Vajon kvantumlelkünk van? | Stuart Hameroff | TEDxBrussels

Dr Hameroff 35 éve tanulmányozza a tudatot – hogy képes ez a rózsaszínes szürke húsdarab a füleink között ilyen gazdag tapasztalati tudást előidézni. Klinikai aneszteziológusként Hameroff tanulmányozta az altatógáz-molekulák szelektív tudattörléseit a fehérje-motorosmolekulákon. A neuronokban található mikrotubulusok tárolókapacitása iránti hosszas érdeklődése miatt Hoffmann társult az eminens brit fizikussal, Sir Roger Penrose-zal, hogy kidolgozzák ellentmondásos kvantumelméletüket: az Összehangolt Objektív Redukció vagy Orch-OR elméletet a tudatról, mely összekapcsolja az elmefolyamatokat a téridő alapgeometriájával. Újabban Hameroff feltárta az Orch-Or elméleti hatásait a tudat testen kívüli élményére, mélyebb, alacsonyabb és gyorsabb szinteken történő eloszlására a nem lokális, holografikus téridőben, felvetette a lélek és spiritualitás tudományos megközelítését.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Üdvözlök mindenkit!

Nagyszerű dolog itt lenni,
köszönöm a lehetőséget!

Arról fogok beszélni, hogy mentheti
meg a kvantumbiológia a világot,

és a világot fenyegető veszélyekről
a közeljövőben.

Ne Frank [J.Tipler] omegapontja
miatt aggódjunk –,

hanem foglalkozzunk
a következő 100–1000 évvel:

A túlnépesedésből fakadó népsűrűség,
gyűlölet, háborúk, terrorizmus kérdésével.

Betegséggel, élelem- és energiahiánnyal,
szennyezéssel és felmelegedéssel,

a cél és értelem hiányával,

létkrízissel: kik vagyunk,
és miért vagyunk itt?

Úgy tűnik, hogy a fenyegetett
világ két részre oszlik,

melyeket különböző
fizikai törvények írnak le.

Egyik a kvantumvilág –
kicsit szokatlan, vagy mégsem –,

mely anyagtalan, és egyidejűleg létező
lehetőségek jellemzik,

nem lokális, egységes, kapcsolódik,

abszolút igazságot hordoz –
habár nem ismerjük még –,

a valóság mélyebb részeihez köthető,

és több értelemben: spirituális.

A klasszikus világ,

a biliárdgolyókból felépülő,
amelyikben élünk –

teljesen úgy tűnik, de nem az –

anyagi, newtoni, meghatározott,
makroszkopikus, helyi, előre látható,

különálló, posztmodern,
és valahol még unalmas is.

(Nevetés)

Mi az élet?

A klasszikus fizikai megközelítéssel

a biológia önszervező funkciók sorozata.

Nincs benne semmi titokzatos.

Az agy tevékenysége komputerhez hasonló.

A tudatosság okozati hatás nélküli
másodlagos illúzió.

Ez a határvonala az általános
idegtudománynak és filozófiának.

Thomas Huxley mondta évekkel ezelőtt:

"Tudatos automaták vagyunk, tehetetlen
szemlélők", jelmezes figurák.

Ezt a szemléletet vallja

a klasszikus fizika az agyról.

A kvantumfizikát először Erwin
Schrödinger alkalmazta a biológiában:

Schrödinger egyenletében
előállt Schrödinger macskájával,

és Schrödinger "Mi az élet?"
című könyvével,

ahol utalt a kvantumhatások
kulcsfontosságára az élő szervezetekben –

valamint írt Schrödinger proteinjéről,
melyet 2007-ben igazoltak:

eszerint a protein
kvantum-szuperpozícióban

egyidejűleg két vagy több
helyzetben is létezhet.

Arra utalt, és sokan követtük példáját,

hogy a kvantumjellemzők
mint a helyhez nem köthetőség,

szuperpozíció, egység,

kvantumkoherencia, kvantuminformáció,
amolyan kvantumvitalitás,

talán kulcsszerepet töltenek be
a biológiai működésben,

pl. a sejtosztódásban,
a mitotikus szakaszban,

ahogy a centriólum irányítja
a kromoszómaosztódást,

melynek tökéletesnek kell lennie,
máskülönben rák alakul ki.

A gyógyításnak lehetnek
valamilyen nem lokális összetevői.

Hasonlóan, a tudatosságnak is.

Ahogy az előttem felszólaló már említette,

az Összehangolt Objektív Redukció
vagy Orch-OR elméletet

dolgoztuk ki Roger Penrose-zal,
melyet most nincs időm részletezni.

Lényegében beszámol a kvantumszámításról

az agyi idegsejtekben lévő
mikrotubulusokban.

Nem csak neuron-neuron-szintű
kommunikációt feltételezünk,

hanem egy mélyebb szintre
megyünk a neuronon belül,

átfogó magyarázatot adva a tudatosságról
a kvantummechanika segítségével,

ami valósidejű ok-okozati összefüggéshez

és szabad akarathoz vezet.

Elkerüljük a másodlagosság problémáját.

Ez a tudatosságnak valósidejű
irányítást biztosít,

és potenciális kapcsolódást
az alapvető téridőszerkezethez,

a kvantum-téridőszerkezethez
Roger objektív redukciós elméletével.

Ez egybecseng a keleti
spirituális tradíciókkal is.

Bár Roger nem szereti, ha megemlítem,

de megfigyeltem, mi következik
az általa mondottakból,

abból, amit a tudatosságról,

a keleti filozófiáról és más
spirituális tradíciókról mondtunk.

Szkeptikusok szerint: Az élő szervezetek
túl melegek, nedvesek és zajosak.

A kvantumkoherenciát
tönkreteszi annak fellazulása.

Kohererfellazítás.

De az utóbbi öt évben

többször bebizonyították,
kezdve a fotoszintézissel,

hogy a kvantumkoherencia
gyakran jelenik meg

meleg, biológiai szervezetekben.

A növények, az élelmiszereink
mind kvantumkoherencia-függők.

A növények fotoszintézissel
kémiai energiát állítanak elő,

hasznosítják a kvantumkoherenciát.

Napjainkban a tisztelt Bandyopadhyay

a japán Országos Anyagismereti Intézetnél

kimutatta, hogy létezik
megahertz-koherencia,

kvantum-vezetőképesség
és topológiai kvantumbit

mikrotubulusokban, szobahőmérsékleten.

Lenyűgöző munka!

Gomba módra szaporodnak
a kvantumbiológiai írások és konferenciák.

Az Amerikai Fizikaintézet ülésein is,

a Google Workshop keretén belül is
foglalkoznak kvantumbiológiával.

Hogy menti ez meg a világot?

Térjünk vissza a világunkat
fenyegető veszélyekhez:

elsősorban a népsűrűség, gyűlölet,
háborúk és terrorizmus kérdéséhez.

Túl bonyolult. Hagyjuk a végére.

Visszatérünk majd rá.

Betegségek. Előttem beszélők
már megemlítették.

Ha az élet kvantumrendszer,
feltevődik a kérdés:

"Hogy van optimalizálva a kvantum-
-koherencia egészséges állapotban?"

Más szemszögből kell megközelítsük.

Tekinthetünk a betegségre,
mint inkoherenciára,

mint egy olyan folyamatra,
amely tönkreteszi a koherenciát,

az élőszervezetek optimális
létezési formáját.

Aztán egy valósidejű molekuláris
memória-, ismeret- és tudatosságkódot

lehetne alkalmazni a terápiában.

Az előbb említett mikrotubulusokban
van egy információs kód,

amely utasítja a motorfehérjéket,
hogy hova szállítsák a fehérjét:

szinapszisok alapanyagait,
építőfehérjéket.

Mikor ebben hiba keletkezik,
akkor alakul ki Alzheimer-kór.

CaMKII molekulák begyűjtik
a szinaptikus információt,

és elraktározzák mikrotubulusok
memóriakódjaiban.

Ez egyenértékű a DNS-kódban
való tárolással,

melyet Watson és Crick fedeztek fel.

Mikor ezt hasznosítani tudjuk,
akkor képesek leszünk gyógyítani

a valós idejű molekulakódhoz kapcsolódva

sejten belül.

A következő lehetőség,

ahogy a kvantumbiológia
megmentheti a világot:

élelmiszer- és energiahiány megoldásával.

Nagy hatékonyságú kvantum-
-vezetőképességgel átalakítjuk

a napenergiát kémiai energiává
a fotoszintézisből ismert módon,

ezzel képesek kell legyünk

grafének és fullerének előállítására,

forradalmasítva a molekuláris
mezőgazdaságot és a naperőművet.

Mohan Sarovar a Berkeley Egyetemen
ezen dolgozik,

ő az egyik, aki fotoszintézissel
foglalkozik.

Rendben. Szennyezés és felmelegedés.

A válasz ugyanaz:

kiváló hatékonyság, tiszta napenergia
kvantum-vezetőképességgel

jelentősen segíthet a szennyezés
és felmelegedés leküzdésében.

Mi a helyzet a cél- és jelentőséghiánnyal?

Kik vagyunk és miért vagyunk itt?

Ha a kvantum-tudatosság helyes –

pl. Penrose elmélete helyes –,

akkor szó szerint hullámok vagyunk

a téridő finom geometriájában,

melyek rezonálhatnak különböző
tudatossági szinteken:

a Plank skála szerint

a világegyetem alsó szintjétől
az agy összetett hierarchikus szintjéig.

Ez megegyezik a keleti filozófiával,

utal arra, hogy a halál utáni élet,
újjászületés és testen kívüli élmény,

melyekről hallottunk, lehetségesek.

A kvantumlélek.

Ez talán tudományosan is kivitelezhető.

Itt egy kép a testen kívüli élményről.

Aneszteziológusként dolgozom,
sokszor hallok erről történeteket.

A szívinfarktusosok statisztikai adatai

azt mutatják, hogy ez valódi hatás,

és a halálközeli élményt

érdemes tanulmányozni.

Lássuk a nehezebbet: népsűrűség,
gyűlölet, háború és terrorizmus.

Hajlamos vagyok ezeket tudatos érzések
okozta belső impulzusoknak tartani,

amilyenek a szexuális élvezet,
félelem, harag, menekülés.

Kicsit leegyszerűsítve:
mi lenne, ha optimalizálhatnánk

a tudatosság
kvantumkoherenciáját az agyban?

Pl. ultrahanggal, mely rezonál

az agyban található mikrotubulusokkal?

Mi lenne, ha az agresszív
vagy szexuális viselkedés helyett

problémamentesen elégülnénk ki?

Például újabban...

(Nevetés, taps)

Köszönöm.

Újabban transzkraniális
ultrahangot használnak,

mely az agy fehérjeszerkezetét adó
mikrotubulusaival rezonál.

Jamie Tyler, az Arizona Állami Egyetemen
jelentős katonai ösztöndíjat kapott

a komputeres agyvizsgálati ultrahangképek
katonai célú tanulmányozására,

az orvosi és pszichiátriai alkalmazások
továbbfejlesztésének reményében.

Mi az Arizónai Egyetemen ezt használjuk

krónikus fájdalomra, memória
és egyéb betegségekre.

Megemlítem, hogy ezekről a témákról –

halálközeli élmény, testen kívüli élmény,
időben történő változások,

melyek a tudatot nem csupán okozatként,
másodlagos jelenségként értelmezik,

és a transzkraniális terápiákról,

mint a transzkraniális mágneses
vagy elektromos stimuláció

és a transzkraniális ultrahang terápiákról

májusban tárgyalunk "A tudományos
tudatosság felé" címet viselő

stockholmi konferencián.

Roger Penrose és Deepak Chopra
közös programban vesznek részt.

Másik lehetőség erre az utóbbi kérdésre:

Mi történne, ha képesek lennénk
a tudatot feltölteni

vagy kvantum-teleportálni
mesterséges környezetbe,

mely grafénekből, fullerénekből
vagy mikrotubulusok sorából állna?

Rendelkezne a felpörgetett,
megvilágosodott tudat és élvezet

majdnem végtelen lehetőségeivel.

Lehet, hogy – és valóban
olyan kell legyen, hogy működjön –

jobb lenne, mint a szex.

Ez hogy lehetséges?

Ez visszavisz Descartes
egyik gondolatához:

"Jelenlegi ismereteink szerint talán
csupán tartályban lévő tudat vagyunk,

melyet egy gonosz tudós
lát el információval."

Pl. ez a tudat azt gondolja,
hogy ő kint sétál a napsütésben.

Lehet, hogy a jövőben
lesz egy grafénsorunk

tudatos tapasztalatokkal –

valami ehhez hasonlóval,
lehet egyénre szabott,

ez csak javaslat –,

hogy amikor a testünk feladja,

akkor feltöltjük vagy letöltjük
a tudatunkat

alternatív médiumra,

és függetlenül létezünk,

vagy csak szórakozásból tesszük meg.

Összefoglalásul elmondom,

hiszem, hogy a kvantumbiológia
szó szerint az élet rejtélye,

és megértése megmentheti a világot.

Köszönöm szépen.

(Taps)