Rodney Mullen: Pattints egy ollie-t és újíts!

A legutolsó dolog amit Rodney Mullen, az utcai deszkázás keresztapja akart, azok a versengésből született győzelmek. Ebben a túláradó beszédében megosztja a nyílt deszkás közösség iránt érzett szeretetét és azt, hogy milyen szerepet játszik az egyedülálló környezet az új trükkök megalkotásában -- Ösztönözve a pusztán szenvedélyből fakadó találékonyságot.
(A videofelvétel a TEDxUSC rendezvényén készült.)

(Zene)

(Gördeszka hangok)(Zene)

(Taps)

Szóval ezt kezdtem az életemmel. (Nevetés)

(Taps)

Köszönöm. (Taps)

A gyerekkoromat egy floridai farmon töltöttem,

és azt csináltam amit a legtöbb kisgyerek.

Baseballoztam egy kicsit és hasonló dolgokat,

viszont mindig kívülállónak éreztem magam,

amikor azonban olyan képeket láttam a magazinokban

amiken deszkások voltak, azt mondatam magamban

"Hű, ez való nekem," értitek?

Mivel nem volt edző aki folyton figyelemmel kísér,

és ezek a fiúk egyszerűen csak magukat adták.

Nem volt ellenfél sem pont szemben veled.

Imádtam ezt az érzést, úgyhogy elkezdtem deszkázni

körülbelül 10 évesen 1977-ben,

és elég gyorsan ráéreztem.

Itt is van pár felvétel körülbelül 1984-ből.

79-ben nyertem meg az első amatőr bajnokságomat,

majd 81-ben 14 évesen

az első világbajnokságomat is,

ami csodálatos volt számomra

és a maga valójában, az volt az első igazi győzelmem.

Ó, ezt nézzétek.

Ez egy casper, ahol a deszka fejjel lefelé van.

Ezt jegyezzétek fel. (Nevetés)

És ez itt? Ez egy ollie.

Szóval ahogy ő (felkonferáló) is említette, kicsit túlértékelt

de ezért hívtak engem

a modern deszkázás keresztapjának.

Itt is van arról pár kép.

Olyan felénél lehettem a profi karrieremnek,

azt mondanám a 80-as évek közepén

A szabadstíluson belül kifejlesztettük

ezeket a sík talaji trükköket amiket láttatok, de elkezdett kifejlődni

egy új fajta deszkázás, ahol ezeket a trükköket

kivitték az utcára, majd arra használták az olliet,

amit már mutattam, arra használták hogy feljussanak dolgokra

mint például lelátókra, korlátokra, át lépcsőkön

és mindenféle klassz dologra

Szóval felfelé fejlődött.

Valójában ha valaki mostanában azt mondja neked, hogy deszkás

nagy valószínűséggel utcai deszkára gondol,

mivel a szabadstílusúnak körülbelül 5 év kellett hogy kihaljon,

és abban a szakaszban, "bajnok" bajnok voltam

úgy 11 évig, ami, hú!

És akkor hirtelen vége lett számomra. Ennyi volt.

Elmúlt. Levették a profi cuccaim a polcokról,

ami felér egy nyilvános halottá nyilvánítással.

Mivel így keresel pénzt, tudod?

Vannak saját márkájú lapjaid, kerekeid, cipőid

és ruháid. Mindez volt, nincs.

Az őrület az egészben az, hogy egy kicsit

felszabadító is volt, mivel nem kellett már megvédenem

a bajnoki címemet. "Bajnok" már megint.

A bajnok annyira ostobán hangzik, de hát az voltam nem?

És végül oda jutottam -- Ami először is a deszkázáshoz csábított, a szabadságom

újra megvolt, amikor csak simán létrehozhattam dolgokat,

mert mindig is ezt élveztem igazán,

az új dolgok létrehozását.

A másik amim volt egy nagy tarsoly trükk

amiknek az alapjait a sík talaji trükkök jelentették.

Amit mások csináltak nagyon különbözött ettől.

Szóval bármennyire megalázó és rohadt érzés volt —

És higgyetek nekem, rohadt érzés volt. Elmentem deszkás helyekre,

és én voltam ugye a "híres ember", értitek?

Mindenki azt hitte hogy jó vagyok. De ezeken az új terepeken,

szörnyű voltam. Az emberek meg, "Ó, ő meg --

Ó, mi történt Mullennel?" (Nevetés) (Nevet)

Akármennyire megalázó is volt, újra kezdtem.

Itt van pár trükk amit áthoztam

erre az új terepre. (Gördeszka hangok)

És ott van az a tartópillér amit a szabad stílus befolyása jelent

ami azzá tett — Ó, ez meg?

Ez talán a legnehezebb dolog, amit valaha csináltam.

Oké nézzétek csak. Ez egy darkslide.

Látjátok ahogy a hátoldalán csúszik?

Azok nagyon mókásak. (Nevetés) És annyira nem is nehezek.

Tudjátok a gyökerében, a casperek vannak,

látjátok hogy kell dobni? (Gördeszka hangok)

Ilyen egyszerű, ugye? Semmi komoly. (Nevetés)

És az első lábad ahogy elkapja, az --

Láttam valakit úgy a deszka hátulján csúszni.

és azt mondtam, "Hogy tudnám visszafordítani?"

Mivel ezt nem csinálták még meg. Akkor megvilágosodtam

és ez egy része annak amit mondani akarok.

Volt egy infrastruktúrám. Olyan szinten voltam ahol

azt mondtam, te jó ég, ez csak a lábad.

Csak annyi ahogy átdobod a deszkát

Hagyd hogy az éle elintézze és úgy könnyű,

és mire észbe kapsz, ott van 20 újabb trükk

amik a variációkon alapulnak.

Szóval ez az a fajta dolog, itt van, ezt nézzétek,

ez egy másik módszer, és nem fogom ezt túlzásba vinni.

Egy kicsit engedékeny vagyok tudom.

Van valami amit primo csúszásnak hívnak.

(Gördeszka hangok)

Ez a legszórakoztatóbb trükk amit csinálni lehet.

(Gördeszka hangok)

Olyan mint a skinboardozás.

És ez pedig, nézzétek ahogy oldalirányban csúszik, minden irányban?

Oké, szóval amikor deszkázol és elesel,

a deszka vagy arra csúszik, vagy amarra. Többnyire kiszámítható.

Ennél? Akármilyen irányba mehet. Olyanok, mint egy rajzfilmben

az esések, és ezt szeretem benne a legjobban.

Annyira szórakoztató. Tulajdonképpen amikor elkezdtem csinálni őket,

emlékszem mivel megütöttem magam. Műteni kellett a térdemet,

Szóval volt pár nap amikor, tulajdonképpen

inkább pár hét, amikor egyáltalán nem tudtam deszkázni.

Felmondták a szolgálatot. Én pedig néztem ezeket a srácokat,

elmentem egy raktárépületbe ahol sok srác

deszkázott, a barátaim, én meg,

"Ember muszáj csinálnom valami újat. Valami újat akartam csinálni.

Új kezdetet akarok. Új kezdetet akarok."

És a műtétem előtti este, figyeltem,

és én meg, "Hogy fogom ezt megcsinálni?"

Felfutottam, felugrottam a deszkámra,

kiugrottam cavemanben, és flipben le

és emlékszem az járt a fejemben, annyira laza lábbal érkeztem, gondoltam,

ha a térdem feladja, csak több dolguk lesz vele reggel.

(Nevet) (Nevetés)

És ez elég őrült dolog volt.

Nem tudom hánynak volt közületek térdműtéte,

de -- (Nevetés) -- annyira tehetetlen vagy, igaz?

Rajta vagy ezen a hordágyon, és nézed ahogy halad fölötted a plafon.

minden alkalommal ez van, és pont amikor felrakják

a maszkot mielőtt elalszol,

csak arra tudtam gondolni, "Ember, ha felébredek és jobban leszek,

az első dolgom lesz, hogy lefilmezem ezt a trükköt." (Nevetés)

És így is tettem, ez volt a legelső dolog amit felvettem,

ami fantasztikus volt.

Tehát akkor -- Beszéltem már egy kicsit nektek

a trükkök evolúciójáról. Vegyük ezt abban az értelemben.

Amit mi utcai deszkásként csinálunk,

hogy vannak a trükkjeink. Mondjuk hogy darkslideokon dolgozom

vagy egy primon, amiket már úgyis ismertek mostanra. (Nevetés) (Nevet)

Általában azokon az utcákon gurulsz

amiken már több százszor voltál, de akkor hirtelen, mivel

már van valami a tarsolyodban ezen a területen

úgy vagy vele, hogy mi való ehhez a trükkhöz?

Hogyan tudnám kibővíteni, hogyan tudja a kontextus,

hogyan tudja a környezet befolyásolni a természetét annak amit csinálok?

Szóval csak hajtasz és hajtasz és valójában be kell vallanom,

csak mert küzdöttem vele, mivel hogy itt vagyok

de kimondom, el sem tudom mondani, nem csak mert itt vagyok előttetek,

hogy mekkora megtiszteltetés hogy itt lehetek az USC egyetemen,

mivel már annyiszor kísértek ki erről az egyetemről. (Nevetés)

(Taps)

Hadd mondjak még egy példát arra,

miként alakítja a kontextus a tartalmat.

Itt van ez a hely nem messze innen.

Egy nagyon rossz környéken. Az első ami eszedbe jut,

hogy vanjon megvernek-e? Kimész és -- Látjátok ezt a falat?

Enyhén döntött és bank trükkökre hívogat, igaz?

De más vonatkozásban wheeliesekhez jó.

Szóval ezt nézzétek. Itt van ismét pár trükk arra,

hogyan változtatja meg a környezet a trükkjeid természetét.

Szabad stílus orientált, manualban le -- wheelieben le.

Ez itt? Ó ezt nagyon szeretem. Olyan mintha szörföznél, ezt itt,

ahogy elkapod.

Ezt itt, egy kicsit bizonytalan lefelé menet,

és nézzétek a hátsó lábat, nézzétek a hátsó lábat.

Hoppá. (Nevetés) Ezt is jegyezzétek fel. Majd még visszatérünk rá.

Itt. Hátsó láb, hátsó láb. Rendben, az ott fenn?

Az úgy hívják 360 flip. Észrevettétek ahogy a deszka pörgött

és fordult ebbe az irányba, mindkét tengelyén.

És még egy példa arra ahogyan a kontextus megváltozott,

és a kreatív folyamat számomra, és a deszkások többségénél

úgy működik, hogy mész, kiszállsz a kocsiból, megnézed vannak-e biztonságiak,

és egyéb. (Nevetés)

Vicces mert megismered a ritmusukat, tudjátok,

a fiúk akik arra járőröznek, és

a deszkázás annyira alázatos dolog.

Mindegy mennyire vagy jó, igaz, mindig foglalkoznod kell ezekkel —

Szóval amikor nekimész a falnak az első dolog amit csinálsz

hogy előre esel, és én meg, oké, oké.

És ahogy alkalmazkodsz,

feltolod, és amikor azt csinálnám,

a vállamat erre dobtam, ami

ahogy csináltam, azt mondtam, "Ó hű, ez egy

360 flipért kiállt", mivel így indítasz egy 360 flipet.

Szóval ezt akarom hangsúlyozni,

ahogy el tudod képzelni, mindezen trükkök alkotóelemei

ezek az al-mozgások, végrehajtható motoros funkciók, olyan szinten finomak

hogy nem is tudom elmagyarázni pontosan, de

egy dolgot tudok, minden trükk kettő vagy három

vagy négy vagy öt mozdulat kombinációja. És ahogy megyek felfele,

ezek ott lebegnek körülöttem, és hagynod kell a kognitív elmédet,

úgymond, pihenni, visszafogni egy kicsit ,

és hagyni a megérzéseidet szabadon, ahogyan ráérzel ezekre.

És ezek az al-mozgások csak úgy körülötted lebegnek,

és ahogy megérkezik a fal, összekapcsolják egymást

bizonyos mértékben, és akkor a kognitív elméddel

azt gondolod "Ó, 360 flip, akkor azt csinálom."

Tehát így működik számomra a kreatív folyamat,

a folyamat ami az utcai deszkázás.

Szóval, következőleg — Ó, ne feledd (Nevet) Ők a közösség.

Ők egyikei a világ legjobb deszkásainak,

A barátaim. Ó egek, annyira jó emberek.

És a deszkázás szépsége az hogy,

senki sem a legjobb. Tulajdonképpen tudom, hogy rossz ilyet mondani,

mivel ők a barátaim, de pár közülük

nem tűnik annyira természetesnek a deszkáján.

Ami naggyá teszi őket viszont, az a szint ahogy a

deszkázást használják arra, hogy elkülönítsék magukat.

Minden egyes ember közülük, ha rájuk nézel,

egy sziluettet látsz, és rájössz, hogy,

"Ó, az ő, az ott Haslam az meg Koston,

itt vannak ezek a fiúk, ezek azok a fiúk.

És a deszkások, szerintem általában kívülállók

akik tartozni akarnak valahova,

de csakis a saját szabályaik szerint,

és az igazi tiszteletet úgy adják, hogy mennyit használunk abból

amit mások csinálnak, ezek az alap trükkök, 360 flipek,

fogjuk őket, magunkévá tesszük, azután visszadunk

a közösségnek belülről

ami építi magát a közösséget.

Minél nagyobb a hozzájárulás, annál jobban kifejezzük és formáljuk

a saját egyéniségünket, ami nagyon fontos sokunk számára

akik amúgy is elutasítottnak érezzük magunkat.

Ezek összessége ad nekünk valamit

amit egyénileg sosem tudnánk elérni.

Azt kell mondanom. Van valamiféle gyönyörű szimmetria

abban, hogy minél jobban kapcsolódunk egy közösséghez

az arányban van a saját egyéniségünkkel,

amit azzal fejezünk ki amit csinálunk.

Következő. Ezek az emberek, Nagyon hasonló közösség

ami nagyban elősegíti az innovációt.

Észrevehető hogy némely kép a rendőrségen készül.

De eléggé hasonló. Úgy értem, mit is jelent hackelni, igaz?

Azt, hogy annyira jól ismersz egy technológiát, hogy manipulálni tudod

és olyan dolgokat csináltatni vele amire sosem szánták, igaz?

És nem mind olyan rosszak.

Lehetsz egy Linux kernel hacker, stabilabbá teheted, igaz?

Biztonságosabbá teheted. Lehetsz iOS hacker,

és olyan dolgokat csináltathatsz az iPhoneoddal amiket nem kellene csinálnia.

Nem engedélyezett, de nem is illegális.

Aztán itt vannak ezek a srácok is, igaz?

Amit ők csinálnak nagyon hasonlít a mi kreatív folyamatainkra.

Összekapcsolnak különböző információkat,

és olyan módon hozzák össze őket

amire egy biztonsági elemző nem is számít, Igaz?

Ettől nem lesznek jó emberek,

de ez a mérnöki munka szíve,

a kreatív közösség szíve, egy innovatív közösségé,

és a nyílt forráskódú közösségé, az alapvető szellemisége is

az, hogy fogd amit más emberek csinálnak, és tedd jobbá,

add vissza, hogy mi mind tovább emelkedhessünk.

Nagyon hasonló közösség, nagyon hasonló.

Van egy szögletesebb oldalunk is, vicces hogy apámnak igaza volt.

Ők a kortársaim.

De tisztelem amit csinálnak, és ők is tisztelik amit én csinálok,

mert olyan dolgokra képesek. Csodálatos, hogy mire képesek.

Tulajdonképpen, egyikük, ő volt Ernst & Young

év vállalkozója San Diego megyében,

szóval ők nem, sosem tudhatot hogy kivel van dolgod.

Mindannyiunknak volt valamekkora hírneve.

Tulajdonképpen annyira sikeres voltam, hogy furcsa módon mindig úgy éreztem

hogy nem vagyok rá méltó.

Volt egy szabadalmam, ami klassz volt, és elkezdtünk

egy céget, ami nőtt, aztán a legnagyobb lett,

majd lehanyatlott, azután megint a legnagyobb lett,

amit nehezebb elérni mint az első alkalommal, majd eladtuk,

azután újra eladtuk.

Szóval volt némi sikerem. És a legvégén,

amikor már mindezed megvolt, mi hajt téged továbbra is?

Már említettem a térdemet és ezeket a dolgokat.

Mi fog felrázni?

Mert nem csak az elméről szól.

Mi az ami felráz és rávesz, hogy csinálj valamit

és más szintre emeld, és amikor mindened megvolt,

néha, ők, elhalnak a tőkén a sok tehetséggel együtt,

és valami ami mindannyiunknak megvolt az a hírnév,

véleményem szerint a legjobb fajta hírnév, mivel levethető.

Jártam a világ minden táján,

és ott lesz ezer gyerek akik a nevedet ordítják,

ami annyira furcsa, zsigeri élmény.

Ez olyan, olyan szédítő.

Azután, beülsz egy kocsiba és elvezetsz,

majd 10 percnyi út után kiszállsz,

és senkit sem érdekel hogy ki is vagy. (Nevet)

Ez adja meg azt a tiszta perspektívát, ember,

én magam vagyok, és a népszerűség,

mit jelent az valójában? Nem sokat.

Ami minket hajt az a tisztelet. Ez az egyetlen dolog ami

arra ösztönöz, hogy csináljuk amit csinálunk, nekem több tucat csontom,

ezeknek a fiúknak, neki, több mint, mennyi, nyolc, 10 agyrázkódás

olyan szinten hogy már komédia, igaz?

Amúgy tényleg komédia. Szórakoznak vele.

Következő. És ez már kicsit mélyebb, és itt van hogy én —

Azt hiszem épp turnén voltam amikor az egyik

Feynman életrajzot olvastam. A kék vagy a piros volt az.

És volt egy kijelentése, ami nagyon mélyen megérintett.

Úgy hangzott hogy a Nobel-díj

minden nagy munka sírköve,

ez ismerős volt mert 36 versenyemből 35-öt megnyertem

ahova neveztem több mint 11 év alatt, és begolyóztam tőle.

Tulajdonképpen nem is a megnyertem a jó szó rá. Csak egyszer nyertem.

A többi alkalommal, már csak védekezel,

és felveszed ezt a teknős pózt, értitek?

Amikor már nem azt csinálod. Elbitorolta az örömöt abból amit szerettem csinálni

mivel már nem az alkotás és a móka kedvéért csináltam,

és amikor kihalt alólam, az volt az egyik

legfelszabadítóbb dolog, mivel újra tudtam alkotni.

Értem, hogy nagyon a prédikáció szélén állok

de nem azért jöttem.

Csak hogy egy nagyon kiváltságos közönség előtt állok.

Ha mostanra még nem vagytok a közösségeitek vezetői,

akkor hamarosan azok lesztek, és ha van valami amit adhatok

ami túlmutat azon amit én a deszkázástól kaptam,

az egyetlen jelentőségteljes és állandó

ami nem a hírnév, vagy ezek a dolgok. Hanem az hogy

van egy belső értéke annak ha alkotsz valamit

csak az alkotás kedvéért, és ami még enné is jobb,

mivel, ember, én 46 éves vagyok, vagy legalábbis 46 leszek és

mennyire szánalmas hogy még mindig deszkázom, de ott van —

(Nevetés) -- van benne valami szépség amikor átadod

a közösségednek és látod szétáradni

és látni fiatalabbakat, tehetségesebbeket, másfajta tehetséggel

olyan szintekre emelni amit eddig el sem tudtál képzelni,

mivel ez tovább él. Úgyhogy köszönöm, hogy időt szántak rám.

(Taps)

Krisztina Holly: Van egy kérdésem számodra.

Szóval te tényleg újra feltaláltad magad a múltban

szabad stílusúról utcaira, és ha jól emlékszem körülbelül 4 éve volt

hogy hivatalosan is visszavonultál. Ennyi volt? Mi következik?

Rodney Mullen: Ez egy jó kérdés.

KH: Valami azt súgja ez nem a vége.

RM: Igen, Minden alkalommal amikor azt hiszed, hogy elértél valamit,

vicces, hogy bármennyire jó is vagy

és ismerek hasonló embereket, kutyából nem lesz szalonna.

Tudod? (Nevetés)

És úgy gondolom az egyetlen módja, hogy ezt kiterjesszem

hogy valamit infrastrukturálisan változtassak

szóval így is tettem, ami egy hosszú történet,

kétségbeeséstől hajtva, szóval ha inkább csinálom majd mintsem beszéljek róla

ha csinálom, neked szólok először. KH: Rendben, nem kérdezzük meg többször.

RM: Küldök egy üzenetet.

KH: (Nevet) Rendben. Köszönöm. Szép munka. (Taps) RM: Köszönöm. Köszönöm. (Taps)

(Taps)