NEHEZTELÉSNEK nincs helye! | Chris Testvér

Sziasztok! Kegyelem és békesség nektek
Jézus hatalmas nevében!

A gyönyörű, észak-walesi Aber vízeséstől
köszöntelek benneteket!

Szeretettel köszöntelek titeket itt a
God's Heart TV-n, 'A Hit Természetes'
újabb epizódjában.

Ma egy olyan dologról szeretnék beszélni,
ami mélyen beleette magát

a napi kapcsolataink szöveteibe és szálaiba.

Egy olyan vírushoz tudnám hasonlítani,
amire senki sem teljesen immunis.

Valójában az ördög egyik leghatékonyabb
eszközéről,

az egyik leggyakoribb csapdájáról van szó.

A sérelemről beszélek. Igen, a sértésről.

Mindegy mennyire összetett vagy egyszerű,

a sértődésre kínálkozó lehetőségek száma
olyan végtelen, mint a kapcsolatoké.

Más szóval - ebben a világban képtelenség
elkerülni, hogy sérelem érjen.

Nem az a kérdés, hogy ki vagy hogy mikor
bánt meg,

és nem is az, hogy honnan érkezik.

A kérdés az, hogy hogyan reagálsz, amikor
megbántanak?

Isten népe, tegyük fel magunknak a kérdést:

Hogy reagálunk ha megbántanak?

Hogy reagálunk amikor valaki megbánt vagy
megsért minket?

Sok esetben a válaszunk teszi lehetővé,
hogy a neheztelés gyökeret verjen bennünk.

Ami veszélyes dolog.

Ha a neheztelés gyökeret ver a szívünkben,

ha nem vigyázunk, akkor lerángat, lecsal
a keserűség,

az irigység, a féltékenység, a rosszindulat,
a harag és a veszekedés útjára.

Ez pedig veszélyes. A neheztelés veszélyes
a szellemi életünkre nézve.

Nem az a lényeg, hogy mennyire súlyos az
a sértés

vagy hogy jogosnak érezzük-e,
hogy megsértődjünk.

A lényeg az, hogy a neheztelés halálos.

Mindegy, hogy mit tettek velünk vagy mit
mondtak ránk, a neheztelés halálos,

ezért meg kell őrizni tőle a szívünket.

Isten népe, meg kell őrizni a szívünket!

Ha megbántanak, általában fájdalmat érzünk
és azt okoljuk, aki megbántott.

Mivel úgy érezzük, hogy megsértette
a jogainkat,

a sebzett szívünk könnyen azt hiszi, hogy
jogunk van neheztelni.

Ezért kiállunk a haragunk és a keserűségünk
mellett, hogy ezzel igazoljuk a megbocsátani
nem akarásunkat.

Azonban ha jobban megnézzük,

ennek az álláspontnak az alapja testi,
nem szellemi.

Ez természeti, nem szellemi törvény.

Keresztény emberként az alapelvünk ez:

Akár igazunk van, akár nincs,

nincs jogunk neheztelni.

Ez a normánk; ez az alapelvünk.

Ha a jogainkat követeljük, máris hibáztunk.

"De nem ismeritek az én esetemet! Nem
vagytok tisztában a körülményekkel!"

Nézzétek, mindegy, hogy milyen érvekkel
próbáljuk meggyőzni magunkat

arról, hogy jogosan neheztelünk,

ez Isten szabályain nem változtat.

A neheztelést nem tudjuk megindokolni.

A neheztelésre nincs indok. Pont.

Az emberek talán úgy látják, hogy igazunk
van.

Mi magunk is láthatjuk, sőt érezhetjük úgy,

Isten előtt azonban -

aki a sorsod Tulajdonosa, aki a szíveket
a kezében tartja -

nincs jogunk neheztelni.

Semmi 'ha', semmi 'de'.

Keresztényként nincs jogunk neheztelni. Pont.

Ér majd sérelem. Igen - elkerülhetetlen.

De nem szabad táplálnunk a neheztelést
a szívünkben.

Nem szabad helyet adnunk neki a szívünkben.

Nézzétek, megbántódni normális dolog.

Azonban táplálni a sértettséget bűn.

A sérelem táplálásával, megszomorítjuk
a Szent Szellemet.

Ha a nehezteléshez való jogunkkal törődünk,

az énközpontú kárigényünkkel,

azzal Isten és Isten Igéjének a tekintélye

fölé helyezzük magunkat.

És ha az ördög elhiteti velünk, hogy
jogunk van megbántódni,

akkor önkezűleg láncoljuk meg magunkat.

Ami pedig még veszélyesebbé teszi az
egészet, hogy észre sem vesszük, hogy
csapdába estünk.

Könnyen az énközpontúság és az önkéntes

elszigetelődés ördögi körébe kerülhetünk.

Mivel ez a következménye annak, ha sértett
szívvel élünk.

Ha sértettséget őrzünk a szívünkben, akkor
mindent azon szűrünk keresztül.

Ha ma eljönnétek, hogy megnézzétek ezt
a csodás vízesést, még ezt is

a sértettség szemüvegén át néznétek.

Azon keresztül beszéltek, esztek, nevettek.

Imádkozni is azon keresztül imádkoztok,

ezért sokszor a gyengeségeitek helyett az
ellenség ellen imádkoztok.

A neheztelés szemüvegén keresztül alszotok,
ezért vannak rémálmaitok.

Azon keresztül teremtetek kapcsolatot,

ezért magyaráztok bele dolgokat az emberek

cselekedeteibe vagy tétlenségébe.

Manapság rengeteg képzeletbeli háborút
vívunk az elménkben

olyan dolgok miatt, amelyek valójában
nem is léteznek.

A beszűkült látásunk és a helytelen
előítéleteink miatt

félremagyarázzuk az emberek cselekedeteit
és rosszul ítéljük meg a szándékaikat.

Könnyedén racionalizáljuk a saját tetteinket,
miközben meg- és elítélünk másokat.

Olyan mércéhez mérünk másokat, amelyet mi
magunk nem ütünk meg,

az elrugaszkodott elvárások pedig
egészségtelen kapcsolatokhoz vezetnek,

amelyeknek az alapja testi, nem szellemi.

Az ilyen kapcsolatok pedig már azelőtt
kudarcra vannak ítélve, hogy elkezdődnének.