Tom Wujec bemutatja a XIII.századi asztrolábiumot

Egy új technológiai eredmény bemutatása helyett, Tom Wujec visszanyúl az egyik legrégebbi és legzseniálisabb eszközhöz -- az asztrolábiumhoz. Ezerféle alkalmazási módjával, kezdve az időnek az éjszakai égbolt alapján való meghatározásától, ez az ősrégi technika ráébreszt bennünket, hogy elődeink épp olyan éles elméjűek lehettek, akárcsak mi.

Ahogy a technológia halad.

és fejlődik,

sokan azt hisszük, hogy ez a fejlődés

intelligensebbé tesz bennünket,

okosabbá tesz bennünket, és általuk közelebb kerülünk a világhoz.

Én itt most arról szeretnék beszélni,

hogy ez nem feltétlenül van így,

mivel a fejlődés csak egy szó a változásra,

és a változással mindig jön valami új,

de egyúttal valami el is veszik.

Ennek illusztrálására be szeretném

mutatni, hogyan bírkózott meg a technológia

egy nagyon egyszerű, közönséges, mindennapi kérdéssel.

A kérdés így szól:

Mennyi az idő? Mennyi az idő?

Ha ránézünk az iPhone-unkra, nagyon egyszerű megválaszolni.

De hadd kérdezzem meg önöktől, hogy mondanák meg az időt,

ha nem lenne iPhone-juk?

Hogyan mondanák meg az időt, mondjuk, 600 évvel ezelőtt?

Hogyan?

Nos hát, ehhez egy bizonyos eszközt használnának,

amit úgy hívnak, hogy asztrolábium.

Napjainkban az asztrolábium jószerivel ismeretlen eszköz.

Annak idején, azonban, a 13.században

mindennapos volt.

Ez volt az első népszerű számítógép a világon.

És ez az eszköz valójában az égbolt modellje volt.

Így az asztrolábium különböző részei, ennél a típusnál,

a rete, ami a csillagok helyzetének felel meg.

A tárcsa egy koordináta-rendszernek felel meg.

Az egészet pedig a skálázott máter fogja össze.

Ha tanult gyerekek volnánk,

nem csak használni tudnánk az asztrolábiumot,

de azt is tudnánk, hogyan kell elkészíteni.

És ezt azért tudjuk, mert az asztrolábiumról szóló első értekezést,

az első angol nyelvű műszaki kézikönyvet,

Geoffrey Chaucer írta.

Igen, az a bizonyos Geoffrey Chaucer, 1391-ben,

11 éves fiának, a kis Lewis-nak.

És ebben a könyvben támadt a kis Lewis-nak a nagy ötlete.

Az alapötletet, amitől ez a számítógép működik

úgy hívják, hogy sztereografikus projekció.

Alapkoncepciója pedig az,

hogy hogyan jelenítsük meg a bennünket körülvevő

éjszakai égbolt háromdimenziós képét

egy lapos, hordozható, kétdimenziós felületen.

Az ötlet tulajdonképpen egészen egyszerű.

Képzeljük el, hogy a Föld az Univerzum középpontja,

amit egy gömbfelületre vetített égbolt vesz körül.

A gömb felületének minden egyes pontja

az alsó pálcán keresztül hozzá van rendelve

egy sík felülethez, ahol rögzítődik.

Így az északi Sarkcsillag felel meg az eszköz középpontjának.

Az ekliptika, ami a nap, a hold és a bolygók útvonala,

megfelel egy eltolási körnek.

A fényes csillagokat a rete apró tüskéi jelentik.

A magasság megfelel a tárcsarendszernek.

Az asztrolábium valódi zsenialitása azonban nem csupán a projekció.

Az igazán zseniális az, hogy a két koordináta-rendszert úgy köti össze,

hogy azok tökéletesen illeszkedjenek.

A nap, a hold és a bolygók pozícióját a mozgatható rete mutatja.

Egy adott földrajzi szélességről látszó

helyzetüket pedig a hátsó tárcsa. Érthető?

Hogyan használjuk hát ezt az eszközt?

Nos, hadd hívjak egy kis segítséget.

Ez itt egy asztrolábium. Hát nem lenyűgöző?

Ez az asztrolábium egy kölcsöneszköz tőlünk,

az Oxfor-i Történelmi Iskolától -- Múzeumtól.

Jól láthatók a különböző alkotórészek.

Ez itt a máter, skálával a hátoldalán.

Ez pedig itt a rete. Jó. Látható?

Ez az égbolt mozgatható része.

Itt hátul pedig látható

egy pókháló-alakzat.

Ez a pókháló-alakzat felel meg az égbolton a helyi koordinátáknak.

Ez itt az irányzék. A hátoldalon pedig

további eszközöket, mérőeszközöket,

és skálákat látunk, amelyek a számításokhoz szükségesek. Rendben?

Mindig is szerettem volna egy ilyet.

A diplomamunkámhoz készítettem egyet papírból.

Ez pedig itt a kezemben 15.századi

eszköz másolata.

Valószínűleg kb. annyiba kerül, mint három Macbook Pro.

Egy eredeti viszont kb. annyiba kerülne, mint az én házam,

a szomszéd háza, és valójában a környék összes háza,

az utca mindkét oldalán,

esetleg egy iskolával megtoldva, és még egy -- mondjuk, templommal.

Egyszóval, hihetetlenül drága eszközök.

De hadd mutassam meg, hogy is kell használni.

Nézzük az első lépést.

Az első dolog, hogy választunk egy csillagot

az éjszakai égen, ha éjjel akarjuk megállapítani az időt.

Ma éjszaka, ha tiszta az ég, láthatjuk a nyári háromszöget.

Egyik fényes csillaga a Deneb. Válasszuk a Deneb-et.

Ez után megmérjük a Deneb magasságát.

Tehát a második lépés, felemelem az eszközt,

és becélozom a magasságát itt

hogy tisztán lássam most.

Aztán megmérem a magasságát.

Ez körülbelül 26 fok. Ezt önök onnan nem láthatják.

A harmadik lépés a csillag azonosítása az eszköz előlapján.

Itt a Deneb. Ezt most higgyék el nekem.

A negyedik lépés a rete elforgatása,

azaz az égbolt elforgatása úgy, hogy a csillag magassága

egybeessen a hátlapon lévő skálával.

Rendben, amikor ez megtörténik,

minden szépen összeáll.

Itt van előttem az égbolt modellje,

ami megfelel a valódi égboltnak. Rendben?

Mondhatjuk tehát, hogy

a kezemben tartom az Univerzum modelljét.

Végül pedig fogom az irányzékot,

és a megfelelő dátumvonalra állítom,

ami ekkor megmutatja nekem az időt.

Helyes. Így használjuk tehát az eszközt.

(Nevetés)

Azt hiszem, tudom, mire gondolnak most.

Ez elég sok vesződséggel jár, ugye? Így rengeteg munkába telik megtudni az időt.

Miközben az iPod-ról egy pillantással leolvasható a pontos idő.

Van azonban egy különbség a kettő között, mivel az iPod-dal

önök -- vagy az iPod-juk, pontosan meg tudják mondani,

mennyi az idő, elég nagy pontossággal.

A kis Lewis viszont ezt az időt

az égbolt képe alapján mondaná meg.

Ő tudná azt is, hogyan helyezkednek el a dolgok az égbolton.

Nem csak azt tudná, mennyi az idő,

de azt is, hogy hol kel fel a nap,

és hogy milyen utat jár be az égen.

Tudná, hogy hánykor kel a nap és hánykor nyugszik.

És ugyanezt tudná tulajdonképpen minden objektumról,

ami csak van az égen.

A számítógépes grafikában,

a számítógépes felhasználói felületek tervezésében

van egy fogalom, az úgynevezett "megengedések".

A "megengedések" egy objektum azon jellemzői,

amelyek lehetővé teszik, hogy valamire használjuk az objektumot.

Az asztrolábium pedig lehetővé teszi,

megengedi nekünk, hogy összekapcsolódjunk az éjszakai égbolttal,

hogy felnézzünk az éjszakai égre, és még sokkal többet is --

hogy együtt érzékeljük a láthatót és a láthatatlant.

És ez csak egy használati módok közül, ami hihetetlen.

Valószínűleg 350, 400 használati mód létezik.

Ismerünk egy leírást, ami szerint ezernél is több használati módja van

ennek az első számítógépnek.

A hátoldalán skálák és különböző mértékek találhatók

a földi navigáció számára.

Földmérésre alkalmas. Bagdad városát ezzel mérték fel.

Használható különböző fajta matematikai egyenletek számítására.

A teljes bemutatásához egy egész egyetemi kurzusra lenne szükség.

Az asztrolábiumoknak hihetetlen történelmük van.

Több mint 2000 évesek.

A sztereografikus projekció gondolata

i.e. 330-ra nyúlik vissza.

Az asztrolábiumok számos különböző

méretben, alakban és formában léteznek.

Vannak hordozhatók. Vannak nagyképernyősök.

Azt hiszem, ami közös bennük,

az az, hogy valamennyien művészi mestermunkák.

A kézműves minőség és precizitás

egyszerűen lenyűgöző és figyelemre méltó.

Az asztrolábiumok, hasonlóan más technológiákhoz, folyamatosan fejlődnek.

Így például a legkorábbi reték még igen egyszerűek és primitívek voltak.

Aztán a fejlettebbek már kulturális szimbólumokká váltak.

Ez itt például Oxfordból való.

Én ezt azért tartom igazán különlegesnek, mert a rete mintázata

teljesen szimmetrikus,

és pontosan leképez egy tökéletesen aszimmetrikus, vagy véletlenszerű égboltot.

Ez szuper, nem? Egyszerűen lenyűgöző.

De volt-e vajon a kis Lewis-nak asztrolábiuma?

Rézből készült valószínűleg nem. Esetleg egy fából,

vagy papírból készült eszköze lehetett. Ezeknek az első számítógépeknek a többsége

hordozható eszköz volt,

amit az emberek a zsebükben hordhattak.

Milyen gondolatokat ébreszt bennünk az asztrolábium?

Nos hát az első dolog, szerintem, hogy

eszükbe juttatja, milyen találékony emberek voltak

elődeink, sok-sok évvel ezelőtt.

Ez egy hihetetlen eszköz.

Minden technológia fejlődik.

Minden technológiát átalakítanak és túlhaladnak mások.

Amit pedig egy új technológiától kapunk, az természetesen

a precizitás és pontosság.

Amit viszont elveszítünk vele, az

az égbolt, azaz a környezet

érzékelése, a vele való kapcsolat.

Az égbolt ismerete, az égbolthoz való viszonyunk ismerete,

a központja az igazi válasznak arra a kérdésre,

hogy mennyi az idő.

Egyszóval -- azt hiszem, az asztrolábiumok figyelemre méltó eszközök.

És hogy mit tanulhatunk ezektől az eszközöktől?

Nos első sorban azt, hogy van egy finom tudásanyag,

ami összeköt bennünket a világgal.

És az asztrolábiumok visszavezetnek bennünket ehhez,

a dolgok közti összefüggések,

és a világhoz való kapcsolatunk finom érzékeléséhez.

Köszönöm.

(Taps)