Ne gyorsan bukjunk, bukjunk körültekintően!

Ünnepelni szoktuk a merész vállalkozókat, akiket találékonyságuk sikerre vezetett, de mi történjék azokkal, akik elbuknak? Legtöbbször elhallgatják történetüket – szégyenből vagy megalázottságból, – ezzel pedig azt az értékes lehetőséget mulasztják el, hogy ismét növekedési pályára kerülhessenek – állítja Leticia Gasca szerző és vállalkozó. Elgondolkodtató előadásában Gasca arra biztatja a cégek tulajdonosait, hogy nyíltan beszéljenek kudarcaikról, és változtassák a gyors bukás mantrát a körültekintő bukásra.

[Az előadás durva nyelvezetű.
Gyermekeknek nem ajánlott]

Ha visszautaznánk
a Kr. e. 800 Görögországába,

azt látnánk, hogy a bukott kereskedőket

közszemlére tették a piacon
kosárral a fejükön.

A premodern Olaszországban

a sok adósságot
felhalmozó tulajdonosokat

meztelenül vitték ki nyilvános terekre,

ahol a hátsó fertályukat
kőnek kellett verdesniük,

miközben a tömeg gúnyolta őket.

A 17. századi Franciaországban

a bukott vállalkozókat
a piac közepére hurcolták,

ahol csődjüket
nyilvánosan jelentették be.

Az azonnali bebörtönzés elkerülésére

zöld sapkát kellett viselniük,

így mindenki tudta, hogy megbuktak.

Nyilván szélsőséges esetekről van szó,

De fontos szem előtt tartanunk,

hogy ha túlzottan büntetjük a hibázókat,

elfojtjuk az innovációt, a fejlődést,

amely a gazdasági fejlődés
motorja mindenhol.

Azok az idők elmúltak, már nem alázzuk meg
nyilvánosan a bukott vállalkozókat,

és nem kürtölik ki bukásukat
a közösségi médiában sem.

Mind ismerjük a kudarc fájdalmát,

de tapasztalataink részleteit
nem adjuk közre.

Teljesen megértem, barátaim,
hisz velem is megtörtént.

Egyik vállalkozásom csődbe ment;

a történetét megosztani
iszonyúan nehéz volt.

Hét esztendő, nagy adag esendőség

és barátaim segítsége kellett hozzá.

Íme, bukásom története.

A főiskolán üzleti szakra jártam,

amikor szegény bennszülött
nőkkel találkoztam

a közép-mexikói Puebla állam
szegény vidéki részén.

Csodás kézműves tárgyakat készítettek.

Amikor megláttam a munkájukat,

eldöntöttem, hogy segítek nekik.

Néhány barátommal szociális
vállalkozást hoztunk létre.

Célul tűztük ki, hogy segítünk nekik

állandó jövedelmet szerezni,
s javítani életminőségükön.

Mindent tankönyv szerint tettünk,

ahogy az iskolában tanultuk.

Befektetőket szereztünk,

sok időt szántunk a vállalkozás
kiépítésére, oktattuk a nőket.

De hamarosan rájöttünk,
hogy zöldfülűek vagyunk.

A termékek nem voltak kelendők,

üzleti terveink egészen irreálisak voltak.

Évekig fizetés nélkül dolgoztunk,

csodára várva,

hogy eljő a nagy megrendelő,

aki majd nyereségessé
teszi a vállalkozást.

De a csoda nem történt meg,

végül meg kellett
szüntetnünk a vállalkozást,

és ez nagyon letört.

Azért kezdtem bele, hogy pozitív
hatása legyen a kézművesek életére,

mégis ellenkező hatást értem el.

Bűntudatom volt,

ezért évekig hallgattam a bukásról

minden beszélgetésben,
önéletrajzban.

Nem ismertem egyetlen
sikertelen vállalkozót sem,

azt hittem, én vagyok
az egyetlen vesztes a világon.

Hét évvel később barátokkal kiruccanva

vállalkozók életéről beszélgettünk.

Szóba került a sikertelenség kérdése.

Eldöntöttem, megvallom barátaimnak
vállalkozásom kudarcát.

Ők is hasonló történeteket meséltek.

Akkor villant át az agyamon:

hisz minden barátom egy csődtömeg!

(Nevetés)

Komolyra fordítva a szót,
ekkor jöttem rá,

hogy nem én vagyok
az egyetlen vesztes a világon,

és mindenkinek van
elhallgatott sikertelensége.

Igazítsanak ki, ha ez nem igaz!

Olyan volt az akkori este,
mint az ördögűzés.

Rájöttem, ha elmondjuk tévedéseinket

nem gyengébbek leszünk,
hanem erősebbek.

Sebezhetőségemet elfogadva

mélyebb, tartalmasabb
kapcsolatokat hozok létre,

könnyebben sajátítom el az élet leckéit,

ami előtte nem sikerült.

E tapasztalat alapján

befuccsolt vállalkozásokról
szóló történetek közreadására

eseményplatformot alapítottunk,

hogy kudarcaikat mások
is merjék megosztani.

Elbaszott Estéknek neveztük el.

Majd évek múlva
kutatóközpontot alapítottunk,

ahol vizsgáljuk a kudarcos történetek

vállalkozásokra, emberekre,
társadalomra gyakorolt hatását.

Mivel szeretjük a menő elnevezéseket,
Kudarc Intézetnek neveztük el.

Elképedve hallgattuk,

hogy a színpadon álló vállalkozó

miközben kudarcáról beszélt,

örült, hogy ilyet is tapasztalhatott.

Nem kell szégyenként,
zavarodottságként megélje,

mint ami a múltat jellemezte.

Inkább lehetőség a tapasztalatcserére,

empátiateremtésre.

Tapasztalhattuk azt is,

hogy amikor a csapattagok
megvallják kudarcaikat,

csoda történik:

erősödnek a kötelékek,
javul az együttműködés.

Programjaink, kutatásaink során
érdekes tényekre bukkantunk:

pl. a férfiak a nőkhöz képest

másként reagálnak üzleti kudarcukra.

A férfiak többsége

egy éven belül új vállalkozásba kezd,

de más szakterületen.

A nők inkább állást keresnek,

és elhalasztják új vállalkozás alapítását.

Ennek oka szerintünk,

hogy a nők jobban szenvednek
az ún. imposztorszindróma miatt.

Azt érezzük, más kell,
hogy jó vállalkozók legyünk.

De sokszor tapasztaltam,

hogy a nőknek megvan a kellő képességük.

Csupán lépnünk kéne.

A férfiak általában úgy érzik,

tudásuk elegendő,

csak máshol, több szerencsével
kell újra próbálkozniuk.

Regionális különbségek is
léteznek a kudarc kezelésében.

Gyakori reakció a sikertelenségre,
főleg Amerikában,

hogy újra iskolába mennek.

Európában pedig orvost keresnek.

(Nevetés)

Még nem tudjuk, melyik megoldás jobb,

de tanulmányozni fogjuk.

Az is világossá vált,

hogy a szabályozás jelentősen hat
a sikertelen vállalkozókra.

Pl. hazámban, Mexikóban

olyan kedvezőtlen a szabályozás,

hogy a vállalkozásmegszüntetés
rengeteg pénzt és időt emészt föl.

Kezdjük a pénzzel.

Legjobb esetben,

ha nincs vita a partnerekkel,
beszállítókkal, vevőkkel, dolgozókkal

a legjobb forgatókönyv esetében is

a vállalkozásmegszüntetés
hivatalosan 2 000 dollárba kerül.

Ez Mexikóban tenger pénz.

Aki minimálbéren van,

ezért 15 hónapig kell dolgoznia.

Nézzük az időt.

Talán tudják, fejlődő országokban

a vállalkozások élettartama
nagyjából két év.

Mexikóban két év kell hozzá,
hogy megszüntessük vállalkozásunkat.

Mi történik, ha az élettartam
és a bezárási idő közel egyenlő?

Elrettenti a vállalkozni vágyókat
az új vállalkozástól,

és erősíti a feketegazdaságot.

Ökonometriai kutatások bizonyítják,

hogy ha kifizetődőbb csődöt jelenteni,

mivel rövidebb s olcsóbb az eljárás,

akkor több új vállalkozás
jelenik meg a piacon.

2017-ben több javaslatot tettünk

vállalkozások megszüntetésével
kapcsolatos

mexikói törvényi szabályozásra.

Egy évig dolgoztunk országszerte

kongresszusi képviselőkkel
és vállalkozókkal.

A jó hír, hogy sikerült
módosíttatnunk a törvényt.

Hurrá!

(Taps)

Amikor az új törvény hatályba lép,

a vállalkozók interneten
szüntethetik meg cégüket,

ami sokkal gyorsabb és olcsóbb.

(Sóhaj)

Amikor az Elbaszott Estéket kitaláltuk,

álmodni sem mertünk róla,
hogy ekkora durranás lesz.

Már 80 országban vagyunk jelen.

Akkor csak egy célunk volt:

nyilvánosságot adni a kudarc témájának.

Hogy megmutassuk barátainknak:
a kudarcról beszélni kell.

Nincs benne semmi szégyellnivaló;
nem úgy, ahogy a múltban volt,

de ünneplésre sincs ok,
ahogy egyesek gondolják.

Megvallok valamit:

amikor Szilícium-völgyieket
vagy egyetemistákat hallgatok,

amint a gyors bukásukkal hencegnek,

s azt gyakran nem tartják nagy ügynek,

megborzongok.

Mert a gyors bukás mantrának
sötét oldala is van.

Persze, a gyors bukás hasznos is,
mert felgyorsítja a tanulást,

és lecsökkenti az elpazarolt időt.

De ha egyetlen lehetőségként

a gyors bukást mutatjuk be
a vállalkozóknak,

egyben a lustaságot reklámozzuk.

Azt sugalljuk a vállalkozóknak,
hogy könnyen adják fel.

A gyors bukás művelése

lebecsüli a vállalkozás kudarcának

romboló következményeit.

Mikor szociális vállalkozásom megbukott,

legnehezebb volt visszamenni
a bennszülöttek közösségébe,

és elmondani az asszonyoknak,
hogy a cég tönkrement,

és az én hibámból.

Sokan gondolhatják: jó leckét kaptam.

Ez ennél sokkal több volt:

a nők elvesztették jövedelmüket,

amelyre nagy szükségük volt.

Ezért lenne egy javaslatom.

Ahogy egykor abbahagytuk a bukott
vállalkozók nyilvános megszégyenítését,

most felejtsük el azt, hogy a gyors bukás

mindig a legjobb lehetőség.

Legyen más a mantránk:

javaslom a körültekintő bukást.

Ne felejtsük: a vállalkozások
emberekből állnak,

nem varázsütésre megjelenő

és következmények nélkül
eltűnő

gazdálkodó egységek.

Amikor egy cég megszűnik,

emberek veszítik el munkájukat,

mások pénzüket veszítik el.

A szociális és zöld vállalatok esetében

a cég bukása negatív hatást gyakorol

az ökorendszerre vagy közösségekre,

amelyek szolgálatára hivatottak.

Mit jelent a körültekintő bukás?

Azt, hogy figyelünk

a megszűnt cég okozta
következményekre és hatásokra.

Hogy hasznosítjuk a megtanult leckét,

és felelősségünkkel tisztában vagyunk,

s hogy a tanulságokat
meg kell osztanunk a világgal.

Köszönöm!

(Taps)