Nem vagy egyedül a magányodban
-
0:01 - 0:03Helló!
-
0:03 - 0:05Szeretnék önöknek bemutatni valakit.
-
0:05 - 0:08Ez itt Jomny.
-
0:08 - 0:11Igazából "Jonny", de
véletlenül "m"-mel betűzve, -
0:11 - 0:12és ha csodálkoznának ezen,
-
0:12 - 0:13nos, egyikünk sem tökéletes.
-
0:13 - 0:15Jomny földönkívüli,
-
0:15 - 0:19akit azért küldtek a Földre,
hogy az embereket tanulmányozza. -
0:19 - 0:22Jonmy elveszett, magányos,
távol az otthonától, -
0:22 - 0:26és szerintem mind éreztünk már ugyanígy.
-
0:26 - 0:27Én legalábbis éreztem.
-
0:27 - 0:30Az életem egy olyan pillanatában
írtam erről a földönkívüliről, -
0:30 - 0:33amikor magamat is földönkívülinek éreztem.
-
0:33 - 0:36Akkor költöztem Cambridge-be, hogy
a doktorimon dolgozzam az MIT-n, -
0:36 - 0:42féltem és magányos voltam,
és úgy éreztem, nem tartozom sehová sem. -
0:42 - 0:44De az egész életem hasonló volt.
-
0:44 - 0:48Éveken át írtam vicceket,
-
0:48 - 0:50osztottam meg őket közösségi portálokon,
-
0:50 - 0:53és észrevettem,
hogy egyre jobban belemerülök ebbe. -
0:54 - 0:58Sok ember szerint
az internet magányos hely. -
0:58 - 1:00Én is így érzem:
-
1:00 - 1:02egy hatalmas, végtelen, egyre növekvő űr,
-
1:02 - 1:06ahol folyton kiabálhatsz,
de soha, senki nem hall meg. -
1:07 - 1:10Ám engem valahogy megnyugtatott,
hogy ebbe az űrbe beszélhettem. -
1:10 - 1:13Megnyugtató volt megosztani
az érzéseimet az űrrel, -
1:13 - 1:15és végül az űr elkezdett visszabeszélni.
-
1:16 - 1:20Így derül ki, hogy az űr egyáltalán
nem végtelen, magányos kiterjedés, -
1:20 - 1:22hanem tele van mindenféle emberekkel,
-
1:22 - 1:26akik maguk is az űrbe bámulnak,
és azt szeretnék, ha meghallanák őket. -
1:26 - 1:29A közösségi médiából
számos negatívum származik. -
1:29 - 1:31Egyáltalán nem szándékom ezt vitatni.
-
1:31 - 1:35Online lenni mindig egyet jelent azzal,
hogy nagy szomorúságot, -
1:35 - 1:38dühöt és durvaságot érzünk.
-
1:38 - 1:39Olyan, mintha véget érne a világ.
-
1:39 - 1:41Ugyanakkor meghasonlok önmagammal,
-
1:41 - 1:45mert tagadhatatlan tény,
hogy a közeli barátaim legtöbbjével -
1:45 - 1:48eredetileg online találkoztam.
-
1:48 - 1:52Szerintem ez részben az azért van így,
mert előszeretettel gyónunk -
1:52 - 1:53a közösségi médiában.
-
1:54 - 1:58Olyan érzés, mintha a személyes,
bizalmas naplónkba írnánk, -
1:58 - 1:59amely teljesen magántermészetű,
-
1:59 - 2:02ugyanakkor azt akarnánk,
hogy a világon mindenki elolvassa. -
2:02 - 2:05Úgy gondolom, egy része, az öröm ebben,
-
2:05 - 2:08hogy más, a miénktől teljesen
eltérő nézőponttal bíró emberek -
2:08 - 2:11szemszögéből tapasztalhatunk meg dolgokat,
-
2:11 - 2:12és ez néha pozitív.
-
2:12 - 2:14Például amikor elkezdtem twitterezni,
-
2:14 - 2:17rájöttem, hogy rengeteg ember,
akit követek, -
2:17 - 2:20beszél a mentális egészségről
és hogy terápiára megy úgy, -
2:20 - 2:23hogy mégsem kerül megbélyegzésre,
ami viszont gyakran előfordul, -
2:23 - 2:26ha ezekről a problémákról
személyesen beszélgetünk. -
2:26 - 2:29A segítségükkel normálisan lehetett
beszélgetni a mentális egészségről, -
2:29 - 2:32és ez rávezetett,
hogy a terápiás kezelés olyasvalami, -
2:32 - 2:34ami nekem is segíthet.
-
2:34 - 2:36Na most, sok ember számára
-
2:36 - 2:40ijesztő ötletnek tűnik ezeket a témákat
ilyen nagy közönség előtt, -
2:40 - 2:43ennyire nyíltan kibeszélni az interneten.
-
2:43 - 2:48Úgy érzem, sokan nagy,
ijesztő dolognak vélik, -
2:48 - 2:52hogy online megnyilvánuljanak,
ha nem tökéletesek és teljesek. -
2:52 - 2:56Ám szerintem az internet az a hely,
ahol nagyszerű dolog nem tudni, -
2:56 - 3:00és ezt felfoghatjuk izgalmasként is,
-
3:00 - 3:04mert számomra van valami fontos
abban, hogy megosztjuk másokkal -
3:04 - 3:08tökéletlenségünket, bizonytalanságunkat
-
3:08 - 3:09és sebezhető pontjainkat.
-
3:10 - 3:12(Nevetés)
-
3:12 - 3:15Amikor valaki beszámol például
a szomorúságáról, félelmeiről -
3:15 - 3:17vagy arról, hogy magányos,
-
3:17 - 3:19attól jómagam kevésbé
érzem egyedül magam, -
3:19 - 3:22nem azért, mert megszabadultam
a saját magányosságomtól, -
3:22 - 3:25de azáltal, hogy látom,
nem kizárólag én érzem -
3:25 - 3:26egyedül magam.
-
3:26 - 3:28Íróként és művészként
-
3:28 - 3:32igyekszem a sérülékenységet,
mint megnyugtató érzését, elfogadtatni -
3:32 - 3:35a közösséggel: olyan érzésként,
amint megoszthatunk egymással. -
3:35 - 3:38Izgalmasnak találom a belső
dolgok felszínre hozását: -
3:38 - 3:42fogni azokat a láthatatlan, személyes
érzéseket, amelyeket megnevezni sem tudok, -
3:42 - 3:45a fénybe tartani őket, szavakba önteni,
-
3:45 - 3:47majd megosztani ezeket másokkal,
-
3:47 - 3:51remélve, hogy így segíthetek nekik is
megfogalmazni az érzéseiket. -
3:51 - 3:53Tudom, ez nagy dolognak tűnik,
-
3:53 - 3:56de végül az érdekel,
hogyan lehet ezeket az érzéseket -
3:56 - 3:58kis részekre bontani,
-
3:58 - 4:01mert ha sikerül őket "kicsinek álcáznunk",
-
4:01 - 4:04szerintem könnyebb megközelíteni
őket és szórakoztatóbbak is. -
4:04 - 4:07Emberi mivoltunk hasonlóságát
is könnyebb megérteni általuk. -
4:07 - 4:09Megjelenthetnek például
novella formájában, -
4:09 - 4:13máskor egy helyes könyv illusztrációiban.
-
4:13 - 4:15Néha pedig buta viccként,
-
4:15 - 4:17amelyet a neten teszek közzé.
-
4:17 - 4:21Néhány hónapja például
bedobtam egy kutyasétáltató -
4:21 - 4:22applikáció ötletét:
-
4:22 - 4:26egy kutya megjelenik az ajtónkban,
így el kell hagyjuk a házat, -
4:26 - 4:27hogy megsétáltassuk őt.
-
4:27 - 4:29(Nevetés)
-
4:30 - 4:32Ha vannak itt applikáció-fejlesztők,
-
4:32 - 4:34keressenek az előadás után.
-
4:35 - 4:38Egy másik példa, amit mindig megosztok:
ideges vagyok, ha e-mailt küldök. -
4:38 - 4:40"A legjobbakat", így írom alá,
-
4:40 - 4:42ami kifejtve
"A legjobbat, ami tőlem telik", -
4:42 - 4:46ami annyit tesz: "Kérlek, ne utálj,
ígérem, megteszem, ami tőlem telik." -
4:47 - 4:49Vagy a klasszikus jégtörő
kérdésre adott válaszom: -
4:49 - 4:52ha bárki élő vagy történelmi
személlyel ehetnék, rendben. -
4:52 - 4:53Nagyon magányos vagyok.
-
4:53 - 4:55(Nevetés)
-
4:58 - 5:02Úgy találom, ha ilyesmiket
posztolok a neten, -
5:02 - 5:03a reakciók hasonlóak.
-
5:03 - 5:05Az emberek összejönnek együtt nevetni,
-
5:05 - 5:06megosztozni az érzésen,
-
5:06 - 5:08majd ugyanolyan gyorsan szétszélednek.
-
5:08 - 5:10(Nevetés)
-
5:10 - 5:13Igen, így újra magamra maradok.
-
5:14 - 5:19De néha ezek a kis összejövetelek
egészen hasznosak lehetnek. -
5:19 - 5:21Például amikor lediplomáztam építészként,
-
5:21 - 5:23és Cambridge-be költöztem,
-
5:23 - 5:24ezt a kérdést posztoltam:
-
5:24 - 5:26"Hányan vannak az életetekben,
-
5:26 - 5:28akikkel nem beszéltek többé?"
-
5:29 - 5:33A barátaimra gondoltam,
akik különböző városokba, -
5:33 - 5:35sőt külföldre költöztek,
-
5:35 - 5:38és hogy milyen nehéz lenne
tartani velük a kapcsolatot. -
5:38 - 5:41De az emberek elkezdtek válaszolni,
megosztani a tapasztalataikat. -
5:41 - 5:44Valaki egy rokonáról beszélt,
akit elveszítettek szem elől. -
5:44 - 5:47Más az elhunyt szerettéről,
-
5:47 - 5:49aki gyorsan és váratlanul távozott.
-
5:49 - 5:51Valaki az iskolai barátokat hozta fel,
-
5:51 - 5:53akik szintén elköltöztek.
-
5:53 - 5:56Aztán valami csodálatos történt.
-
5:56 - 5:57Az emberek már nemcsak nekem,
-
5:57 - 6:00hanem egymásnak is elkezdtek válaszolni,
-
6:00 - 6:03elkezdtek egymással beszélgetni,
megosztani az élményeiket, -
6:03 - 6:04megnyugtatni egymást
-
6:04 - 6:07és bátorítani, hogy próbálják
elérni azt a barátot, -
6:07 - 6:09akivel nem beszéltek egy ideje,
-
6:09 - 6:12vagy családtagot,
akit szem elől tévesztettek. -
6:12 - 6:17És végül létrehoztuk
ezt a kis mikroközösséget. -
6:17 - 6:19Mintha a sokféle ember
egy segélyszervezetet -
6:19 - 6:22hozott volna létre.
-
6:22 - 6:25Ezért hiszem, hogy mindig,
amikor online posztolunk valamit, -
6:25 - 6:27van rá esély, hogy ezzel
-
6:27 - 6:29ilyen mikroközösségeket hozhatunk létre.
-
6:29 - 6:33Előfordulhat, hogy különböző emberek
-
6:33 - 6:35összetalálkozzanak és csoportosuljanak.
-
6:35 - 6:37Néha az internet mocskában
-
6:37 - 6:40rokonlelkekre bukkanhatunk.
-
6:41 - 6:44Néha azzal, hogy a válaszokat
és hozzászólásokat olvasva -
6:44 - 6:48találunk egy különösen kedves, éleslátó
-
6:48 - 6:50vagy humoros megnyilvánulást.
-
6:50 - 6:52Néha úgy, hogy követünk valakit,
-
6:52 - 6:55és látjuk, hogy az illető
már követ bennünket. -
6:55 - 6:59Néha pedig úgy, hogy felfedezzük,
hogy emberek, akiket a való életben -
6:59 - 7:02is ismerünk, ugyanolyan
dolgokról írnak, mint mi magunk, -
7:02 - 7:05és rájövünk: legalább annyira hasonló
az érdeklődésünk, mint az övék, -
7:05 - 7:07és ez közelebb hozza őket hozzánk.
-
7:07 - 7:09Néha, ha igazán szerencsések vagyunk,
-
7:10 - 7:11találhatunk egy másik földönkívülit is.
-
7:13 - 7:15[ha két idegen találkozik
egy különös helyen, -
7:15 - 7:17az kicsit otthonosabbnak tűnhet]
-
7:17 - 7:19Ám én is aggódom, hiszen mint tudjuk,
-
7:19 - 7:22az internet általában nem ilyen.
-
7:22 - 7:24Mind tudjuk, hogy az internet
-
7:24 - 7:28többnyire a félreértések helye,
-
7:28 - 7:32a hely, ahol konfliktusba
kerülünk egymással, -
7:33 - 7:38a hely, amelyet zűrzavar, sikolyok
és kiabálás és üvöltözés ural, -
7:38 - 7:40és mintha mindenből túl sok lenne.
-
7:40 - 7:42Egy káosz az egész,
-
7:42 - 7:46és nem tudom, hogyan egyeztethetném
össze a rossz dolgokat a jókkal, -
7:46 - 7:48mert mind tudjuk, mind láttuk,
-
7:48 - 7:51hogy a rossz dolgok igazán,
igazán bántóak lehetnek. -
7:52 - 7:57Olyan, mintha a platformokat, amelyek
révén benépesítjük az online tereket, -
7:58 - 8:00hanyagul vagy szándékosan
úgy terveztek volna meg, -
8:00 - 8:04hogy helyt adjanak a zaklatásnak,
gyalázkodásnak és félrevezetésnek, -
8:04 - 8:08a gyűlöletbeszédeknek
és az ebből fakadó erőszaknak, -
8:08 - 8:10és úgy tűnik, a jelenlegi
platformok egyike sem -
8:10 - 8:12foglalkozik eleget ezek kiküszöbölésével.
-
8:13 - 8:16Mégis, és talán sajnálatos módon,
-
8:16 - 8:20ragaszkodom ezekhez az online
terekhez, ahogy sokan mások is, -
8:20 - 8:24mert olyan, mintha mindenki
ott gyülekezne. -
8:24 - 8:26Néha ezért butának
-
8:26 - 8:28és hülyének érzem magam,
-
8:28 - 8:33hogy az emberi kapcsolatnak az ilyen kis
pillanatait is nagyra becsülöm manapság. -
8:33 - 8:36Ám mindig úgy hittem,
-
8:36 - 8:41emberi mivoltunk megnyilvánulásának
ezek a pillanatai nem feleslegesek. -
8:41 - 8:43Nem visszavonulás ez a világtól,
-
8:43 - 8:45sokkal inkább ok, amiért látogassuk
ezeket a közösségeket. -
8:46 - 8:49Fontosak, életbevágóan fontosak,
megerősítenek és életet adnak. -
8:50 - 8:53Ezek a kis, ideiglenes
menedékhelyek megmutatják: -
8:53 - 8:56nem vagyunk olyan egyedül, mint hisszük.
-
8:58 - 9:01Tehát valóban, bár az élet
rossz és mindenki szomorú, -
9:01 - 9:03sőt egy nap mind meghalunk -
-
9:03 - 9:05[nézd. az élet rossz. mindenki
-
9:05 - 9:08szomorú. Mind meghalunk,
de megvettem ezt a felfújható ugrálóvárat, -
9:08 - 9:10szóval leveszed a cipőd vagy nem]
-
9:10 - 9:15Szerintem a metaforikus,
felfújható ugrálóvár ebben az esetben -
9:15 - 9:20valójában a más emberekkel
való kapcsolatainkra utal. -
9:23 - 9:24Így aztán egy éjszaka,
-
9:24 - 9:27amikor különösen szomorúnak
és reménytelennek tűnt a világ, -
9:27 - 9:29belekiabáltam az űrbe,
-
9:29 - 9:31a magányos sötétségbe.
-
9:31 - 9:34Azt mondtam: "Bejelentkezni
a közösségi médiába most olyan, -
9:34 - 9:37mint valaki kezét fogni a világ végén."
-
9:37 - 9:39Ezúttal viszont nem az űr válaszolt,
-
9:39 - 9:42hanem emberek jelentek meg,
-
9:42 - 9:46akik válaszoltak, majd egymással
is beszédbe elegyedtek, -
9:46 - 9:49lassan kialakítva
ezt a kicsinyke kis közösséget. -
9:49 - 9:51Összegyűltünk, hogy
megfogjuk egymás kezét. -
9:52 - 9:56Ezekben a veszélyes
és bizonytalan időkben, -
9:56 - 9:58az egésznek a kellős közepén,
-
9:58 - 10:03szerintem amihez ragaszkodnunk
kell, az a többiek, más emberek. -
10:03 - 10:07S tudom, kis dolog ez, amelyet
rövid pillanatok alkotnak, -
10:07 - 10:11mégis hiszem, hogy ez egy vékonyka,
aprócska, ezüstös fénysugár -
10:11 - 10:12a sötétségben.
-
10:12 - 10:14Köszönöm.
-
10:14 - 10:18(Taps)
-
10:18 - 10:19Köszönöm.
-
10:20 - 10:23(Taps)
- Title:
- Nem vagy egyedül a magányodban
- Speaker:
- Jonny Sun
- Description:
-
Ha nyíltan vállaljuk a magányosságot, szomorúságot és félelmeket, s az ezzel járó sérülékenységet is, megnyugvásra lelhetünk, továbbá enyhülhet a magányosságunk is, állítja Jonny Sun író és művész. Őszinte előadásában, amelyet az általa készített illusztrációk színesítenek, Sun arról számol be, hogyan csatlakozott egy nem remélt közösséghez, s talált rá egy kis, ezüstös fénysugárra a sötétségben azáltal, hogy arról beszélt, kívülállónak érzi magát.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 10:36
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for You are not alone in your loneliness | ||
Csaba Lóki commented on Hungarian subtitles for You are not alone in your loneliness | ||
Csaba Lóki accepted Hungarian subtitles for You are not alone in your loneliness | ||
Csaba Lóki edited Hungarian subtitles for You are not alone in your loneliness | ||
Eva Danko edited Hungarian subtitles for You are not alone in your loneliness | ||
Eva Danko edited Hungarian subtitles for You are not alone in your loneliness | ||
Eva Danko edited Hungarian subtitles for You are not alone in your loneliness | ||
Eva Danko edited Hungarian subtitles for You are not alone in your loneliness |
Csaba Lóki
A sortöréseken (névelő, hogy, és) igazítottam kicsit,