Miért lehet az üzleti világ eredményes a társadalmi problémák megoldásában?

Miért fordulunk a nonprofit szektorhoz, a nem-kormányzati szervezetekhez, a kormányokhoz a társadalom legnagyobb problémáinak megoldásában? Michael Porter elismeri, hogy közgazdász egyetemi professzorként elfogult, de szeretné, ha meghallgatnánk érvelését, hogy az üzleti világ oldhasson meg súlyos problémákat, mint az éghajlatváltozás, vízellátás. Miért? Azért, mert amikor az üzleti szféra megold egy problémát, nyereséget termel - ami gyarapítja a megoldást.

Úgy gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal,

hogy a világ ma tele van problémákkal.

Hallottunk ezekről

ma is, tegnap is, és évtizedek óta minden nap.

Komoly problémák, nagy problémák, égető problémák.

Szegényes táplálkozás, vízellátás,

éghajlatváltozás, erdőírtás,

képzetlenség, bizonytalanság, nincs elegendő élelem,

nincs elegendő egészségügyi ellátás, környezetszennyezés.

Probléma probléma hátán,

és úgy gondolom, az különbözteti meg a mostani időszakot

bármely más időszaktól, amire emlékszem rövid földi pályafutásom alatt,

hogy tudatában vagyunk ezeknek a problémáknak.

Mindannyian teljesen tudatában vagyunk.

Miért támad ennyi nehézségünk

e problémák megoldásában?

Ez az a kérdés, amivel küszködöm,

a nagyon eltérő meglátásomból fakadóan.

Nem vagyok a társadalmi problémák szakembere.

Olyan szakember vagyok, aki üzlettel foglakozik,

segít vállalatoknak pénzt keresni.

Isten bocsássa meg!

Szóval, miért van ennyi problémánk

ezekkel a társadalmi problémákkal,

és igazából van-e valami szerepe az üzleti világnak,

és ha van, akkor mi ez a szerep?

Úgy gondolom, ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést,

vissza kell tekintenünk és el kell gondolkodunk,

hogyan értettük meg és hogyan elmélkedtünk

mind a problémákról és a megoldásokról

az előttünk álló nagy társadalmi
kihívásokkal kapcsolatban.

Nos, úgy gondolom, sokan úgy tekintenek az üzleti világra,

mint a problémára, vagy legalábbis az egyik problémára,

az előttünk álló társadalmi kihívások nagy részénél.

Gondoljanak csak a gyorséttermi iparágra,

a gyógyszeriparra, a bankszektorra.

Tudják, itt van mélyponton

az üzleti világ iránti tisztelet.

Az üzleti világra nem úgy tekintenek, mint megoldásra.

Legtöbben úgy tekintenek rá,
mint a jelenlegi problémára.

És jogosan, sok esetben.

Sok rossz szereplő van a világon,

akik helytelen dolgot tettek,

és valójában súlyosbították a problémát.

Tehát ez a megítélés talán jogos.

Miben láttuk eddig a megoldásokat

e társadalmi problémákra,

erre a sok kérdésre, amivel
szembenézünk társadalmunkban?

Nos, a megoldásokat eddig

a nem-kormányzati szervezetekben,

a kormányban,

a jótékonykodásban láttuk.

És valóban, korunk sajátos szerveződési formájaként

nagy teret nyertek a nem-kormányzati és

társadalmi szervezetek.

Egy sajátos, új szervezeti formát

láttunk megerősödni.

Rengeteg újítást, rengeteg energiát,

rengeteg tehetséget mozgósított

ez a struktúra,

hogy megpróbálja kezelni mindezen kihívásokat.

És sokan közülünk itt aktívan közreműködtek ebben.

Én közgazdasági egyetemi tanár vagyok,

de azt hiszem, most már négy
nonprofit szervezetet alapítottam.

Amikor csak felkeltette érdeklődésemet
és tudatosult bennem

egy társadalmi probléma, ezt tettem,

létrehoztam egy nonprofit szervezetet.

Így gondolkodtunk arról, hogyan kell kezelni

ezeket a kérdéseket.

Még egy közgazdasági egyetemi tanár is
így gondolkodott erről.

De most azt gondolom,

jó ideje bajlódunk már ezzel.

Évtizedek óta tudatában vagyunk ezeknek a problémáknak.

Több évtizedes tapasztalatunk van

a nem-kormányzati és kormányzati szervezeteinkkel kapcsolatosan

és van egy kínos valóság.

A kínos valóság az, hogy nem jutunk előre

eléggé gyorsan.

Nem nyerünk.

Ezek a problémák még mindig félelmetesnek

és kezelhetetlennek tűnnek

és bármely megoldás, amit elérünk

kis megoldás.

Lépésekben haladunk előre.

Mi az alapvető problémánk

e társadalmi problémák kezelésében?

Ha a komplexitást lehámozzuk,

szembesülünk a nagyságrend problémájával.

Nem tudunk nagyságrendekkel előbbre jutni.

El tudunk érni haladást. Fel tudunk mutatni
pozitív fejleményeket.

Fel tudunk mutatni eredményeket.
Jobbá tudunk tenni dolgokat.

Segítunk. Fejlődünk. Jót teszünk.

Nem tudunk nagyságrendekkel előbbre jutni.

Nem tudunk valódi hatást gyakorolni e problémákra.

Miért van ez így?

Azért, mert nincsenek forrásaink.

És ez most már tényleg világos.

Most világosabb, mint az elmúlt évtizedekben volt.

Egyszerűen nincs elég pénz,

hogy bármelyik problémát arányosan kezeljünk

a jelenlegi modell keretei között.

Nincs elég adóbevétel,

nincs elég jótékony adomány ahhoz,

hogy úgy kezeljük e problémákat, ahogy jelenleg kezeljük.

Szembe kell szállnunk ezzel a valósággal.

A problémák kezeléséhez a források hiánya

minden bizonnyal csak növekszik

a fejlett világban, ahol

különféle pénzügyi problémákkal nézünk szembe.

Tehát, ha alapvetően forráshiányról van szó,

hol vannak a források a társadalomban?

Hogyan keletkeznek valójában azok a források,

amelyekre szükségünk van

a különféle társadalmi kihívások kezeléséhez?

Nos, úgy gondolom, a válasz nagyon világos:

Az üzleti világban.

Minden vagyon ténylegesen az üzleti világban keletkezik.

Az üzlet vagyont hoz létre,

amikor szükségleteket elégít ki nyereséggel.

Így keletkezik minden vagyon.

Szükségletek kielégítése nyereséggel,

ami adókhoz vezet,

amik aztán bevételekhez vezetnek,

amik aztán jótékony adományokhoz vezetnek.

Innen származik minden forrás.

Csak üzleti vállalkozás tud
ténylegesen forrásokat létrehozni.

Más intézmények felhasználják azokat,

hogy fontos munkát végezzenek,

de csak üzleti vállalkozás tud létrehozni forrásokat.

És akkor tudja ezt megtenni,

amikor egy szükségletet nyereséggel képes kielégíteni.

A forrásokat túlnyomórészt

az üzlet eredményezi.

Akkor a kérdés az, hogyan tudunk ehhez hozzáférni?

Hogyan tudunk ehhez hozzáférni?

Az üzlet akkor eredményez forrásokat,

amikor nyereséget termel.

Ez a nyereség az a kis különbség,

ami az ár és az adott költség között van,
amellyel előállítható

bármely megoldás, amit a vállalkozás létrehoz

bármely problémára, amelyet próbál megoldani.

Ez a nyereség a varázsszer.

Miért? Mert ez a nyereség teszi lehetővé,
bármilyen megoldást

hoztunk is létre,

a korlátlan nagyságrendet.

Mert, ha tudunk nyereséget termelni,

akkor lehet az 10, 100, egymillió,

százmillió, egymilliárd.

A megoldás önfenntartóvá válik.

Ezt éri el a vállalkozás,

amikor nyereséget termel.

Mi köze van mindennek

a társadalmi problémákhoz?

Az egyik irányvonal az, hogy vegyük ezt a nyereséget

és csoportosítsuk át a társadalmi problémákhoz.

Az üzleti világ adjon többet.

Az üzleti világ legyen felelőségteljesebb.

Ez volt az az út, amin eddig jártunk

az üzleti világban.

De még egyszer, ez az út, amin eddig jártunk,

nem vitt el minket oda, ahová el kell jutnunk.

Nos, a stratégia professzoraként kezdtem,

és most is a stratégia professzora vagyok.

Büszke vagyok erre.

De emellett, az évek során,

egyre többet dolgoztam társadalmi ügyeken.

Dolgoztam az egészségügyért, a környezetért,

a gazdasági fejlődésért, a szegénység csökkentéséért,

és ahogy egyre többet dolgoztam a társadalmi területen

elkezdtem észrevenni valamit,

ami mély hatást tett rám,

és az egész életemre, bizonyos módon.

A hagyományos közgazdasági gondolkodás

és üzleti felfogás történelmileg az,

hogy valójában alkudozás van

a társadalmi és a gazdasági teljesítmény között.

A hagyományos felfogás szerint

egy vállalat valójában azzal tesz szert nyereségre,

hogy társadalmi problémát okoz.

A klasszikus példa a környezetszennyezés.

Ha egy vállalat szennyezi a környezetet, több pénzt keres,

mintha megpróbálná csökkenteni a szennyezést.

A szennyezés csökkentése sokba kerül,

ezért a vállalatok nem akarják ezt tenni.

Nyereségesebb nem biztonságos
munkakörülményeket teremteni.

Túl sokba kerül biztonságos munkakörülményeket teremteni,

tehát több pénzt keres egy vállalat,

ha nem gondoskodik biztonságos munkakörülményekről.

Ez volt a hagyományos felfogás.

Sok cég tette magáévá ezt a hagyományos felfogást.

Elutasították a környezet fejlesztését.

Elutasították a munkahely fejlesztését.

Ez a gondolkodás vezetett, úgy gondolom,

ahhoz a viselkedéshez, amit nagyobbrészt

elkezdtünk bírálni az üzleti világban,

amit én is bírálok az üzleti világban.

De minél mélyebben belemerültem e társadalmi kérdésekbe,

egyikbe a másik után,

és valójában, minél inkább próbáltam megoldani ezeket

magam is, személyesen néhány esetben,

a nonprofit szervezeteken keresztül,
amelyekben közreműködtem,

annál inkább úgy találtam igazából, hogy a valóság

ennek az ellenkezője.

Egy vállalat nem abból profitál,

hogy társadalmi problémákat okoz,

a lényeget tekintve, egyáltalán nem.

Ez nagyon leegyszerűsített nézet.

Minél mélyebben merülünk el ezekben a kérdésekben,

annál inkább megértjük,

hogy valójában egy vállalat abból profitál,

hogy megold társadalmi problémákat.

Ebből származik a valódi nyereség.

Vegyük a szennyezést.

Mára megtanultuk, hogy valójában

a szennyezés és a kibocsátások csökkentése

nyereséget eredményez.

Pénzt takarít meg.

A vállalatot termelékenyebbé és hatékonyabbá teszi.

Nem pazarolja a forrásokat.

Biztonságosabb munkakörülményeket teremtve

és baleseteket elkerülve

a vállalat nyereségesebb lesz,

mert ez jó folyamatok jele.

A balesetek sokba kerülnek és költségesek.

Ügyről ügyre haladva lassan megtanuljuk,

hogy valójában nincs alkudozás

a társadalmi fejlődés

és gazdasági hatékonyság között

a lényeget tekintve.

Egy másik ügy az egészség.

Ami azt illeti, arra jutottunk, hogy valójában,

a dolgozók egészsége olyasvalami,

amire a vállalat gondosan vigyáz,

mert az egészség lehetővé teszi, hogy a dolgozók

hatékonyabbak legyenek és, hogy bemenjenek dolgozni,

ne hiányozzanak.

Az alaposabb munka, az új munka, az új gondolkodás

az üzleti és társadalmi problémák határterületén

valójában azt mutatja, hogy van egy alapvető,

mély szinergia,

különösen, ha nem nagyon rövid távon gondolkodunk.

Nagyon rövid távon, becsaphatjuk magunkat időnként

azzal a gondolattal,

hogy alapvetően ellentétesek a célok,

de hosszú távon végül is megtanuljuk

egyik terület után a másikon,
hogy ez egyszerűen nem igaz.

Akkor hát, hogyan tudnánk hasznosítani

az üzleti világ erejét,

hogy megoldjuk az alapvető problémákat,

amikkel szembenézünk?

Képzeljék el, ha meg tudnánk ezt tenni,
mert ha meg tudnánk tenni,

akkor nagyságrendekkel előbbre tudnánk jutni.

Hasznosíthatnánk ezt a hatalmas forráskészletet

és szervezeti kapacitást.

És tudják mit? Ez történik most, végül is,

részben az olyan embereknek köszönhetően, mint Önök,

akik felvetik ezeket az ügyeket

évre évre és évtizedről évtizedre.

Látunk olyan szervezeteket, mint a Dow Chemical,

amely élen jár a gyökeres fordulatban, a transzzsírok

és a telített zsírok felváltásában innovatív új termékekkel.

Itt egy példa a Jain Irrigation cégtől.

Ez a vállalat hozta el a csepegtető öntözés technológiáját

gazdálkodók ezreinek, millióinak,

jelentősen csökkentve a vízfelhasználást.

Látunk olyan cégeket, mint a brazíliai erdészeti cég, a Fibria,

amely kitalálta, hogyan kerüljék el

az őserdők kivágását,

és eukaliptuszfát használva sokkal nagyobb

hektáronkénti papírpép-hozamot ér el,

és sokkal több papírt állít elő, mint amennyit

az ősfák kivágásával gyárthatnánk.

Láthatnak olyan cégeket, mint a Cisco, amely

ez idáig négy millió embert képzett
számítógépes ismeretekre,

hogy tényleg felelősen gondolkodva,

de segítsen növelni a lehetőségét

a számítógépes technológia elterjedésének

és a gazdaság erősödésének.

Egy alapvető lehetőség kínálkozik ma az üzleti világ számára,

hogy hatással legyen és válaszoljon e társadalmi próblémákra,

és ez a lehetőség

a legnagyobb üzleti lehetőség,

amit látunk az üzleti világban.

A kérdés pedig az, hogyan érhetjük el, hogy az üzleti

gondolkodás elsajátítsa ezt a "közös értéket"?

Amit közös értéknek nevezek:

társadalmi kérdés megoldása üzleti modellel.

Ez a közös érték.

A közös érték kapitalizmus,

de egy magasabb rendű kapitalizmus.

Olyan kapitalizmus, mint amiért az alapvetően létrejött,

fontos szükségleteket kielégíteni,

nem pedig mindig többet versenyezni

a termékek minden áron való megkülönböztetéséért

és a piaci részesedésért.

Közös érték az, amikor egyszerre teremtünk társadalmi értéket

és gazdasági értéket.

Amikor megtaláljuk azokat a lehetőségeket,

amik felszabadítják a legnagyobb potenciált,
amivel csak rendelkezünk,

hogy megoldjuk e társadalmi problémákat,

mert tudunk nagyságrendekkel előbbre jutni.

A közös értéket több szinten alkalmazhatjuk.

A közös érték létezik, működik.

De ahhoz, hogy ez a megoldás működjön,

változtatnunk kell azon, miként tekint a vállalat saját magára

és szerencsére ez folyamatban van.

A vállalatok beleestek a hagyományos felfogás csapdájába,

hogy nem kell aggódniuk a társadalmi problémák miatt,

hogy ez amolyan mellékes dolog,

amit valaki más végez.

Most azt látjuk, hogy a vállalatok

felkarolják ezt az eszmét.

De azt is fel kell ismernünk, hogy a vállalatok

nem fogják ezt hatékonyan alkalmazni,

ha a nem-kormányzati szervek és a kormány

nem velük együttműködve dolgozik.

Az új nem-kormányzati szervek,
akik elindították a valódi változást,

ők hozzák létre ezeket az együttműködéseket

és találják meg ezeket az együttműködési módokat.

A kormányok, amelyek a legnagyobb haladást érik el,

azok a kormányok, amelyek megtalálják a módjait,

hogy elősegítsék a közös értéket az üzleti világban,

és nem úgy tekintenek a kormányra,
mint az egyetlen szereplőre,

akinek a fontos döntéseket meg kell hoznia.

És egy kormánynak sok lehetősége van
arra, hogy hatással legyen

a vállalatok hajlandóságára és képességére,

hogy ily módon versenyezzenek.

Úgy gondolom, hogyha rá tudjuk venni
az üzleti világot, hogy másképp lássa magát,

és rá tudjuk venni a többieket, hogy
másképp lássák az üzleti világot,

akkor meg tudjuk változtatni a világot.

Tudom ezt. Látom ezt.

Érzem ezt.

A fiatalok, úgy gondolom,

a hallgatóim a Harvard Üzleti Főiskolán, értik ezt.

Ha meg tudjuk szüntetni ezt a fajta megosztottságot,

ezt a szorongást, ezt a feszültséget,

ezt az érzést, hogy

alapvetően nem működünk együtt

e társadalmi problémák rendezésében,

meg tudjuk ezt szüntetni,

és végül, úgy gondolom,

lehetnek megoldásaink.

Köszönöm.

(Taps)