Biztonságos szexting a gyakorlatban

A szexting, mint más, szórakoztató dolgok is, kockázatos – ám az adatvédelem súlyos megsértése nem kellene, hogy ezen kockázatok egyike legyen. Amy Adele Hasinoff a tömegmédiában, törvénykezésben és oktatásban fellelhető, problematikus reakciókat vizsgálja, és kínál gyakorlati megoldásokat arra, hogy az egyének és a technológiai vállalatok hogyan védhetnek meg kényes (és, hm, valószínűleg botrányos) digitális fájlokat.

Régóta használunk kommunikációs
eszközöket arra, hogy szexről beszéljünk.

Szerelmeslevelek,
telefonszex, pikáns fotók.

Fennmaradt egy történet egy lányról,
aki 1886-ban megszökött egy férfival,

akivel táviratban ismerkedett meg.

Ma itt a szexting, én pedig
ennek vagyok szakértője.

Nem gyakorlati szakértője.

Bár tudom, ez mit jelent...
és szerintem önök is.

[Pénisz]

(Nevetés)

A szextinget 2008 óta tanulmányozom,
amikor is a média felfigyelt rá.

Könyvet írtam a szexting kapcsán
kitört morális pánikról.

Arra jöttem rá,

hogy a legtöbben nem a megfelelő
dolgok miatt aggódnak.

Teljes egészében megpróbálják
megakadályozni a szexting előfordulását.

Hadd kérdezzem viszont meg:

ha közös megegyezésen alapszik,
mi vele a probléma?

Rengetegen vannak oda dolgokért,
amikért mások nincsenek,

mint például a kéksajt vagy a koriander.

(Nevetés)

A szexting valóban kockázatos,
mint minden más, ami szórakoztató,

ám mindaddig, amíg nem küldünk képet
valakinek, aki nem akar ilyesmit kapni,

senkinek sem ártunk.

Viszont komoly problémának hiszem,

amikor valaki privát képei
kerülnek megosztásra,

az illető engedélye nélkül.

Ahelyett, hogy a szexting miatt aggódnánk,

szerintem a digitális adatvédelem
megerősítésére kellene összpontosítanunk.

A kulcs a hozzájárulás.

Jelenleg a legtöbben
úgy gondolnak a szextingre,

hogy egyáltalán nem foglalkoznak
a hozzájárulással.

Tudták, hogy jelenleg
a kamaszkori szexting büntetendő?

Gyermekpornográfiának számít,
ezért büntetendő lehet,

ha egy 18 év alattiról kép készül,

és még az sem számít,

ha magáról készítette a képet,
és szándékosan osztotta meg.

A jogi szituáció igen bizarr tehát,
hisz két 17 éves a legtöbb államban

törvényesen létesíthet
szexuális kapcsolatot,

ám nem készíthetnek fotót róla.

Néhány államban megpróbálták elfogadtatni,
hogy a szexting szabálysértés legyen,

ám e törvényekkel ugyanaz a probléma:

a közös megegyezésen alapuló
szextinget is illegálisnak minősítik.

Semmi értelme megpróbálni
minden szextinget betiltani,

hogy így oldják meg
az adatvédelem megsértését.

Olyan ez, mintha azt mondanánk,

oldjuk meg a randierőszakot úgy,
hogy betiltjuk a randikat.

A legtöbb kamaszt nem tartóztatják le
szextingért, de tudják, kit igen?

Olyan kamaszokat gyakran,
akiket a partner szülei nem kedvelnek.

Ez lehet társadalmi osztály iránti
elfogultság, rasszizmus, homofóbia miatt.

A legtöbb ügyésznek persze elég esze van,

hogy ne vádoljanak kamaszokat
gyermekpornográfiával, ám páran megteszik.

A New Hampshire-i egyetem kutatói szerint

a gyermekpornográfia anyagok birtoklása
miatt letartóztatottak 7%-a olyan kamasz,

aki közös megegyezés alapján
szextingel más kamaszokkal.

A gyermekpornográfia komoly bűn,

de nem azonos a kamaszszextinggel.

A szülők és tanárok is
anélkül reagálnak a szextingre,

hogy igazán belegondolnának
a hozzájárulásba.

A kamaszoknak gyakran
annyit mondanak, ne csinálják.

Megértem, komoly
jogi következményei vannak,

és természetesen ott a lehetőség
az adatvédelem megsértésére is.

És biztos vagyok benne,

hogy kamaszként önök is
mindig szót fogadtak, ugye?

Biztos azt gondolják,
az önök gyereke sosem szextingelne.

Akár igaz is lehet: az önök kis angyalkája
nem feltétlenül szextingel,

mivel a 16-17 évesek

mindössze 33 százaléka teszi.

Azonban ahogy öregszenek, sajnálom,
de úgy nő az esélye, hogy szextingelnek.

Az általam olvasott tanulmányok szerint
a 18-24 évesek nagyjából fele szextingel.

Legtöbbször nincs is ezzel gond.

Gyakran kérdeznek tőlem olyasmit,
hogy a szexting nem túl veszélyes-e.

Pl. senki nem hagyná a tárcáját
a parkban egy padon,

tudják, hogy ellopnák,
ezért nem hagynák ott, igaz?

Az a véleményem erről,

hogy a szexting olyan, mintha a tárcájukat
a partnerük házában hagynák.

Mert ha másnap visszatérnek,

és a pénznek lába kélt,

akkor dobják az illetőt.

(Nevetés)

Tehát ahelyett,
hogy a szextinget büntetnénk,

így próbálva megelőzni
az adatvédelem megsértését,

a hozzájárulás szempontjából
kellene megközelíteni,

hogyan viszonyulunk
privát adataink szétküldéséhez.

Minden új médiatechnikai megoldás
új adatvédelmi aggályokat is szül.

Az Egyesült Államok első jelentős,
adatvédelmi jogokról folytatott vitája is

az akkoriban újnak számító
műszaki megoldásokhoz kapcsolódott.

Az 1800-as évek végén az emberek
a fényképezőgépek miatt aggódtak,

mivel hirtelen könnyen hordozhatók lettek
elődeikhez képest,

továbbá a pletykarovatok miatt.

Azon aggódtak, hogy a fényképezőgép
információt rögzít róluk,

kiemeli a kontextusból
és széles körben elterjeszti.

Ismerősen hangzik, ugye?

Pont ugyanezek miatt aggódunk
a közösségi média, a drónok, továbbá –

nyilván – a szexting korában.

Jogosan aggódunk

a technikai eszközök miatt,

hiszen képesek felerősíteni
és kihangsúlyozni

legrosszabb tulajdonságainkat
és viselkedésünket.

De vannak megoldások.

Éltünk már át hasonlót egy másik
veszélyes, új technológia kapcsán.

1908-ban Ford bemutatta a T modellt.

A halálos közúti balesetek
száma megugrott.

Komoly probléma volt –
olyan biztonságosnak látszik, nemde?

Első reakcióként megpróbálták
megváltoztatni a sofőrök viselkedését,

így került bevezetésre a sebességkorlát,
illetve a bírságok.

De a következő évtizedekben rájöttünk,

hogy az autó műszaki kivitelezése
sem lényegtelen ebből a szempontból:

kialakíthatjuk úgy is,
hogy biztonságosabb legyen.

Így az 1920-as években megjelentek
az ütésálló szélvédők,

az '50-es években a biztonsági övek,

a '90-es években pedig a légzsákok.

A három terület –

jogalkotás, egyének és az ipar –
idővel összefogott,

hogy segítsenek megoldani
az új technológia előidézte problémát.

Ugyanígy járhatunk el
a digitális adatvédelem kapcsán.

A kiindulópont, természetesen,
a hozzájárulás.

Íme az ötlet.

Mielőtt bárki megoszthatna
magánjellegű információkat önökről,

engedélyt kellene kérniük önöktől.

A megerősítő hozzájárulás ötlete nemi
erőszak ellenes aktivistáktól származik,

akik szerint minden szexuális aktushoz
hozzájárulásunkat kell adjuk.

Más területeken a hozzájárulásnak
igen magas szintű követelményei vannak.

Vegyék csak a műtéti beavatkozást.

Az orvosuk köteles biztosítani,

hogy önök érdemben és tudatosan
járulnak hozzá az orvosi eljáráshoz.

Ez nem olyan, mint mondjuk hozzájárulni
az iTunes felhasználási feltételeihez,

ahol legörgetünk, aztán:
"pipa, pipa, tökmindegy".

(Nevetés)

A hozzájárulás lényegét megfontolva jobb
adatvédelmi jogszabályokat alkothatunk.

Jelenleg nem vagyunk eléggé védettek.

Ha a volt férjük vagy feleségük
szörnyű alak,

a meztelen fotóikat foghatják
és feltölthetik egy pornóoldalra.

Leszedetni azokat a képeket
igen nehézkes lehet.

Sok államban

akkor járnak a legjobban,
ha magukat fotózták le,

mert akkor legalább
a szerzői jogokra hivatkozhatnak.

(Nevetés)

Jelenleg, ha valaki megsérti
adatvédelmi jogaikat,

legyen az egy egyén, egy cég
vagy a Nemzetbiztonsági Ügynökség,

megpróbálhatnak perelni,

bár valószínűleg eredménytelenül,

mivel a legtöbb bíróság szerint
a digitális adatvédelem kivitelezhetetlen.

Ezért aztán ha bárki megsérti azt,
nem fogják megbüntetni.

Még mindig gyakran kérdezik tőlem,

vajon nem a digitális kép digitális
mivolta mossa-e el a határt

a nyilvános és magánszféra között.

Nem! Nem!

Attól, mert valami digitalizált,
még nem lesz automatikusan nyilvános.

Ennek semmi értelme.

A New York Egyetem jogtudósa,
Helen Nissenbaum szerint

mindenféle törvényeink,
előírásaink és normáink vannak,

amelyek magánjellegű adatainkat védik,

és nem számít,
hogy azok digitálisak vagy sem.

Minden egészségügyi adatuk digitalizált,

azonban az orvosuk
nem oszthatja meg azokat bárkivel.

Minden pénzügyi adatukat
digitális adatbázisokban tárolják,

azonban a bankjuk nem hozhatja online
nyilvánosságra vásárlási előzményeiket.

Jobb törvények révén kezelni tudnánk
az adatvédelem megsértésének eseteit,

de ennél sokkal könnyebb lenne,
ha mi magunk változtatnánk,

hogy óvjuk egymás adatait.

Azt mondják,

adatainkért kizárólag
mi magunk vagyunk felelősek.

Hangoztatják: folyton ellenőrizzük,
frissítsük adatvédelmi beállításainkat.

Elmondják, sose osszunk meg semmit,
amit nem akarunk a nagyvilág elé tárni.

Ennek semmi értelme.

A digitális média társadalmi környezet,

és folyton, minden nap megosztunk
dolgokat emberekkel, akikben bízunk.

A Princeton kutatója,
Janet Vertesi szerint

adataink és magánéletünk
nemcsak személyes,

hanem valójában személyek közti is.

Így az egyik dolog,
amit igazán könnyen megtehetnek,

ha engedélyt kérnek, mielőtt valaki mástól
származó információt megosztanak.

Ha valakiről online közzé akarnak tenni
egy fotót, kérjenek engedélyt.

Ha továbbítanának egy e-mailt,

kérjenek engedélyt.

Ha meg akarják osztani
valaki meztelen szelfijét,

nyilván: kérjenek engedélyt.

Ha egyéni szokásainkon változtatunk,
azzal segíthetünk megóvni egymás adatait,

de a technológiai vállalatoknak is
segíteniük kell.

E cégeknek nem igazán áll érdekükben,
hogy megóvják adatainkat,

mivel üzleti modelljük alapja,
hogy mindent megosztunk

a lehető legtöbb emberrel.

Ha ma elküldök önöknek egy képet,

bárkinek továbbíthatják kedvük szerint.

Mi van akkor, ha eldönthetem,
a kép továbbítható-e vagy sem?

Ez tájékoztatná önöket arról,
hogy nem engedélyezték a kép elküldését.

A szerzői jogok kapcsán
folyton így járunk el.

Ha vesznek egy e-könyvet, nem küldhetik el
annyi embernek, ahánynak csak szeretnék.

Miért ne próbálhatnánk ki
ugyanezt a mobilokkal?

Kérhetjük a technológiai vállalatokat,
hogy alapbeállításként védjék le

eszközeinket és platformjainkat.

Végül is az autónk színét kiválaszthatjuk,

a légzsák viszont mindig ugyanaz.

Ha nem mélyülünk el a digitális
adatvédelem és hozzájárulás témájában,

annak komoly következményei lehetnek.

Egy ohiói kamasz,

a személyiségi jogai védelmében
nevezzük Jennifernek,

meztelen képeket osztott meg magáról
a gimnáziumi pasijával,

azt feltételezve, bízhat benne.

Sajnos a fiú elárulta őt,

és az egész iskolában
körbeküldte a fotóit.

Jennifer teljesen megszégyenült,

de osztálytársai ahelyett,
hogy támogatták volna, zaklatták.

Leribancozták,

megkeserítették az életét.

Jennifer elkezdett kimaradni az iskolából,
a jegyei leromlottak.

Végül Jennifer öngyilkosságot követett el.

Semmi rosszat nem tett.

Csupán megosztott egy meztelen fotót

valakivel, akiről azt hitte, bízhat benne.

Törvényeink szerint viszont

szörnyű bűnt követett el,
a gyermekpornográfiával egyenértékűt.

Nemi normáink szerint

az önmagáról készített meztelen fotóval

az egyik legszörnyűbb,
legszégyenteljesebb dolgot követte el.

Azzal, hogy kijelentjük, nincs lehetőség
adatvédelemre a digitális médiában,

a lány barátjának igen rossz viselkedését
felmentjük és megbocsájtjuk.

Azok, akiknek visszaéltek az adataival,
a mai napig megkapják:

"Mire is gondoltál?

Sosem kellett volna
elküldened azt a képet."

Ha esetleg azon töprengenek, mi mást
mondhatnának, próbálják ki a következőt.

Képzeljék el: találkoznak egy barátjukkal,
aki síelés közben lábát törte.

Kockáztatott, hogy szórakozzon kicsit,
aminek nem lett jó vége.

Valószínű nem lesznek olyan bunkók,
hogy azt mondják:

"Hát, talán nem kellett
volna síelni menned, haver."

A hozzájárulás lényegét jobban megfontolva

láthatjuk, hogy az adatvédelem
megsértésének áldozatai

támogatást érdemelnek,

nem megszégyenítést, büntetést,
vagy hogy bűnösnek kiáltsák ki őket.

Támogathatjuk az áldozatokat, és esetleg
megelőzhetjük az adatvédelem megsértését,

ha változtatunk a jogalkotás, az egyéni
hozzáállás és a műszaki megoldások terén.

A probléma ugyanis nem a szexting,
hanem a digitális adatvédelem,

amelyre egy lehetséges megoldás
a hozzájárulás.

Ha legközelebb az adatvédelem
megsértésének egy áldozata hozzánk fordul,

ahelyett, hogy vádolnánk,

inkább változtassunk a digitális
adatvédelemmel kapcsolatos nézeteinken,

és forduljunk együttérzéssel
az áldozat felé.

Köszönöm.

(Taps)