Amit eddig nem tudtunk a pénisz anatómiájáról

Még nem végeztünk az anatómiával. Ugyan rengeteget tudunk a genomikáról, a proteomikáról és a sejtbiológiáról, de Diane Kelly a TEDMED-en tisztázza, hogy léteznek az emberi testtel kapcsolatos olyan alapvető tények, amelyek még csak most tanulmányozunk. Jellemző példa rá: hogyan működik emlősökben az erekció?

Amikor bulikon veszek részt,

a jelenlévők igen hamar rájönnek,

hogy kutató vagyok,

és a szexet tanulmányozom.

Záporoznak rám a kérdések.

A kérdéseik megfogalmazása
általában nagyon egyedi.

Többnyire így kezdik:

"Egyik barátom azt mondta...",

és így fejezik be:

"Ez igaz?"

Többnyire örömmel mondhatom,

hogy tudok rájuk válaszolni,

de néha azt kell mondanom:

"Ne haragudjon,

de nem tudom,

mert én nem olyan orvos vagyok."

Nem kórházi orvos vagyok,

hanem összehasonlító biológus,
aki az anatómiát kutatja.

Nem az a munkám, mint önök közül sokaknak,

hogy rájöjjek: baj esetén hogyan kezeljük
a különböző állatfajokat,

hanem tanulmányozom őket,

és próbálom megfejteni

a szövetek és szervek
működésének titkát,

ha rendben funkcionálnak.

Keresem az alapvető
biológiai problémák

megoldására kialakult hasonlóságokat

és eltéréseket.

Ma azért vagyok itt,

hogy meggyőzzem önöket,

nem élünk elefántcsonttoronyban

az egyetemeken.

Ellenkezőleg, az állatfajok,

a szövetfajták és szervrendszerek
alapos tanulmányozása

olyan tudást adhat,

amely a humán egészségügyre
is közvetlen hatást gyakorolhat.

Ez igaz mind a legutóbbi projektemre,

amely a férfi és női agyműködés
eltérésére vonatkozik,

mind a pénisz anatómiájával
és működésével kapcsolatos

előrehaladottabb kutatásomra.

Most már tudják, miért
vagyok akkora partiarc.

(Nevetés)

A pénisz kutatásának példáján

fogom bemutatni,

hogy egy szerv tanulmányozásából
szerzett tudás

hogyan ad ötleteket

egészen más fölfedezésekhez.

Biztos vagyok benne,
hogy a teremben ülők mind tudják,

de ezt azért nemrég el kellett magyaráznom
kilencéves csemetémnek:

a pénisz olyan szerkezet,
amely az ondót továbbítja

egyik egyedtől a másikig.

A dia csak részben tükrözi,

milyen változatos módon

valósul ez meg az állatoknál.

Rengeteg anatómiai változata van.

Találhatunk köztük izomcsövet,
módosult lábat, módosult uszonyt,

s emlősök húsos, tágulékony hengerét,

amit mindannyian ismerünk –

vagy legalább a hallgatóság fele biztosan.

(Nevetés)

Szerintem e sokféle változat
annak köszönhető,

hogy ez nagyon hatékony megoldás

egy alapvető biológiai problémára:

az ondósejteknek a petesejthez juttatására

és a zigóták létrehozására.

Belső megtermékenyítés
pénisz nélkül is megtörténhet,

de mikor az evolúcióban
a belső megtermékenyítés megjelenik,

gyakran a pénisz is megjelenik.

Gyakran nekem szegezik a kérdést,
ha ezekről kezdek beszélni:

"Mi váltotta ki e tárgy
iránti érdeklődését?"

A válaszom erre: a vázszerkezetek.

Nem hinnék, hogy a vázaknak

és a pénisznek sok köze lenne egymáshoz.

Ez azért van, mert hajlamosak vagyunk

a vázrendszerre merev
tartószerkezetként gondolni,

mely sebességet vagy erőt fejt ki.

A legelső biológiai kutatásom
még egyetemistaként

a dinoszauruszok paleontológiájának
tanulmányozásakor

e területre vitt.

Amikor biomechanikából
mentem mesterképzésre,

olyan disszertációtémát akartam,

amely a vázrendszer szerepével
kapcsolatos tudásunkat bővítené.

Számtalan dologgal próbálkoztam.

Egy csomó közülük nem jött össze.

Aztán egy nap eszembe jutott

az emlősök pénisze.

Ez aztán igazán fura szerkezet!

Mielőtt belső megtermékenyítésre
alkalmassá válna,

mechanikai viselkedésének

igazán lényegesen meg kell változnia.

Többnyire rugalmas szerv.

Könnyen hajlik.

De a cél érdekében

a közösülés előtt

meg kell merevednie,

nem szabad hajlania.

Sőt, működnie is kell.

A működésképtelen nemzőszerv

nem képes utódot létrehozni,

s az egyed kihullik a génállományból.

Azt gondoltam:

na, végre egy probléma,
amely vázrendszert igényel,

nem olyat, mint ez,

hanem olyat, mint emez,

hiszen funkcionálisan

bármely rendszer vázszerkezet,

amely tartja a szövetet, és erőt visz át.

Már tudtam: a földigilisztához
hasonló állatok

– valójában majdnem mind -

szöveteiket

nem csontokra építve stabilizálják,

inkább megerősített, vízzel
töltött tömlőkkel.

Ezek vázát hidrosztatikus
váznak hívjuk.

A hidrosztatikus váz

két elemből áll.

A váz tartását

a nyomás alatt lévő folyadék

s a körötte lévő szövetfal
kölcsönhatása adja,

a szövetfal tónusos állapotban van,
és fehérjerostok erősítik.

A kölcsönhatás nélkülözhetetlen.

A két tényező nélkül nincs tartásunk.

Ha nincs fal,

ami körülvenné a folyadékot,

és tartaná a folyadék nyomását,

tócsa keletkezne.

Ha csak fal lenne,

a falat feszítő belső folyadék nélkül,

csak egy nedves rongyot kapnánk.

A pénisz keresztmetszeti képén

a hidrosztatikus váz

sok jellemzője megtalálható.

Középső része

a barlangos testek szivacsos szövete,

amely folyadékkal
– esetünkben vérrel – telik meg,

és feszes, tömött szerkezeti fehérjében,

úgynevezett kollagénben gazdag
szövetfal veszi körül.

Munkám kezdetekor a pénisz erekciójára

a legjobb magyarázat az volt,

hogy a fallal körülvett barlangos testek

megtelnek vérrel,

a nyomás nő, és hipp-hopp!,
mereven föláll.

Ez megmagyarázta, miért nő meg.

Logikus: a több folyadéktól
a szövetek megduzzadnak.

De ez nem adott magyarázatot az erekcióra,

mert hiányzott belőle az a mechanizmus,

amitől e szerv hajlíthatatlan lesz.

Senki sem foglalkozott még
módszeresen a falszövettel.

Úgy véltem, a vázszerkezetben
fontos a falszövet;

és a magyarázat része kell, hogy legyen.

Ekkor azt mondta

a konzulensem:

"Ácsi! Lassan a testtel!"

Mert hat hónapra rá,
hogy ezt szóba hoztam,

a konzulensem rájött,

hogy tényleg komolyan veszem a péniszeket.

(Nevetés)

Leültetett, és figyelmeztetett,

valahogy így: "Csak óvatosan ezzel.

Nem biztos, hogy a téma sikert arat."

Attól tartott, csapdába esem,

mert társadalmilag kényes témát választok,

és a megoldás – úgy hitte –

lehet, hogy nem lesz különösebben érdekes.

Azért vélte így,

mert a természetben addig ismert

minden hidrosztatikus váznak

ugyanazok voltak az alapelemei.

Fallal körülvett

folyadék középen,

és a falban lévő erősítő rostok

egymást keresztező
csavarvonalban rendeződnek

a váz hossztengelye körül.

A dián

egy szövetminta látható,

rajta egy ilyen típusú váz metszete,

amin a fal felszínét látjuk.

A nyíl a hossztengelyt mutatja.

Látható a jobbra és balra
ferdén elhelyezkedő,

kékkel, illetve sárgával jelölt

két rostréteg.

Ha nem csak a rostok
kis metszetét figyeljük,

látjuk, hogy e rostok
csavarvonalban tekerednek

a váz hossztengelye mentén,

mint a kínai ujjcsapda esetén,

amit az ujjunkra húzunk, és rászorul.

E vázak sajátossságait

egy filmen fogom bemutatni.

Ez egy váz modellje,

amelyet egy felfújt tömlő köré tekert

szövetből készítettem.

A szövet ferdén van szabva.

Láthatják, hogy a szálak
dugóhúzószerűen csavarodnak,

és a váz mozgásával együtt
újra tudnak rendeződni.

A váz tehát rugalmas.

Belső vagy külső erők hatására

elég könnyen nyúlik, rövidül és hajlik.

Konzulensemnek azért fájt a feje,

hogy mi van, ha a pénisz falának szövete

azonos más hidrosztatikus vázakéval?

Mi lesz akkor munkámban az újdonság?

Milyen új tudással

gazdagítom a biológiát?

Azt mondtam magamnak:
"Hát, fején találta a szöget."

Igen sokáig törtem rajta a fejem.

Egy dolog nem hagyott békén, mégpedig az,

hogy működés közben a péniszek

nem tekergőznek ide-oda.

(Nevetés)

Valami érdekesnek kellett ott történnie.

Folytattam a munkát,
gyűjtögettem a szerv falszöveteit,

preparáltam, hogy mereven álljon,

metszetet készítettem,
tárgylemezre tettem,

aztán mikroszkóp alatt vizsgáltam őket,

s különféle kollagénrostokból álló,
összefonódó csavarvonalakra számítottam.

Ehelyett azonban ezt láttam.

Ez a külső és a belső réteg.

A nyíl a váz hossztengelyét mutatja.

Igazán meghökkentem.

Mindenkit meglepett,

akinek csak mutattam.

Miért lepődtünk meg?

Mert elméletileg tudtuk,

hogy a hidrosztatikus vázban

másként is elhelyezkedhetnek a rostok,

mégpedig a szerv hossztengelyéhez képest

nulla és 90°-os szög között.

De az a bökkenő, hogy a természetben
addig senki sem figyelt meg ilyet.

Én voltam a legelső.

A rostok ilyen egyedi elhelyezkedésétől

a váz igen-igen eltérő tulajdonságú lesz.

Megmutatom egy modellen,

amely nagyon hasonlít az előzőhöz.

Ugyanolyan pamutszövetből
és tömlőből készült,

ugyanakkora a belső nyomása.

Csak annyi a különbség,

hogy a rostok másként helyezkednek el.

Látni fogják, hogy a kettős
csavar-modellel ellentétben

e modell ellenáll
a nyújtásnak és a rövidülésnek

s a hajlításnak is.

Ez arról tanúskodik,

hogy a falszövetek szerepe nem merül ki

az érszövetek befedésében.

Ezek a pénisz vázának lényeges részei.

Ha a merevedésre képes
szövetet nem övezné fal,

ha nem lenne ilyen módon megerősítve,

az alakja megváltozna,

de a felduzzadt pénisz
nem állna ellen a hajlításnak,

és nem keletkezne erekció.

E megfigyelés egyértelműen hasznosítható

humán gyógyászati alkalmazásokban,

de szélesebb értelemben is:

protézisek, puha robotok tervezésében,

alapvetően bárhol,

ahol az alakváltozás és a merevség fontos.

Összegezve.

Húsz éve,

amikor így jelentkeztem az egyetemre:

"Kicsit érdekel az anatómia,"

egy egyetemi tanácsadó

azt mondta: "Az anatómia
holt tudomány."

Nagyobbat nem is tévedhetett volna.

Meggyőződésem,
hogy még sok tanulnivalónk van

testünk szerkezetéről és funkciójáról.

Nemcsak testünk genetikai
és molekuláris biológiájáról,

hanem szöveteinkről is.

Időnk korlátozott.

Gyakran egyetlen betegségre, egy modellre,

problémára koncentrálunk,

de tapasztalatom arra int,

hogy megéri időt szánni rá,

hogy ötleteinket széles körben,
máshol is alkalmazzuk,

és megfigyeljük, mire megyünk velük.

Végtére is, hogyha a gerinctelenek
vázával kapcsolatos ötletekkel

bepillanthatunk

az emlősök szaporítószerveibe,

akkor ott sok más, még ismeretlen,
hasznos kapcsolat is lehet,

mely előttünk még rejtőzve
a fölfedezésünkre vár.

Köszönöm.

(Taps)