úgy tekintették, hogy lemondott a trónról.

Lemondott, azaz ott hagyta.

Elkezdtek szervezkedni Párizsban.

Ez itt a Mars-mező.

Tudom, hogy teljesen rosszul ejtem ki.

Ez egy mostani képe.

Elkezdtek aláírásokat gyűjteni
ebben a párizsi parkban,

hogy kimondják,

nincs szükség királyra.

Köztársaságot akarnak létrehozni.

A Nemzetgyűlés nem eléggé radikális.

Az emberek kezdtek összegyűlni a Mars-mezőn,

és a dolgok kissé elfajultak.

Odaküldtek katonákat,

hogy nyugalmat teremtsenek.

Ezek a katonák a Nemzetgyűlés
irányítása alatt álltak.

Amit viszont elsősorban a harmadik rend
uralt.

De kissé elszabadultak az indulatok.

A katonák egy részét kövekkel dobálták.

Először egyes katonák a levegőbe lőttek.

De amikor aztán elszabadultak az indulatok,

a tömegbe lőttek.

Körülbelül 50 ember meghalt.

Ez volt a mészárlás.

Vagy a Mars-mezei mészárlás.

Tudom, hogy rosszul ejtem.

De ez a videó nem a francia kiejtésről szól.

Gondolhatjátok, hogy az emberek
csak még dühösebbek lettek.

Az emberek még mindig éheznek.

Ez a probléma nem szűnt meg.

A királyt és a királynét mindenki
azzal gyanúsította,

hogy megpróbálják

visszaszerezni a hatalmat.

Megpróbáltak elszökni.

Ekkor a jakobinusok vagy általában
a forradalmárok,

akiket a jakobinusok vezettek,

azt javasolták, hogy legyen köztársaság,

Ne legyen király.

Összehívták az embereket,

a Nemzetgyűlés irányította katonák

pedig a tömegbe lőttek,
civileket öltek meg

azért, mert köveket dobáltak.

Lehet, hogy nagyobb kövek voltak.

De gondolhatjátok,
hogy ez még inkább feldühítette

az eleve éhes és elnyomott ebereket.

Hogy az emberek még jobban tartsanak attól,

hogy a király és a királyné visszaszerezheti
a hatalmat,

egyszerre két nagyhatalom is megpróbált

beavatkozni a francia forradalomba.

Itt egy kis kitérőt teszek.

Mert itt olyasmiről van szó, amit én magam,

amikor először tanultam európai történelmet,

a legérthetetlenebbnek találtam.

Itt vannak ezek az államok.

Itt van Ausztria, narancsszinnel kiemelve.

Ez itt egy mai térkép,

de narancs színnel jelzem, hogy milyen volt
Ausztria abban az időben.

1789, 1790, 1791 körül.

Pirossal jeleztem Poroszországot.

Meg akartam mutatni, hogy ezek jelentősen
eltérnek

egyrészt a mai Ausztriától.

Ausztria manapság modern ország itt.

Poroszország pedig nem is létezik
ma országként.

Aztán itt volt a Német-római Birodalom.

Ezek a királyságok vagy császárságok

ennek részei voltak.

Itt teszek egy kis kitérőt.

Voltaire nevezetes mondása szerint

a Német-római Birodalom nem volt,
sem római, sem birodalom.

És Voltaire-nek volt igaza.

Valójában német királyságok és államok
laza szövetsége volt

– elsősorban német királyságoké és államoké.

Amint látjátok, többé-kevésbé
a mai Németországgal esik egybe.

A Német-római Birodalom
két legbefolyásosabb hatalma,

illetve a Német-római Birodalom
legbefolyásosabb hatalma

Ausztria volt.

Az osztrák uralkodó viselte

a német-római császári címet.

II. Lipótnak hívták.

Persze nem olyan volt, mint a régi
római császárok.

A régi római császárok Rómából származtak.

Ne feledd, hogy ebben az időben a
Német-római Birodalom

egyáltalán nem uralta Rómát.

Azaz nem volt római,

nem latinul beszélő emberekről van szó

hanem germán nyelveket beszélőkről.

És birodalom sem volt.

Nem volt egységes kormányzati struktúrája.

Államok laza szövetsége volt.