Légy alázatos – újabb tanulság a víz filozófiájából

Hogy találjunk beteljesedést állandóan változó világunkban? Raymond Tang vívódott a kérdésen, míg rá nem talált a Tao-tö-king, Az Út és Erény könyve ősi kínai filozófiára.Talált benne egy bekezdést a magasztos jóság és a víz összevetéséről, ezt a gondolatot alkalmazza mindennapi életében. Megoszt három tanulságot a víz filozófiájából. "Mit tenne a víz?" – teszi fel a kérdést Tang. "Az egyszerű és hatásos kérdés... megjavította az életem."

Talán ismerik ezt az érzést:

ébredéskor több olvasatlan
üzenetük van a mobiljukon.

Naptáruk telis-tele találkozókkal,

sokszor egy időpontra két-három.

Elhivatottak, és nyakig vannak munkával.

Hatékonynak érzik magukat.

Ám mégis hiányérzetük van.

Megpróbálnak rájönni, mitől.

De mielőtt megtehetnék,

megint bekerülnek a mókuskerékbe.

Így éreztem magam két évvel ezelőtt.

Stresszes voltam és szorongtam.

Csapdában éreztem magam.

Körülöttem rohant a világ.

Nem találtam a helyem.

Eltöprengtem:

Hogy tartsak lépést mindennel?

Hogy találjunk beteljesülést világunkban,

mely szó szerint,
a gondolat sebességével változik,

vagy tán még gyorsabban?

Kerestem a választ.

Sok emberrel szóba álltam,
beszélgettem a barátaimmal

és a családommal.

Még sok önsegítő könyvet is elolvastam.

Nem leltem kielégítő válaszra.

Minél több önsegítő könyvet olvastam,

annál stresszesebb lettem,
és még jobban szorongtam.

(Nevetés)

Mintha elmémet gyors-kajával
tápláltam volna,

és elnehezült volna a gondolkodásom.

(Nevetés)

Majdnem feladtam,

mikor egy nap ráleltem erre.

Tao-tö-king: Az Út és Erény könyve

Ősi kínai filozófiai klasszikus,

mely több mint 2 600 éve íródott.

Ez volt a legvékonyabb
és a legkisebb könyv a polcon.

Csak 81 oldalas.

Oldalanként egy-egy rövid vers található.

Emlékszem, hogy egy bizonyos
helyen felütöttem.

Ezen az oldalon.

Gyönyörű, igaz?

(Nevetés)

Hadd olvassam fel önöknek.

"A legfőbb jó a vízhez hasonló:

mindennek hasznos, de nem harcos;

az alantasban is jelenlevõ:
a víz az út-hoz hasonló.

Az élet a földet kövesse,
a sziv a bensõ melyet kövesse,

a barátság az emberit kövesse,

a beszéd a valót kövesse,

az uralom a rendet kövesse,

a szolgálat a lehetőt kövesse,
a tett a kellő idő kövesse.

Ha készséges, de nem erőszakos:

nem kél zúgolódás semerre."

Hűha! Emlékszem,
mikor először olvastam e sorokat.

Beleborzongtam.

Most is éreztem, ahogy olvastam.

A szorongás és stressz hirtelen eltűnt.

Attól a naptól

e felfogást próbálom
mindennapi életembe beépíteni.

Ma három tanulságot osztok meg önökkel,

melyet a víz filozófiája tanított nekem,

három leckét, melyek engem
jóleső érzéssel töltöttek el

életem minden területén.

Az első lecke az alázatról szól.

Ha a folyóban levő vízre gondolunk,

mindig alacsonyan folyik.

Táplál minden növényt,
és életben tartja az állatokat.

Nem hívja fel magára a figyelmet,

nincs szüksége jutalomra, sem elismerésre.

Alázatos.

De a víz szerény hozzájárulása nélkül,

tudjuk, hogy élet nem létezhet.

A víz alázatossága
egypár lényeges dologra tanított.

Megtanított, hogy cselekvéskor
ne tegyek úgy, mintha tudnám, mit művelek,

vagy mindenre ismerném a választ;

helyette elég annyit mondanom:

"Nem tudom.

tanulni szeretnék,

és szükségem van a segítségedre."

Megtanított, hogy önnön
dicsőségem és sikerem helyett,

sokkal magasztosabb
hozzájárulni másokéhoz.

Megtanított, hogy önnön
előmenetelem helyett

felemelőbb és értelmesebb

másokat segíteni sikereik elérésében.

Alázatos beállítottsággal

sokkal tartalmasabb kapcsolatokat
alakítottam ki környezetemmel.

Társaimat egyedivé és csodálatossá
formáló történetek s tapasztalatok

őszintén érdekeltek.

Az élet sokkal szórakoztatóbb lett,

mert naponta fedeztem fel
meglepő dolgokat, új gondolatokat,

és új megoldásokat addig
ismeretlen feladatokra

mások segítsége és elgondolásai révén.

Minden csermely végül óceánba folyik,

mert alacsonyabban található.

Az alázatosság erőt ad a víznek.

Nekünk pedig segít,
hogy két lábbal álljunk a földön,

hogy jelen legyünk,

s okuljunk környezetünk történeteiből,
és hatásukra változzunk.

A második lecke a harmóniáról szól.

A szikla fele hömpölygő víz

csak körülfolyja a sziklát.

Nem idegeskedik, nem mérgelődik.

Nem lesz zaklatott.

Valójában semmi nem változik benne.

Az ellenállásba ütköző víz
mindig talál kiutat,

erőszak nélkül, viszály nélkül.

Mikor ezt átgondoltam, megértettem,

miért voltam stresszes a frontvonalban.

Ahelyett, hogy harmóniában
dolgoztam volna a környezetemmel,

ellene tevékenykedtem.

Változást erőltettem,

mert felemésztett a siker hajszolása,
és hogy megmutassam, ki vagyok,

végül semmi sem történt.

Ettől még zavartabb lettem.

Mihelyst nem a több sikert,

hanem a teljesebb harmóniát
tartottam szem előtt,

rögtön nyugodtabb
és összeszedettebb lettem.

Ilyen kérdéseket tettem fel:

E cselekvés nagyobb harmóniát hoz-e nekem

és környezetemnek egyaránt?

Összhangban van a természetemmel?

Mert sokkal kényelmesebb
egyszerűen önmagam lenni,

mint annak, aki kellene legyek,
vagy akitől elvárják, hogy mi legyen.

A munka könnyebben ment.

Többé nem arra koncentráltam,
amit nem tudok megtenni,

hanem arra, amit igen.

Abbahagytam az önmarcangolást,

és megtanultam együttműködni
környezetemmel a feladataik megoldásán.

A természet nem siet.

Mégis minden tökéletes.

Így írja le a Tao-tö-king
a harmónia erejét.

Mint ahogy a víz megoldja
erőszak és viszály nélkül,

hiszem, hogy törekvéseinkben
nagyobb beteljesülést találhatunk,

ha a több sikerről

a gazdagabb harmóniára összpontosítunk.

A víztől tanult harmadik lecke

a nyitottságról szól.

A víz készen áll a változásra.

A hőmérséklet függvényében
folyékony, szilárd vagy gáznemű.

Felveszi edénye alakját;

az edény lehet teáskanna,
bögre vagy virágváza.

A vizet alkalmazkodása és változása,

rugalmassága tette időtállóvá

a környezeti változások ellenére.

Állandóan változó világban élünk.

Már nem dolgozhatunk állandó
munkaköri leírás szerint,

vagy követhetünk egyetlen életpályát.

Állandóan újra kell értelmeznünk
és korszerűsítenünk ismereteinket,

hogy naprakészek legyünk.

Cégünknél több programozási
versenyt rendeztünk,

ahol kis csoportok
vagy egyének működnek együtt,

hogy üzleti feladatokat
oldjanak meg adott idő alatt.

Érdekesnek találom, hogy általában
nem az a csapat győz,

ahol a legjobb szakemberek vannak,

hanem az, ahol a tagok készek tanulni,

képesek megújítani tudásukat,

és hajlandóak segíteni egymásnak

alkalmazkodni a változó körülményekhez.

Az élet bizonyos fokig
ilyesféle versenyre hasonlít.

Mindannyiunkat egyenként szólít,
hogy megnyilvánuljunk, megnyíljunk,

s nyomot hagyjunk magunk után.

Maradhatunk zárt ajtók mögött,

dermedten ismételgetve
önkorlátozó téveszméinket.

Pl. "Nem hiszem, hogy valaha
képes leszek kínai filozófiáról beszélni

nagyközönség előtt."

(Nevetés)

Vagy csak egyszerűen
nyitottan élvezzük az életet.

Csodálatos tapasztalat lehet.

Tehát alázatosság, harmónia és nyitottság.

Eddig ezeket a leckéket
tanultam a víz filozófiájából.

Az angol megnevezés kezdőbetűi H-H-O,

vagyis H₂O.

(Nevetés)

Életem irányelvei lettek.

Manapság, ha stresszes,
elégedetlen, szorongó vagyok,

vagy csak nem tudom, mit tegyek,

egyszerűen megkérdezem:

Mit tenne a víz?

(Nevetés)

Ez az egyszerű és hathatós kérdés,
amit jóval a bitcoin, fintech

és digitális technológia
előtt írt könyv ihletett,

megjavította az életem.

Próbálják ki, meséljék el,
önöknél hogy válik be.

Szeretnék hallani önök felől.

Köszönöm.

(Taps)