Rajesh Rao: Az Indus-völgyi írás "Rosetta köve"

Rajesh Raot rabul ejtette "minden keresztrejtvények ősanyja": hogyan lehet megfejteni a 4000 éves Indus-völgyi írást. A TED2011 előadásán elmeséli, hogyan fogta hadra a modern számítástechnikát, hogy elolvassa az Indus-völgyi civilizáció nyelvét, ami az ősi civilizáció megértésének kulcsa.

Egy gondolatkísérlettel kezdeném.

Képzeljük el, hogy 4000 évvel későbben járunk.

A mai értelemben vett civilizáció

megszűnt létezni --

nincsenek könyvek,

nincsenek elektromos berendezések,

nincs se Facebook, se Twitter.

Az angol nyelvvel kapcsolatos minden ismeret és maga az angol ábécé is

elveszett.

Képzeljük most el, hogy a régészek

átássák magukat egyik városunk törmelékhalmán.

Vajon mit találnak?

Talán néhány plasztiklapocskát

furcsa jelekkel.

Talán néhány fémkorongot.

Esetleg néhány hengeres dobozt

rajtuk jelekkel.

És talán valamelyik régész hirtelenjében híressé válik,

amikor felfedezi --

valahol Észak-Amerikában a dombokon --

ugyanezeket a szimbólumokat nagyobban.

Tegyük fel csak a kérdést magunknak,

vajon mit mondhatnak el ezek a tárgyi leletek rólunk

a 4000 évvel később élő embereknek?

Ez nem egy kitalált kérdés.

Pontosan ilyen kérdéssel találjuk szemben magunkat,

amikor megpróbáljuk megérteni a 4000 évvel ezelőtti

Indus-völgyi civilizációt.

Az Indus-völgyi civilizáció nagyjából egyidős

a nálánál jóval ismertebb egyiptomi vagy mezopotámiai kultúrával,

de valójában jóval nagyobb kiterjedésű volt, mint ezek bármelyike.

Megközelítőleg egymillió négyzetkilométernyi

területen feküdt,

lefedve a mai Pakisztán,

Északnyugat-India teljes területét,

és Afganisztán és Irán bizonyos részeit.

Adott hát egy ilyen hatalmas kultúra,

azt várhatnánk, hogy ott nagyon tekintélyes uralkodókat, királyokat,

ezeket dicsőítő emlékműveket találunk.

Valójában pedig,

a régészek semmi efélét nem találtak.

Apró tárgyakat találtak, itt ezekhez hasonlókat.

Itt van például egy ilyen tárgy.

Persze másolat.

De vajon ki lehet ez a személy?

Egy király? Egy isten?

Egy pap?

Vagy talán egy teljesen hétköznapi ember,

amilyenek mi is vagyunk?

Nem tudjuk.

De talán az Indus-völgyi emberek feliratos emlékeket is hagytak maguk után.

Persze nem plasztikkártyát,

hanem kő pecsétnyomókat, réztáblácskákat,

edényt, és -- meglepő módon --

egy nagy jelzőtáblát,

amit a városkapu közelében ástak ki.

Nem tudjuk, hogy az van-e ráírva, hogy Hollywood,

vagy éppenséggel Bollywood, ami azt illeti.

Sőt, egyik tárgyról sem tudjuk,

hogy mit is mond.

És ez azért van, mert az Indus-völgyi írás a mai napig nincs megfejtve.

Egyik jelről sem tudjuk, hogy mit jelent.

Ezek a szimbólumok leginkább pecsétnyomókon találhatók.

Nézzünk hát egy ilyen tárgyat!

Ez egy négyzet alakú tárgy egy egyszarvúszerű állattal.

Valóságos műremek.

Mit gondolnak, mekkora ez?

Ekkora talán?

Vagy ekkora?

Hagy mutassam meg!

Na, itt egy másolat egy ilyen pecsétnyomóról.

Mindössze 1 hüvelykszer egy hüvelyk --

elég kicsi.

Mire használták vajon?

Tudjuk, hogy ezekkel pecsételték le azokat az agyagcímkéket,

amelyek az áruküldeményeket kísérték.

Ismerik ugye a postai csomagokhoz mellékelt szállítólevelet?

Ezeket a pecsétnyomókat használták az ilyen szállítólevelek elkészítéséhez.

Talán kíváncsiak rá, hogy mit tartalmaznak ezek a tárgyak

a szövegüket illetően.

Talán a küldő nevét

vagy valami információt a küldött áruról,

-- nem tudjuk.

Meg kell fejtenünk az írást, hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre.

Az írás megfejtése

nem pusztán egy intellektuális feladvány;

valóban olyan kérdéssé vált,

ami szorosan összefonódik

Dél-Ázsia politikájával és kultúrtörténetével.

Valójában az írás mára amolyan ütközőfelületté vált

az emberek három csoportja között.

Az első csoportba tartoznak azok,

akik meg vannak győződve arról,

hogy az Indus-völgyi írás

nem köthető egyetlen nyelvhez sem.

Ők úgy gondolják, hogy ezek a jelek olyasmik,

mint amiket a KRESZ-táblákon látni,

vagy mint a pajzsokat díszítő emblémák.

A második csoport azt hiszi,

hogy az Indus-völgyi írás egy indo-európai nyelvet jelöl.

Ha ránézünk a mai India térképére,

azt látjuk, hogy az Észak-Indiában beszélt nyelvek többsége

az indo-európai nyelvcsaládhoz tartozik.

Így néhényan azt gondolják, hogy az Indus-völgyi írás

egy ősi indo-európai nyelvet jelöl, mint mondjuk a szanszkrit.

Van végül az utolsó csoport,

akik azt tartják, hogy az Indus-völgy népe

volt az őse a mai Dél-Indiában élő népeknek.

Ők úgy gondolják, hogy az Indus-völgyi írás

a dravida nyelvcsalád

egy ősi formáját rögzíti,

ez az a nyelvcsalád, amit ma Dél-India nagy részén beszélnek.

Ennek az elméletnek a támogatói

ráböknek arra a maroknyi dravida nyelvet beszélő népcsoportra, akik északon,

az afgán határ közelében élnek,

és azt mondják, hogy talán valamikor régen

dravida nyelvet beszéltek India teljes területén,

és ez azt sugallja,

hogy az Indus-völgyi civillizáció szintén dravida.

Vajon a három feltevés közül melyik lehet igaz?

Nem tudjuk, de talán ha megfejtjük az írást,

megválaszolhatjuk ezt a kérdést.

De megfejteni az írást meglehetősen nehéznek látszik.

Először is, nincs Rosetta kövünk.

Nem a szoftverre gondolok,

hanem arra, hogy nincs olyan ősi lelet,

amely ugyanazon szövegnek együtt tartalmazza

az ismeretlen és az ismert változatát.

Nincs ilyen tárgyi lelet az Indus-völgyi írással kapcsolatban.

Sőt mi több, még csak azt sem tudjuk, hogy milyen nyelvet beszéltek.

És ami még rosszabb,

a szövegek nagy része meglehetősen rövid.

Ahogy mutattam is, ezeket jórészt olyan pecséten találták,

ami nagyon-nagyon kicsi.

Vannak hát ezek az rémisztő akadályok,

így talán joggal kérdezzük és aggódunk,

hogy vajon meg tudjuk-e fejteni valaha is az Indus-völgyi írást.

A továbbiakban arról szeretnék beszélni,

hogy hogyan tudtam félretenni az aggodalmam,

és a szenvedélyemről a Indus-völgyi írás által felvetett kérdések iránt.

Mindig is elbűvölt az Indus-völgyi írás

azóta, hogy először olvastam róla egy középiskolai tankönyvben.

És miért bűvölt el?

Hát, mert ez a legutolsó jelentősebb megfejtetlen ősi írás.

A pályám úgy alakult, hogy számítógépes idegtudós lettem,

így a napi munkámban

számítógépes modelleket készítek az agyra,

és próbálom megérteni, hogy hogyan készít az agy előjelzéseket,

hogyan hoz döntéseket,

és hogyan tanul, stb.

De 2007-ben újra belebotlottam az Indus-völgyi írásba.

Ez akkor történt, amikor Indiában jártam,

és ragyogó alkalmam adódott

találkozni néhány olyan indiai tudóssal,

akik számítógépes modelleket használtak az írások elemzésére.

Ekkor jöttem rá,

hogy lehetőségem van együtt dolgozni ezekkel a tudósokkal,

így hát kaptam az alkalmon.

Szeretnék elmesélni néhány eredményt, amire jutottunk.

Sőt, fejtsünk együtt!

Rendben?

Az első dolgunk egy megfejtetlen szöveggel,

kideríteni az írás irányát.

Van itt két szöveg, ami néhány szimbólumot tartalmaz.

Meg tudják mondani, hogy vajon

jobbról balra vagy balról jobbra írhatták?

Adok önöknek néhány másodpercet.

Oké. Jobbról balra, hányan vannak? Rendben.

És balról jobbra?

Ó, majdnem egyenlő. Jól van.

A válasz:

ha a két szöveg bal szélét nézzük,

észrevehetjük, hogy torlódnak ott az írásjelek,

és úgy néz ki, hogy 4000 évvel ezelőtt,

amikor jobbról balra írtak,

elfogyott a hely.

És így össze kellett zsúfolni a jeleket.

Az egyik írásjel még a szöveg teteje alá is lenyúlik.

Ez azt sugallja, hogy az írás iránya

valószínűleg jobbról balra volt.

Ez hát egyik az első dolog, amit tudunk,

az írás iránya kulcsfontosságú a nyelvi szövegekben.

Az Indus -völgyi írásnak megvan most

ez a sajátos tulajdonsága.

Milyen más tulajdonságokat mutat ez az írás?

Nyelvek gyakran ismétlődő mintákat tartalmaznak.

Ha a "Q" betűt megadom, és megkérem Önöket,

hogy mondják meg előre, mi lesz a következő betű, vajon mit fognak mondani?

A legtöbbjük "U"-t mondott, amiben igazuk is van.

Ha most azt kérem, hogy még egy betűt jósoljanak meg,

mit mondanak, mi lesz az?

Most több javaslat is van. "E" lesz. Lehetne "I", lehetne "A" ,

de semmiképp nem "B", "C" vagy "D", igaz?

Az Indus-völgyi írás is mutat hasonló mintákat.

Sok olyan szöveg van, ami káró formájú jellel kezdődik.

És ezt pedig hajlamos

ez a kérdőjelre hasonlító jel követni.

Ez nagyon hasonlít a "Q" és "U" példájához.

Ezt a jelet pedig ezek a halszerű

jelek követhetik és még néhány más jel,

de ezek közül az alul lévő jelek közül egyik sem.

Sőt, vannak olyan jelek,

amelyek nagyon szeretnek a szövegek végén lenni,

mint például ez a korsó alakú jel.

És ez a jel itt pedig, éppenséggel a

a leggyakrabban előforduló jel az írásban.

Vannak ilyen minták, ebből jött az ötletünk.

Az ötlet pedig az volt, hogy használjunk számítógépet

ezeknek a mintáknak a megismerésére,

így hát a számítógépnek megadtuk a létező szövegeket.

És a számítógép ebből felállított egy statisztikai modellt,

hogy milyen szimbólumok hajlamosak együtt előfordulni,

és milyen szimbólumoknak szokásuk, hogy követik egymást.

Ha már adott a számítógépes modell,

akkor próbára tehetjük azzal, hogy alapvető tesztkérdéseket teszünk fel.

Így szánt szándékkal kitörölhetünk néhány szimbólumot,

és megkérjük, hogy találja ki, hogy milyen szimbólumok hiányoznak.

Van itt néhány példa.

Tekinthetjük ezt úgy,

mint talán a legrégebbi

szerencsekerék játékot.

Azt találtuk, hogy a számítógép

az esetek 75 százalékában sikerrel mondta meg,

hogy mi a hiányzó jel.

A többi esetben tipikusan

a második vagy harmadik tipp volt a helyes válasz.

Van egy gyakorlati haszna is

ennek a szokatlan eljárásnak.

A szövegek között sok a sérült.

Van itt egy példa az ilyen szövegre.

És felhasználhatjuk ezt a számítógépes modellt arra, hogy

egészítse ki a szöveget a legjobb tippel.

Itt egy példa egy ilyen tippre.

És ez akkor jöhet valóban nagyon jól, ha úgy próbáljuk megfejteni az írást,

hogy generálunk még további adatokat, amiket azután elemezhetünk.

Van itt más dolog is, amire használhatjuk a számítógépes modellt.

Képzeljünk el egy majmot

a billentyűzet elött.

Azt hiszem, talán valami ehhez hasonló zagyva betűsorozatot kapnánk tőle.

Az ilyen véletlen betűzagyvalékról

azt tartják, hogy nagyon nagy az entrópiája.

Ez egy, a fizikában és informatikában használatos szakkifejezés.

De képzeljük a betűk egy valóban véletlen össze-visszaságát.

Hányan öntötték már le Önök közül kávéval a billentyűzetüket?

Bizonyára találkoztak már a ragacsos billentyűzet problémájával --

ugyanaz a szimbólum ismétlődik újra és újra.

Az ilyen sorozatról azt mondják, hogy nagyon kicsi az entrópiája,

mert hogy nincs benne semmi váltakozás.

Ezzel szemben a nyelvnek közepes az entrópiája;

sem nem nagyon kötött,

sem nem teljesen véletlen.

Mi a helyzet az Indus-völgyi írással?

Itt ez a grafikon egy egész csomó sorozat entrópiáját ábrázolja.

A legtetején látjuk az egyenletesen véletlen sorozatot,

ami a betűk véletlen összevisszasága --

és érdekes módon itt találjuk

az emberi faj DNS-sorrendjét és a hangszeres zenét is.

Mindkettő nagyon nagyon változékony,

ez az oka annak, hogy a legfelső tartományban találjuk.

A skála legalján találunk

egy merev sorozatot, egy sorozatot, ami csupa "A"-t tartalmaz,

és itt található egy számítógépes program is,

jelen esetben Fortran nyelven,

ami tényleg nagyon szigorú szabályokat követ.

A nyelvi szövegek

a középső tartományba esnek.

Mi a helyzet az Indus-völgyi írással?

Azt találjuk, hogy az Indus-völgyi írás

csakugyan a nyelvi írások tartományába esik.

Amikor ez az eredmény először jelent meg,

nagyon sokat vitatták.

Voltak, akik nagy patáliát csaptak körülötte,

ezek voltak azok, akik úgy gondolták,

hogy az Indus-völgyi írások nem nyelvet jelölnek.

Még néhány gyűlölködő levelet is kaptam.

A tanítványaim azt mondták,

hogy komolyan kéne vennem, és kérjek védelmet.

Ki hinné,

hogy az írásfejtés veszélyes foglalkozás lehet?

Mit mutat ez az eredmény?

Azt mutatja, hogy az Indus-völgyi írás

valami lényeges tulajdonságban osztozik a nyelvekkel.

Tehát, ahogy a régi mondás tartja,

ha egyszer olyan, mint egy nyelvi szöveg,

és úgy viselkedik, mint egy nyelvi szöveg,

akkor talán valóban lehetséges, hogy nyelvi szöveggel van dolgunk.

Milyen egyéb tények vannak, amik azt mutatják,

hogy az írás valóban egy nyelvet jelöl?

A jó nyelvi írásjelek valójában több nyelvet is kódolhatnak.

Például itt van ugyanaz a mondat angolul

és hollandul,

az ábécének ugyanazokat a betűit használják.

Ha nem tudnak hollandul csak angolul,

és megadok néhány szót hollandul,

akkor azt fogják mondan hogy ezek a szavak

tartalamaznak néhány nagyon furcsa mintát.

Hogy valami nem stimmel, és

azt fogják mondani, hogy ezek valószínűleg nem angol szavak.

Hasonló dolog történt az Indus-völgyi irás esetében is.

A számítógép talált több szöveget --

kettőt itt megmutatok --

ami nagyon furcsa mintákat tartalmazott.

Pl. az első szöveg:

meg van duplázva ez a váza formájú jel.

Ez a jel a leggyakrabban előforduló jel az

Indus-völgyi írásban,

és csak ebben az egyetlen szövegben

fordul elő megduplázva.

Vajon mi lehet az oka ennek?

Utánanéztünk, hogy hol találták ezeket a bizonyos szövegeket,

és az derült ki, hogy az Indus-völgytől

nagyon-nagyon távol.

A mai Irak vagy Irán területén.

És miért ott találták?

Még nem említettem Önöknek, hogy

az Indus-völgyi emberek nagyon vállalkozó szelleműek voltak.

Olyan emberekkel is kereskedtek, akik meglehetősen távol éltek tőlük.

Ilyen esetben a tengeren utaztak végig

Mezopotámiába, a mai Irakba.

És úgy tűnik, az történt itt, hogy az

Indus-völgyi kereskedők,

ezt az írást használták az idegen nyelv írásához is.

Olyan ez, mint a mi angol és holland példánk.

És ez megmagyarázná ezeket a különös mintákat,

amelyek nagyon különböznek az Indus-völgyben talált

szövegek mintáitól.

Ez azt sugallja, hogy ugyanaz az írást, az Indus-völgyi írást

különböző nyelvekhez használhatták.

Az eredményeink most már arra a következtetésre látszanak vezetni,

hogy az Indus-völgyi írás valószínűleg nyelvi jellegű.

Ha nyelvi jellegű,

akkor hogyan olvassuk a szimbólumokat?

Ez a következő nagy kihívás.

Látni fogjuk, hogy sok szimbólum

olyan, mint az emberek vagy rovarok,

halak vagy madarak képe.

A legrégebbi írások

a képrejtvény elvét használják,

ami abból áll, hogy képeket használnak a szavakra.

Például itt van egy szó.

Le tudják írni képekkel?

Adok rá néhány másodpercet.

Sikerült?

Igen. Nagyszerű.

Ez az én megoldásom.

Láthatják egy méhecske [bi] képét, utána meg egy falevelet [líf] --

ez a "hinni" [bilíf] szó.

Lehetnek persze más megoldások is.

Az Indus-völgyi írás esetén

a probléma ennek a fordítottja volt.

Úgy kellett kigondolni az egyes képek hangalakját,

hogy az egész mondat értelmes legyen.

Tehát olyan ez, mint egy keresztrejtvény,

azzal a különbséggel, hogy ez minden keresztrejtvények ősanyja,

mert hogy olyan nagy a tétje a megoldásnak.

Munkatársaim, Iravatham Mahadevan és Asko Parpola

tettek némi haladást ennek a bizonyos problémának a megoldásában.

Mutatok egy röpke példát Parpola munkájából.

Van itt egy valóban rövid szöveg.

Hét darab függőleges vonást tartalmaz, amiket egy halszerű jel követ.

És meg szeretném említeni, hogy ezt a pecsételőt

árucsomagok agyag kísérőcímkéinek

lepecsételésére használták,

így nagyon valószínű, hogy ezek a címkék, vagy legalább néhány közülük

kereskedők nevét tartalmazták.

Kiderült, hogy Indiában

régi hagyomány, hogy

a neveket a születés idején meglévő horoszkóp jegyek

és csillagképek szerint adományozták.

Dravida nyelven a hal

"meen",

ami történetesen ugyanúgy hangzik, mint a csillagra meglévő szó.

A hét csillag

jelentése "elu menn",

ami dravida szó

a Göncölre.

Hasonlóképp, van egy hat csillagból álló sorozat,

ami jelentése "aru meen"

ami a Fiastyúk

régi dravida neve.

Végül van egy másik kombináció,

mint ez a hal jel, a tetején egy háztetőre emlézetető jellel.

Ez úgy fordítható, hogy "mey meen"

ami régi dravida szó a Szaturnuszra.

Szóval, ez nagyon izgalmas.

Úgy néz ki, hogy elértünk valamit.

De vajon bizonyítja-e mindez azt,

hogy ezek a pecsételők olyan dravida neveket tartalmaznak,

amelyek bolygók vagy csillagképek nevére épülnek?

Nem feltétlenül.

Nincs hát lehetőség igazolnunk

ezeket az egyes olvasatokat,

de ha egyre több szöveg kezd értelmet nyerni,

és egyre hosszabb sorozatok

tűnnek jónak,

akkor tudjuk, hogy jó nyomon járunk.

Ma

le tudunk írni olyan szavakat, mint a TED

az egyiptomi hieroglifákkal vagy ékírással,

mert mindkét írást megfejtették a

19. században.

E két írás megfejtése lehetővé tette,

hogy ezek a civilizációk újra közvetlenül szóljanak hozzánk.

A maják írása a 20. században

kezdett el hozzánk beszélni,

de az Indus-völgyi civilizáció néma maradt.

Miért kéne törődnünk vele?

Az Indus-völgyi civilizáció nem csupán

Dél-Indiához, Észak-Indiához

vagy Pakisztánhoz tartozik,

hanem mindannyiunkhoz.

Ezek az őseink,

az Önöké és az enyém.

Elhallgattatta őket

a történelem egy szerencsétlen fordulata.

Ha megfejtjük az írást,

lehetővé tesszük, hogy az újra szóljon hozzánk.

Mit mondana vajon nekünk?

Mit fogunk megtudni róluk? És magunkról?

Alig várom, hogy megfejtsük!

Köszönöm.

(Taps)