-
[Gowanus, Brooklyn]
-
A művészlétnek olyan nagy része
múlik a hétköznapi életen,
-
a hétköznapi interakciókon, politikán.
-
És a munkának olyan nagy része szól
az én ábrázolásáról.
-
["Maryam Hoseini Mindennapi Absztrakciói"]
-
Először 13 éves koromban jöttem rá,
-
hogy a rajzolás olyasmi,
amit nagyon szeretek.
-
Volt egy tanárom az iskolában,
-
és az ő tanításmódja...
-
és az, hogy milyen erős ember volt,
-
nőként egy olyan helyen, mint Irán...
-
szerintem ezért érdekelt annyira.
-
Nagyon élénken emlékszek arra,
amikor rájöttem,
-
"Rajzórákra akarok menni."
-
"Tovább akarok dolgozni."
-
És hatalmas papírkupacaim voltak
a szüleim házában.
-
Mindig azt érzem, hogy én rajzoló vagyok.
-
Azzal kezdem, aztán festek egy kicsit,
-
és aztán fölülre is rajzolok.
-
És így mindig oda-vissza váltogatok.
-
Szóval, felkértek, hogy alkossak valamit
egy híres versről,
-
a "Layla és Majnunról."
-
Egy tiltott szerelemről szól.
-
Kialakítottam egy sorozatot,
-
a címe:
"Titkok Közte és az Árnyéka Között."
-
A női karakter jobban érdekelt,
-
mivel úgy tűnt, rá senki sem figyel,
-
mert az egész arról szól, hogy Majnun
hogyan őrült meg.
-
Annyira kíváncsi voltam Laylahra,
erre a nagyon sebezhető nőre,
-
akinek megtiltották, hogy beszéljen,
-
és még azt is, hogy megkívánja azt,
-
amit igazán akart.
-
A munkának szerintem nagyon nagy része
a humor és a félelem egyvelege.
-
Vannak pillanatok,
amikor nevetsz,
-
pedig igazából sok mindentől félsz.
-
A korábbi festményeimben
-
a tér, amelyet az alakok elfoglaltak
sokkal kivehetőbb.
-
Az utóbbi pár évben
-
igazán kiaknáztam ezt az olvashatóságot.
-
A testek fej nélküli ábrázolása mellett
-
az identitás körüli
politika miatt döntöttem.
-
Ezek a megtört terek
-
és töredezett testek,
-
valahogy ezek tükrözik a saját
személyes tapasztalataimat és életemet
-
bevándorlóként,
-
és olyan emberként, aki haza se tud utazni
az országába,
-
vagy visszatérni a munkámhoz
és az életemhez Amerikában.
-
Ezekben a testekben szorongás van.
-
Másrészről viszont nagyon erősek.
-
Erőt adok nekik.
-
Folyamatosan a testek interakcióira
gondolok a festményben,
-
és a test viszonyára
az azt körülvevő fizikai térrel.
-
A festmény és a rajz közötti tér érdekel,
-
a nyilvános tér és a magántér.
-
Ez a köztes tér biztosít
egy bizonyos nyitottságot
-
a testek folyékony mozgásához
-
és a nézők értelmezéséhez.
-
Az emberek jelenléte ebben a köztes térben
-
szinte beteljesíti...
-
vagy felépít egy...
-
előadást.
Art21