Újabb járvány? Nem állunk készen

2014-ben a világ egy borzasztó ebolakitörést került el, több ezer önzetlen egészségügyi dolgozónak - és, őszintén szólva, valami nagy szerencsének hála. Visszatekintve tisztában vagyunk azzal, hogy jobban kellett volna teljesítenünk. Bill Gates szerint ejött az ideje, hogy ötleteinket gyakorlatba ültessük, a forgatókönyvtervezéstől a védőoltás kutatásán át egészen az egészégügyi dolgozók képzéséig. Véleménye szerint "Nincs ok a pánikra ... de lépnünk kell."

Gyerekkoromban

egy atomháború
kitörésétől tartottunk a leginkább.

Ezért egy ilyen hordót tartottunk
a pincénkben,

amit ételkonzervekkel és vízzel
töltöttünk tele.

Ha nukleáris támadás ért volna,

le kellett volna mennünk, lekuporodnunk,
és abból a hordóból ennünk.

Manapság egy világszintű
katasztrófa veszélye

már nem így néz ki.

Ehelyett, így néz ki.

Ha létezik bármi, ami több mint 10 millió
embert fog megölni az eljövő évtizedekben,

az valószínűleg egy fertőző vírus lesz,

nem pedig háború.

Nem rakéták, hanem mikrobák.

Ennek az egyik oka pedig az,

hogy rengeteget fektettünk
a nukleáris elhárításba.

Viszont nagyon keveset egy járvány
megfékezésére képes rendszerbe.

Nem állunk készen a következő járványra.

Nézzük csak meg az Ebolát.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyian
olvastak róla az újságban,

nagy kihívást jelentett.

Figyelmesen követtem azokon
az esetvizsgálati eszközökön keresztül,

amikkel a gyermekbénulás
felszámolását figyeljük.

A történteket figyelve láthatjuk,

hogy a probléma nem az volt,
hogy egy rendszer nem működik elég jól,

hanem az, hogy egyáltalán
nem is volt rendszerünk.

Tulajdonképpen van pár
nyilvánvaló hiányosság.

Nem volt járványszakértő csoportunk,
mely a helyszínen termett volna,

látva a betegség jellegét,
látva azt, hogy mennyire elterjedt.

Az esetleírások papíron érkeztek be.

Nagy eltolódással
kerültek fel az internetre,

és borzasztóan pontatlanok voltak.

Nem volt indulásra kész
orvosi csapatunk.

Nem voltak felkészítési módszereink.

Az Orvosok Határok Nélkül,
nagyszerűen irányították az önkénteseket.

De a megengedettnél még így is
sokkal lassabbak voltunk abban,

hogy a több ezer munkást
ezekbe az országokba juttassuk.

És egy nagy járvány esetében
több százezer munkásra lenne szükségünk.

Nem volt a helyszínen senki,
aki a kezelési módszereket felügyelje,

vagy a diagnosztikát.

Senki, aki megtalálja a
megfelelő használati eszközöket.

Például vért vehettünk volna
a túlélőktől, feldolgozhattuk volna,

és a plazmát visszajuttathattuk volna
az emberekbe, hogy megvédje őket.

De ez soha nem volt megkísérelve.

Tehát rengeteg dolog hiányzott.

És ezek valójában
világméretű kudarcot jelentenek.

A WHO a járványok figyeléséért alakult,
nem pedig az eddig említett feladatokért.

A filmekben ugyebár
másképp zajlik a dolog.

Egy csoportnyi jóképű járványszakértő
mindig készen áll,

közbelépnek, megmentik a világot,
de ez pusztán Hollywood.

A felkészülés hiánya a következő
járványt az Ebolánál,

nagyságrendileg pusztítóbbá teheti.

Vizsgáljuk meg az Ebola előrehaladását
az elmúlt év alatt.

Körülbelül 10 000 ember vesztette életét,

ezek közül szinte mindannyian
három nyugat-afrikai országból származtak.

Három oka van annak,
hogy nem terjedt jobban el.

Az első az, hogy az egészségügyi dolgozók
hősies munkát végeztek.

Megtalálták az embereket,
megakadályozták a továbbterjedést.

A második ok a vírus természetében rejlik.

Az Ebola nem terjed a levegőben.

És mire valaki fertőző lesz,

legtöbbször már annyira beteg,
hogy ágynak esik.

A harmadik ok az, hogy a betegség
nem férkőzött be túl sok városi területre.

És ez csak a szerencsén múlott.

Ha sokkal több város területére
jutott volna be,

az esetek száma
jóval nagyobb lett volna.

Úgyhogy legközelebb megtörténhet,
hogy nem lesz ekkora szerencsénk.

Létezhet vírus, melynél az emberek
aránylag jól vannak fertőző állapotban is,

felszállhatnak egy repülőgépre,
vagy kimehetnek a piacra.

A vírus eredete lehet természetes,
mint az Ebola esetében,

vagy lehet bioterrorizmus is.

Tehát léteznek tényezők, amik szó szerint
ezerszer rosszabbá tehetik a helyzetet.

Vegyünk egy olyan vírust,
ami a levegőben terjed,

mint például az 1918-as spanyolnátha.

Nézzük csak, mi történne:

Nagyon-nagyon gyorsan
terjedne el világszerte.

Mint láthatjuk, több mint 30 millió ember
vesztette életét ez alatt a járvány alatt.

Tehát ez egy súlyos probléma.

Foglalkoztatnia kellene bennünket.

De igazából képesek vagyunk egy nagyon jó
válaszrendszer kidolgozására.

Rendelkezésünkre áll az eddigi
tudomány és technológia.

Telefonjaink képesek

közösségi információt fogadni és küldeni.

Műholdas térképeinkkel láthatjuk,
hol vannak, és hová tartanak az emberek.

A biológia fejlődésének köszönhetően

drasztikusan megváltoztatható a patogének
megfigyeléséhez szükséges átfutási idő,

és gyógyszer és védőoltás készíthető
az adott patogéneknek megfelelően.

Tehát lehetnek eszközeink,

de azokat egy átfogó, globális
egészségügyi rendszerbe kell foglalni.

És szükségünk van a felkészültségre.

Úgy gondolom, hogy
a legjobb lecke a felkészülésről

még mindig az,
amit a háború kapcsán teszünk.

A katonáknál van teljes munkaidős,
ugrásra kész állapot.

A tartaléksereg hatalmasra
növelheti létszámunkat.

A NATO-nak van egy mozgósítható egysége,
mely szélsebesen hadrendbe állítható.

A NATO sok háborúsdit játszik,
hogy lássa, felkészültek-e az emberek?

Értenek-e az üzemanyaghoz,
az utánpótláshoz,

a rádiófrekvenciákhoz?

Tehát teljes mértékben készen állnak.

Úgyhogy ezekre a dolgokra van szükségünk
amikor járványokkal küszködünk.

Mik a főbb lépések?

Először is jó egészségügyi rendszerekre
van szükség a szegény országokban.

Ez az, ahol az anyák
biztonságban szülhetnek,

és ahol a gyerekeket beoltják.

És ahol nagyon korán
szem elé kerülnek a járványok is.

Kellenek orvosi tartalékegységek:

rengeteg ember, akinek megvan
a képzettsége és háttere,

és aki indulásra kész,
szakértelemmel felvértezve.

Ezeket az embereket
párosítanunk kell a hadsereggel,

hasznot húzva a hadsereg gyors
mozgósíthatóságából, logisztikájából,

és biztonságos övezeteiből.

Szimulálásokat kell folytatnunk,

betegesdit, nem háborúsdit játszanunk,
hogy felfedezzük a gyenge pontokat.

Utoljára, amikor ilyet játszottak
az Egyesült Államokban,

az még 2001-ben volt,
és nem sült el valami jól.

Eddig az állás:
bacik: 1, emberek: 0.

Végül pedig fejlett K+F-re van szükségünk
a védőoltások és a diagnosztika területén.

Léteznek nagy áttörések,
mint például az adeno-asszociált vírus,

melyek nagyon-nagyon gyorsan
működőképesek lehetnének.

Nos, nincs pontos költségvetésem arra,
hogy ez mennyibe kerülne,

de elég biztos vagyok benne, hogy nagyon
szerény a lehetséges károkhoz képest.

A Világbank becslése szerint
egy világméretű influenzajárvány esetén,

a globális vagyon több mint
három trillió dollárral csökkenne,

és milliók vesztenék életüket.

Ezek a befektetések
jelentős előnyöket kínálnak

a járványokra való
felkészültségen felül is.

Az alapvető betegellátás, a K+F,

ezek növelnék az egészség
terén való egyenlőséget,

melyek igazságosabbá, és biztonságosabbá
tennék a világot.

Tehát úgy gondolom, hogy ennek
abszolút elsőbbséget kell élveznie.

Nincs ok a pánikra.

Nem kell spagettikonzerveket felhalmoznunk
vagy a pincébe vonulnunk.

De lépnünk kell,
mert nincs vesztegetni való időnk.

Végül is, ha egyetlen pozitívumot is
leszűrhetünk az Ebola járványból,

az az, hogy korai figyelmeztetésként jött,
ébresztőnek a felkészülésre.

Ha most kezdünk neki, készen állhatunk
a következő járványra.

Köszönöm.

(Taps)