Kees Moeliker: Hogyan változtatta meg egy halott kacsa az életemet

Kees Moeliker egy délután olyan kutatási lehetőséget kapott, amire aligha vágyakoznak az ornitológusok: Egy repülő kacsa nekivágódott az irodája üvegablakának, és elpusztult. Ami ezután történt, az megváltoztatta az életét. [Megjegyzés: az előadás az állatok szexuális viselkedésével kapcsolatos részleteket tartalmaz.]

Ez a rotterdami Természettudományi Múzeum,

ahol kurátorként dolgozom.

Az munkám, hogy a gyűjtemény rendben legyen

és gyarapodjon,

és ez lényegében azt jelenti, hogy dögöket gyűjtök.

Valamikor 1995-ben

a múzeum kapott egy új szárnyat.

Csupa üvegből épült,

és valóban segített abban, hogy jó munkát végezzek.

Az épület egy igazi madár-gyilkos volt.

Talán tudják, hogy a madarak nem fogják fel,

hogy mi az üveg. Nem látják,

így nekirepülnek az ablaknak és elpusztulnak.

Csak ki kellett mennem,

hogy összeszedjem és kitömessem őket a gyűjtemény számára.

(Nevetés)

És azokban az időkben

kiélesítettem a fülem, hogy felismerjem a madarakat,

pusztán a hang alapján, ahogy nekikoppannak az üvegnek.

1995. június 5-én történt,

hogy hallottam egy nagy koppanást az üvegen,

ami az én életem megváltoztatta, egy kacsáét meg bevégezte.

Ezt láttam, amikor kinéztem az ablakon.

Ez itt a döglött kacsa. Ez repült neki az ablaknak.

Holtan fekszik a hasán.

De a döglött kacsa mellett van egy élő kacsa,

és most figyeljenek!

Mindkettő hím.

És akkor ez történt.

Az élő kacsa felhágott a döglött kacsára,

és közösülni kezdett vele.

Szóval, biológus vagyok, ornitológus.

Azt mondtam magamban: "Itt valami nem stimmel."

Az egyik halott, a másik él. Ez bizony nekrofília.

Csak bámultam. Mindkettő hím.

Homoszexuális nekrofília.

Így -- (Nevetés)

fogtam a kamerám, a noteszem,

és egy széket, és kezdtem figyelni az eljárást.

75 perc után -- (Nevetés) --

eleget láttam, megéheztem,

és haza akartam menni.

Így hát kimentem, begyűjtöttem a kacsát,

és mielőtt betettem volna a fagyasztóba,

ellenőriztem, hogy vajon valóban hím volt-e az áldozat.

Itt egy ritka felvétel egy kacsa péniszéről,

tehát valóban hím volt.

Ritka felvétel, mert 10 000 madárfaj van,

és mindössze 300-nak van pénisze.

[Az homoszexuális nekrofília első megfigyelt esete tőkés récénél (Anas platyrhynchos (család: Anatidae) körében)]

Tudtam, hogy valami különlegeset láttam,

de hat évbe tellett, mire rászántam magam, hogy publikáljam.

(Nevetés)

Szóval, ez remek téma egy születésnapi bulin

vagy egy kávé mellett,

de megosztani a szakmával egy kicsit más.

Hiányoztak a megfelelő keretek.

Végül hat év után a barátaim és kollégáim unszolására

publikáltam: "Az homoszexuális nekrofília első megfigyelt esete

tőkés récénél."

Mégegyszer, a helyszín:

A az irodám,

B az a hely, ahol a kacsa nekirepült az üvegnek,

C, ahonnan megfigyeltem az esetet.

És itt van a kacsa újra.

Ahogy azt nyilván tudják, a tudományban,

ha ír valaki valamilyen szakcikket,

akkor legfeljebb hat vagy hét ember olvassa azt el.

(Nevetés)

De akkor történt valami jó.

Felhívott telefonon egy bizonyos Marc Abrahams,

és azt mondta: "A kacsás cikkével megnyert egy díjat:

az Ig Nobel-díjat."

Az Ig Nobel-díj ---

(Nevetés) (Taps) ---

az Ig Nobel-díjat azokra a kutatásokra adják,

amik először megnevettetik az embereket, azután meg elgondolkodtatják,

azzal a végső céllal, hogy felkeltse mások érdeklődését is

a tudomány iránt.

Ez egy helyes dolog, így hát elfogadtam a díjat.

(Nevetés)

Elmentem -- hadd emlékeztessem Önöket, hogy Marc Abrahams

nem Stockholmból telefonált.

A Massachusetts államokbeli Cambridge-ből hívott fel.

Elutaztam hát Bostonba, Cambridge-be,

és elmentem erre a gyünyörű Ig Nobel-ünnepségre,

amit a Harvardon tartottak, és ez az ünnepség

igen kellemes élmény.

Igazi Nobel-díjasok adják át a díjat.

Ez az egyik dolog.

És itt van másik kilenc díjazott is.

Itt van az egyik díjazott társam, Charles Paxton,

aki 2000-ben kapta meg a biológiai díjat a cikkéért,

"A struccok udvarlási viselkedése az emberek irányába,

angliai gazdálkodási körülmények között."

(Nevetés)

Azt hiszem, van ebben a teremben még egy vagy két

további Ig Nobel-díjas is,

Merre vagy Dan? Dan Ariely?

Tapsoljuk meg Dant!

(Taps)

Dan az orvostudományi díjat kapta meg

annak kimutatásáért, hogy a hamisított gyógyszerek közül

a drágább jobban hat, mint az olcsó.

(Nevetés)

Ez itt az én egyperces dicsőségem,

a köszönőbeszédem,

és itt van az a kacsa.

Most van először az Egyesült Államok nyugati partvidékén.

Mindjárt körbeadom.

(Nevetés)

Tessék?

Körbeadhatják.

Vegyék figyelembe kérem, hogy ez egy múzeumi darab,

nem fognak madárinfluenzát kapni tőle.

A díj elnyerése után megváltozott az életem.

Először is, az emberek mindenféle kacsával kapcsolatos

dolgokat kezdtek nekem küldözgetni,

és egy igen szép kis gyűjtemény jött össze.

(Nevetés)

De ami lényegesebb,

kezdték elküldeni a megfigyeléseiket

az állatok különös viselkedéséről,

és higgyék el, ha van bármi rendellenes viselkedés a Földön, az állatok között,

akkor arról én tudok.

(Nevetés)

Ez itt egy jávorszarvas.

Egy olyan jávorszarvas, amely megpróbál közösülni

egy bronz bölényszoborral.

Montana, 2008.

Ez egy béka, ami egy aranyhallal próbál közösülni.

Hollandia, 2011.

Ezek aga varangyok Ausztráliában.

Az egyiket elütötte valami.

Figyeljék meg, kérem, hogy ez nekrofília.

Ami rendkívüli, a helyzet.

Ez a misszionárius pozíció nagyon ritka az állatok között.

Ezek galambok Rotterdamban.

Füsti fecskék Hong Kong-ban, 2004.

Ez egy pulyka Wisconsinban,

a fiatalkorúak Ethan Allen börtönének épületénél.

Egész nap tartott,

és a rabok jól szórakoztak.

Mit jelent ez?

Szóval, azt a kérdést tettem fel magamnak,

miért történik ez meg a természetben?

Arra jutottam

az összes eset átnézése után,

hogy lényeges, hogy ez csak akkor történik meg,

ha a halál gyorsan állt be,

és valami drámai módon,

és közösülésre alkalmas pozícióban.

Legalábbis, úgy gondoltam, amíg meg nem kaptam ezeket a képeket.

Itt egy döglött kacsát látnak.

Már három napja ott volt,

és a hátán feküdt.

Így hát oda az elméletem a nekrofíliáról.

Másik példa arra, hogy milyen hatása

lehet az üveg épületeknek a madarak életére.:

Ez itt Mad Max, egy Rotterdamban élő feketerigó.

Más sem csinált, mint 2004-től 2008-ig nap mint nap

nekirepült ennek az ablaknak.

Itt jön, és van itt egy rövid videó.

(Zene) (Koppanás)

(Koppanás)

(Koppanás)

(Koppanás)

Azt csinálja,

hogy nekirepül a saját tükörképének.

Betolakodót észlel a saját felségterületén,

és valahányszor jön, mindig itt van,

így hát sosincs vége a dolognak.

Azt gondoltam eleinte -- néhány évig tanulmányoztam ezt a madarat --

hogy vajon nem sérülhetett-e meg az agya?

De nem. Mutatok néhány kockát,

néhány részletet a videóból,

és az utolsó pillanatban, mielőtt nekimenne az üvegnek,

előre teszi a lábát,

és az ütközik neki az üvegnek.

Arra jutottam, hogy meghívom mindannyiukat a Döglött Kacsa Napjára.

Minden év június 5-én tartjuk.

Délután 6 előtt 5 perccel,

összegyűlünk Rotterdamban, a Természettudományi Múzeumban,

a kacsa kijön a múzeumból,

és megvitatjuk, hogy milyen új módszerek vannak arra,

hogy megvédjük a madarakat az ablaknak ütközéstől.

És ahogyan azt tudják, vagy talán nem is tudják,

ez a madarak halálának a egyik fő oka

a világon.

Csak az Egyesült Államokban egy milliárd madár

pusztul el az ablaküvegnek ütközve.

Amikor a vitának vége, beülünk egy kínai étterembe,

és együtt elfogyasztunk egy hat fogásos kacsa-vacsorát.

Remélem hát, találkozunk jövőre

Rotterdamban, Hollandiában,

a Döglött Kacsa Napján.

Köszönöm.

(Taps)

Bocsánat, nem látták a kacsámat?

Visszakaphatom?

(Nevetés) (Taps)

Köszönöm.