Bart Knols: Öld a szúnyogokat, vess véget a maláriának!

A szúnyogok ösztöneit ellenük fordíthatjuk. A TEDxMaastricht előadója, Bart Knols, bemutatja a malária elleni küzdelemben használható ötletes megoldásait, melyeket a csapatával fejlesztenek. Többek közt a Limburger sajtot és egy halálos pirulát is láthatunk. (A felvétel TEDxMaastrichton készült.)

(Szúnyog zümmögés)

(Bumm)

Megvagy!

Szúnyogok. Gyűlölöm őket.

Hát te?

Azt a szörnyű zümmögést a füledbe az éjszaka közepén,

ami teljesen kikészít?

Tudod, hogy egy tűt akar beléd szúrni,

és a véredet akarja szívni. Szörnyű ugye?

Tulajdonképpen csak egyetlen egy jó dolog van

a szúnyogokkal kapcsolatban.

Amikor éjjel bejönnek a halószobánkba,

inkább a feleségemet csípik mintsem engem.

Bámulatos ugye?

Vajon őt mért csípik inkább, mint engem?

A szagok miatt. Az ő testének illata miatt.

És mivel mindannyiunk más illatú,

és a bőrünk vegyi anyagai
vagy vonzzák vagy elriasztják a szúnyogokat,

ezért némelyikünk vonzóbb, mint mások.

Tehát a feleségemnek jobb illata van, mint nekem,

vagy én büdösebb vagyok, mint ő.

Bárhogy is van, a szúnyogok szaglás alapján

találnak meg minket a sötétben.
Kiszagolnak minket.

A doktorim készítése során
pontosan meg akartam tudni,

hogy az afrikai maláriaszúnyogok,
melyik, a bőrünkön található

vegyi anyag alapján találnak meg minket éjszaka.

Számtalan anyagot használnak.

A feladat nem ígérkezett könnyűnek.

Így tehát különböző kísérletekbe fogtunk.

Miért vágtunk bele ezekbe a kísérletekbe?

Mert a világ népességének fele veszélyben van,

hogy elkap egy halálos betegséget -- a maláriát --

egy szimpla szúnyogcsípés során.

30 másodpercenként a világon valahol

egy gyermek meghal maláriában.
Paul Levy ma reggel

az Egyesült Államokba csapódó
Boeing 727 hasonlatát használta.

Hát Afrikában minden nap hét 747-es Jumbo

becsapódásával számolhatnánk.

De ha sikerülne csapdába csalni ezeket a szúnyogokat,

a testünk illatával talán megállíthatnánk a betegség

terjedését.

Nem volt egyszerű megoldani a feladványt,

mert több száz különböző anyagot termel a bőrünk,

de lefolytattunk néhány figyelemre méltó kísérletet,

melyek segítségével sikerült igen gyorsan
megfejtenünk a rejtvényt.

Először is észrevettük, hogy nem minden szúnyogfaj

csíp ugyanazon a testrészen. Különös.

Elvégeztünk tehát egy kísérletet,

melyben egy meztelen önkéntest
egy nagy ketrecbe tettünk,

és e ketrecben szúnyogokat engedtünk szabadon,

hogy lássuk, hogy az önkéntes
melyik testrészét csípik.

És lényeges különbségeket találtunk.

Bal oldalon a holland maláriaszúnyog

csípései láthatóak.

Ezek leginkább az arc csípését választották,

ellentétben az afrikai maláriaszúnyogokkal,

akik leginkább a bokán és a lábfejen
való csípéseket kedvelték.

Erre hamarabb is rajöttünk volna, ha szúnyog helyett

bokabökőnek hívják.

Ezzel meg is volnánk.

Így hát a lábfej szagára kezdtünk koncentrálni.

Az emberi lábszagra.

Egészen addig, amíg találtunk az irodalomban egy fontos kijelentést,

mely szerint a sajtnak van lábszaga

és nem fordítva. Gondoljátok csak át.

És ebből az észrevételből egy
meghatározó kísérlet indult.

Egy pici darab Limburger sajttal

-- mely nagyon lábszagú -- próbáltuk

az afrikai maláriaszúnyogokat elcsalogatni.

És tudjátok mi történt? Működött.

Méghozzá annyira jól működött, hogy jelenleg rendelkezésünkre áll

egy szintetikus Limburger sajtaroma keverék, melyet Tanzániában használunk,

és bizonyítottan két-háromszor jobban

vonzza a szúnyogokat, mint az emberek.

Limburgiak legyetek büszkék a sajtotokra,

mert a malária elleni harcban is használható!

(Taps)

Ez az a sajt, csak hogy lássátok.

A második történet is figyelemre méltó.

Az ember legjobb barátjáról, a kutyákról szól.

Megmutatom, hogy hogyan lehet

a kutyákat a malária elleni harcban használni.

Az egyik legjobb módszer a szúnyogok irtására az,

hogy nem várjuk meg amíg felnőttként repkednek,

és megszúrnak a betegséget terjesztve.

Hanem, hogy még a vízben lárvaként megöljük őket.

Mért? Mert pont olyanok, mint a CIA.

Egy tócsában a lárvák koncentráltan vannak.

Mind együtt vannak. Mozdulni nem tudnak.

Nem tudnak elmenekülni a tócsából.
Repülni nem tudnak.

És könnyen hozzáférhetőek. Símán oda lehet sétálni

a tócsához és meg lehet őket ölni. Nem igaz?

A probléma csak az,

hogy az egész vidéken, ezek a tócsák

a lárvákkal, elszórtan vannak mindenütt,

ami eléggé megnehezíti egy ilyen nyomozó dolgát,

aki feladata megtalálni és rovarölővel kezelni
ezeket a tenyészhelyeket.

És tavaly nagyon, nagyon törtük a fejünket,

hogy miként lehetne ezt megoldani.
Aztán rájöttünk,

hogy éppúgy, mint nekünk, akiknek egyedi szagunk van,

a szúnyog lárváknak is sajátos szaguk van.

És belevágtunk egy őrült kísérletbe.

Szagmintákat gyűjtöttünk a lárváktól,

ruhadarabokra tettük a mintákat, és nagyon érdekes dolgot csináltunk.

A rúdon négy luk van,

és a lárva szagmintát a bal oldali lukba tettük.

Uhh. Ez gyors volt.

És most a kutyát látjátok. Tweednek hívják. Egy border collie.

Megvizsgálja a lukakat, és már meg is van.

Visszamegy a többi lukat is ellernőrzi még egyszer,

de most visszajön az elsőhöz,

és most megáll ennél a szagmintánál.

Ez azt jelenti, hogy kutyákat is alkalmazhatunk

a nyomozók mellett, hogy sokkal jobb eredménnyel

megtaláljuk a szúnyog-tenyészhelyeket a terepen,

és sokkal nagyobb csapást mérhessünk a maláriára.

A hölgyet Ellen van der Zweepnek hívják. Ő az egyik legjobb kutyakiképző a világon.

Szerinte még ennél is többet tehetünk.

Mivel tudjuk, hogy a maláriát hordozó embereknek

más a szaguk, mint a nem fertőzötteknek,

ő meg van győződve,
hogy megtaníthatjuk a kutyákat,

hogy megtalálja azokat az embereket,
akik hordozzák a parazitát.

Ez azt jelenti, hogy egy olyan populációban,
ahol a maláriát

visszaszorították, és már csak kevés ember
hordozza a parazitát,

a kutyák meg tudják találni a fertőzött embereket,

akiket maláriagyógyszerrel lehet kezelni, és ezzel végső csapást mérhetünk a maláriára.

Az ember legjobb barátja
a malária elleni harcban.

A harmadik történetem talán meg lenyűgözőbb,

és be kell valljam,
még sehol nem került bemutatásra.

Jeee!

Egy őrült történet, de azt hiszem talán a legjobb

és végső bosszú a szúnyogok ellen,
ami valaha létezett.

Annyira, hogy többen azt mondták nekem, hogy mostantól élvezni fogják,

ahogy a szúnyog szívja a vérüket.

Természetesen a kérdés az, hogy mi késztetne valakit arra,

hogy élvezze a szúnyog csípését?

És a válasz

itt van a zsebemben.

Ha megtalálom.

Egy pirula. Egy egyszerű pirula.

És ha beveszem vízzel,

csodákra képes.

Köszönöm.

(Iszik)

Most hadd mutassam meg, hogy hogy működik.

Ebben a dobozban van egy ketrec,

jó néhány száz éhes

nőstény szúnyoggal,

amiket most szépen kieresztek. (Nevetés)

Vicceltem. Csak vicceltem.

Azt fogom megmutatni, hogy beleteszem a karomat

és megmutatom, hogy milyen gyorsan fognak csípni.

Kezdem is.

Ne izguljatok. A laborban folyton ezt csinálom.

Tessék. Benne is van.

Namost a videón, ezen a videón

pontosan ezt fogom megmutatni.

Kívéve, hogy amit a videón mutatok

egy órával azután készült,
hogy bevettem a pirulát.

Nézzétek! Ez nem működik. Oké. Elnézést kérek.

Beleteszem a karom, adok nekik egy fogás

jó zaftos vért, lerázom őket,
és folyamatosan figyeljük,

amint a szúnyogok nagyon,
nagyon betegek lesznek.

Gyorsított felvételt látnak

és három óra elteltével, amit a doboz alján látunk

az nem más, mint döglött szúnyogok.

Nagyon döglött szúnyogok. Hölgyeim és uraim kijelenthetem,

hogy fordult a kocka.

Nem ők ölnek meg mindket, hanem mi őket!

(Taps)

És most -- (Nevetés) --

vigyázz Maastricht!

Gondoljatok arra, hogy mi mindent elérhetünk ezzel.

Például feltartóztathatunk szúnyog által

terjesztett betegségeket, járványokat, igaz?

Sőt, képzeljétek el mi történne, ha egy

hatalmas területen,
mindenki szedné ezt a gyógyszert,

mindössze három hétig.

Ezzel jó esetben akár elpusztíthatjuk

a maláriát, mint betegséget.

Tehát sajt, kutyák és szúnyogölő pirula.

Ezt a fajta kreatív tudományt szeretem művelni,

az emberek javára,

de különösen érte,
hogy egy olyan világban nőhessen fel,

ahol nincs malária. Köszönöm. (Taps)