Hogyan engedjük meg az "Én"-nek, hogy meghaljon - Jó - e Isten?

Kérdések és válaszok Thich Nhat Hanh zen mesterrel, 2014. június

Thich Nhat Hanh zen mester kérdésekre válaszol
2014. június, Plum Village, Franciaország

Hogyan tudjuk elérni, hogy az "én" meghaljon, hogy túlléphessünk a szenvedésen?
Ha minden valójában áldás Istentől, jó - e minden amit Isten küld a számunkra?

Kedves Thay, a nevem Frances

A szüleim Assisi Szent Ferenc után adták
nekem ezt a nevet,

Thay, mi mind a Te folytatásaid vagyunk.

Megfogadtam, hogy folytatom,
amit nekünk tanítottál.

Különösképp amit tegnap tanítottál, a harangról,

és hogy talán felébredünk és segítünk másoknak,
hogy ők is felébredjenek.

S hogy meghaladjuk a szorongás és bánat útját.

Ez a fogadalmam,

és tudom, hogy az út nem lesz
megerőltetés nélküli,

még ha tanultunk is az erőfeszítés nélküliségről,

tanultunk a belátással/intuícióval társuló
tudatos jelenlétről.

Tudom, hogy a megoldás erre az "én" elpusztulása.

Az "én" halálával megjelenhet az erőfeszítés-nélküliség.

De ugyanakkor,

hogy a fogadalom szerint élhessünk

keresztül kell mennünk égető döntéseken,

mint a lángok égetnek.

A kollektív energiákkal szemben kell
döntéseket hoznom.

Ugyanakkor látom, hogy átalakítom a szenvedésem

és a szüleim szenvedését is

és a mód ahogy csináltam
és ahogyan a jövőben is tenni fogom

az az, hogy Istenhez imádkozom
és a bennem lévő Istennőhöz

és a rajtam kívül lévő Istenhez,
amely a kozmikus igaz természet test,

és ez bennem is van ugyanakkor.

De elképzelni a következőt, hogy minden
a körülményekből keletkezik,

én ezt úgy látom, hogy minden Isten tervéből jön,

amely szerint minden jó.

Aggodalmat "kapok", depressziót "kapok",
betegséget "kapok".

Mindez áldás.

Ha jó egészséget "kapok",
ha Szanghát "kapok", ha tanítást "kapok",

az egy áldás.

Szóval nem tudom ezt úgy látni, hogy minden
a feltételekből/körülményekből merül fel.

Úgy látom ezt, mint az együttérzés útja,

és minden az együttérzésből fakad.

(Nővér:) Kedves Thay, kedves Szangha!

A barátunkat, Francest
a szerzetes Assisi Szent Ferenc után
nevezték el.

Először is kifejezte Thay-nak,

milyen inspiráló volt a tegnapi tanítása a harangról

és azt, hogy egy fogadalmat tett önmagának,

hogy követi Thay-t és tényleg
magas szinten elsajátítja ezt a gyakorlatot

és hogy mélyen megéli azt a bepillantást, amiről a gatha beszél. ( Versek, amik segítik a buddhista gyakorlókat, hogy könnyebben bevéssék tudatukba a tanításokat)

azért, hogy felülemelkedjen
a saját szorongásán és bánatán.

Az első része a kérdésének:

Hogyan tudja ezt egy ilyen erős fogadalommal megtenni

anélkül, hogy egy túl erős "énérzete" volna?

Tehát hogyan tudja a fogadalmát megvalósítani

azért, hogy túlléphessen

az életében lévő nehézségeken?

Azért, hogy meggyógyíthassa önmagát.

Például ahhoz, hogy valóban meghaladhassa

a szorongást és bánatot

tudja, hogy sok égető döntést kell majd meghoznia,

ahhoz, hogy megváltoztathassa a mostani életét.

Szemben a körülötte lévők véleményével,
a családjával és a társadalommal.

Szóval hogyan tudja ezt a fogadalmat megvalósítani anélkül, hogy túl erős "énérzete" lenne?

A második része a kérdésének,

hogy amikor nehézségeket tapasztal meg az életében,
legyen az szorongás, depresszió, vagy rossz egészség,

ő ezt úgy értelmezi, mint egy Istentől jövő ajándék.

Frances keresztény,

szóval ezeket áldásként éli meg.

Isten tervének részeként.

Szóval a kérdése:

Ő úgy látja Istent, mint valamit, aki rajta kívül
és belül is van egyszerre.

De igaz-e az, hogy Isten jó, hogy minden,
amit Isten küld neki, az jó?

S hogy "jóként" kellene elfogadnia?

Frances tudatában van annak, hogy minden
feltételekből születik.

Láthatjuk ezekben a feltételekben Isten szerepét?

Beszéltél az "én" haláláról.

Az "én" haldoklásáról.

Nem hiszem, hogy az "énnek" meg kell halnia,

mert nem létezik "én", hogy meghaljon.

Az "én" csak egy nézőpont.

Egy rossz nézőpont.

Egy fogalom.

Nem valóság.

Szóval nincs szükség arra,
hogy meghaljon valami ami valójában nincs ott.

Nem kellene megpróbálnunk megölni az "ént".

De eltávolíthatsz egy illúziót.

Azáltal, hogy mély belátásod van a valóságról.

Szóval az állandótlanságon való meditáció
gyakorlásával,

-mert minden olyan gyorsan változik-,

természetes módon az "én" képzete
többé már nincs ott.

Mert az "én" valami
ami örökkévaló,

ugyanaz marad.

Talán azt kérdezzük, Isten "én"-e vagy nem?

Biztos, hogy Isten nem egy "én".

Ha Isten egy "én", akkor mi mindannyian
"ének" vagyunk.

Egy nagy "én" vagy kis "én"-ek.

Ha van egy én, egy "self",

kellene lennie egy "nem én"-nek is ugyanabban
az időben létezve.

Elfogadhatjuk az "én"-t valóságként.

A valóság hagyományos értelmében
beszélhetünk rólam, "én"-ről és "te"-ről,

"róla (férfi)" és "róla(nő)",

mert a megjelölés hasznos.

Úgy nevezik, ráfogott létezők (prajnapti, a nyelvi konvencióknak megfelelően megjelölt tárgyak, melyek léte nem tényleges, hanem feltételezett)

Ha nincsenek ezek a
hagyományos értelmezéseink,

nem tudunk beszélgetni,
nem tudunk üzletet kötni.

"Én", "te", "ez" és "az"

ezeket úgy nevezik: "ráfogott létezők"

A probléma, hogy tudatában kell lennünk,
hogy ezek csak ráfogott létezők,

és szabadok vagyunk ezektől.

Jó hasznukat tudjuk venni,
de szabadok vagyunk tőlük.

S ahogy mondtuk, még a Buddhától is, szabadnak
kell lennünk a Buddhától.

Van egy zen tanító.

Egy nap a Dharma-beszédében azt mondta:

"Allergiás vagyok a Buddha szóra...

..De néha ki kell ejtenem a Buddha szót..

..De tudjátok barátaim,..

..minden egyes alkalommal,..

..amikor ki kell ejtenem a Buddha szót,..

..utána ki kell mennem a fürdőszobába,..

..és ki kell öblítenem a számat háromszor.."

Ez az a mód, ahogy a zen(t gyakorló)
emberek beszélnek.

A szabadságról akarnak beszélni,

amely még Buddhától is szabad.

A zen tanítóknak megvan a saját módszerük.

...és a módszerük néha nagyon erős.

"Allergiás vagyok a Buddha szóra...

..Minden egyes alkalommal amikor ki kell
ejtenem a Buddha szót..

utána ki kell mennem a fürdőbe
és ki kell öblítenem a számat."

Valami nem nagyon tiszta.

Nagyon erős kijelentés.

Ekkor a hallgatóság között

egy zen tanítvány felállt,

és azt mondta:

"Kedves Tanító!..

..Én is allergiás vagyok a Buddha szóra!...

..Minden egyes alkalommal,

amikor hallom ahogy kiejted a Buddha szót,

a folyóhoz kell mennem és...

...ki kell mosnom a fülem...

..háromszor!"

Azt hiszem ez egy jó páros, tanító és tanítvány.

Szabadok a szavaktól és fogalmaktól.

Még a fontos szavaktól is, mint a "Buddha"

vagy "Isten".

Szabadok a fogalmaiktól.

Mert talán csak fogalomként kapjuk meg
Buddhát és Istent.

Nem pedig az igazságként.

A valóságként.

Szóval nagyon óvatosnak kell lennünk.

Persze tanultunk a függő keletkezésről.

Emlékezz, hogy volt az a példánk a felhőkkel.

Sok felhő van az égen.

Ezek a felhők kapcsolatba lépnek egymással.

Egymást teremtik.

De van egy oldalsó, vízszintes kapcsolat.

De tudjuk azt is, hogy az összes felhő az óceánból jön.

Szóval van egy függőleges kapcsolat is.

Egy felhő vagy, de az óceánt hordozod magaddal.

Emberi lény vagy

de Istent hordozod magadban.

Az egy függőleges kapcsolat.

Szóval van a vízszintes értelmezés

és egy függőleges.

De ezt a kettőt nem kellene szétválasztani
két különálló dologgá.

A vízszintesbe belelátva meglátod a függőlegest.

Mélyen a függőlegesbe belelátva pedig
meglátod a vízszinteset.

De el kell távolítanod a vízszintes
és a függőleges képzetét egyszerre.

Megtanultuk, hogy az olyan képzeteket, mint

"létezés" és "nem létezés"

"jó" és "gonosz"

el kell távolítani.

Mert ez az a mód ahogyan az elme tudatosságunk

a dolgokat észleli.

Ha Istent a létezés alapjának írjuk le,

bezárjuk Őt egy képzetbe.

A létezés képzetébe.

Ha Isten a létezés alapja, akkor
ki lesz a nem-létezés alapja?

Szóval nem gondolkodhatunk Istenről
a létezés és nem-létezés fogalmaiban.

Isten meghaladja a létezés
és nem-létezés fogalmait.

Ahogy a Buddha mondja:

A helyes nézet egy olyan nézet,
mely meghaladja

mind a létezés, mind a nem-létezés fogalmait.

Nem csak ezt teszi, hanem meghaladja
a jó és gonosz fogalmait.

Ha azt mondod Isten irányítja a Jóság Birodalmát,

Ki lesz a Gonosz Birodalmának irányítója?

Szóval Isten végső soron meghaladja mind a jó
és gonosz fogalmait.

Amíg ezt nem látod meg, addig
nem láthatod Isten tervét, az Ő szándékát.

Szóval ez azt jelenti, hogy valószínűleg azt próbálod
mondani,

"Ha Isten könyörületes,

miért teremtett olyasmit, mint ...

a halál, szökőár, viharok

és ehhez hasonló dolgok.

Miért engedte meg, hogy ezek a
dolgok megtörténjenek?

Szóval a terroristák azt próbálják mondani, hogy
"Ez azért van, hogy tanulj, ez is jó neked."

De az elménk hajlamos azt gondolni,
hogy ami jó, az nem okoz szenvedést.

Csak a rossz dolgok okoznak szenvedést.

Szóval ez a mi megkülönböztető elménk.

Tehát nem kellene ezt a megkülönböztető elmét
használnunk,

azért, hogy...

megpróbálhassuk megérteni Istent.

Ezért van az, hogy a legmélyebb út,

a legcsodálatosabb út, hogy
megérinthessük a Legvégsőt,

ha eltávolítjuk a fogalmakat.

Beleértve a "létezés" és "nem-létezés"

"jó" és "gonosz".

Megtanultuk, hogy az alayavijñana számára
minden egy csoda.

"alayavijñana (szanszkrit kif.): storehouse consciousness" ~ tárház/raktár tudat

Nincs benne "jó" és "gonosz".

Nincs benne "létezés" és "nem-létezés".

Csak az elme tudatosság számára léteznek
ezek a fogalmak.

Megkötnek minket ezek a fogalmak.

Ezek az elképzelések talán hasznosak.

De ha megkötnek téged, akkor szenvedsz.

Kapcsolódj
Légy inspirálva
Tápláld magad általunk:

Magyar közösség Facebookon: Szelíd Mosoly Buddhista Szangha

A feliratozó elérhetősége: [e-mail]