Hans Rosling: Az évtized jó híre?

Hans Rosling látványos vizualizációival 10 évnyi ENSZ adatot dolgoz át, megvilágosítva egy bámulatba ejtő -- jobbára nem közzétett -- címlapra illő jó hírt. Útközben, leleplezi a statisztikák egy hibás megközelítését, amely elfedi a hasonló, elengedhetetlenül fontos történeteket.

Ma azért vagyunk itt,

mert az Egyesült Nemzetek Szövetsége

célokat tűzött ki

az országok fejlődésére.

Ezeket a Milleniumi Fejlesztési Céloknak hívják.

És amiért én különösen szeretem ezeket a célokat,

mert nyolc van belőlük.

És nyolc célt meghatározva,

az ENSZ kimondta,

hogy ennyi dolgot szükségeltetik

megváltoztatni egy országban

ahhoz, hogy az embereknek jó élete legyen.

Nézzenek ide, végeznünk kell a nyomorral,

oktatás, nemek,

gyermeki és anyai egészségügy,

a fertőzések megfékezése, a környezet védelme

és a jó globális kapcsolatok nemzetek között

minden szempontból

a segélyektől a kereskedelemig.

Van egy második ok, amiért kedvelem ezeket a fejlesztési célokat,

ami az, hogy mindegyik mérve van.

Vegyük a gyermekhalandóságot.

A cél itt, hogy csökkentsük a gyermekek halálozását

kétharmaddal,

1990-től 2015-ig.

Ez 4%-os csökkentés évente.

És ez mérve van.

És ez jelenti a különbséget

az ilyen politikai lózungok és

az igazán fontos dolgok elérése között,

ami egy jobb élet az embereknek.

És ami nagyon boldoggá tesz ebből, az

az, hogy már dokumentáltuk, hogy

nagyon sok olyan ország van

Ázsiában, a Közel-Keleten,

Latin-Amerikában és Kelet-Európában

akik elérik ezt az aránycsökkentést.

És még a hatalmas Brazíliában is 5%-kal csökken évente,

és Törökörszában 7%-kal évente.

Szóval vannak jó hírek.

De aztán vannak emberek akik azt mondják, "Afrikában nincs haladás.

És még statisztikák sincsenek Afrikáról,

hogy tudjuk, mi történik."

Megcáfolom őket mindkét ponton.

Jöjjenek velem a statisztikák gyönyörű világába.

Elviszem önöket a ChildMortality.org weboldalra,

ahol megnézhetik a gyerekek halálozását

öt éves kor alatt minden országban.

ENSZ szakemberek készítették.

És Kenyát fogom példának venni.

Itt látják az adatokat.

Semmi pánik. Most ne pánikoljanak. Átsegítem önöket ezen.

Undokul néz ki, mint a főiskolán,

amikor nem szerették a statisztikát.

De az első dolog, amikor ilyen pontokat látnak,

az, hogy megkérdezzék önmaguktól:

honnan jött ez az információ?

Mi az eredete az adatoknak?

Kenyában az történik-e,

hogy az orvosok és más szakemberek,

akik kiállítják a halotti anyakönyvi kivonatot egy gyermek halálakor,

azt el is küldik a statisztikai hivatalnak?

Nem. Alacsony jövedelmű országokban, mint Kenyában

még mindig nincs meg a szervezettség ezen szintje.

Létezik, de nem teljes,

mert annyi haláleset történik otthon,

családi körben,

és ezt nem regisztrálják.

Amire mi támaszkodunk, az nem egy hiányos rendszer.

Vannak interjúink, vannak felméréseink.

És ezek nagyon hozzáértő

női riporterek

akik leülnek egy órára egy nővel

és kikérdezik a szülési történetéről.

Hány gyereket szült?

Élnek?

Ha meghaltak, hány éves korukban és melyik évben?

És ebből lesz nők ezreinek egy reprezentatív mintája

az országban

és összerakják azt, amit régebben

népegészségügyi felmérésnek hívtak.

De ezek a felmérések drágák,

szóval csak három-öt évente lehet elvégezni.

De jó minőségűek.

Szóval ez egy korlátozás.

És ezek a színes vonalak itt az eredmények;

mindegyik szín egy felmérés.

De ez túl bonyolult mára, inkább leegyszerűsítem önöknek,

és adok egy átlagot mindegyik felmérésre.

Ez volt 1977, 1988,

1992, '97

és 2002.

És amikor az ENSZ szakemberek

betáplálták ezeket a felméréseket az adatbázisukba,

fejlett matematikai képleteket alkalmazva

egy trendvonalat alkottak, a trend pedig így néz ki.

Nézzék! Ez a legpontosabb, amit jelenleg tudnak.

De vigyázat!

Folytatják a vonalat

az utolsó ponton túl

a semmibe.

A becslések szerint 2008-ban

Kenyában a gyermekhalandóság 128 volt.

És ez szomorú,

mert láttuk ezt a

trendfordulót Kenyában

megnövekedett gyermekhalandósággal a '90-es években.

Annyira tragikus volt.

De júniusban érkezett egy levél a postafiókomba

a Népegészségügyi Felméréstől,

és jó híreket hozott Kenyából.

Annyira boldog voltam.

Ez volt az új felmérés becslése.

Ezután még három hónapig tartott

az ENSZ-nek feltenni a szerverükre,

és pénteken megkaptuk az új trendvonalat.

Itt volt lent.

Nem szép? Hát nem szép?

Pénteken épp a számítógépem előtt ültem,

és láttam, ahogy a halálozási arány lecsökken

128-ról 84-re épp aznap reggel.

Szóval ünnepeltünk.

De most, hogy megvan ez a trendvonal,

hogy mérjük a fejlődést?

Kicsit itt most részletekbe fogok menni,

mert az ENSZ-nél ezt így csinálják.

1990-ben kezdenek, és 2009-ig mérnek.

Azt mondják, "0.9%, nincs fejlődés."

Ez nem korrekt.

Professzorként úgy gondolom, hogy jogom van valami mást javasolni.

Azt mondanám, legalább ezt tegyék meg.

10 év elég, hogy kövessék a trendet.

Ez két felmérés, és láthatják, mi történik most.

2.4%-on állnak..

Ha a kenyai egészségügyi minisztériumban lettem volna,

lehet, hogy összekötöttem volna ezt a két pontot.

Szóval arra próbálok rámutatni,

hogy ismerjük a gyermekhalandóságot.

Van egy megfelelő trendünk.

Trükkös dolgokhoz érünk, amikor

az MFC-ket mérjük.

És az ok itt Afrika számára különösen fontos,

mert a '90-es évek rossz évtized volt,

nemcsak Kenyában, de egész Afrika-szerte.

A HIV járvány tetőzött.

Ellenállás alakult ki a régi malária gyógyszerek ellen, amíg nem kaptunk újakat.

Később kaptunk szúnyoghálókat.

És voltak a társadalmi-gazdasági problémák,

amiket mostanában sokkal jobb hatásfokkal kezelnek.

Szóval nézzék az átlagot!

Ez az átlag a teljes Szubszaharai Afrikára vonatkozik.

És az ENSZ azt mondja, hogy

ez egy 1.8%-os csökkenés.

Nos, ez egy kicsit elméletinek hangzik,

de mégsem annyira elméleti.

Tudják, ezek a közgazdászok

szeretik a pénzt, szeretnének belőle minél többet, szeretnék, ha szaporodna.

Így kiszámolják a gazdasági növekedés százalékos arányát.

Mi a közegészségügyben gyűlöljük a gyermekhalandóságot,

így minél kevesebb gyermekhalált akarunk.

Ezért mi az éves csökkenés százalékát számoljuk ki.

De ez nagyjából ugyanaz a százalék.

Ha a gazdaság 4%-kal nő,

a gyermekhalálozást is 4%-kal kellene csökkenteni,

ha jól gazdálkodnak, az emberek fontosnak tartják a dolgot

és fel tudják használni a forrásokat, ahogy szeretnék.

Szóval korrekt ezt 19 éven keresztül mérni?

Egy közgazdász ezt soha nem tenné.

Felosztottam két időszakra.

A kilencvenes években csak 1,2%

csak 1,2%.

Míg most, a második fokozatban --

mintha Afrika egyesben lett volna,

és most kettesbe kapcsoltak..

De még ez se

egy korrekt ábrázolása Afrikának,

mert ez egy átlag,

ez egy átlagos sebessége a csökkenésnek Afrikában.

És nézzenek ide, ahogy beviszem önöket a buborék grafikonjaimba.

Míg itt,

a gyermekhalálozás 1000 főre vetítve azon a tengelyen.

Itt vannak az évek.

És most tágabb összefüggésbe helyezem a dolgot, mint az MFC.

50 évvel ezelőttről kezdem,

amikor a legtöbb afrikai ország a függetlenségét ünnepelte.

Itt van Kongó, ami magas volt,

Ghána, alacsonyabb, és Kenya, még alacsonyabb.

És mi történt az elkövetkező évek alatt? Íme.

Látják, a függetlenséggel az írni-olvasni tudás fejlődött

és elkezdődtek az oltások, a himlőjárványokat felszámolták,

a higénia fejlődött és a dolgok jobbak lettek.

De aztán, a '80-as években, figyeljenek.

Kongóban polgárháború tört ki

és itt megállt a javulás.

Ghána gyorsan fejlődött.

Itt volt a visszaesés Kenyában, és Ghána beelőzte,

de aztan Kenya és Ghána együtt zuhannak --

mialatt Kongó mozdulatlan.

Itt vagyunk ma.

Látják, nincs értelme, hogy

átlagot számoljunk ebből a nem létező javulásból

és ebből a nagyon gyors javulásból.

Eljött az idő,

hogy a Szubszaharai Afrikára ne egységes régióként tekintsünk.

Az országaik oly különbözőek,

és megérdemlik, hogy ezt el is ismerjük,

ahogy nem beszélünk Európáról sem, mint egy helyről.

Elárulom, hogy Görögország és Svédország gazdasága nagyon különböző.

Ezt mindenki tudja.

És minden egyes országot a teljesítménye alapján ítélnek meg.

Tehát hadd mutassam be a tágabb összefüggést.

Az én országom, Svédország:

1800, itt fent voltunk.

Milyen furcsa személyiségzavarunk lehet, hogy

ilyen aprólékosan számolgatunk a magas gyermekhalálozás ellenére.

Ez nagyon furcsa. És valahogy kínos.

De megvan ez a szokásunk Svédországban, tudják,

hogy számon tartunk minden gyermekhalált,

még akkor is ha nem tettünk ellene semmit.

És láthatják, ezek az éhínség évei voltak.

Rossz évek voltak, és az embereknek elegük lett az országból.

A felmenőim az Egyesült Államokba költöztek.

És végül, hamarosan, egyre jobb és jobb lett a helyzet itt.

És jobb oktatásunk lett, lett egészségügyünk,

és a gyermekhalandóság csökkent.

Soha nem háborúztunk; Svédországban mindig béke volt.

De nézzék, a csökkenés mértéke

Svédországban

nem volt gyors.

Svédország alacsony gyermekhalandóságot ért el,

mert korán kezdtük.

Az általános iskolai oktatás

1842-ben lett kötelező..

És akkor jön az a csodálatos eredmény,

amit a női írni-olvasni tudás jelentett

egy generációval később.

Meg kell érteniük, hogy a beruházások amit a fejlődésbe fektetünk,

azok hosszútávú befektetések.

Itt nem öt évről van szó.

Ezek hosszútávú befektetések.

És Svédország soha nem érte el a Milleniumi Fejlesztési Célok mértékét,

3,1% volt, amikor kiszámoltam.

Szóval nem vagyunk sínen, huh. Erről szól Svédország.

De erről nem beszélünk sokat.

Szeretnénk, ha mások jobbak lennének mint mi. És valóban, mások jobbak voltak.

Hadd mutassam meg önöknek Thaiföldet,

nézzék, micsoda sikertörténet, Thaiföld az 1960-as évektől --

hogy mentek lefelé ide

és érték el majdnem ugyanazt a gyermekhalandósági szintet mint Svédország.

És mondok önöknek még egy történetet, Egyiptom,

a legeldugottabb, tündöklő sikere a közegészségügynek.

Egyiptom itt volt fent 1960-ban,

magasabban, mint Kongó.

A Nílus deltája nyomorúságos volt a gyerekeknek

hasmenéses megbetegedésekkel

és maláriával és még sok problémával.

És aztán megépült az Asszuáni-gát. Lett elektromosság az otthonaikban.

Fejlesztették az oktatást.

És lett egészségügyi alapellátás.

És így mentek lefelé, értik.

És lett biztonságos ivóvíz, a maláriát kiirtották.

És ez nem egy sikertörténet.

A Milleniumi Fejlesztési Célok arányai a gyermekhalandóságra

teljes mértékben lehetségesek.

És a jó dolog az,

hogy Ghána manapság ugyanabban a tempóban halad,

mint az Egyiptom a legjobb időszakában.

Kenya is gyorsul.

Itt van egy problémánk.

Komoly problémánk van az országokban, amelyek stagnálnak.

Nos, hadd mutassam meg önöknek a tágabb összefüggést,

a gyermekhalandóság tágabb összefüggéseit.

Meg fogom önöknek mutatni a kapcsolatot

a gyermekhalandóság, ezen a tengelyen itt --

ez a tengely itt a gyermekhalandóság --

és itt van a család mérete.

A kapcsolatot a gyermekhalandóság és a család mérete között.

Egy, kettő, három, négy gyermek anyánként.

Hat, hét, nyolc gyermek anyánként.

Ez újra 1960,

50 évvel ezelőtt.

Mindegyik buborék egy ország.

A szín, látják, a kontinens.

A sötétkék itt a Szubszaharai Afrika.

És a buborék mérete a népesség.

És ezek

az úgy nevezett "fejlődő" országok.

Magas vagy nagyon magas volt a gyermekhalandóságuk

és a család mérete, hattól nyolcig.

És azok amott,

az úgynevezett nyugati országok.

Alacsony a gyermekhalandóságuk

és kicsik a családjaik.

Mi történt?

Azt szeretném, ha látnák a saját szemükkel

a kapcsolatot a gyermekhalandóság csökkenése

és a család méretének zsugorodása között.

Szeretném, ha nem maradna kétségük.

Látniuk kell a saját szemükkel.

Ez történt. Most indítsuk be a világot.

Itt indul a csökkenés a himlőjárványok

megfékezésével, a jobb oktatással,

egészségügyi ellátással.

Idáig ment le -- Kína itt lép be a nyugati rekeszbe.

És itt van Brazília a nyugati rekeszben.

India közelít. Az első afrikai országok beérnek a nyugati rekeszbe.

És lesz sok új szomszédunk.

Üdvözlet az emberhez méltó életben.

Gyerünk. Mindenkit idelent akarunk látni.

Ez a látomásunk, nem igaz?

És nézzék, most érkeznek az első afrikai országok.

Itt tartunk ma.

Nincs olyan dolog

hogy "nyugati világ" és "fejlődő világ."

Ez a jelentés az ENSZ-től,

ami pénteken jelent meg.

Nagyon jó -- "A Gyermekhalandóság Szintjei és Trendjei" --

kivéve ezt az oldalt.

Ez az oldal nagyon rossz.

Ez az országok kategorizálása.

Megjelöli a "fejlődő országokat" -- olvasom a listáról itt --

fejlődő országok: Dél-Koreai Köztársaság.

Tessék?

Van Samsung-juk, már hogy lehetnének fejlődő ország?

És itt van Szingapúr is.

Náluk a legalacsonyabb a gyermekhalandóság a világon, Szingapúrban.

Öt évvel ezelőtt lehagyták Svédországot,

és fejlődő országként címkézték őket.

Itt van Qatar.

A leggazdagabb ország a világon, ott az Al Jazeera.

Hogy a túróba lehetnének fejlődő ország?

Ez ökörség.

(Taps)

A többi az jó. A többi az jó.

Kell, hogy legyen egy modern elgondolásunk,

amely megfelel az adatoknak.

És meg kell, hogy értsük,

hogy mindannyian benne vagyunk, idáig.

Mi a fontos most ezekkel a kapcsolatokkal itt.

Nézzék. Még akkor is ha Afrikában nézzük.

Ezek afrikai országok.

Tisztán láthatják a kapcsolatot a csökkenő gyermekhalandóság

és a zsugorodó családméret között

még Afrikában is.

Tökéletesen világos, hogy ez történik.

És egy nagyon fontos kutatási anyagot publikált pénteken

az Egészségügyi Metrika és Értékelési Intézet Seattle-ben

mutatván, hogy majdnem 50 százaléka

a gyermekhalandóság csökkenésének

a nők oktatásának tulajdonítható.

Vagyis amikor a lányok iskolába kerülnek,

annak 15-20 év múltán lesz hatása,

ami egy világi trend, ami nagyon erős.

Ezért kell, hogy hosszútávú perspektívánk legyen,

de a dolgok hatását csakis

10 éves időszakokban mérhetjük.

Teljesen lehetséges,

hogy a gyermekhalandóság csökkenjen az összes ilyen országban

és, hogy lehozzuk őket ebbe a sarokba,

ahol mi mind együtt szeretnénk élni.

És természetesen a gyermekhalandóság csökkentése

kimagasló jelentőségű kérdés

humanitáriánus szempontból.

Megfelelő élet a gyerekeknek,

erről beszélünk.

Ugyanakkor ez stratégiai befektetés is

az emberiség jövőjébe,

mert a környezetről szól.

Nem fogjuk tudni kezelni a környezetet

és a borzalmas éghajlati válságot elkerülni,

ha nem stabilizáljuk a világ népességét.

Legyünk tisztában ezzel.

És, hogy ezt megtegyük

vagyis levigyük a gyermekhalandóságot, biztosítunk hozzáférést a családtervezéshez

és emellett támogassuk a nők oktatását!

És ez teljesen lehetséges. Csináljuk meg!.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)