Virágzó zenei színterek építése városainkban

Mitől lesz egy város "a zene városa"? Elizabeth Cawein hivatásos újságíró kifejti, hogy a virágzó zenei helyszínek egészségesebb és boldogabb városokat teremtenek. Emellett megosztja velünk ötleteit arról, mivel támogathatjuk a helyi zenei helyszíneket, hogyan mutassuk meg a világnak városunk tehetségeit.

E dalok mindegyike egy-egy
helyszínt, mozgalmat képvisel,

egyes esetekben a hangok forradalma,

ami teljesen megváltoztatta a popzenét.

Mindegyikük szinte védjegye
a városnak, ahol születtek,

e dalok teljes mértékben
azonosultak városukkal,

és könnyen lehet, hogy ezért
tartjuk e helyeket zenei városoknak.

Az egészben az a bűbájos,
amit mindannyian szeretünk

az ilyen történetekben,

hogy azok a városok semmi különöset
nem tettek azért,

hogy efféle pillanatok történjenek.

Nincs az a csodaszer, amivel
a villámot üvegbe zárhatnánk.

A grunge műfaja sem receptre termett,

Tupac és Dr. Dre találkozása is
váratlanul történt meg.

Arra meg végképp nincs terv,
hogyan nyissunk lemezboltot

Dél-Memphis szomszédságában,

ami történetesen
Booker T. Jones, William Bell

és Albert King otthona.

Tehát egyszerűen csak
megtörténik valami, igaz?

Ha a csillagok együttállása kedvező,

akkor kiváló zenék születnek csak úgy.

Mindeközben New York és Nashville

ontja a slágereket rádióinkon keresztül,

meghatározza nemzedékünket,

nászindulóinkat és gyászindulóinkat,

valamint minden mást a kettő között.

Nem tudom, önök hogy vannak vele,

én halálosan közhelyesnek tartom
ezt az egész elképzelést.

Rengeteg zenész van körülöttünk,
akik nagyhatású, fontos zenét szereznek,

és hála az internetnek,
valamint korlátlan lehetőségeinek,

bárkiből lehet zeneszerző.

A rajongók rátalálhatnak ezekre,

nem muszáj ránk tukmálni
azokat a napi slágereket

egy vállalati toronyház
egyes konferenciatermeiből,

ami tömve van dalszerzőkkel.

De még ennél is fontosabb,

hogy nem foghatjuk rá:
csak úgy megtörténik valami,

mert a zene sokkal többet jelent
az aktuális slágereknél.

Vannak jelentőségteljes pillanatok,
amiktől minden megváltozik.

Ez több egyszerű kikapcsolódásnál.

Sokan vagyunk,

akiknek a zene segít
eligazodni az életünkben.

Az önkifejezés eszköze, ez kétségtelen,

de abban is segít, hogy ráleljünk
önbecsülésünkre, megtudjuk, kik vagyunk.

Úgy köt össze embertársainkkal,
ahogy szinte semmi más,

ledöntve a nyelvi korlátokat,

a társadalmi, kulturális
és gazdasági megosztottságot.

A zenétől bölcsebbek, egészségesebbek
és boldogabbak leszünk.

Szükségünk van a zenére.

Milyen lenne olyan városban élni,
ahol hisznek ebben,

és azt mondják: "Nem várunk arra,
hogy egy új sláger határozzon meg minket.

A zene városa vagyunk,
mert szükségünk van a zenére."

Ha egy város alapszükségletként tekint
a zenére, két dolgot építhet ki:

olyan ökoszisztémát, ami támogatja
a hivatásos zenészek képzését

és a zenei üzletág fejlődését,

másrészt befogadó és elkötelezett
közönséget, akik fenntartják mindezt.

A zenei városok két fő eleme,

olyan városoké, melyek vezetői felismerik
a zene jelentőségét

egyéni fejlődésünkben,

közösségi kapcsolatainkban

valamint életkedvünkben,
hiszen egy vibráló helyen élhetünk.

Az okos városok, a zene városai tudják,

hogy az élénk éjszakai élet,
egy kreatív réteg, kultúra az,

ami a városba vonzza
a fiatalokat és a tehetségeket.

Ez hozza a ragyogást a városba.

Azt nem tudjuk megjósolni,
mikor kel ki a következő tojás,

de tudunk olyan várost teremteni,
ami inkubátorként működik.

Ehhez először is tudnunk kell, mink van.

Vagyis számba kell vennünk
és csoportosítanunk kell az eszközeinket.

Töviről hegyire ismernünk kell ezeket,

hogy kik, mik, hol vannak, valamint
a gazdaságra gyakorolt hatásukat is.

Van-e lemezstúdiónk,
vannak-e lemezkiadóink,

történelmi nevezetességeink
és hardcore punk klubjaink?

Számoljunk havi ingyenes jazz estekkel,
heti folk jamekkel,

zeneiskolákkal, művészképzéssel,
hangszerboltokkal,

minden esztergapaddal és
hangszerkészítő mesterrel,

egész évben nyitva tartó
zenei múzeumokkal

és évente egyhetes zenei fesztiválokkal.

Ideális esetben e folyamaton keresztül
feltérképezhetjük egész eszköztárunkat,

mindegyiket megjelölve,

így pontosan láthatjuk, mink van,

és máris megtaláljuk az események
jelenlegi színterét.

Ebben a fázisban ugyanis
nem elég az elnagyolt vázlat.

Amikor a zene helyi
különleges támogatásáról

és nemzeti szintű zenei irányzat
széleskörű megértéséről van szó,

azt alaposan elő kell készíteni.

Pontosan meg kell határoznunk teendőinket.

Fontos tudni, hogy ez a pont
legnagyobb részben

nem ellentétes az első ponttal.

Azzal nem sokra megyünk,

ha csak átfutjuk, mi hiányzik
a térképünkről.

Sokkal átfogóbban kell foglalkoznunk vele.

Számos zenés helyszín van a térképünkön.

Remek.

De küzdenek-e a fennmaradásért?

Van-e karrierlehetőség, ami azt jelenti,

hogy egy előadóművész elindul
egy kávéházi "szabad-mikrofon"-show-ban,

majd látható-e kiugrási lehetőség,

a 25 férőhelyes termen át,
100 férőhelyesbe, majd még tovább?

Vagy azt várjuk tőlük, hogy egy kávézóból
egyenesen egy arénába jussanak?

Lehet, hogy feladatunk a város
infrastruktúrájában rejlik:

a tömegközlekedésben,
megfizethető lakhatásban.

Lehet, hogy mint Londonban,

ahol 2010-ben 400 zenés helyszín volt,

2015-ben már csak száz,

át kell gondolnunk, hogyan védjük ki
a dzsentrifikáció jelenségét.

A londoni polgármester tavaly decemberben

előállt az úgynevezett
"Változás ügynöke" alapelvvel

az egész várostervezésre vonatkozóan.

Ez az elnevezés magáért beszél.

Ha egy ingatlanfejlesztő egy már meglévő
zenei helyszín közelében

akar lakást építtetni,

az a fejlesztő a változás ügynöke.

Meg kell tenniük a szükséges lépéseket
a zaj csökkentésére.

Aztán, és ez nagyon fontos,

vezetőségre és stratégiára van szükségünk.

Tudjuk, hogy ebben a keverékben
sok a bűvös elem:

a megfelelő emberek,
megfelelő hely, megfelelő idő.

Ez pedig mindig is fontos eleme lesz

a zenealkotásnak,

annak, ahogy némelyik kiváló,
halhatatlan zene megszületik.

De ehhez mindenképp kell vezetőség.

Zenélő városok 2018-ben
ritkán bukkannak fel a semmiből,

és nem is kell, hogy így legyen.

Megválasztott tisztviselők kellenek,
akik felismerik a zene hatalmát,

felerősítik a kreatívok hangját,

és készek arra, hogy stratégiát
állítsanak fel.

A zene városaiban, Berlinben, Párizsban,
Bogotában és másutt

zenei tanácsadó testületek biztosítják,

hogy a zenészek is odaférjenek
az asztalhoz.

Önkéntes tanácsadók,

akik kijelölt ügyvéddel
dolgoznak együtt közvetlenül

a városházán vagy akár
a kereskedelmi kamarában.

A legjobb stratégiák zenei közösségi
támogatást építenek ki

egyrészt befelé, másrészt
a zene exportjával.

Kéz a kézben tevékenykednek.

Ha befelé nézünk, olyan helyet teremtünk,
ahol szívesen élnek a zenészek.

Ha meg kifelé nézünk,

segítünk nekik karrierjük fellendítésében,

ugyanakkor városunkra is
visszairányítjuk a figyelmet,

a zenét tehetségvonzó
eszközként alkalmazva.

Van itt valami más is, ami segít ebben:

meg kell határoznunk, kik is vagyunk.

Ha most azt mondom: Austin,

valószínűleg arra gondolnak:
"az élő zene fővárosa."

Miért is?

Mert 1991-ben az austini városvezetés
észrevett valamit,

amihez már megvoltak az alapok,
és úgy döntöttek, élnek is vele.

Az, hogy ezt felismerték,
nevet adtak neki és megfogalmazták,

egyenesen oda vezetett, hogy több
élő zenei helyszínt megnyitottak,

meglévő helyek élő zenével
bővítették repertoárjukat,

és az ötlettel fellendítették
a forgalmat a környéken,

tehát nem csak reklámlapok
turistacsalogató közhelye lett belőle.

A helybéli lakosok hinni kezdtek benne,
és egyre büszkébbek voltak rá.

Amit Austin létrehozott,

az általában véve egyszerű
eszközalapú történet.

Ha visszagondolunk az első lépésre,

tudjuk, hogy nem minden város
pipálhat ki minden négyzetet.

Nem minden városnak van
olyan lemezstúdiója, mint Memphisnek,

nincs mindenütt olyan dalszerző
és kiadó, mint Nashville-ben,

de ez nem kizáró ok.

Egyszerűen csak rá kell találni
városunkban a lendületre.

Milyen kincseink vannak,
amik máshol nincsenek meg?

Ha tehát azt szeretnék, hogy ez
lakóhelyükön is megtörténjen,

három lehetőség is van elkezdeni:

Először is, lendüljenek mozgásba,
figyeljenek és fektessenek bele.

Vegyenek részt, legyenek olyan befogadó
és elkötelezett közönség,

amely nélkül elképzelhetetlen
egy zenés város fellendülése.

Fizessenek belépődíjat.

Vásároljanak hangfelvételt.

Fedezzék fel az új zenéket,
vigyék magukkal barátaikat is.

Aztán: hallassák a hangjukat.

Fektessenek be a helyszínek történetébe.

Beszéljenek róla, magasztalják
mindazt, amivel a város rendelkezik.

Harmadszor: használják szavazatukat.

Olyan városvezetés kell, amely nemcsak
szavakban szolgálja a város zenéjét,

hanem felismeri az ebben rejlő erőt,

és kész arra, hogy stratégiát tervezzen,

amivel fellendíti a várost,
és együttműködést alakít ki.

Arra valóban nincs mód, hogy kijelentsük:
a következő évtizedben

melyik város lesz meghatározható
bizonyos helyszínnel vagy dallal,

de amennyire ez megjósolhatatlan,

annyira biztosan megjósolható,

mi várható, amikor felismerjük
a zene jelentőségét,

és fáradságot nem kímélve
felépítjük zenés városunkat.

Én pedig pontosan ilyen helyen
szeretnék élni.

Köszönöm.

(Taps)