Miért lesz a jövő vegán | Ineke Van Hullebusch | TEDxUHasselt

Ineke őszintén beszél az előadásában arról, hogy miért lett vegán 2013-ban, mik voltak a legnagyobb kihívásai a személyes vegán útja során, és miért hiszi, hogy a jövő vegán lesz.

Ineke Van Hullebusch a pureineke.com & International Real Estate Broker, valamint a PURE Ineke online áruház alapítója és ügyvezetője, amely azon vegánok és vegán aspiránsok növekvő közössége, akik a valódi vegán élményt keresik. Sorozatos vállalkozóként egy sikeres vegán étterem és egy nemzetközi ingatlanügynökség társalapítója. Közgazdász szakon szerzett mesterdiplomát, emellett a nyers ételek specialistája és okleveles oktatója. Ineke fő érdeklődési területei az együttérző és fenntartható vállalkozói szellem, az egészség és fitnesz, az utazás, valamint a vonzás törvénye.

Ez az előadás egy TEDx-rendezvény keretén belül, a TED-konferenciák formátumát használva, de egy helyi közösség szervezésében került megrendezésre. További információk a https://www.ted.com/tedx oldalon.

Mit éreznek, ha azt mondom,
hogy vegán vagyok?

Közömbösek?

Tartózkodnak?

Kicsit kínos a dolog?

Vagy talán azt gondolják:
"Jaj ne, már megint egy!"

(Nevetés)

A mai napom célja az, hogy
megszabaduljanak ezektől az érzésektől,

és kíváncsibbá, rugalmasabbá
és odaadóbbá váljanak.

Nem mindig szeretem
a vegán szó használatát,

mert ez a címke
sokszor megosztó tud lenni.

Számomra a vegán szó az erkölcsösséget,
az együttérzést és a szabadságot jelenti.

Nem egy étrendet, nem ideológiát
és nem egy exkluzív klubot takar.

A vegánság egy olyan életforma,

mely a "ne árts" és a "kedvesség
minden élőlény iránt" alapelveit vallja.

Nagyon szeretem a vegán életmódomat,

és azért vagyok itt, hogy megosszam
önökkel a történetemet.

Ezért arra invitálom önöket,
hogy jöjjenek velem ezen az úton,

mert komoly meggyőződésem,
hogy mindnyájan ebbe az irányba tartunk.

Fajunk a felnőtté válás útján halad,

és ráébred, hogy az állatok felhasználása
és megölése emberi fogyasztás céljából

többé már nem észszerű.

A változás azonban nem mindig könnyű.

Különösen akkor, ha azt sulykolták belénk,

hogy az állati eredetű termékek
fogyasztása normális és egészséges.

Számomra az egész egy késő éjjel
kezdődött 2013 áprilisában,

amikor megláttam egy képet,
aminek az egyik oldalán egy kiskutya volt,

a másik oldalán meg egy kismalac,

és az volt aláírva: "Miért szereted
az egyiket és eszed a másikat?"

Mivel én inkább a macskákat szerettem,

eszeveszetten elkezdtem keresni
egy hasonló, kiscicás képet.

És a böngészés során megannyi
olyan képbe és videóba ütköztem,

melyek felfedték az igazságot
az ipari állattartással kapcsolatban.

Soha nem felejtem el azt az éjszakát.
Le voltam döbbenve a borzalomtól.

Hogy miért?
Nézzünk meg néhány kijózanító tényt.

A környezetvédelmi tudósok
egyetértenek abban,

hogy az állattartás semmilyen
formában nem fenntartható;

nagy veszélyt jelent az egészségünkre
és az élelmiszer-biztonságra.

A hús-, tej- és tojásipar nem képes
hatékonyan felhasználni a Föld forrásait –

enyhén szólva sem –,

és a nagy ütemű erdőirtásnak,
komoly környezetszennyezésnek,

a globális felmelegedésnek,
és a fajok kihalásának is az okozója.

Az állattartás igen szomjas
üzlet is egyben.

Mit szólnak hozzá, ha azt mondom,
hogy egy szték előállításához 900 gallon,

vagyis 3 400 liter víz szükséges?

Ez egy átlagember négyévnyi
ivóvízmennyiségével egyezik meg.

Egy olyan korban, amikor
a világon mindenki egyetért azzal,

hogy az állatokkal kedvesen
és együttérzően kellene bánni,

az ételipar keményen dolgozik azon,

hogy elrejtse azt, amit mi, fogyasztók
nem akarunk hallani, látni vagy megtenni.

A disznók, tehenek és csirkék
ugyanúgy éreznek és szenvednek,

mint a macskák, a kutyák vagy az emberek.

Az ipari állattartás azonban
úgy kezeli ezeket az állatokat,

mintha hús-, tej-
és tojástermelő gépek lennének.

Az ez által okozott szenvedés alapján

az ipari állattartás kétségtelenül
a történelem egyik legsúlyosabb bűntette.

Tudták, hogy több mint 70 milliárd
szárazföldi állatot ölnek meg

csak emberi fogyasztás céljából
minden egyes évben?

Ez egyenlő azzal, mintha megölnénk
a teljes emberi népességet

majdnem minden egyes hónapban.

És fontos megjegyeznünk azt is,
hogy a bőr, a gyapjú, a szőrme és a toll

nem csupán a húsipar melléktermékei.

Ezek ugyanolyan kegyetlen,
önálló iparágak,

mert az állatok bőrének,
szőrének és tollának kilogrammja

sokkal értékesebb a húsénál.

Eltűnődtek már azon, hogy az ipari bőr
miért nem bomlik le biológiailag

annak ellenére, hogy csak elhalt szövet?

Mert az állatok bőrét
rendkívül mérgező vegyszerekkel kezelik.

A hagyományos bőrgyártás
óriási ökológiai lábnyomot,

brutális állatkínzást és aggasztó
emberi jogi sérelmeket von maga után.

Akárhogyan is tekintünk az állattartásra,

még ha a terméken rajta is van
a helyi, organikus vagy humánus címke,

nem fest jól a dolog.

Miután felfedeztem ezt
és megannyi más aggasztó tényt,

még aznap éjjel eldöntöttem,
hogy többé nem akarok hozzájárulni

egy ennyire rossz hatékonyságú,
fenntarthatatlan és kegyetlen rendszerhez.

Így másnap reggel bejelentettem a döntésem

az analitikus és húst szerető férjemnek.

Amint azt elképzelhetik,
nem lett túl jó vége a dolognak.

Az eredmény egy túlfűtött vita volt,
amit két napos csendes háború követett.

Szerencsére miután a férjem is
végzett a saját kutatásával,

közölte, hogy most már ő is
ugyanúgy meg van győzve.

És ahogy én sem,
ő sem akart többé hozzájárulni

ártatlan állatok
kínzásához és megöléséhez.

Két héttel azután,
hogy a férjemmel vegánok lettünk,

a 75 éves édesanyám is
csatlakozott hozzánk.

És most, hat évvel később,

boldogan jelenthetem ki,
hogy egészségesebb, mint valaha.

Ma már nagyon boldog vegán vagyok.

De ez nem volt mindig így.

Miután vegánná váltam, kétségbeesetten
próbáltam tökéletes vegán lenni.

Ennek az lett az eredménye,
hogy a vegán kalandom kezdete

a vártnál sokkal nagyobb kihívást okozott.

Elkezdtem bűntudatot érezni.

Hogy lehettem ennyire vak ennyi éven át?

Szégyelltem magam,
és bántam a múltbéli döntéseimet.

És mindemellett nem tudtam megérteni,

hogy a körülöttem lévők
miért nem látják azt, amit én?

Hónapokon keresztül magányosnak,
dühösnek és tehetetlennek éreztem magam.

Elvesztem a sötétben.

Többször éreztem úgy,

mintha én cipelném
a világ összes szenvedését.

Nagyon fárasztó volt.

Ott voltam az egészséges
vegán étrendemmel,

az energiaszintem viszont
alacsonyabb volt, mint valaha.

Tudtam, hogy senkinek nem segít,
hogy így érzek,

mert nem járult hozzá a céljaimhoz.

De szerencsére egy idő után rájöttem,

hogy nem kell szélsőségekbe esnem.

És arra is rájöttem, hogy tökéletes vegán
talán nem is létezik.

Egyszerűen megteszünk
minden tőlünk telhetőt

a rendelkezésünkre álló
információk és opciók birtokában.

Így eldöntöttem,
hogy levetem ezt a terhet,

és kitaláltam három egyszerű alapelvet.

Egy: legyünk kíváncsiak.

Kettő: legyünk rugalmasak.

És három: legyünk odaadóak.

Miután elsajátítottam ezen alapelveket,
egy egész világ tárult ki előttem.

Elsőként: legyünk kíváncsiak.

Nagyon izgalmas volt, ahogy jobbnál jobb,
új vegán termékeket fedeztem fel.

És szintén nagyon szerettem
a vegán receptekkel való kísérletezést.

Olyannyira, hogy elkezdtem kidolgozni
a saját vegán süteményeimet,

amiket el is kezdtem árulni
vegán és nem vegán éttermeknek.

Nagyon izgalmas volt az is,

ahogy rájöttem a vegán életmód
megannyi egészségügyi előnyére.

Hiába volt azonban izgalmas
ez a sok felfedezés,

gyakran még mindig vegyes érzéseim voltak,

miközben veganizáltam az életemet.

És ez vezetett el a kettes számú
alapelvhez: legyünk rugalmasak.

Habár az ipari bőrről alkotott képem
átment a luxusból a barbárba,

és a bőr legenyhébb szagától is
rossz érzésem támadt,

a legnagyobb kihívást a bőrcipőim
és bőrtáskáim feladása jelentette.

De mivel rugalmas voltam,

úgy döntöttem, hogy nem aggódom többet

a szekrényemben már meglévő
nem vegán termékek miatt,

és helyette inkább arra koncentrálok,
hogy mit tehetnék a jövőben.

És a harmadik: legyünk odaadóak.

Miután valóban megértettem,

hogy a hétköznapi döntéseimnek
milyen hatása van magamra és a világra,

elkezdtem mindent megszűrni –
minden gondolatot, szót és tettet –

a "ne árts" szemüvegén keresztül.

Ennek az lett az eredménye,

hogy még együttérzőbb
és határozottan békésebb lettem.

Erről egy Ghandi-idézet jut eszembe:

"Boldogság az, ha amit gondolsz,
amit mondasz és amit teszel,

összhangban vannak egymással."

A vegánság mára olyan életformává vált,
ami jóval több annál, mint hogy mit eszem.

A vegán életformámtól remekül érzem magam.

És valóban hozzásegít
a céljaimhoz és az álmaimhoz.

Egészségesebb, kiegyensúlyozottabb lettem,
és tisztábban látom a dolgokat.

Erőfeszítések nélkülivé vált
ez az életforma.

Sőt mit több, kiteljesedtem tőle,

mert hiszem azt,

hogy valami olyanhoz járulok hozzá,
ami sokkal nagyobb nálam.

A vegánság szó szerint
megváltoztatta az egész életemet:

a testemet, a szellememet és a lelkemet.

De miért osztom meg önökkel
ezt a történetet?

Szeretném önöket rávenni,
hogy jöjjenek velem ezen a vegán úton,

kényszer vagy félelem nélkül,

hogy megtapasztalják,
hogyan érzik magukat tőle.

A jó hír, hogy láthatóan növekszik
a vegán mozgalom iránti érdeklődés.

Neves orvosoktól kezdve hírességekig,
pl. Leonardo DiCaprio és Beyoncé,

vállalatok, mint a Tesla és a Google,

híres séfek, mint Jamie Oliver
és Wolfgang Puck,

világsztár sportolók,
mint Serena és Venus Williams,

és gazdag befektetők,
mint Bill Gates és Richard Branson,

mindenki támogatja a vegán mozgalmat.

Az internet hatalmának köszönhetően
a világ egyre átláthatóbbá válik.

Ezért olyan nehéz figyelmen kívül hagyni,
hogy mi kerül a sztékbe vagy a bőrbútorba.

Az élelmiszer- és húsipari botrányok
ijesztő gyakorisággal kerülnek a hírekbe.

Ahogy Paul McCartney joggal jelentette ki:

"Ha a vágóhidaknak üvegfala lenne,
mindnyájan vegetáriánusok lennénk."

Az Economist szerint

a 25 és 34 év közötti amerikaiak 25%-a

vegetáriánusnak vagy vegánnak
vallja magát.

Az 55 év fölöttiek pedig egyre növekvő
számban válnak vegánná

egészségügyi és állatvédelmi okokból.

Ennek következtében a nagyvállalatok
vizsgálják a vegán alternatívákat,

mert tudják, hogy milyen
irányba tart a piac.

Nagy változások vannak a világban.

Az elavult rendszerek megszűnőben vannak.

Paradigmaváltás történik annak kapcsán,
hogy mit tekintünk normálisnak.

És hogy előmozdítsuk ezt a váltást,

új technológiákra és innovatív
vállalkozói szellemre van szükség.

És változtatnunk kell
a hétköznapi szokásainkon is.

A szívem vágya az,
hogy felgyorsítsam ezt a változást.

De ez nem rólam és nem önökről szól.

A cél az, hogy a lehető leghatékonyabban
érjünk el pozitív változást a világban.

Rájöttem arra, hogy a haladás
fontosabb a tökéletességnél.

Mert egyenként kisebb a szerepünk,
de együtt nagyon sokat elérhetünk.

És a saját példánkkal

cselekvésre ösztönözhetünk másokat,
aminek továbbgyűrűzése hatalmas lehet.

Szeretném, ha megértenék és rájönnének,

hogy fogyasztóként
rendkívüli hatalommal bírunk.

Azáltal, hogy tisztában vagyunk
a marketingfogásokkal,

és tudatosan választjuk meg,
hogy hova megy a pénzünk,

nagy hatással vagyunk
a saját és földünk egészségére.

Minden egyes vásárlással támogathatjuk

az együttérző, etikus
és szenvedélyes vállalkozókat

és állatkínzás nélkül
előállított termékeiket,

és ez minden nappal egyszerűbb,

hiszen a jó minőségű vegán termékek
rohamos ütemben lépnek a piacra.

A pénztárcánk a kulcs,

hogy jelentősen csökkenjen
az emberek és az állatok szenvedése.

Hiszek abban, hogy lépésről lépésre,

a veganizmus egy apró kisebbségből
a fő irányvonallá fog válni.

Ez lesz az új norma.

Nem kell más, csak hogy elérjünk
egy fordulópontot.

És minden döntés, minden cselekedet –
legyen az nagy vagy kicsi – igenis számít.

Az egészségesebb és kedvesebb jövő
ebben a pillanatban kezdődik.

És hiszek abban,

hogy nem fognak félni attól,
hogy azt tegyék, ami helyes.

Ezért kérem, hogy csatlakozzanak,

és induljanak el ezen az úton úgy,
ahogy az belefér a mostani életvitelükbe.

Keressenek rá maguk. Érezzék jól magukat.

Tapasztalják meg, milyen érzés.

És emlékezzenek: legyenek kíváncsiak,
rugalmasak és odaadóak,

békében a tudattal,
hogy a jövő vegán lesz.

Köszönöm.

(Taps)