Ne akarjuk tartalék bolygóként használni a Marsot!

Lucianne Walkowicz csillagász, a NASA Kepler-missziójának résztvevőjeként, az életre alkalmas helyeket kutat a világegyetemben. Így feltétlen figyelmet érdemelnek a Marsról alkotott nézetei. Ebben a rövid előadásában azt szorgalmazza, hogy hagyjunk fel abbéli álmainkkal, amelyekben a Marsra mint a Föld tönkretétele utáni menekülő bolygóként tekintünk, helyette inkább kezdjük el a bolygóközi kutatásokat és a Föld megóvását egy közös cél szolgálatába állítani. Az ő szavaival élve: „Minél inkább keresünk a Földhöz hasonló bolygókat, annál jobban értékeljük a saját bolygónkat.”

A történelem vízválasztójához érkeztünk,
az emberi faj ott egyensúlyoz

a csillagok megszerzése és a saját
otthonának elvesztése között.

Még az utóbbi néhány évben is elképesztő
módon bővültek az ismereteink arról,

hogy hogyan illeszkedik a Föld
az univerzum egészébe.

A NASA Kepler-missziója
ezernyi lehetséges bolygót

fedezett már fel más csillagok körül,

ami azt jelzi, hogy a Föld csak egyike
a galaxisunk milliárdnyi bolygójának.

A Kepler egy űrteleszkóp,
amely képes kimutatni

a csillagok finom elhomályosulását,
amikor bolygók haladnak el előtte,

gyengítve ezáltal
a belőlük kiinduló fényt.

A Kepler adatai éppúgy felfedik
a bolygók méretét,

mint a Napjuktól való távolságukat.

Ezen adatok segítségével nemcsak olyan
kérdéseket tudunk megválaszolni,

hogy ezek a bolygók kicsik és szilárdak-e,
mint a naprendszerünk földszerű bolygói,

hanem olyanokat is,
hogy mennyi fényt kapnak a Napjuktól.

Ezek alapján pedig valószínűsíthető,
hogy a felfedezett bolygók

lakhatóak-e vagy sem.

Sajnos azonban azzal egy időben, hogy
ezeknek a lehetséges lakható világoknak

egész kincsestárát fedezzük fel,

a saját bolygónk szinte összeroskad
az emberiség súlya alatt.

2014 volt a legforróbb év
a feljegyzések szerint.

Az évezredek óta létező gleccserek
és a sarki jégtakaró

most évtizedek alatt válnak semmivé.

E planetáris mérvű környezeti változások,
melyekhez mi adtuk meg a kezdőlökést,

szinte állva hagyják azt a képességünket,
amely meg tudná fordítani a folyamatot.

Én azonban nem éghajlatkutatással
foglalkozom, hanem csillagász vagyok.

A csillagoknak a bolygók lakhatóságára
vonatkozó hatásait tanulmányozom

annak reményében,
hogy találunk az univerzumban

az életre alkalmas helyeket
a saját bolygónkon kívül.

Mondhatnám, hogy ingatlanbefektetési
lehetőségeket keresek a Földön kívül.

Nos, olyan emberként, aki ilyen elszántan
keresi az életet az univerzumban,

azt kell mondanom, hogy minél inkább
keresünk a Földhöz hasonló bolygókat,

annál jobban értékeljük
a saját bolygónkat.

Ezen új világok mindegyike
arra csábít bennünket,

hogy az újonnan felfedezett bolygókat
azokkal hasonlítsuk össze,

amelyeket a legjobban ismerünk:
a saját Naprendszerünk bolygóival.

Nézzük a közvetlen
szomszédunkat, a Marsot.

A Mars kicsi és szilárd, és bár
egy kicsit távolabb van a Naptól,

egy a Keplerhez hasonló misszó
a lehetséges lakható világok

egyikeként tartaná számon.

És valóban, lehetséges, hogy
a Mars lakható volt a múltban,

részben ezért is tanulmányozzuk ennyire.

Holdjáró „küldötteink” mint a Curiosity,

keresztül-kasul bejárják a felszínét
az élet nyomai után kutatva.

A MAVEN-hez hasonló űrhajók pedig
mintákat vesznek a Mars légköréből,

hátha ezáltal sikerül megértenünk, hogy
hogyan veszítette el a lakhatóságát.

Magán-űrtársaságok nemcsak
rövid utazásokkal kecsegtetnek,

de annak a szívfájdító lehetőségével is,
hogy a Marson éljük le az életünket.

És habár ezek a marsi tájak

leginkább a mi földi sivatagjainkhoz
hasonlatosak,

mégis úttörő helyekként jelennek meg
a képzeletünkben,

de az élet szempontjából

a Mars sokkal borzalmasabb hely
a Földnél.

Gondoljunk csak bele,
hogy mennyire nem laktuk be

ezeket a helyeket a saját bolygónkon,

amelyek pedig sokkal dúsabbak
a Marshoz viszonyítva.

Még a legszárazabb
és legmagasabban fekvő területek is

gazdagon el vannak látva oxigénnel

amelyet a több ezer mérföldre található
esőerdőink lélegeznek ki magukból.

Aggódom -- aggódom, hogy azt a hatalmas
várakozást, amivel a Mars és más bolygók

gyarmatosítása elé tekintünk,
egy komor felhő árnyékolja be:

annak a hite,
hogy a Mars fog bennünket megmenteni

a saját önpusztításunktól,
amellyel megsemmisítjük

az egyetlen általunk ismert
lakható bolygót, a Földet.

És amennyire elkötelezett híve vagyok
a bolygóközi kutatásnak,

annyira nem értek egyet ezzel a nézettel.

Rengeteg jó okunk lehet a Marsra menni,
de ha bárki azt mondja Önöknek,

hogy a Mars lesz
az emberiség tartalék bolygója,

az olyan, mintha
a Titanic kapitánya azt mondaná,

hogy az igazi buli
majd a mentőcsónakokon kezdődik.

(Nevetés)

(Taps)

Köszönöm.

De a bolygóközi kutatás
és a bolygó megóvása

nem ellentétes egymással.

Nem, ezek valójában
ugyanazt a célt szolgálják:

megérteni és megvédeni az életet,
illetve javítani annak minőségén.

A saját világunk szélsőséges környezetei
olyanok, mint az idegen bolygók.

Csak közelebb vannak.

Ha képessé válunk annak megértésére,
hogy hogyan hozzunk létre és tartsunk fent

lakható helyeket a saját barátságtalan,
sőt ellenséges területeinken itt a Földön,

akkor talán ki tudjuk elégíteni
mind a saját környezetünk megóvására,

mind az abból való kiemelkedésre
irányuló igényeinket.

Egy gondolatkísérlettel
szeretném befejezni:

a Fermi paradoxonnal.

Sok évvel ezelőtt Enrico Fermi
fizikus vetette fel,

hogy mivel az univerzumunk
már jó ideje fennáll,

és rengeteg bolygó van benne,

mostanáig már rá kellett volna akadnunk
az idegen élet valamiféle bizonyítékára.

Szóval hol vannak?

Nos, a Fermi paradoxon egyik
lehetséges megoldása az,

hogy amint egy civilizáció
elég fejletté válik ahhoz,

hogy érzékelje a körülötte lévő életet,

egyből szem elől téveszti
annak fontosságát,

hogy megóvja az otthonát,
amely a fejlődésének a bölcsője volt.

Önhittség lenne azt gondolni,
hogy a bolygóközi kolonizációk

meg fognak védeni önmagunktól,

de a bolygó megóvása
és a bolygóközi kutatás

képes az együttműködésre.

Ha igazán hiszünk abban a képességünkben,
hogy az emberi tartózkodásra

alkalmassá tudjuk tenni
a Mars ellenséges környezetét,

akkor a földi környezet megóvása

semmiképp nem jelenthet akadályt.

Köszönöm.

(Taps)