Dávid és Góliát ismeretlen története

Ez egy klasszikus mese a gyengébbik fél győzelméről: Dávid, a fiatal pásztor, akinek az összes fegyvere egy parittya, legyőzi Góliátot, a hatalmas harcost. A történet a bibliai eredetből átlényegült a valószínűtlen győzelem általános érvényű rövid összefoglalásává. Malcolm Gladwell azt kérdezi, hogy valóban erről szól-e Dávid és Góliát története?

Szeretnék elmesélni egy történetet,

aminek a megszállotjává váltam,
amikor az új könyvemet írtam,

a történet egy olyan eseményről szól, amely

3000 évvel ezelőtt történt

Izrael királyságának a kezdetén.

A Shephelah nevű helyen történt,

mely ma Izrael része.

És azért váltam megszállotjává, mert

azt hittem értem, majd még egyszer átfutottam

és rájöttem, hogy egyáltalán nem értettem.

A régi Palesztina területén, a keleti határ mentén

van egy hegyvonulat.

Ugyanez igaz ma Izraelre.

Ezekben a helyekben találhatók az ősi városok,

mint Jeruzsálem, Betlehem, Hebron.

És van egy sík, tengerparti része

a Földközi-tenger mentén, ahol ma Tel-Aviv is található.

És a hegyvidék és a síkság kapcsolódási pontjában

találjuk a Shephelah nevű területet

ahol kelet-nyugati irányba futó völgyek és hegyvonulatok vannak

és a Shepelah mentén kell haladnunk, hogy

eljussunk a síkságról a hegyek közé.

Ha jártak már Izraelben, akkor tudják, hogy a Shepelah

éppen Izrael legszebb része.

Nagyszerű, tölgyerdőkkel,

búzamezőkkel és szőlőültetvényekkel.

De fontosabb, hogy a régió története során

igazi stratégiai szerepet töltött be,

ez volt a módja, hogy az ellenséges seregek

a síkságról feljussanak

a hegyvidékre és veszélyeztessék az ott lakókat.

És 3000 évvel ezelőtt épp ez történt.

A filiszteusok, akik Izrael királyságának

legnagyobb ellenségei voltak,

a síkságon éltek.

Eredetileg Krétáról származnak. Tengerjáró nép.

És háborút indítanak

a Shephelah egyik völgyén keresztül

a hegyek irányába,

mert el szeretnék foglalni a fennsíkot

közvetlen Betlehem mellett,
és Izraelt két részre szakítani.

Izrael királyságának, melyet Saul király ural,

persze tudomására jut ez

és Saul leviszi a hegyekből a seregét

és Elah völgyében szembekerül a filiszteusokkal,

mely a Shephelah egyik legszebb völgye.

Majd az izraeliek letáboroznak az északi gerincen

a filiszteusok pedig a déli gerincen

és a két sereg csak ül ott heteken keresztül

és bámulják egymást, mert patthelyzet alakult ki.

Egyik sem tudja megtámadni a másikat, mert a másik fél

megtámadásához le kellene menni a völgybe, majd

felmenni a másik oldalon, teljesen védtelenül.

Tehát végül, hogy feloldják a patthelyzetet,

a filiszteusok elküldik a leghatalmasabb harcosukat

le a völgy aljába, majd felkiált és

azt mondja az izraelieknek:

"Küldjétek le a legnagyobb harcosotokat,

és elrendezzük egymás között."

A régi hadviselésben ez az egyéni csata nevű hagyomány.

Ez volt a harc rendezésének a módja

egy nagyobb csata révén történő vérontás nélkül.

És a filiszteus, akit leküldtek,

a hatalmas harcosuk egy óriás.

205 cm magas.

Tetőtől talpig csillogó bronz páncélzatba öltöztetve,

és volt egy kardja, gerelye és

egy dárdája. Abszolút félelmetes.

Annyira félelmetes, hogy egy izraelita katona sem akar harcolni ellene.

Ez egy halálos ítélet, ugye? Úgy gondolják, hogy semmiképp se lehet legyőzni.

Végül az egyetlen ember, aki előmerészkedik

ez a fiatal pásztorfiú,

odamegy Saulhoz és azt mondja: "Megküzdök vele."

Saul azt válaszolja: "Nem harcolhatsz ellene. Ez nevetséges.

Te egy kölyök vagy. Ez meg egy óriás harcos."

De a pásztor hajthatatlan. Azt mondja: "Nem, nem, nem

nem érted, én évek óta védelmezem a nyájam

az oroszlánokkal és farkasokkal szemben. Meg tudom csinálni."

Saulnak pedig nincs más választása. Nem lépett elő más.

Tehát azt mondja: "Rendben."

A kölyökhöz fordul és azt mondja:

"De ezt a páncélzatot kell viselned. Nem mehetsz oda így, ahogy vagy."

Próbálja odaadni a pásztornak a saját vértezetét,

de a pásztor azt mondta: "Nem,

nem tudom viselni ezt a valamit."

A bibiliai szakasz: "Nem tudom viselni ezt, mert nem bizonyítottam",

mely azt jelenti: "Sosem viseltem vértezetet azelőtt. Biztos meg vagy bolondulva."

Ehelyett lehajol a földre

és felvesz öt követ

majd belerakja a pásztortarisznyájába

és elindul lefelé a hegyoldalon, hogy találkozzon az óriással.

Az óriás meglátja a közeledő alakot

és felkiált: "Gyere ide, hogy megetessem a tested

az ég madaraival és a mező vadjaival."

Ezzel gúnyolja azt, aki

meg akar küzdeni vele.

A pásztor közelebb és közelebb megy

és az óriás látja, hogy valamilyen botot visz a kezében.

Ez minden, amit hordoz.

Fegyver helyett csak egy pásztorbotot,

és azt mondja - megsértve -

"Kutya vagyok én, hogy botokkal jössz ellenem?"

A pásztorfiú előveszi az egyik követ a zsebéből,

belehelyezi a parittyájába,

megpörgeti és elhajítja,

és a szeme között találja el az óriást -

pont itt, a legsebezhetőbb ponton -

az óriás holtan vagy eszméletlenül esik össze,

és a pásztorfiú odafut, elvezi a kardját

és levágja a fejét,

és a filiszteusok ezt látván megfordulnak és elmenekülnek.

Persze az óriás neve Góliát

és a pásztorfiú Dávid,

és ami miatt a történet rabjává váltam

a könyvem írása során

az az, hogy minden, amit erről a történetről tudtam

helytelennek bizonyult.

Tehát Dávid a történetben a gyengébb félnek tűnik, ugye?

Igazából a Dávid és Góliát kifejezés

a valószínűtlen győzelem metaforájaként

épült be a nyelvünkbe, amelyben

egy gyengébb fél legyőz egy sokkal erősebbet.

De miért is nevezzük Dávidot a gyengébb félnek?

Nos, azért a gyengébb fél, mert még egy kölyök,

egy kisgyerek, ez a Góliát viszont egy nagy, erős óriás.

Azért is nevezzük a gyengébb félnek,

mert Góliát tapasztalt harcos

Dávid viszont csak egy pásztor.

De mindenekelőtt azért tartjuk a gyengébb félnek,

mert minden, amije van - Góliát azonban fel van szerelve

minden korabeli modern fegyverrel,

csillogó páncélzattal,

karddal, lándzsával, dárdával,

Dávidnak viszont csak ez a parittyája van.

Nos nézzük azt a mondatot, hogy

"Dávidnak csak egy parittyája van."

mert itt van az első hiba, amelyet elkövetünk.

A régi idők hadviselésében háromféle harcos létezett.

Volt a lovasság, férfiak lóháton vagy harci szekéren.

Volt a nehézgyalogság, akik fegyverrel rendelkező

gyalogos katonák karddal és pajzzsal és

valamilyen páncélzattal.

És volt a tüzérség, az íjászok, de ami még fontosabb,

a parittyások.

A parittyás olyasvalaki, akinek van egy bőrerszénye

két húrral összekötve, melybe

beleraknak egy lövedéket, követ vagy ólomgolyót,

bele a tasakba, és valahogy így megpörgetik

és elengedik az egyik húrt,

melynek a következménye, hogy a lövedék kirepül

a cél irányába.

Ez az, amivel Dávid rendelkezik, és fontos megérteni,

hogy a parittya nem csúzli.

Nem ugyanaz, érthető? Nem egy gyerekjáték.

Hanem valójában egy hihetetlenül pusztító erejű fegyver.

Amikor Dávid kiröpíti, valahogy így,

akkor valószínűleg másodpercenként

hat-hét fordulattal pörgeti a parittyát,

ami azt jelenti, hogy elengedésekor a kő

nagyon gyorsan száll

valószínűleg másodpercenként 35 méterrel.

Ez lényegesen gyorsabb, mint a baseball labda,

amelyet a legjobb dobójátékos dobna.

Sőt, mi több, Elah völgyének kövei

nem szokványos kövek. Bárium szulfát az anyaguk,

melynek a sűrűsége kétszer nagyobb, mint az átlagos kőé.

Ha kiszámoljuk a ballisztikus adatokat,

a Dávid parittyájából kirepülő kő becsapódási sebességét,

akkor ez a szám nagyjából egyenértékű

egy 45-ös kaliberű fegyverével.

Ez egy hihetetlenül pusztító fegyver.

A pontosság: tudjuk a történelmi adatokból, hogy

a parittyások, a tapasztalt parittyások el tudtak találni

és megsebesíteni, vagy akár megölni egy 180 méterre lévő célpontot.

A középkori kárpitokról tudjuk, hogy a parittyások

képesek voltak reptükben eltalálni a madarakat.

Ez óriási pontosság.

Amikor Dávid feláll - ő viszont nem 180 méterre van Góliáttól,

elég közel van hozzá -

amikor feláll és ellövi a követ Góliátra,

rendelkezik minden szándékkal és eséllyel,

hogy képes legyen eltalálni Góliátot a legsebezhetőbb pontján

a szeme között.

Ha visszamegyünk a régi hadviselés történetében,

akkor időről időre azt találjuk, hogy

a parittyások döntötték el a gyalogosokkal szemben

egy-egy csata kimenetelét.

Tehát mi is Góliát? Nehézgyalogos,

és amikor párbajra hívja az izraelitákat, arra számít, hogy

egy másik nehézgyalogossal fog megküzdeni.

Amikor azt mondja: "Gyere ide hozzám, hogy

megetessem a testedet az ég madaraival és a mező vadjaival"

itt a kulcsmondat az, hogy "Gyere ide hozzám."

Gyere ide, mert szemtől szemben állva

fogunk megküzdeni.

Saulnak ugyanez az elvárása.

Dávid azt mondja "Meg akarok küzdeni Góliáttal."

és Saul megpróbálja odaadni neki a saját vértezetét,

mert Saul arra gondol, hogy a "Megküzdök Góliáttal."

szemtől szemben álló párbajt jelent,

gyalogos a gyalogossal.

De Dávidnak egyáltalán nincs semmi elvárása.

Nem úgy gondolt párbajozni vele. Miért is tenné?

Ő egy pásztor. Az egész pályafutását úgy töltötte, hogy

parittyával védelmezte a nyáját az oroszlánokkal és farkasokkal szemben.

Ebben rejlik az ő ereje.

Tehát itt van ez a pásztor, aki tapasztalattal rendelkezik

egy pusztító fegyver használatában,

ezzel a nehezen mozgó óriással szemben

akin 45 kilogrammos vértezet van

és hihetetlenül nehéz fegyverek

amelyek csak közelharc esetén hasznosak.

Góliát egy könnyű célpont. Nincs esélye.

Tehát akkor miért is hívjuk Dávidot a gyengébb félnek,

és miért valószínűtlen győzelemként hivatkozunk rá?

Van egy második rész, ami szintén fontos.

Nem egyszerűen félreértettük Dávidot

és a fegyverválasztását.

Szintén teljesen félreértettük Góliátot.

Góliát nem az, akinek látszik.

Van sok üzenet a bibliai szövegben,

olyanok, amelyek visszatekintve eléggé rejtélyesek

és nincsenek öszhangban a hatalmas harcos képével.

Tehát kezdjük azzal, amit a Biblia mond, hogy Góliátot

egy apród vezette a völgybe.

Nos ez elég furcsa, ugye?

Itt van ez a hatalmas harcos

aki párbajra hívja a izraelitákat.

Miért kellett őt odavezetnie

egy vélhetően fiatal fiúnak

a csata helyszínére?

Másodsorban a bibliai történet külön megjegyzi, hogy

milyen lassan mozgott Góliát,

egy másik furcsa dolog, amikor a kor

legnagyobb ismert harcosáról beszélünk.

És aztán ez a teljesen furcsa dolog arról,

hogy milyen lassan reagál Góliát

Dávid felbukkanására.

Tehát Dávid lejön a hegyről,

és világos, hogy nem szemtől szembeni ütközetre készül.

Nem utal rajta semmi arra, hogy

"Így fogok veled harcolni."

Még csak nem is visel kardot.

Miért nem reagál erre Góliát?

Olyan, mintha nem tudná, hogy mi folyik körülötte.

Van egy különös megjegyzése Dávidhoz:

"Kutya vagyok én, hogy botokkal jössz ellenem?"

Botok? Dávidnak csak egy botja van.

Nos, kiderült, hogy számos feltevés látott napvilágot

az orvostársadalomban az évek során, hogy

vajon nincs-e valami alapvető

egészségügyi probléma Góliáttal,

egy olyan megközelítés, mely értelmet ad az összes anomáliának.

Számos publikációt írtak erről.

Az elsőt 1960-ban az Indiana Medical Journal-ban,

mely a feltételezések láncolatát indította be,

mely Góliát testmagasságával kezdődik.

Tehát Góliát jóval több mint egy fejjel magasabb

mint abban a korban bárki,

és általában, ha valaki jóval eltér az átlagostól,

akkor arra van valami magyarázat is.

Az óriássá növésnek a leggyakoribb formája

az akromegáliának nevezett állapot,

és az akromegáliát egy jóindulatú daganat okozza

az agyalapi mirigyben,

mely a növekedési hormon túltermelését okozza.

A történelem során élt sok híres óriás közül

nagyon sok agromegáliában szenvedett.

Minden idők legmagasabb embere,

egy Robert Wadlow nevű férfi

még 24 éves korában is növésben volt, amikor elhunyt,

ekkor 272 cm magas volt.

Akromegáliában szenvedett.

Emlékszünk Óriás André-ra, a bírkózóra?

Híres volt. Akromegáliában szenvedett.

Még arról is vannak feltételezések, hogy Abraham Lincoln is akromegáliás volt.

Bárki esetében, aki szokatlanul magas,

ez az első magyarázat, amivel előállnak.

Az akromegáliának jellegzetes mellékhatásai is vannak

vele kapcsolatban

legelőször is a látással kapcsolatos.

Az agydaganat a növekedése által

gyakran elkezdi nyomni az agy látóidegeit,

mely azt eredményezi, hogy az akromegáliásoknak

vagy kettős látásuk van vagy súlyosan rövidlátók.

Tehát amikor az emberek azon gondolkodnak, hogy

mi lehetett vajon a probléma Góliáttal,

azt mondják: "Várjunk csak,

teljesen egyértelműnek tűnik, hogy ez az ember

akromegáliás volt."

Ez az, ami jól magyarázza, hogy mi volt furcsa

a viselkedésével azon a napon.

Miért mozgott lassan,

és miért kellett lekísérnie a völgybe

egy apródnak?

Mert nem tudott egyedül közlekedni.

Miért olyan különösen hanyag Dávid irányába,

hogy az utolsó pillanatig sem érti hogy Dávid nem szemtől szemben

küzd meg vele?

Mert nem látja őt.

Amikor azt mondja "Gyere ide hozzám, hogy megetessem a tested

az ég madaraival és a mező vadjaival."

a mondat: "gyere ide" szintén egy utalás a sebezhetőségére.

Gyere hozzám, mert nem látlak.

Ezután: "Kutya vagyok, hogy botokkal jössz ellenem?"

Két botot lát, miközben Dávidnál csak egy van.

Tehát az izraeliták a hegy tetején

letekintettek rá, akit egy

rendhagyóan erős ellenségnek tartottak.

Amit nem értettek, az az, hogy

a látszólagos erejének legelemibb forrása

egyben a legnagyobb gyengeségének a forrása is.

Azt hiszem, ebben a történetben

van egy mindannyiunk számára fontos tanulság.

Az óriások nem annyira erősek és hatalmasak, mint amilyennek látszanak.

És néha van a pásztorfiú zsebében egy parittya.

Köszönöm.

(Taps)