The Story of Solutions

"A tárgyaink története"
kisfilmek alkotói bemutatják

A megoldások története:

Miért csak a játékszabályok megváltoztatásával
lehet valódi változást elérni?

Annie Leonard

Ilyened van?

Naná, hogy nincs.

Ez a cucc már öt éves!

Ma már mindenkinek ilyen van.

El tudod képzelni,

hogy mennyi tehetségbe
és összpontosításba került

egy zenelejátszót kézi számítógéppé,
telefonná, GPS-szé,

vagy távirányítóvá alakítani
csupán öt év alatt?

Most komolyan.

A több ezer embernek, akik ezt létrehozták
olyan problémák ezreit kellett megoldaniuk,

melyek öt éve még szó szerint
megoldhatatlanok voltak.

Erre képesek az emberek, ha motiváltak a
problémák megoldásában.

De azok a problémák, amelyek megoldásán
oly szorgosan dolgozunk,

egyáltalán nem a legégetőbbek.

Mig arra összpontosítunk, hogy minden
gyorsabb, olcsóbb és újabb legyen,

addig elfelejtettünk olyan szavakat,
mint biztonságos, egészséges vagy igazságos.

Mintha egyre ügyesebben játszanánk egy
alapvetően rossz játékot.

Sok szempontból ez a rendszer valóban olyan,
mint egy játék, csak hatalmas tétekkel.

Hasonlóan egy játékhoz,
gazdaságunk is úgy lett kitalálva,

hogy mindenkit bizonyos szabályok
betartására kötelezzen.

Csakúgy, mint egy játékban,
itt is mellékelték a játékszabályokat,

melyek megmondják,
hogy mi is a cél.

Gondolj vissza a legutolsó alkalomra,
amikor egy új játékkal játszottál.

Először megnézted,
mi kell ahhoz, hogy nyerj,

majd ez alapján hoztad meg
az összes döntésed.

Természetesen az emberek többsége
a cél leegyszerűsítésére törekszik:

ez a cél pedig a TÖBB.

Költs többet, építs több utat, nyiss több
bevásárlóközpontot,

birtokolj több tárgyat.

A közgazdászok ezt hívják növekedésnek.

Ha összeadjuk mindazt az elkötött pénzt,

ami jobbá vagy rosszabbá teszi életünket,

akkor egy szép, nagy számot kapunk.

Ezt hívják GDP-nek (bruttó hazai termék).

Állítólag az nyer,
akinek nagyobb a GDP-je.

Ennek a számnak a növekedését szabályok

és törvények ezrei segítik.

Nem mindegy azonban,
hogy több gyerek jár iskolába,

vagy több gyerek ül börtönben,

több szélerőművet,
vagy több széntüzelésű erőművet építünk;

több szuper-hatékony vonatot használunk,
vagy több benzint pöfékelünk el a dugóban.

Naná, hogy nem!

Ám a TÖBB játékában
mindezek ugyanannyit érnek.

Egy ilyen ostoba játékot

nem változtathatunk meg egyetlen szabály
vagy egy játékos lecserélésével.

Maga a cél a probléma.

Olyan megoldásokra van szükségünk,
amelyek ezen változtatnak.

Mi lenne, ha olyan játékot készítenénk,

ahol a cél a JOBB lenne?

Jobb oktatás, jobb egészségügy,
jobb termékek.

Jobb esélyek a túlélésre ezen a bolygón.

Mindannyian ezt akarjuk, nem igaz?

Nem ennek kellene jelenteni a győzelmet?

A gazdasági célok
megváltoztatása hatalmas feladat.

Nyilvánvalóan nem kivitelezhető
egyik pillanatról a másikra.

De ha olyan megoldásokra törekszünk,
amelyek megváltoztatják a játékot,

akkor lassan egy új játékot
kezdhetünk játszani.

Ehhez különbséget kell tennünk a játékot
valóban megváltoztató eszközök

és azon módszerek között,
amelyek segítségével csak a

TÖBB régi játékát játszanánk másképp.

Lássuk, hogyan oldható meg kétféle
módszerrel egy mai probléma:

a műanyag csomagolásról mindenki tudja,

hogy rettenetes következményei
vannak a bolygónkra nézve.

Különösen az óceánokra.

Az emberek két csoportja

roppant különböző megoldási ötletekkel
rukkolt elő erre a problémára.

Ezek az emberek megelégelték a dolgot,

és kampányolni kezdtek a
műanyag zacskók betiltásáért.

Ők más megoldást találtak.

Elindítottak egy olyan vállalkozást

amely levásárolható kupont
ajándékoz azoknak,

akik újrahasznosítják
a műanyag hulladékot.

Manapság mindkét megoldás jelen van,

de csak az egyik
változtatja meg a játékot.

A levásárolható kuponos
megoldás ugyan mentesíti

a szeméttelepeket
és égetőket némi műanyagtól,

de növeli az előállított
műanyag mennyiségét,

mert további vásárlásra ösztönöz.

És ami még rosszabb:

arra tanít,
hogy a többlet fogyasztás

a jó állampolgárt megillető jutalom.

Ez még nehezebbé teszi, hogy a régi

játéktól eltérően gondolkodjunk.

A zacskót betiltó megoldást
nehezebb elérni,

de cserébe valódi megoldást jelent.

Hogy miért?

Azzal, hogy önként
erre áldozzák az idejüket,

az állampolgárok azt mondják,

hogy van ami fontosabb

a több fizetésnél és pénzköltésnél.

Ahhoz, hogy sikerre vigyék
ezt a kampányt,

olyan haladó gondolkodású
cégekkel kell társulniuk,

amelyek alternatívát kínálnak

az eldobható műanyag csomagolásra.

Erőt kell gyűjteniük, hogy felvehessék
a harcot az Amerikai Kémiai Tanáccsal,

ami azokért a cégekért lobbizik, amelyek
ezt a sok műanyag szemetet állítják elő.

Beszélniük kell a szomszédaikkal
és a barátaikkal,

még több embert kell inspirálniuk arra,
hogy megkérdőjelezzék a régi játékot.

Világszerte pontosan
ez történik a városokban,

és nyerésre állnak.

De vajon képes-e néhány millió műanyag zacskó
betiltása megváltoztatni a játék célját?

Önmagában biztosan nem.

De emberek millióinak szorgos munkájával,

akik a játék megváltoztatásán dolgoznak,

már IGEN.

Az új megoldások összessége,
lassan megváltoztatja a dolgok menetét.

Ahogy az emberek erőt gyűjtenek,
hogy megváltoztassák a játékot,

az állampolgári öntudatuk is erősödik.

Azon dolgoznak, hogy a helyi megoldásaikat
minél többen lemásolják és felerősítsék.

Amikor azt látják, hogy megoldásaikat a túl
nagy befolyással bíró cégek akadályozzák,

akkor más megoldáspártiakkal összefogva
küzdenek a valódi demokráciáért,

ami az emberek által az
emberekért működik.

Levásárolható kuponokkal
ezt nem lehet elérni,

csakis emberek ezreinek
szerveződése képes erre.

Valahányszor megkérnek arra,
hogy csatlakozzak egy mozgalomhoz,

tudnom kell, hogy a mozgalom a játék
céljainak megváltoztatását célozza-e.

A cél szót használom, hogy könnyebben
azonosíthatóak legyenek a megoldások.

Tudni akarom hogy a mozgalom
segíti-e az embereket abban,

hogy visszavegyék a vállalatoktól azt
a hatalmat, amivel valódi demokráciát építhetnek.

Felnyitja-e az emberek
szemét az igazságra,

hogy a boldogság és a jól-lét
nem a nagyobb fogyasztás eredménye,

hanem a minket körülvevő emberek,
az egészségünk és a céljaink függvénye?

Számba veszik-e a célok között
az összes olyan költséget,

ami mind az emberre, mind a bolygóra
közvetetten jelentkezik?

Más szóval: internalizálják-e a költségeiket
ahelyett, hogy externalizálnák,

ahogyan azt manapság a legtöbb
üzleti vállalkozás csinálja?

Szerepelniük kell a célok között az óriási
vagyoni szakadék csökkentésének

azok közt, akik alapvető emberi
szükségleteiket sem képesek kielégíteni,

és azok közt, akik fogyasztási szintje
több, mint amennyi fair lenne.

Ha mindezeket szem előtt tartják,

vagy legalábbis ezek
a szempontok beépíthetők,

akkor számathatnak rám!

Az ilyen szervezetek sorra bukkannak fel.

Például a clevelandi Evergreen szövetkezet,

amely a dolgozók tulajdona

és környezetbarát üzleti
tevékenységeket folytat.

Egy közösségi mosodát,
napenergiás vállalkozást működtetnek,

rengeteg mindent megtermelnek
városi közösségi kertjükben.

Biztos megélhetést nyújtanak azoknak,
akiket a régi játék az út szélén hagyott.

Mindannyian tudjuk, hogy ki kell zárni
az üzleti vállalkozásokat a demokráciából.

De az ilyen szövetkezetek még arra is képesek,
hogy beemeljék a demokráciát az üzleti életbe.

Fenntartható, demokratikus,
igazságos.

Ezek fogják megváltoztatni a játékot.

Az olasz Capannori városában
a helyi civilek mind az üzleti szférával,

mind a kormányzattal együtt dolgoznak
nem csak egy jobb hulladékkezelésért,

hanem megkérdőjelezik
az elkerülhetetlen pazarlást is.

Drága hulladékkezelési technológiák
alkalmazása helyett együtt komposztálnak,

újrahasznosítható alternatívák után kutatnak
az egyszer használatos termékek helyett.

Újra felhasználják a kidobott anyagokat.

Így sikerült néhány hulladékfajtánál
82%-os csökkenést elérniük,

miközben munkahelyeket hoztak létre
és erősítették a közösséget.

És mi a helyzet az új trenddel,
a közös fogyasztással,

amit régen csak “megosztásnak” hívtak?

Lehet, hogy elsőre úgy hangzik, mintha egy
cuki gyerekdalból került volna elő,

ám gondoljunk bele, hogy micsoda
kihívást jelent a régi játék számára!

Kizökkent a TÖBB
és még TÖBB mókuskerekéből,

nyersanyag-takarékos, olyan embereknek
biztosít hozzáférést javakhoz

akik másképp nem jutnának hozzájuk

és még közösségeket is épít.

Hogyan fest egy ilyen rendszer?

Sok nagyvárosban
közbringa rendszer működik.

Online felületeken az autók és lakások
megosztásától a kemping cuccokig

mindent megoszthatunk egymással.

Nálunk a városban, a könyvtárból
szerszámokat is lehet kölcsönözni.

Teljesen felesleges minden
háztartásban külön fúrógép,

créme brulée fáklya, szkenner, talicska
vagy biciklipumpa,

ha ezeket akár
meg is oszthatjuk egymással.

A bemutatott példákhoz hasonló megoldások

idővel teret nyernek
és elérünk egy fordulópontot.

Feltéve, ha nem felejtjük el,
hogy az új cél a JOBB.

Új cél nélkül minden erőfeszítésünk,
amellyel egy jobb jövő felépítésén fáradozunk,

A) kevésnek bizonyul,
B) fáradtságos lesz.

Túl sok zsenialitást és figyelmet
pazarlunk olyan problémák megoldására,

mint az iPhone akkumulátorának
üzemidejének meghosszabbítása,

míg az emberi létet fenyegető veszélyek
kezelése kicsúszik a kezünkből.

5 évvel ezelőtt amikor megalkottuk
a Tárgyaink története c. sorozatot,

elkezdtük magunk köré gyűjteni azokat
az embereket akik úgy érezték,

valami nem stimmel a régi
játékszabályokkal.

Egyetértettünk abban,
hogy bajban vagyunk.

Most itt az ideje, hogy
megtaláljuk a megoldásokat.

Olyan megoldásokat,
melyek nem csak néhány szabályt,

hanem az egész játékot megváltoztatják.

Segítenél ebben?
Gyere, és csináljuk!