Szabad akarat: illúzió vagy valóság? |Danyil Razejev | TEDxSadovoeRing

Vajon szabadon cselekszünk? Vajon létezik „végső döntéshozó”, amely felelős a döntéseinkért, és ha igen, hol van? A személyiségünkben vagy az agyunkban?

Danyil Razejev – a filozófia doktora, professzor, a Szentpétervári Állami Egyetem technika- és tudományfilozófia tanszékének vezetője, az Orosz Tudományos Alap szakértője, a Gondolat c. folyóirat főszerkesztője.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED-konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Képzeljék el,

hogy most bábszínházi előadáson ülnek.

Az előadás főhőse a Wolfgang baba.

Üdvözöljék!

(Taps)

Wolfgang azt állítja: szabad akarata van,

s ahhoz, hogy ezt bebizonyítsa a nézőknek,
a következő kísérletet teszi.

Amikor fel akarja emelni bal kezét,

fogja és felemeli.

Köszönöm, Wolfgang.

Szeretném, ha hasonló kísérletben
önök is részt vennének.

Először elszámolok kettőig,
önök meg eldöntik,

fel akarják-e emelni bal kezüket;
majd elszámolok háromig,

és aki meghozta a döntést,
felemeli a bal kezét.

Először: egy, kettő, döntés,

és most: egy, kettő, három, cselekedet.

Tessék, itt van önök előtt
két hasonló kísérlet.

Wolfgang, a báb, aki fel akarta emelni
bal kezét, és meg is tette,

és önök páran, akik meghozták
és megvalósították a megfelelő döntést.

A legtöbben egyetértenek azzal,

hogy Wolfgang nem hozott döntést

bal keze felemeléséről,
és nem is emelte föl.

A bábjátékos hozta a döntést,
jelen esetben: én,

sőt, a bábjátékos vitte véghez
a döntést.

Wolfgang bal keze

az én jobb kezem hüvelykujjának hála
indult mozgásnak.

Így ni. Ülj le ide.

Most képzeljék el,
hogy döntésük hátterében:

felemelni vagy nem emelni karjukat,
valami kifinomult lény,

nálam is ügyesebb bábjátékos áll.

Sok tudós és filozófus szerint,
ahhoz hogy szabad akaratunk legyen,

saját akaratunk szerint kell cselekednünk.

Először is, döntéseinket
nekünk kell kezdeményeznünk,

másodszor, véghez kell
tudnunk vinni e döntéseket.

A mai tudomány egész szakajtóra
valót gyűjtött össze

a kérdést érintő tényekből.

Két valós kísérlet eredményét ismertetem,

melyek ha nem fordítják is
a feje tetejére, de legalább

komolyan megingatják az egyéni
szabadságról alkotott elképzelésünket,

mely gondolkodásunkban
már rég polgárjogot nyert.

Az elsőt több mint negyedévszázada

Benjamin Libet San Franciscó-i
pszichológus végezte.

A kísérlet lényege a következő volt:

önkénteseket kértek meg
valamilyen egyszerű testmozgásra,

pl. emeljék fel jobb kezük mutatóujját

nekik tetsző pillanatban.

A szervezetükben zajló
folyamatokat rögzítették.

Az izommozgást elektromiográffal,

az azt megelőző folyamatokat pedig,
az agy motoros funkciójú részeiben

elektroenkefalográffal.

Hogy meghatározzuk, pontosan melyik
pillanatban döntötték el az önkéntesek,

hogy felemelik mutatóujjukat,
ezt az algoritmust gondolták ki.

Hatalmas számlapot tettek eléjük,

amelyen elég gyors mutató forgott,

kb. 2,5 mp alatt tett meg egy teljes kört.

Feladatuk az volt, hogy megjegyezzék,

hol ált a mutató a lapon,

mikor eldöntötték, hogy felemelik ujjukat.

A kísérlet során kiderült:

a döntéshozatalt gyakorlatilag
mindig megelőzi

az agy motoros részeiben
bekövetkező aktivitás,

amely a kísérleti alanyban nem tudatosul.

Az aktivitás a döntés előtt
350 milliszekundummal következett be.

Miről árulkodik ez?

Arról, hogy van arról tanúskodó kísérlet,

hogy "szabad" döntéseink
tudattalan folyamatok eredményei,

melyek az agyunkban mennek végbe,
még a tudatosodás fázisa előtt.

A tudatosítást fázisát egyfajta
illúzió kíséri,

miszerint e tettek kezdeményezői
mi magunk vagyunk.

Ha felhasználjuk a bábos analógiámat,

akkor inkább hasonlítunk
felhúzható szerkezetű bábfélére,

tetteinkben megtapasztaljuk
a szabad akarat illúzióját,

melyeket igazából agyunk irányít.

A Libet-kísérlet

komolyan megtöri a bennünk
megjelenő szabad akarat sémáját,

mely számunkra ösztönösen igaznak tűnik.

Ösztönösen igaznak tűnik a következő séma:

először meghozzuk a döntést

mutatóujjunk felemeléséről;
ez valahol a tudatunkban történik.

Majd a döntés átkerül
agyunk motoros részeibe,

melyek a motoros működtetést végzik.

Agyunk ezen részei jelet küldenek
az izmoknak,

melynek eredményeképp
történik a test mozgása:

felemelkedik a mutatóujj.

Libet kimutatta,

hogy ez a séma nem működik.

Kiderült, hogy legelsőnek
az agy motoros részei aktiválódnak.

Csak ezután keletkezik tudatos döntés,

és ezt követi az izommozgás.

Hozzáteszem: ha Libet kísérletét

itt és most végeznénk el,
akkor minden jelenlevőnél

fellépne a 350 milliszekundumos késés.

20 évvel később Németországban
elvégeztek még egy kísérletet,

amely új szintre emelte
a szabad akaratról szóló vitákat.

Haynes és Soon idegtudósok vezetésével
laborkörülmények között

önkéntes alanyokkal egyszerű
műveleteket végeztettek:

válasszák ki és nyomják meg a távirányító
jobb- vagy bal oldali gombját.

Ezalatt az előttük lévő monitoron

az ábécé váltakozó betűit látták.

Az alanyoknak meg kellett jegyezniük,

melyik betű volt a monitoron akkor,
mikor eldöntötték,

a jobb vagy a bal gombot választják,

A kísérletből kiderült,
hogy minden döntéshozatalt

pontosan ugyanaz
a motoros aktivitás előzi meg.

Az agyi aktivitást fMRI-vel
mérő idegtudósok

megkérték a programozókat,

írjanak speciális programot,

amely képes lehet előre jelezni,

melyik gombot választják az egyes alanyok.

A kísérletből kiderült,
hogy az esetek többségénél

a programnak sikerült rendre
megjósolnia az alanyok választását,

még mielőtt azt közölték volna.

A Libet-kísérlettel szemben,
ahol milliszekundumokról volt szó,

a berlini tudósok adatai
egyszerűen lenyűgözőek voltak.

Egy számítógépes programnak
sikerült megjósolnia

a résztvevők jövőbeli döntéseit

átlagosan 6-10 másodperccel azelőtt,
hogy a döntés megszületett volna.

Ha ezt a kísérletet
itt és most végeztük volna el,

akkor az önök agyában játszódó
folyamatokat megfigyelve

a tudósok meg tudták volna jósolni,
ki emeli fel önök közül a jobb kezét

10 másodperccel azelőtt,
hogy döntést hozott volna.

Ezen adatok valósággal sokkolták

az emberi szabad akarat létezéséről szóló
tézist védő tudósokat és filozófusokat.

Szabadak vagyunk vagy nem?

Az én álláspontom a következő:

a tudósok gyakran összekeverik
vágyaikat a valósággal,

amikor kísérleti eredményeiket
úgy értelmezik,

miszerint a szabad akarat
hiányát bizonyítják.

Úgy vélem, hogy az ilyen
radikális következtetések

fogalmi hibák következményei,

melyeket tudósok gyakran
ejtenek munkájuk során.

Más szóval, a következtetés,
hogy nincs szabad akaratunk,

nem azon a bizonyítékon alapszik,
hogy valóban nincs szabad akarat,

hanem fogalmak felcserélésén.

A tudósok két malomban őrölnek
a szabadságot illető kérdések esetén.

Miről van szó?

A "szabad akarat" és "szabad cselekedet"
fogalmak összekeveréséről.

A tudósok kísérleteinek eredményei

szabad cselekedetre, nem pedig
szabad akaratra vonatkoznak.

Ezt filozófusként állítom.

Az én szemszögemből a szabad akarat
mindig a reflexióhoz kapcsolódik,

a másodrendű tapasztalatainkhoz.

Hogy bemutassam, mit értek ezen,

Harry Frankfurt amerikai filozófus
fogalmait használom:

elsőrendű vágyak és másodrendű vágyak.

Elsőrendű vágyak –
ezek közvetlen vágyaink,

vágyni valami konkrét dologra.

Másodrendű vágyak –
ezek közvetett vágyaink;

nevezhetjük őket a vágyaink vágyainak.

Személyes példával magyarázom el
ezt a különbséget.

15 éven keresztül voltam láncdohányos.

Életemnek e szakaszában engedtem

az elsőrendű vágyamnak:
dohányozni akartam.

Azonban, szintén ugyanekkor volt
másodrendű vágyam is:

azt akartam, hogy ne akarjak dohányozni.

Ez nem azt jelenti, hogy két vágyam
volt: dohányozni meg nem is,

másról van szó.

Mikor dohányoztam,
elsőrendű vágyaim voltak:

néha cigit akartam szívni,
néha szivarkát és néha szivart.

De ekkor is mindig megvolt
a másodrendű vágyam:

le akartam szokni a dohányzásról.

A szabad cselekedet
az elsőrendű vágyakkal függ össze.

A szabad akarat pedig másodrendű
vágyaink megvalósításával.

Mikor dohányoztam, tetteimben
szabad voltam, hogy mit szívjak:

cigit, szivarkát, szivart.

És most figyeljenek, mert maguk előtt
láthatják a szerencsés embert,

aki a szabad akarat jelenetét
életében megélte.

A pillanat akkor jött el,
mikor leszoktam a dohányzásról.

(Taps)

Mikor megvalósítottam a másodrendű vágyam.

Ha mi, emberek, ahogy példámból látják,

legalább alkalmanként
kinyilváníthatjuk szabad akaratunkat,

akkor mi a helyzet kistestvéreinkkel,
az állatokkal?

Őszintén szólva, kétlem,
hogy egy állatban, mint a macska,

miközben megtapasztalja
elsőrendű vágyát, az egérevést,

felmerüljön a másodrendű vágy:
a vágy, hogy ne akarjon egeret enni.

Azonban ez azt jelentené,
hogy az állatok elvileg nem szabadok?

Vagy a kisgyerekek?
Sokban hasonlítanak az állatokra.

Néhány idegtudós és kognitív pszichológus
arra a következtetésre jutott,

hogy az állatokból hiányzik a szabadság,

pusztán mérési adataik alapján,
amit én úgy hívok:

hogy az élőlények motivációja,
nem pedig szándéka.

Az én ellenvetésem lényege
az idegtudósokkal szemben az,

hogy ők élőlények motivációját mérik.

És mi, mint az élővilág részei,

minket is gyakran irányítanak
motivációk, de nem mindig.

Nézőpontom szerint,
következtetéseiket az idegtudósok

motiváció mérésére,
nem szándékéra alapozták.

Így mint filozófus állítom,
hogy a mai idegtudomány adatai

nem bizonyítják, hogy hiányzik belőlünk
a szabad akarat és szabad cselekedet.

Azonban a szabad cselekedet

és szabad akarat kérdése
egy jóval komolyabb kérdés.

A szabad akarat kérdése

nem pusztán elméleti kérdés,
hanem gyakorlati is.

Ha úgy tetszik, a szabad akarat olyan ügy,

amely mindannyiunk választásától függ.

Szeretnék megosztani egy metaforát,

amely segíthet megválaszolni

az egyéni szabadság
egyik gyakorlati kérdését.

A szabad akarat
nagyban hasonlít az álmodásra.

Mikor alszunk, nem mindig álmodunk.

Hasonlóan, ha ébren vagyunk,
nem mindig döntünk szabadon.

Ha nem gyakoroljuk szabad akaratunkat,
az olyan, mintha ébren álmodnának.

Jegyezd meg, Wolfgang: hogy szabad lehess,

akarnod kell szabadnak lenned.

Ha szabadok akarnak lenni,
használják a reflexiót,

vezessék önöket másodrendű vágyaik,
elemezzék motivációikat,

gondolkozzanak el a használt fogalmakon,
gondolkodjanak szabatosan,

és akkor több esélyük lesz
olyan világban élniük,

ahol nemcsak szabad cselekvés,
hanem szabad akarat is van.

Köszönöm!

(Taps)