Túljutni a reménytelenségen- Nick Vujicic TEDxNoviSad

Nick a korai gyerekkori nevelés fontosságáról beszél, és hogy ez milyen fontos a reménytelenségen való átjutásban.. Az akaraterő egy olyan erő, mely vezet minket, hogy a nagy álmainkat valóra válthassuk, és ha nem is találunk csodát az életben, még mindig lehetünk valaki más csodája.

(Szerbül) Nagyon szépen köszönöm!

A nevem Nick Vujičić.

Ausztráliában születtem 1982-ben,

onnan Kaliforniába költöztem 2006-ban.

Élettörténetem - egyszerűen
csak hálás vagyok azért,

hogy az emberek
bepillanthattak az életembe,

ha csak YouTube videókon
vagy képeket nézve,

melyeken egy végtag nélküli
ember mosolyog.

Tudjátok, mindig azt kérdezték tőlem:

"Mi történt veled,

és hogyan kerekedtél felül azon,
amiken végigmentél?"

Az üzenet, amit kaptam:

"A falakat ajtókká alakítani."

Amikor társaság előtt beszélek,

kedvenc kifejezésem:

"az akadályokat lehetőségekké alakítani".

Már elég felkészült vagyok,
hogy ezt veletek is megosszam.

Tudom, hogy egymilliárd ember éhezik ma.

Tudom, hogy egymillió ember
követ el idén öngyilkosságot,

40 másodpercenként egy.

Azt is tudom, hogy ma is
120 millió rabszolga van.

Találkoztam én is már hattal.

Láttam nagyon jó üzletembereket

és találkoztam milliárdosokkal,

bankárokkal és árvákkal is.

Mindnyájan keresünk valamit.

Keressük a reményt.

Ez nem adatik meg alapból.

Fájdalommal születünk.

Megszületünk és nehézségeken
megyünk keresztül.

Szüleim mindig azt tanították,

hogy bár nem tudjuk, miért születtem így,

de van választás.

Lehetünk mérgesek, azért amink nincs,

vagy hálásak azért, amink van.

Ennek a választásnak a lehetősége
volt az első dolog,

amit tudatosítottam magamban,

már kisiskolás koromban.

Sok gyerek jött oda és kötekedett velem.

Azóta öt kongresszuson beszéltem,

és világszerte hét elnökkel találkoztam.

A legnagyobb közönségem 110 000 fő volt.

30 000 előadás meghívásom van.

Útjaim során az élet értékéről mesélek,

az erőszakmentességről beszélek

különböző országok fiataljainak.

A legnagyobb dolog a szeretet.

Mikor úgy érezzük, kevés a szeretet

és nincs remény,

akkor elveszítjük az életerőnket.

Gyerekként egy nagy fal akadályozott.

Négy fal vett körül és a lehetőségek
plafonja alacsonyan volt.

Különböző módszerekkel
szabadítottam ki magam,

úgy éltem túl napról napra,

hogy a szüleim szerettek és bátorítottak.

Biztattak, hogy szép vagyok
úgy, ahogy vagyok,

és ne foglalkozzam mások véleményével.

Én voltam az első speciális igényű gyerek,

akit integráltak a hagyományos
ausztrál iskolai rendszerbe.

1990-ben kitüntettek
az Év Fiatal Polgára díjjal.

A világ egy kemény hely,
ahol szükségünk van reményre.

A világnak szüksége van szeretetre.

Remény nélkül felmerül bennünk a kérdés:
"Miért is vagyunk itt?"

Fogyatékosság.

Nézz rám.

Ma sincs kezem, nincs lábam,
de mégis minden megváltozott.

Minden.

Reményt és boldogságot kerestem,

amit hosszú ideig nem találtam meg.

Mivel ez adatott nekem,

a valóság arra ösztönöz,
hogy kihozzak belőle, amit csak lehet.

Naponta hangzanak el hazugságok,

amik befészkelnek a tudatunkba,
és elbátortalanítanak.

Tudod, vannak azok emberek az életedben,

akik bármilyen jó napod is van,

elérik, hogy letört légy.

Vagy bármilyen rossz napod is van,

ők még annál is lejjebb húznak.

Ismerős, amiről beszélek?

Gondoljatok a három legfélelmetesebb
dologra az életetekben.

Nem ezek a legrettenetesebbek.

Hanem ti magatok vagytok.

Összesen három másodpercembe kerül,
hogy valami elrettentőt mondjak,

de talán sosem felejtitek el a szavaimat.

Nagyon sok 40-50 éves nővel találkoztam,

akik még most is emlékeznek,
hogy mit mondott nekik az apjuk,

amit jobb lett volna soha meg nem hallani.

A szavaknak erejük van.

Mikor halljátok azokat a szavakat,

akkor az elmétek ezekkel
a hazugságokkal telik meg.

"Nick, nem vagy elég jó, inkább
add fel, sosem lesz munkád."

"Sosem fogsz megnősülni, még a feleséged
kezét sem tudod megfogni.

"Miféle apa leszel,

ha fel sem tudod emelni
a gyereked, mikor sír?"

Egyedül vagy.
Persze, a szüleid megölelnek.

De az ölelésük nem tud meggyógyítani.

Add fel. Add fel. Add fel.

8 évesen úgy gondoltam,
öngyilkosságot kell elkövetnem. Miért?

Mert nem volt reményem.
Azt hittem, nincs reményem.

Ma már láthatjátok,
mégis volt bennem remény.

Mi az: hinni valamiben, amit nem látsz?
Bizalom!

A szavaknak értékük van.
Az öleléseknek még több.

Mikor az ölelés sem elég,
akkor lép érvénybe a bizalom.

A szó és az ölelés nem volt elég,
és már hitem se volt.

Megpróbáltam feladni.

10 évesen megpróbáltam vízbe fulladni
a 15 centiméteres vízben,

otthon.

Apámnak azt mondtam,
hogy csak pihenni akarok,

de igazából véget akartam vetni
az életemnek.

Elegem volt.
(Szerbül) Elegem volt.

Az első két alkalommal megfordultam.

Próbáltam kitalálni, mennyi ideig tudom
visszatartani a lélegzetem.

Viszont a harmadik alkalommal,
a fejemben a megszabadulás gondolata volt,

- az életemben történt zaklatások miatt,

mert terhelem a szüleimet,

és nincs semmi célom -,

mikor rádöbbentem,

hogy ha ténylegesen
öngyilkosságot követek el,

akkor egy sokkal nagyobb terhet
hagynék a szüleimnek, mint ami most van.

Egy dolog van, ami reménytelenebb
és sokkal nehezebb,

mint egy végtagok nélküli gyerek.

Mi az?
Egy végtagok nélkül gyerek, aki feladta.

Elképzeltem anyámat, apámat és a bátyámat,

ahogy sírnak a sírom felett,
ha ezt véghezviszem.

Ez a gondolat mentett meg.

Ha a szüleim sosem mondták volna,
hogy úgy vagyok gyönyörű, ahogy vagyok,

és sosem mondták volna,
hogy különleges vagyok és szeretnek,

akkor most nem lennék itt.

Szeretnék bátorítani minden szülőt,

aki a legjobbat próbálja kihozni
tinédzser gyerekéből.

Főleg nyugaton, rengeteg tinédzser
tesz ki a 'ne zavarj' táblát az ajtajára.

Lefogadom, bárhol a világon ez
a szülő és tinédzser közti kommunikáció:

Milyen volt a suli? - Jó.
Mit tanultatok? - Semmit.

Megcsináltad a házid? - Nem.

Ez volt az egész napi beszélgetés.

Mikor próbálod megmondani a gyerekeidnek,
hogy gyönyörűek, akkor azt válaszolják,

"Gyönyörű vagyok, hiszen
a te fiad / lányod vagyok,

persze, hogy ezt mondod."

Igazuk van.

Minden egyes emberi lény értékes,

és az értékem nem attól függ,
hogy nézek ki,

milyen munkám van, honnan jövök,
hol születtem,

vagy mennyi pénzem van.
Ez mind semmit sem számít.

Sok tinédzser piszkálja egymást,
hogy hogyan néznek ki.

Én azt mondom a tiniknek,

"Szerinted én elég menő vagyok,
hogy a barátod legyek?"

Ők meg erre, "Igen, persze!"

"De nincsenek kezeim és lábaim",
ők meg, "Az nem baj."

"Tényleg? Nem érdekel,
hogy nincsenek lábaim és kezeim?"

Azt felelik, hogy nem számít.

Én pedig azt felelem erre:
"Tehát, ha tényleg nem számít,

akkor miért gyilkoljuk egymást szavakkal,

ha tulajdonképpen nem számít?"

Mikor tükörbe nézünk

miért látunk csúfságot az értékes helyett?

Azt kérdezem ma tőletek: Mit kerestek?

Ha adnék nektek egy milliárd dollárt,
boldogok lennétek?

Ha adnátok nekem egymilliárd dollárt,
én boldog lennék.

De, ha ma este meghalna édesanyám,
boldog lennék? Nem.

A világ összes pénzével
sem lennék boldog soha többé.

Ugye? Mert a pénz egy olyan dolog,
ami nem tudja meggyógyítani a lelket.

Rengeteg tizenéves keresi a szeretetet,
ami valóban meggyógyítja,

és kiteljesíti a lelket.

De pár szót a házasság előtti szexről.
Én szűz voltam, mielőtt megházasodtam.

Igen, van egy gyönyörű feleségem,
és az első fiunkat várjuk épp.

Nem tartom kezemben a kezét,

csak a szívét akarom megtartani.

És tudod, hogy fogom
megölelni a gyerekemet?

Annyi gyerek jön oda hozzám,
csodálatos.

A hátuk mögé teszik a kezüket
és a nyakukkal ölelnek meg.

Olyankor rájövök, hogy igazából,
még a legrosszabb is jóvá válhat.

És még különlegesebbé.

Rengeteg tinédzser keresi a szeretetet,
tehát elmennek ezt, meg azt csinálni

és szexelnek házasság előtt.

Számomra a házasságon kívüli szex
egy 5 dolláros Gucci karóra.

A házasság után szeretkezni valakivel,

aki szeret, aki elkötelezett érted
az életed hátralévő részére,

aki az anyja vagy apja lesz
a gyerekeidnek, az a szeretet.

Annyi emberrel lehetsz együtt,
amennyivel szeretnél,

de sosem tudhatod biztosan,
"Szeretnek engem?"

A szeretet életünk végéig tart.
Vannak választások az életben.

Mindannyian keresünk valamit.
Szeretném megkérdezni, ti mit kerestek?

Ha lehetek részeg, miért ne, ember?
Úgyis csak egyszer élünk.

Nos, ha ebben az útban hiszel, szuper.

De én egy kapzsi ember vagyok,
nem szeretnék 90 évig élni.

Egymilliárd évig akarok élni.

Tudom, döntéseim naponta
hatnak az én életemre,

mások életére és az öröklétemre.

Meg kell szerezned az igaz tudást,
hogy ki vagy és miért vagy itt.

William Barkley azt mondta,

"A két legfontosabb nap az ember életében:

a nap, amikor megszületik,
és a nap, amikor rájön miért."

Tehát, "uh, te csúnya vagy".

Nem, én szép vagyok úgy, ahogy vagyok.

Hidd el,

hogy sok lány, azért is marad együtt
a fiújával, aki érzelmileg bántalmazza,

mert: "Ha szakítok vele,
akkor kinek kellek majd?"

Látjátok, mind szeretetet akarunk.

Ezért tesszük, amit teszünk néha.

Azért, hogy bekerüljünk a csapatba -

káromkodni fogok, menő leszek -

ilyen ez a világ -

"úgy akarok kinézni, mint ő,

ha magasabb lennék,
alacsonyabb, okosabb, híresebb" -

bármit is akarsz, nem elég.

Amíg rá nem jössz az igazságra.

Csodálatos és hiteles teremtmény vagyok.

Egy nagyobb célja van az életemnek.

Okkal vagyok itt.

Tény, nem történt velem csoda.

De hiszek Istenben, aki csodákat tesz,

és van egy pár cipő a szekrényemben.

Miért?

Láttam már vakokat, akik később láttak,
és süketeket, akik hallottak.

Rendben, ha nem hisztek nekem,
van róla egy felvételem.

Viszont rádöbbentem valamire.

Ha Isten nem változtat meg,

akkor arra használja az életem,
hogy egy csoda legyek mások számára.

Ha veled nem történik meg,

még mindig lehetsz egy csoda másoknak.

Egy szép történettel szeretném befejezni.

Dél-Kaliforniában voltam -

két szervezetem van:

egy non-profit és egy profitorientált.

2007-től 2010-ig 1000 előadást tartottam,
és 600-szor repültem.

4,5 millió emberhez beszéltem élőben,
és az elmúlt két napban

itt Szerbiában 5 milliót embert
értünk el a médián keresztül.

Tehát képesek vagyunk szeretni másokat.

Szeretnénk, hogy szeressétek egymást,
szeressétek magatokat,

álmodjatok nagyokat és sose adjátok fel.

Mindannyian a reményt keressük, ugye?

Ti mit kerestek?

Pénz, drogok, szex, alkohol,
pornó, hírnév, vagyon.

Sosem elégítenek ki.

Sosem elég.

Én békével jöttem,
úgyhogy ezt hallgassátok.

24 éves koromban, 5-6 éve,
Kaliforniában voltam.

Sosem találkoztam még olyannal, mint én.

Mikor 10 éves voltam, azt kívántam,

bárcsak találkoznék valakivel,
aki olyan, mint én.

Sosem történt meg, nem jött a csoda.

De 24 évesen, Kaliforniában,
láttam egy kisfiút

karok és lábak nélkül,
19 hónaposan, pont, mint én.

Tudtam, hogy majd piszkálják,

átesik majd depresszión,
egyedül fogja érezni magát.

Tudtam, hogy aggódik majd,
hogy lesz-e valaha barátnője,

és a többi, és a többi.

Megkértem az apját,
hogy hozza fel a színpadra 2000 ember elé.

Mindenki sírt.

Ez volt a bizonyítéka annak,
hogy ha nem történik veled csoda,

akkor is valakinek lehetsz te a csoda.

Nem vagyok szuperhős,
megéltem pár hullámvasutat, akárcsak ti.

Vegyük azt a napot,

amikor nem érted,
hogy ki vagy és miért vagy itt,

és hová tartasz, mikor nem itt vagy.

Szeretném, ha tudnátok,
számomra ez volt az, amikor túlléptem.

Már nincs semmilyen akadály előttem.

A könyvem címe "Élet korlátok nélkül",
és lesz, ami lesz.

Játszottam egy kis filmben,
ami 30 díjat kapott.

Egy rövidfilmben nyújtott alakításért
a legjobb szereplő díjat nekem adták.

Elkészítettem a saját zenei videómat.

Két könyvet írtam, ebből az első -
30 nyelv, 800 ezer példány!

29 éves vagyok, és egymilliárd
ember tudja, ki vagyok.

Nem azért mondom, hogy dicsekedjek,

higgyétek el, olyan vagyok, mint ti.

Remélem, elhiszitek,

hogy ha én tudok nagyot álmodni,
akkor ti is tudtok!

Nincsenek falak!

Találjátok meg a békét és ti
változtatjátok majd át ajtóvá a falakat.

Köszönöm szépen!

(Taps)