A vallás lényege, hogy megleljük lelkünk békéjét | Macujama Daikó | TEDxKyoto

Sok japán amellett, hogy szilveszterkor meghallgatja a 108 harangütést egy buddhista templomban, az újévet pedig sintó templomban köszönti, megünnepli a karácsonyt is. Néhány embernek viszont egyáltalán nem tetszik ez a fajta vallásfelfogás. Macujama Daikó, a Taizo-in templom helyettes főpapja előadásában arról beszél, miért fontos, hogy vallási feszültségektől terhes világunkban mások is elfogadják a japánok megengedő vallásszemléletét, melynek alapja az egymás iránti kölcsönös tisztelet.
Miközben kiváló humorral mesél ezzel kapcsolatos saját tapasztalatairól, elmondja azt is, hogy véleménye szerint mi a vallások valódi lényege – az, hogy megadja a biztonságérzetet, melyre mindannyian vágyunk.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx rendezvényen hangzott el.
Lásd még: http://ted.com/tedx

35 évvel ezelőtt

egy buddhista templomban
születtem itt, Kiotóban.

Itt is nőttem fel,

de felső tagozatos és középiskolás
koromban katolikus iskolába jártam.

(Nevetés)

Buddhista szerzetes gyermeke voltam,

ezért elég szokatlan volt,

hogy katolikus nevelést kaptam.

Mégis, mind a családom,
mind a rokonaim és a barátaim

támogattak ebben.

Egyetemista koromban
Írországba is eljutottam.

Ahogy önök is tudják,

Írország hívő katolikus ország.

Egy vidéki vendégházban szálltam meg,

és a szállásadó hölgynek
épp a gyerekkoromról meséltem.

A hölgy hirtelen elsápadt, és így szólt:

"Önöknél ez lehetséges?

Ha itt próbálna meg ilyesmit, Írországban,

nem lenne bocsánat, az biztos!"

Így reagált erre.

Akkor még nagyon fiatal voltam,

így sajnos nem tudtam
megvédeni az álláspontom.

A japánok vallással kapcsolatos nézetei
nagyon különlegesek.

Például a legtöbb japán megünnepli
a karácsonyt, Krisztus születését,

szilveszterkor a buddhista templomban
meghallgatja a 108 harangütést,

az újévet pedig
a sintó templomban köszönti.

A más országokban élők
azt mondhatják erre:

"Milyen elvtelenek ezek a japánok!"

Mi viszont Japánban

ezt a fajta vallásfelfogást
teljesen természetesnek tartjuk.

A vallások közötti különbségeket
leginkább ahhoz tudnám hasonlítani,

ahogy az ételek közti
különbségekre gondolunk.

Gondoljunk csak rögtön a japán
és a nyugati konyha közti különbségre.

Ha egy többfogásos
nyugati vacsorát eszünk,

abban mindig van egy ún. főétel,

egy kiemelt fogás.

A japán konyhában viszont nincs ilyesmi.

Ha például kaiszekit,
hagyományos japán vacsorát rendelünk,

az előételtől az étkezést záró
tál rizsig nincs semmi olyasmi,

amire főfogásként gondolnánk.

Úgy, ahogy az ételek esetében,

a japánok a vallásokból sem
emelnek ki bizonyos nézeteket.

Ehelyett inkább azokat
az erkölcsi értékeket hangsúlyozzák,

amelyek minden vallásban azonosak.

A japán vallásfelfogás szerint

nem az a lényeg, hogy higgyünk valamiben,

hanem az, hogy tiszteljünk valamit,
főleg, tiszteljünk másokat.

Mi, japánok így gondolkodunk
a vallásokról.

Ezért van az,

hogy Japánban szívesen látjuk
a különböző vallások híveit.

Kölcsönösen tiszteljük egymást.

Bár a mi templomunk a buddhista
Mjósin-dzsi komplexum területén található,

előfordul, hogy sintó istenekhez is

mondunk imákat.

Az is gyakran előfordul, hogy buddhista
templomok területén sintó templom is van.

A japán buddhizmus tehát
egészen különleges.

Vannak ugyan kivételek, de Japánban
a buddhista szerzetesek megnősülhetnek;

és bár lelki gyakorlatok idején
nem eszünk sem húst, sem halat –

ilyenkor csak vegetáriánus
ételeket fogyasztunk –,

ha az elvonulásnak vége,
nincs semmilyen szigorú étkezési szabály.

A japánok nem szeretnek pocsékolni,

tehát az ilyesmit próbáljuk elkerülni.

Ha a buddhizmus hazájából, Indiából érkező
szemével nézzük a japán buddhizmust,

talán azt is mondhatnánk,

hogy ez nem is igazi buddhizmus.

A vallás központjának számító
Indiában és Dél-Ázsiában

a théraváda buddhizmus az uralkodó,
melyben az erkölcsi előírások betartása,

a szent iratok tanulmányozása

és a meditáció az elsődleges.

Itt, Japánban azonban

a buddhisták más dolgokra is
hangsúlyt fektetnek:

például megemlékezünk őseinkről,

és a hétköznapokban is gyakoroljuk
az egymás iránti tiszteletet.

Ha tehát a buddhizmusnak azt a formáját,

ami nálunk az elmúlt 1500 évben kialakult,

nem nevezhetjük buddhizmusnak,
akkor minek nevezzük?

Úgy gondolom, nincs más lehetőség,

mint hogy úgy nevezzük: japán buddhizmus.

A japán buddhizmusra hatással volt

a kínai hagyomány
és Japán ősi vallása, a sintó,

melyeket aztán japán igények szerint

tovább finomítottak.

Lehet, hogy a buddhista gyakorlat eltér
attól, amit Buddha eredetileg tanított,

de akár Indiában, akár Délkelet-Ázsiában,

akár itt, Japánban,

az alapot mindenhol

Buddha csodálatos
filozófiája és tanai adják.

Úgy gondolom, hogy a japán és az indiai
buddhizmus közti különbség is olyan,

mintha összehasonlítanánk
a japán curryt az indiaival.

(Nevetés)

Indiában mindenki

a rendkívül fűszeres,
borzasztóan erős curryt szereti.

A curry is Indiából származik,

ezért aztán, ha korábbi indiai vendégünk

megkóstolná azt a szolid,
inkább édeskés curryt,

amit a legtöbb japán annyira szeret,

valószínűleg azt mondaná:

"Ez nem curry, vagy igen?"

Minek nevezzük hát

ezt az általunk annyira megszokott curryt?

Úgy gondolom, itt sincs más lehetőség,

mint hogy úgy nevezzük: japán curry.

Bár az elkészítés módja
és a hozzávalók nem azonosak,

akár húst, halat vagy zöldségeket
teszünk a curryszószba,

akár rizzsel vagy kenyérrel fogyasztjuk,

a curry Indiában és Japánban is curry.

Egyetemista koromban
mezőgazdaságtant tanultam,

és ott, a Mezőgazdasági Karon végeztem
a curryvel kapcsolatban egy kísérletet.

Ezt szeretném most önöknek elmesélni.

Először is előkészítettünk két szobát.

Az első szobában olyan körülményeket
állítottunk elő, mint a japán nyár:

nagyon meleg volt,
a páratartalom pedig rendkívül magas.

Volt tehát egy meleg, párás szoba.

A másik szobában az indiai nyárhoz
voltak hasonlók a körülmények:

ott is borzasztó meleg volt,
de nem volt különösebben párás.

Ez tehát egy száraz helyiség volt.

Ezekbe a helyiségekbe küldtünk be aztán
30 különböző nemzetiségű hallgatót,

és megkértük őket,

hogy mindkét szobában

egyenek indiai majd japán curryt,
és hasonlítsák össze őket.

Megkértük, hogy döntsék el,
melyik a finomabb.

A japán szobában

30 hallgatóból
több mint 20 nyilatkozott úgy,

hogy a japán curry finomabb volt.

Másnap viszont, mikor ugyanaz a 30 ember

az indiai szobában evett curryt,

30-ból több mint 20

az indiai curryt találta finomabbnak.

Vagyis amikor a japán szobában ettek,
a japán curryt választották,

az indiai szobában viszont az indiait.

Ez lett tehát a kísérlet eredménye.

Az tehát, hogy mit gondolunk egy ételről,

nagy mértékben befolyásolja,
hogy hol vagyunk és milyen a klíma.

A vallással természetesen
ugyanez a helyzet.

A különbségeket befolyásolja
az éghajlat, a földrajzi elhelyezkedés,

valamint a történelem,
a kultúra, a hagyományok

és számos hasonló tényező.

Őszintén hiszek abban,
hogy nagyszerű lenne,

ha mi, japánok ezt a számunkra
oly ismerős, elfogadó vallásszemléletet

a világ minden polgárával

meg tudnánk osztani.

Néhány évvel ezelőtt

Amagaszakiban, Hjógo prefektúrában

egy nagyszerű, úttörő jellegű

rádióműsor indult.

A műsor címe: "Nyolc óra!
Gyertek, buddhák, istenek!"

(Nevetés)

A korábbi változat az volt: "Sintó
és buddhista istenek gyűlése nyolckor".

Az sem volt rossz.

Hadd meséljem el, miről is szól a műsor.

Minden héten szerdán 8:00-tól 8:30-ig

a hallgatók különböző
problémáikat mondják el telefonon.

A stúdióban pedig ül egy sintó pap,
egy buddhista szerzetes

és egy keresztény lelkész – ők hárman
próbálják megtalálni a megoldást.

Hát, ilyen műsor ez.

(Taps)

Köszönöm.

Igazi úttörő kezdeményezés.

Bizonyos vallások papjai egy-egy témát

bizonyos módon közelítenek meg.

De itt három teljesen különböző
vallás képviselője gyűlt össze,

hogy közösen találjanak
megoldást egy problémára.

Erre még nem volt példa,
és ezért különleges ez a műsor.

A hallgatóknak jó,

hogy nem egy ismert választ kapnak.

Ugyanarra a problémára számtalan
különböző válasz lehetséges,

és ez nagyon megnyugtató.

És egy másik dolog:

idén februárban kezdeményezésemre

egy másik nagyszerű, úttörő jellegű
rendezvényt szerveztünk itt, Kiotóban.

Erről van szó.

"Hosszútávú vallásbéke váltófutás."
(Nevetés)

Ezt a futást, amit mi ekidennek hívunk,
Japánban mindenki nagyon jól ismeri.

Az igazság az, hogy ez a sportág

száz évvel ezelőtt itt,
Kiotóban született.

Itt, Kiotóban, amit az egész világon
szent városként ismernek,

és ahonnan ez a sportverseny is
útnak indult,

a világ minden tájáról érkező
vallási vezetők gyűlnek össze,

hogy részt vegyenek ezen a versenyen,

amelyet kimondottan nekik rendezünk.

Ez persze nem azt jelenti,
hogy a vallások egymás ellen vetélkednek.

Egy csapatban az első futó
lehet például egy sintó pap,

a második egy buddhista szerzetes,

a harmadik egy keresztény pap,

a negyedik pedig egy muszlim imám.

A verseny megrendezésének alapötlete
tehát az volt, hogy a csapatokban

különböző vallások képviselői
adják át egymásnak a stafétabotot.

Manapság sokszor mondják,
milyen fontos a vallások közti párbeszéd,

és van is erre törekvés,

de a tárgyalóasztalnál
nem könnyű ezt elérni.

Egy ilyen versenyben viszont

azonnal egyértelmű minden.

Az, hogy egyszerű állampolgárokkal
futunk együtt,

azonnal megteremti az összetartozás
érzését, és közvetíti ezt az üzenetet.

És mivel itt semmi mást
nem kell csinálni, csak futni,

ebben a fiatal papok is egyértelműen
szívesebben vesznek aktívan részt.

De nem csak itt, Kiotóban,

hanem Európában,

Luxemburgban is rendeztek
ilyen jellegű váltóversenyt,

és a vallásbékét hirdető mozgalom

a váltóversenyek segítségével
ma már az egész világon elterjedt.

Zűrzavaros világunkban

a vallások képviselői
maguk is mindent megtesznek,

hogy megvalósítsák
a különböző vallások közötti megbékélést,

és ez véleményem szerint rendkívül fontos.

Ha ma lenne lehetőségem találkozni

az egyetemista koromban megismert

írországi szállásadónőmmel,

ha most találkozhatnánk,

már magabiztosabb lennék.

Igen, minden vallás

maradjon hű a maga tanításaihoz –
ez nagyon fontos.

De vannak az életben
sokkal fontosabb dolgok is.

Például, hogy akkor is tiszteljük egymást,
és törekedjünk békességre,

ha más a vallásunk.

Japánban sokféle vallású ember él.

De abból, hogy más a vallásunk,

szinte soha nincsenek
viták és feszültségek.

Ha nézik a tévében a híreket, láthatják,
hogy a nagyvilágban gyakran előfordul,

hogy egy vallás hívei támadják
vagy kiátkozzák a más vallásúakat –

gyakran látunk ilyesmit.

Szerintem ez hatalmas hiba.

A vallás lényege nem az,
hogy vakon kövessünk egy elképzelést.

Sokan vagyunk a világon,
és mindannyian arra vágyunk,

hogy békében,
hálával telt szívvel élhessünk.

A vallások feladata pedig az,
hogy ebben segítse az embereket.

A vallás lényege, életünkben
betöltött szerepe tehát az,

hogy biztonságérzetet adjon.

Itt, Japánban

számos vallás van jelen,

de mindannyian tiszteljük egymást,

és békében élünk egymással.

A világ különböző tájain

számos kultúrával
és hagyománnyal találkozhatunk.

Ezért úgy gondolom, nem csak egy út van,

ami elvezethet oda,
ahol lelkünk békéjét megtaláljuk.

Számos lehetőségünk van erre.

Körülbelül két éve

II. János Pál pápa meghívására

ellátogathattam a Vatikánba,

idén áprilisban itt, Kiotóban

egy konferencián
találkozhattam a Dalai Lámával.

A világ más pontjairól érkező
vallási vezetők nagyra értékelik

a japánok vallásfelfogását.

Kiotó a világ egyik
legjelentősebb vallási központja,

ezért úgy gondolom, fontos,

hogy a japánok nyitott vallásfelfogását

innen is hirdessük.

Őszintén hiszem, hogy ezzel

egy jobb világot teremthetünk
mindannyiunk számára.

Nagyon köszönöm.

(Taps)