Andrew McAfee: A droidok elveszik a munkánkat?

A robotok és algoritmusok egyre jobbak munkákban, mint például autók építése, cikkek írása, fordítás -- munkákban amelyek korábban embereket igényeltek. Tehát mit fognak az emberek dolgozni? Andrew McAfee átnézi a legutóbbi munkaerő adatokat és azt mondja: Még semmit sem láttunk. De aztán hátralép, hogy megnézze a nagy történelmi fejleményeket, és egy meglepő és annál is izgalmasabb nézettel áll elő azzal kapcsolatban, hogy mi jön még.
(Rögzítve: TEDxBoston.)

Mint kiderül, amikor több tíz millió ember

munkanélküli, vagy alulfoglalkoztatott,

elég nagy az érdeklődés az iránt, mit tesz a technológia a munkaerővel.

És ahogy nézem ezt az eszmecserét, úgy tűnik,

hogy pontosan a megfelelő témára összpontosít

és ugyanakkor, teljesen elvéti a lényeget.

A téma, amire fókuszál, a kérdés az, vajon

ezek a digitális technológiák hatással vannak-e az emberek

megélhetésére, vagy másképp kifejezve

a droidok elveszik a munkánkat?

És van némi bizonyíték arra, hogy igen.

A nagy recesszió véget ért amikor az amerikai GDP visszatért

a lassú, egyenletes növekedéshez, és néhány más

gazdasági mutató is kezdett helyreállni, és

viszonylag gyorsan egészséges értéket vett fel. A vállalati nyereség

egész magas. Valójában, ha belevesszük a banki nyereséget,

magasabbak, mint valaha.

És az üzleti befektetések felszerelésbe, berendezésekbe,

hardverbe és a szoftverbe minden idők legmagasabb szintjén áll.

Azaz a vállalkozások előveszik a csekkfüzeteiket.

Amit nem igazán csinálnak, az a toborzás.

Tehát a piros vonal a foglalkoztatás / népesség aránya

más szóval a munkaképes korúak százaléka

Amerikában, akiknek van munkájuk.

És látjuk, hogy a nagy recesszió idején érte el a mélypontot,

és még egyáltalán nem kezdett el visszatérni.

De a történet nem csak egy recesszió történet.

Az évtized, amit éppencsak magunk mögött hagytunk, viszonylag

vérszegény volt munkahely növekedés tekintetében, különösen, ha

más évtizedekkel hasonlítjuk össze, és a 2000-es évek

az egyetlenek a feljegyzéseink során, ahol

kevesebb ember dolgozik az évtized végén

mint az elején. Ez nem az, amit látni szeretnénk.

Ha ábrázoljuk a potenciális munkavállalók számát

az ország munkahelyeinek számával szemben, látjuk ahogy

a rés egyre nagyobb és nagyobb az idő múltával, majd

a nagy válság során óriásira nyílik.

Végeztem némi gyors számítást. Vettem az elmúlt 20 év GDP-növekedését

és az elmúlt 20 év a munkaerő-termelékenység növekedését

és egy viszonylag egyszerű módon használtam,

hogy a kivetítsem, mennyi munkahelyre lesz szüksége a gazdaságnak,

hogy folytassa növekedését, és ez az a vonal, amire jutottam.

Ez vajon jó, vagy rossz? Ez a kormány előrejelezése

a munkaképes korú lakosság alakulására a jövőben.

Tehát, ha ezek a jóslatok pontosak, az a rés nem fog bezárulni.

A probléma az, hogy nem hiszem, ezek az előrejelzések pontosak.

Különösen az én előrejelzésemről gondolom, hogy optimista,

mert amikor ezt készítettem, feltételeztem, hogy a jövő

valahogy úgy fog alakulni, mint a múlt,

munkaerő-termelékenység növekedéssel, és valójában nem hiszek ebben,

mert amikor körülnézek, azt hiszem eddig még semmit sem láttunk

amikor arról van szó, milyen hatása van a technológiának a munkaerőre.

Csak az elmúlt pár évben, láttunk digitális eszközöket

olyan készségekkel és képességekkel, mint még soha korábban,

és, hogy ezek mélyen beleássák magukat abba amit mi emberi lények

a megélhetésként teszünk. Hadd mondjak egy pár példát.

Az egész történelem során, ha le akartunk

fordítani valamit egyik nyelvről a másikra,

be kellett vonnunk egy emberi lényt.

Most már van nekünk több-nyelvű, azonnali,

automatikus fordító szolgáltatásunk, ami szabadon elérhető

számos készülékünkön keresztül, egészen az okostelefonokig.

És, ha bármelyikünk használta már ezeket, tudjuk, hogy

nem tökéletesek, de egészen megfelelőek.

Az egész történelem során ha szerettünk volna valamit leírva,

egy jelentést vagy egy cikket, be kellett vonnunk egy embert.

Most már nem. Ez egy olyan cikk, amely megjelent

nemrég a Forbes online kiadásában az Apple jövedelmezőségéről.

Egy algoritmus által íródott.

És ez nem megfelelő, ez tökéletes.

Egy csomó ember megnézi ez, és azt mondják, "oké,

de ezek nagyon konkrét, szűkre szabott feladatok,

és a legtöbb tudás-munkás valójában generalista,

és amit ők csinálnak az az, hogy ülnek egy nagy halom

a szakértelem és tudás tetején, és ezt használják

hogy menet közben reagáljanak, bármilyen kiszámíthatatlan igényre,

és ezt nagyon, nagyon nehéz automatizálni."

Az utóbbi idők egyik legmegkapóbb tudás-munkása

egy Ken Jennings nevű fickó.

Ő nyerte a "Jeopardy!" vetélkedőt 74-szer egymás után,

és vitt haza három millió dollárt.

Ez Ken a jobb oldalon, ahogy három az egyhez veri

Watson, a "Jeopardy!"-t játszó szuperszámítógép az IBM-től.

Tehát, ha megnézzük, mit tehet a technológia

az általános tudás-munkásokkal, elkezdek gondolkodni

nem is lehet olyan különleges az a gondolat

a generalistáról, különösen akkor, olyan dolgokat kezdünk csinálni,

mint összekötni Siri-t Watsonnal, és olyan technológiát

birtokolni ami megérti, amit mondasz

és elismétli nekünk a beszédet.

Namármost, Siri messze nem tökéletes, és jól szórakozhatunk

a hibáin, de azt is szem előtt kell tartanunk,

ha a technológiák, mint a Siri és Watson

a Moore törvény pályája mentén fejlődnek, amit meg is tesznek,

akkor hat év alatt nem 2-szer lesznek jobbak

vagy 4-szer jobbak, hanem 16-szor jobbak lesznek, mint most.

Tehát kezdem úgy gondolni, hogy egy csomó tudás-munka lesz érintve ez által.

És a digitális technológiák nem csak a tudás munkát befolyásolják.

Elkezdik izmaikat feszíteni a fizikai világban is.

Nem is olyan régen lehetőségem volt vezetni a Google

önálló autóját, ami olyan király, mint amilyennek hangzik. (Nevetés)

És garantálom, hogy simán kezelte a stop-and-go forgalmat

a US 101-esen.

Körülbelül három és fél millió ember van az Egyesült Államokban,

akinek a megélhetése a teherautó vezetés.

Úgy gondolom, egy részük érintve lesz e

technológia által. És egyelőre a humanoid robotok

hihetetlenül primitívek. Nem tudnak túl sokat.

De nagyon gyorsan egyre jobbak lesznek, és a DARPA,

a Honvédelmi Minisztérium befektetési ága,

próbálja felgyorsítani a pályájukat.

Szóval röviden, igen, a droidok jönnek a munkánkért.

Rövid távon ösztönözhetjük a munkahelyek növekedését

a vállalkozói szellem ösztönzésével és az infrastruktúrális

beruházásokkal, mert a robotok ma még nem

túl jók hidak javításában.

De a nem túl távoli jövőben, azt hiszem, még a

a legtöbb itt ülő ember életében, egy olyan gazdasággá

alakulunk át, amely nagyon hatékony, de

amely egyszerűen nem igényel túl sok emberi munkaerőt,

és ennek az átmenetnek a kezelése lesz

a legnagyobb kihívás, amellyel a társadalmunk szembesül.

Voltaire összefoglalja miért. Azt mondta, "a munka pedig arra jó,

hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget".

De ezen kihívás ellenére, én személy szerint,

még mindig egy hatalmas digitális optimista vagyok,

és roppant magabiztos vagyok abban, hogy a digitális technológiák, amelyeket

éppen fejlesztünk, egy utópisztikus jövőbe visznek bennünket,

nem pedig egy disztópikus jövőbe. És hogy elmagyarázzam miért,

szeretnék egy nevetségesen általános kérdést feltenni.

Azt szeretném megkérdezni, hogy mi volt a legfontosabb

fejlemény az emberiség történetében?

Szeretnék megosztani néhányat a válaszok közül, amit erre

a kérdésre kaptam. Ezt csodálatos megkérdezni

és egy vég nélküli vitát kezdeni róla,

mert néhány ember fel fogja hozni,

hogy a nyugati és a keleti filozófia rendszerek

megváltoztatták az emberek világnézetét.

És majd más emberek azt fogják mondani, "nem, valójában, a nagy történetek,

a nagy fejlemények a világ fő

vallásainak megalapítása, ami civilizációkat változtatott meg

és befolyásolta, hogyan éli számtalan

ember az életét." És megint mások azt fogják mondani,

"Valójában a birodalmak formálják a civilizációkat,

és változtatják meg az emberek életét,

így a emberi történelem legnagyobb előrelépései

hódításokról és a háborúkról szólnak."

És akkor néhány vidám lélek általában mindig felbukkan

és azt mondja: "Hé, ne feledkezzünk el a járványokról." (Nevetés)

Van néhány optimista válasz is erre a kérdésre,

szóval néhány ember felveti a felfedezések korát

és a világ megnyílását.

Mások a szellemi eredményekről fognak beszélni

a tudományágakban, mint ahogy a matematika segített abban,

hogy jobban megértsük a világot, és megint mások

azon időszakokról fognak beszélni amikor mélyen virágzottak

a művészetek és a tudományok. Ez a vita így fog menni tovább és tovább.

Ez egy vég nélküli vita, és nincs meggyőző,

egyedüli válasz. De ha te egy kockafej vagy, mint én,

azt mondod: "Nos, mit mutatnak az adatok?"

És elkezdesz ábrázolni dolgokat, amelyek valószínüleg

érdekelhetnek bennünket, a világ népessége, például,

vagy a társadalmi fejlődés néhány mérőszáma,

vagy a társadalom fejlődésének állapota,

és elkezded ábrázolni az adatokat, mert ezzel a megközelítéssel

a nagy történetek, az emberi történelem nagy fejleményei

azok, amik meggörbítik azokat a vonalakat.

Tehát, ha ezt tesszük, és ábrázoljuk az adatokat,

akkor elég gyorsan néhány fura következtetést fogunk levonni.

Arra a következtetésre jutunk, hogy valójában az előzőekből

egyik sem számított túl sokat. (Nevetés)

Rohadtul nem módosították azokat a görbéket. (Nevetés)

Volt egy történet, egy fejlemény

az emberiség történetében, ami hajlított a görbén,

kb. 90 fokkal elgörbítette, és ez egy technológia történet.

A gőzmozdony, és az ipari forradalomhoz

kapcsolódó technológiák változtatták meg a világot

és befolyásolták az emberi történelmet annyira,

hogy Ian Morris történész szavaival

megcsúfolnak bármit, ami azt megelőzően történt.

Tették ezt azzal, hogy végtelenül megsokszorozták

izmaink erejét, leküzdve az izmaink korlátait.

Aminek a közepén most vagyunk, nem más,

mint agyunk korlátainak legyőzése

és szellemi erőnk végtelen megsokszorozása.

Hogyne lehetne ez olyan nagy dolog, mint

izmaink korlátainak leküzdése?

Tehát önmagam ismétlésének kockáztatásával, ha megnézem

mi történik digitális technológia terén napjainkban,

még korán sem vagyunk túl ezen az utazáson,

és mikor megnézzük, mi történik a gazdaságainkkal

és társadalmainkkal, az egyetlen következtetésem az, hogy

még semmit sem láttunk. A legjobb napok még előttünk állnak.

Hadd mondjak pár példát.

A gazdaságokat az energia hajtja. Nem a tőke hajtja,

nem a munkaerő hajtja. A gazdaságokat az ötletek hajtják.

Tehát az innovációs munka, az új ötletekkel

való előállás az egyike a legerőteljesebb

egyike a legalapvetőbb munkának, amit egy gazdaságban

csak tehetünk. És ez az ahogy az innovációt szoktuk csinálni.

Találnánk egy csomó viszonylag hasonló kinézetű embert

– (Nevetés) –

kivennénk őket elit intézményekből, és betennénk őket

más elit intézményekbe, és várnánk az innovációt.

Most, – (Nevetés) –

mint egy fehér fickó, aki az egész karrierjét az MIT-n töltötte

és a Harvardon, nincs is ezzel problémám. (Nevetés)

De néhány embernek van, és ők úgymond

elrontották a bulit, és lazítottak az innováció dress code-ján.

(Nevetés)

Tehát itt vannak a Top Coder programozási kihívás nyertesei,

és biztosítalak bennetek, hogy senkit nem érdekel

hol nőttek fel ezek a gyerekek, hova jártak iskolába,

vagy hogy néznek ki. Mindaz amivel bárki is törődik

az a minőségi munka, az ötleteket minősége.

És újra és újra azt látjuk, ez történik

a technológia által támogatott a világban.

Az innovációs munka egyre nyitottabb,

befogadóbb, átláthatóbb és jobban érdem-alapú,

és ez lesz továbbra is, nem számít, mit gondol MIT és a

Harvard, és nem lehetnék még ennél is boldogabb emiatt.

Egyszer hallottam, "oké, ezt elismerem,

de a technológia még mindig a gazdag világ eszköze,

és ami nem történik, az az, hogy ezek a digitális eszközök

javítanák a piramis alján levő emberek életminőségét".

És azt akarom mondani erre nagyon világosan: nonszensz.

A piramis alján levők rendkívüli mértékben részesülnek a technológia előnyeiből.

A közgazdász Robert Jensen készítette ezt a csodálatos tanulmányt

korábban, amikor azt vizsgálta, nagy részletességgel,

mi történt a kis halászfaluval, Keralával Indiában,

amikor az első alkalommal mobil telefonokhoz jutottak.

És ha a Quarterly Journal of Economics-nak írsz

akkor nagyon száraz és nagyon körültekintő nyelvet használsz,

de a cikk olvasásakor az az érzésem támadt, hogy Jensen megpóbál

üvölteni hozzánk, és azt mondja, hogy nézd, ez egy nagy dolog volt.

Az árak stabilizálódtak, így az emberek meg tudták tervezni a gazdasági életüket.

A hulladék nem csökkent; megszűnt.

És mind a vevők és az eladók élete

ezekben a falvakban mérhetően javult.

Amit nem hiszek, hogy Jensen rendkívül szerencsés volt

és véletlenül került abba az egyetlen faluba

ahol a technológia jobbá tette a dolgokat.

Ehelyett az történt, hogy nagyon gondosan dokumentálta

mi történik, újra és újra amikor technológia

érkezik az első alkalommal egy környezetbe és közösségbe.

Az emberek élete, az emberek jóléte, drámaian javul.

Tehát ha megnézem az összes bizonyítékot, és arra gondolok

mennyi minden vár ránk, úgy egy hatalmas

digitális optimistává válok, és kezdek arra gondolni, hogy

a fizikus Freeman Dyson csodálatos nyilatkozata

valójában nem is túlzás. Ez egy pontos értékelése, annak ami történik.

A mi digitális -- a mi technológiáink nagy ajándékok,

és mi, most, nagyon szerencsések vagyunk

hogy olyan időszakban élünk, amikor a digitális technológia virágzik,

amikor szélesedik és mélyül és

egyre alaposabb lesz a világ minden táján.

Szóval igen, a droidok elveszik a munkánkat,

de erre a tényre összpontosítva éppen hogy elveszítjük a lényeget.

A lényeg az, hogy akkor mi felszabadulunk, hogy más dolgokat csináljunk,

és amit csinálni fogunk, nagyon biztos vagyok benne,

amit csinálni fogunk, az csökkenteni a szegénységet és a robotolást

és a nyomorúságot a világ minden táján. Biztos vagyok benne

meg fogunk tanulni könnyedebben élni a bolygón,

és én nagyon biztos vagyok benne, hogy amit csinálni fogunk

az új digitális eszközeinkkel, olyan beható

és annyira előnyös lesz, hogy megcsúfol majd

mindent, ami eddig történt.

Az utolsó szavakat átadom annak a fickónak

aki az első sorból élvezte a digitális fejlődést,

öreg barátunknak, Ken Jenningsnek. Egyetértek vele.

Megismétlem szavait:

"Ami engem illet, üdvözlöm az új számítógép urainkat." (Nevetés)

Nagyon szépen köszönöm. (Taps)