Érdekes válaszok a pszichopata teszten

Létezik-e egy olyan határ ami észrevehetően elválasztja az őrültséget az épelméjűségtől? Jon Ronson, a pszichopata teszt megalkotója, hajmeresztő történetekkel fedi fel a két állapot közötti szürke foltokat. (Julian Treasure élőben játszott hangeffektusaival és Evan Grant rajzaival.)

A történet így kezdődik:
Egy barátom házában voltam,

és találtam a polcán egy DSM kézikönyvet,

ami a mentális rendellenességek kézikönyve.

Felsorol minden ismert
mentális rendellenességet.

Az 50-es években
ez még csak egy vékonyka könyv volt.

És aztán egyre nagyobb
és nagyobb és nagyobb lett,

és ma már 886 oldal hosszú.

Jelenleg 374
mentális rendellenességet tartalmaz.

Tehát ezt lapozgattam,

azon töprengve,
nekem van-e bármilyen mentális zavarom,

és kiderült, hogy 12 is van.

(Nevetés)

Általános szorongásban szenvedek,

ez alap.

Rémálmaim vannak,

amik kategorizálhatóak,

ha visszatérő álmaid vannak, amelyekben
üldöznek vagy kudarcot élsz át --

és minden álmomban vannak olyan emberek,
akik engem üldözvén

azt hajtogatják, "Egy lúzer vagy."

(Nevetés)

Vannak szülő-gyermek kapcsolati problémáim,

amiért a szüleimet okolom.

(Nevetés)

Csak viccelek. Nem viccelek.

Csak viccelek.

Ezen kívül szokásom színlelni.

Szerintem kifejezetten ritka,

hogy egyszerre színlelek és szorongok,

mivel a színleléstől
hajlamos vagyok ingerültté válni.

A lényeg, hogy olvasgattam ezt a könyvet,

azon tűnődve, hogy lehet, hogy
sokkal őrültebb vagyok, mint gondoltam,

vagy talán mégsem lenne jó ötlet
önmagamad őrültnek diagnosztizálni

hacsak nem vagy képzett szakember,

de az is lehet,
hogy csak a pszichiátria szereti

elkönyvelni a normális emberi viselkedést
mentális betegségként.

Nem tudtam, hogy ezen feltételezések közül
melyik igaz,

de érdekelt a megfejtés.

Arra gondoltam, talán beszélnem kéne
egy pszichiáterrel

hogy megértsem a gondolkodásmódjukat.

Így kerültem egy ebédlőasztalhoz
a Szcientológussal.

Briannek hívták,

aki egy kiváló
szcientológus-csapatot vezet,

akik eltökélten törlik azokat
a pszichiátriai állításokat, amelyek hamisak.

CCHR-nek hívják őket.

És azt mondtam Briannek,
"Be tudod bizonyítani,

hogy a pszichiátria csak egy áltudomány,
amelyben nem lehet megbízni?"

Erre azt válaszolta,
"Igen, be tudom bizonyítani."

Erre én, "Hogyan?"

Erre ő, "Bemutatunk téged Tonynak"

Erre én, "Ki az a Tony?"

Erre ő, "Tony Broadmoorban van."

Broadmoor az a Broadmoor Kórház.

"Broadmoor Elmegyógyintézet
a Beszámíthatlan Bűnözőknek" néven volt ismert.

Ide küldik a sorozatgyilkosokat,

és azokat,
akik nem képesek uralkodni magukon.

És azt kérdeztem Briantől,
"Mit követett el Tony?"

Erre ő, "Szinte semmit.

Megvert valakit, vagy valami ilyesmi,

aztán őrültnek tettete magát,
hogy kibújjon a börtönbüntetés alól.

De túl jól sikerült a színlelés,
és Broadmoorban ragadt,

és senki nem hiszi el neki, hogy épelméjű.

Akarod, hogy szervezzünk egy találkozót
Tonyval a Broadmoorban?"

Erre én: "Igen, köszönöm."

Szóval felszálltam a broadmoori vonatra.

Kempton Park magasságában
csillapíthatatlan ásítozásba kezdtem,

amit, mint kiderült, a kutyák is tesznek,
amikor idegesek --

megállás nélkül ásítoznak.

És megérkeztünk Broadmoorba.

És átvittek egy sor kapun,

a wellness központba,

ahol a betegekkel találkozhatsz.

Ez olyan, mint egy óriási Hampton Hotel.

Barack és fenyő
és egyéb nyugtató színek mindenhol.

Merész színe egyedül
a vörös pánik gombnak van.

És elkezdtek beáramlani a betegek.

És mind eléggé el volt hízva,
és mackónadrágot viseltek,

és eléggé kezelhetőnek tűntek.

Brian, a Szcientológus azt suttogta nekem:

'Be vannak gyógyszerezve",

ami a Szcientológusok szemében
kb. a világ leggonoszabb dolga,

de én azt gondolom,
hogy minden bizonnyal jó ötlet.

(Nevetés)

Azt mondta Brian: "Itt van Tony."

És besétált egy férfi.

És nem volt elhízva,
remek fizikai állapotban volt.

És nem mackónadrág volt rajta,

hanem egy csíkos öltöny.

Ki voltak nyújtva a karjai,

mint valakinek a "The Apprentice"-ből
(brit valóságshow)

Úgy tűnt, mint egy olyan ember,
aki olyan ruhát akar viselni,

ami meggyőz engem arról,
hogy ő nagyon is épelméjű.

És leült.

Azt mondtam,
"Igaz, hogy 'beszínlelted' magad ide?"

Erre ő, "Bizony. Abszolút így volt.
17 évesen megvertem valakit.

És a börtönben ültem, várva a tárgyalást,

és a cellatársam azt mondta,

'Tudod, mit kellene tenned?

Őrültnek tettetni magadat.

Mond nekik, hogy őrült vagy.
Elküldenek majd valami kényelmes kórházba.

A nővérek majd pizzát hoznak neked.

Lesz saját Playstationöd."

Erre én, "És hogy csináltad?"

Erre ő,
"Bejelentkeztem a börtönpszichiáterhez.

És pont előtte láttam
a 'Crash' című filmet,

amiben az emberek felizgulnak attól,
ha autókat ütköztetnek falakba.

Szóval azt mondtam a pszichiáternek,

'Szexuális izgalmat érzek,
ha autókat ütköztethetek falakhoz.'"

Erre én, "És még?"

Erre ő, "Ja igen.
Azt is mondtam a pszichiáternek,

hogy nőket akarok látni meghalni,

mert attól normálisabbnak érzem magam."

Erre én, "Ezt meg honnan szedted?"

Erre ő, "Ja, egy Ted Bundy biográfiából,

amit a börtön könyvtárában találtam."

A lényeg, hogy szerinte
túl jól színlelte az őrültséget.

És nem valami kényelmes kórházba küldték.

Hanem Broadmoorba.

És azt mondta, hogy abban a percben,
hogy odaért,

egyből látni akarta a helyi pszichiátert,

"Szörnyű félreértés történt.

Nem vagyok mentálisan sérült."

Erre én, "Mennyi ideje vagy itt?"

Erre ő, "Ha leültem volna a börtönben
a büntetést az eredeti bűncselekményért,

öt évet kaptam volna.

Broadmoorban 12 éve vagyok."

Tony azt mondja, sokkal nehezebb meggyőzni
az embereket az épelméjűségedről,

mint arról, hogy őrült vagy.

Azt mondta, "Azt hittem, hogy a legjobb módja
annak, hogy normálisnak tűnjek,

ha az emberekkel normálisan beszélek
normális dolgokról,

mint például a foci,
vagy hogy mi megy a TV-ben.

Előfizettem a 'New Scientist'-re
(nemzetközi tudományos magazin)

és nemrég volt benne egy cikk arról,

hogy a USA hadserege poszméheket tanít be
robbanóanyagok kiszimatolására.

Szóval azt mondtam a nővérnek:

'Tudta, hogy az USA hadserege
poszméheket tanít be

robbanóanyag kiszimatolására?'

Amikor elolvastam az orvosi feljegyzéseimet,

láttam, hogy azt írták,

"Azt hiszi, hogy a méhek
képesek kiszimatolni a robbanóanyagot."

Azt mondta,
"Tudod, mindig keresik a mentális

állapotomra utaló nonverbális jeleket.

De hogyan ülsz 'épelméjű módon'?

Hogyan teszed keresztbe
a lábadat épelméjű módon?

Egyszerűen lehetetlen."

És amikor Tony ezt mondta nekem,

azt gondoltam,
"Vajon újságíró módjára ülök?

Újságíró módjára
teszem keresztbe a lábamat?"

Azt mondta, "Tudod, egyik oldalamon
itt van a 'stockwelli fojtogató",

a másikon meg
a 'tulipánban settenkedő erőszakoló'.

Szóval elég sok időt töltök a szobámban,
mert kifejezetten ijesztőnek találom őket.

És ezt az őrültség jelének veszik.

Azt mondják, ezt azt bizonyítja,
hogy tartózkodó vagyok és öntelt."

Tehát csak Broadmoorban
számít az őrültség jelének,

ha valaki nem akar
sorozatgyilkosokkal lógni.

Tehát nekem teljesen normálisnak tűnt --
de mit tudtam én?

És amikor hazaértem, írtam egy e-mailt
az orvosának, Antony Madennek.

Ezt írtam, "Mi a háttértörténet?"

Erre ő, "Igen. Elfogadjuk, hogy Tony színlelte
az őrültséget, hogy kibújjon a börtönbüntetés alól,

mivel a hallucinációi,
amik eléggé klisészerűek voltak,

egy perc alatt megszűntek,
amint Broadmoorba került.

Ennek ellenére kivizsgáltuk.

És megállapítottuk, hogy pszichopata.

És igazából, az őrültség színlelése

pontosan olyan ravasz, manipulatív tett,
ami a pszichopatákra jellemző.

Rajta van a listán: ravasz és manipulatív.

Szóval színlelni,
hogy meghibásodott az agyad,

bizonyítéka annak,
hogy meghibásodott az agyad.

És beszéltem más szakértőkkel is,

és azt mondták, hogy a csíkos öltöny --
klasszikus pszichopatára vall.

Tanúskodik még két tételről a listából --

lazaság, felületes báj
és elhatalmasodott önértékelés.

Erre én, "Miért, mert nem akart
a többi beteggel együtt lógni?"

Klasszikus pszichopata -- önteltségről
és az empátia hiányáról tanúskodik.

Szóval minden,
ami normálisnak tűnt Tonyban,

annak a bizonyítéka volt,
az orvosai szerint,

hogy őrült.

Pszichopata volt.

Azt mondta nekem az orvosa,

"Ha többet szeretne megtudni
a pszichopatákról,

elmehet egy
'pszichopata kiszúró' tanfolyamra,

melyet Robert Hare tart,
aki a pszichopata jellemlista feltalálója.

Tehát elmentem.

Elmentem
egy pszichopata kiszúró tanfolyamra,

és most már egy okleveles --

és azt kell mondanom,
rendkívül hozzáértő --

pszichopata kiszúró vagyok.

A statisztikák szerint:

100-ból egy ember pszichopata.

Itt most 1500-an ülnek.

15-en pszichopaták.

Bár ez a szám 4%-ra emelkedik

a vezérigazgatók
és üzleti vezetők körében.

Tehát azt hiszem,
nagyon jó esély van arra,

hogy 30-40 pszichopata
ül ebben a teremben.

Még éjjel előtt mészárlásba
fulladhat ez az egész.

(Nevetés)(Nevetések)

Hare szerint ennek az az oka, hogy a kapitalizmus,
legkönyörtelenebb formájában,

jutalmazza a pszichopata viselkedést --

az empátia hiányát, a gördülékenységet,

a ravaszságot, a manipulatív viselkedést.

Tulajdonképpen, a kapitalizmus,
a legdurvább formájában,

talán a pszichopátia fizikai
megtestesülésének is mondható.

Olyan, mint a pszichopátia
egy olyan formája,

amely mindannyiunkra hatással van.

Hare azt mondta nekem, "Tudod mit?
Felejtsük el a fazont, aki a Broadmoorban

színlelte
vagy nem színlelte az őrültségét.

Kit érdekel? Nem valami nagy sztori.

Ami igazán érdekes," mondta,
"az az intézményi pszichopátia.

Menjen, interjúvoljon meg
pár intézményi pszichopatát."

Szóval megpróbáltam.
Írtam az Enronosoknak.

Azt mondtam,
"Megintervjúvolhatom önöket a börtönben,

hogy kideríthessem pszichopaták-e?"

És nem jött válasz tőlük.

Ezért taktikát váltottam.

Írtam egy emailt "Láncfűrész Al" Dunlapnek,

a 90-es évek vagyon-kimazsolázójának.

Éppen céges leépítésekre és a munkaerő
30 százalékos lecsökkentésére készült,

ezáltal szellemvárosokká változtatva
az amerikai városokat.

És írtam neki, mondván,

"Azt hiszem önnek egy nagyon ritka fajta
agyi rendellenessége van

ami egyedivé,

rettenthetetlenné
és ragadozó lélekké változtatja önt.

Elmehetek meginterjúvolni önt

a ritka agyi rendellenessége kapcsán?"

És azt válaszolta, "Jöjjön át"

Szóval átmentem Al Dunlap
óriási floridai házába

tele volt ragadozó állatok szobraival.

Voltak ott oroszlánok, tigrisek.

Átvitt a kerten.

Ott pedig sólymok és sasok voltak.

Azt mondta nekem,
"Arra vannak a cápák."

Ezt a lehető leglágyabb hangon mondta.

"Még több cápa és még több tigris."

Akárcsak Narnia.

(Nevetés)

Aztán bementünk a konyhájába.

Most arra kérték Al Dunlapot,
hogy mentse meg a cégeket a bukástól.

A munkaerő 30 százalékát építette le.

És elég gyakran rúgott ki embereket
viccből.

Például, van egy híres történet róla,

amelyben valaki odamegy hozzá és így szól,
"Nemrég vettem magamnak egy új autót."

És ő azt válaszolta,
"Lehet, hogy van egy új autód,

de képzeld, nincs állásod."

Szóval a konyhában --
a feleségével, Judyval,

és a testőrével, Seanal volt -- és azt mondtam,
"Emlékszel, hogy azt írtam az emailben

hogy lehet hogy van valami ritka
agyi anomáliád, ami egyedivé tesz téged?"

Erre azt mondta,
"Igen, micsoda bámulatos feltevés.

Akárcsak a Star Trek. Olyan területeket
fedezel fel, ahol ember még nem járt."

És azt mondtam, "Nos, erre néhány
pszichológus azt mondaná

hogy ez tesz téged..." (Zavart motyogás)

(Nevetés)

Erre azt mondja, "Mivé?"

És én pedig azt válaszoltam,
"Pszichopatává."

És azt mondtam, "Van a zsebemben
egy lista a pszichopaták jellemzőiről.

Átvehetem őket veled?"

És furcsa módon úgy tűnt
nagyon érdekli a dolog,

és azt mondta, "Igen, vágjunk bele."

És azt mondtam,
"Oké. Elhatalmasodott önértékelés."

Amit, meg kell hogy mondjam,
nehéz lett volna letagadni

mivel éppen egy őt ábrázoló,
óriási olajfestmény alatt állt.

(Nevetés)

Azt mondta,
"Nos, hinned kell önmagadban!"

És én így folytattam,
"Manipulatív."

Azt mondta, "Az a vezetőkészség."

És én azt mondtam, "Sekélyes érzelmek:

jónéhány érzést képtelen átélni."

Azt mondta, "Ki szereti,
ha értelmetlen érzelmekkel van leterhelve?"

Szóval teljesen tönkretette
a pszichopatás listát,

alapjában véve egy "Ki nyúlta le a sajtomat?"
kérdéssé változtatta.

(Nevetés)

Valami furcsa változást vettem észre magamon
aznap, amikor Al Dunlapal voltam.

Mindig amikor mondott valami
nem meglepőt --

például amikor letagadta
a fiatalkorú bűnözést.

Azt mondta, felvették West Pointhoz,

pedig nem engednek bűnözőket
a West Pointba.

Letagadta a legtöbb
rövid ideig tartó házasságát.

Csak kétszer volt életében házas.

Állítólag, a felesége említést tesz
a válási papírain

egy olyan esetre,
amikor férje megfenyegette őt egy késsel

azt mondván hogy mindigis kíváncsi volt,
milyen íze lehet az emberi húsnak,

de rossz házasságokban megtörténik,
hogy a felek butaságokat beszélnek a vita hevében

és a második házassága 41 évig tartott.

Szóval mindig amikor mondott nekem valamit
ami nem tűnt pszichopatikusnak,

úgy gondoltam,
hogy azt nem írom bele a könyvembe.

És aztán ráeszméltem,
hogy azáltal hogy pszichopata kiszúró lettem

kicsit én is pszichopatává váltam.

Mert veszettül próbáltam betuszkolni őt
egy pszichopata skatulyába.

Kétségbeesetten próbáltam az őrült oldala
alapján megítélni.

És rájöttem, Istenem.
Ezzel foglalkozok már 20 éve.

Ezt teszi minden újságíró.

Átutazzuk a világot
a jegyzettömbünkkel a kezünkben,

és gyöngyszemekre vadászunk.

És az interjúalany személyiségétől
ezek a gyöngyszemek

állnak a legtávolabb.

De mi úgy kötjük össze őket,
akár a középkori szerzetesek.

Fittyet sem hányunk a normális dolgokra.

És ez egy olyan ország, amely nagy mértékben
félrediagnosztizál bizonyos mentális betegségeket.

Gyermekkori bipolaritás --
négy éves gyerekeket

bipolárisnak bélyegeznek

mert hiszti rohamaik vannak,

ami miatt magas pontszámot kapnak
a bipoláris jellemlista alapján.

Amint visszaértem Londonba,
Tony felhívott.

Azt mondta, "Miért nem hívtál vissza?"

Erre én, "Hát, mert azt mondják,
hogy pszichopata vagy."

És azt mondta, "Nem vagyok pszichopata."

Azt mondta, "Tudod mit, az egyik dolog
ami listán van az a bűntudat hiánya,

de egy másik pedig a ravaszság,
manipulatívitás.

Tehát amikor azt mondod, hogy
bűntudatot érzel a bűntett miatt,

azt mondják, 'Jellemző a pszichopatára

hogy ravaszul azt hazudja bűntudatot érez,
pedig nem is.'

Olyan mint a boszorkányság.
Mindent a feje tetejére állítanak."

Azt mondta,
"Lesz egy törvényszéki meghallgatásom.

Eljössz?"

Azt mondtam igen.

Szóval elmentem a meghallgatására.

És 14 év Broadmoorban töltött idő után,
kiengedték.

Úgy döntöttek nem kéne bent tartani

csak azért mert magas pontszámot ér el
egy teszten

ami jelentheti azt is, hogy az átlagnál
nagyobb az esélye a visszaesésre.

Szóval elengedték.

Kint a folyósón azt mondta nekem,

"Tudod mit, Jon?

Kicsit mindenki pszichopatikus."

Azt mondta, "Te is. Én is.
Nos, az egyértelmű, hogy én az vagyok."

Azt mondtam, "Mit fogsz most csinálni?"

Azt mondta, "El fogok menni Belgiumba

mert van ott egy nő aki tetszik nekem.

De házas, szóval majd ráveszem,
hogy elváljon a férjétől."

(Nevetés)

Ez két évvel ezelőtt volt,

és így végződött a könyvem.

És az utolsó 20 hónapban minden rendben volt.

Nem történt semmi rossz.

London külvárosában élt egy lánnyal.

A Szcientológus Brian szerint,

az elveszett időt pótolta --
tudom, hogy ez gyanúsan hangzik,

de nem feltétlenül az.

Sajnos, 20 hónap után,

tényleg vissza kellett menjen
egy hónapra a börtönbe.

Vallomása alapján
egy kocsmai perpatvarba keveredett,

és egy hónap börtönbűntetéssel végezte,

ami tudom, hogy rossz,

viszont legalább az az egy hónap mutatja
hogy bármilyen perpatvar is volt az,

nem volt olyan súlyos.

És aztán felhívott.

És tudják mit, szerintem helyes
hogy Tony szabadlábon van.

Mert nem ítélhetsz meg egy embert
a legőrültebb oldala alapján.

És ami Tonyt illeti,
félig pszichopata.

Egy szürke folt egy olyan világban, amely
nem szereti a szürke foltokat.

De ezeken a szürke helyeken lakozik
a komplexitás,

az emberiség.

és az igazság.

És Tony azt mondta nekem,

"Jon, meghívhatlak egy italra?"

Csak meg szeretném köszönni mindazt,
amit értem tettél."

És nem mentem el.
Te mit tettél volna a helyemben?

Köszönöm.

(Taps)