A gender biológiája, a DNS-től az agyig

Hogyan működnek valójában a nemek? Nemcsak a kromoszómák műve az egész – mondja Karissa Sanbonmatsu biológus. Látnoki erejű előadásában beszél az epigenetika legújabb felfedezéseiről – az új kutatásokról, amelyek azt vizsgálják, hogyan változhat meg a DNS-tevékenység társadalmi okok, mint pl. traumák vagy a táplálkozás hatására. Ismerjük meg, hogyan hatnak az életesemények a gének kifejeződésére, és hogyan hat mindez a gender megértésére.

Mit is jelent nőnek lenni?

Minden nőnek két X-kromoszómája van, igaz?

Ami azt illeti, ez nem igaz.

Vannak mozaik-nők,

X, XY vagy XXX kromoszómatípusok
keverékével.

Ha pedig nem csak a kromoszómánktól függ,

mégis mitől lesz nő valaki?

Attól, hogy nőies?

Hogy férjhez megy?

Gyereket szül?

Nem kell messzire mennünk,
hogy e szabályok alól

látványos kivételeket találjunk,

ám mindannyiunkban van
valami közös, amitől nők vagyunk.

Lehet, hogy e valami az agyunkban rejlik.

Talán hallottak múlt századi
elméleteket arról,

hogy a férfiak jobbak
a matekban, mint a nők,

mert nagyobb az agytérfogatuk.

E teóriákat azóta megcáfolták.

Az átlagos férfi agya harmad akkora,

mint egy átlagos elefánté,

ám ez nem jelenti azt,

hogy az átlagos férfi háromszor
butább, mint egy elefánt.

Vagy mégis?

(Nevetés)

Női idegtudósok új hulláma

fontos különbségeket fedez fel
a férfi és női agy között

az idegkapcsolódások,

agyi struktúrák és agyműködés területén.

Arra jutnak, hogy az agy olyan,
mint egy foltokból álló mozaik –

keverék.

A nőknek főleg női foltjaik
és néhány férfifoltjuk van.

Figyelembe véve az új adatokat,
mit jelent nőnek lenni?

Jóformán egész életemben
ezen gondolkodtam.

Amikor az emberek megtudják,
hogy transznemű nő vagyok,

mindig megkérdik:

"Honnan tudod, hogy nő vagy?"

Tudósként a gender
biológiai alapját keresem.

Meg akarom érteni, mitől vagyok én – én.

A legmodernebb tudomány felfedezései

fényt derítenek a gendert
meghatározó biológiai markerekre.

A genetika, idegtudomány, élettan és
pszichológia terén dolgozó munkatársaimmal

a gender működését próbáljuk felderíteni.

Ezeket az eltérő tudományterületeket
mind összeköti valami –

az epigenetika.

Az epigenetika azt kutatja,
hogyan változhat meg

gyökeresen és tartósan a DNS-tevékenység

annak ellenére, hogy a DNS-lánc
ugyanolyan marad.

A DNS hosszú, fonalszerű molekula,
amely sejtjeink belsejében tekeredik.

Olyan sok DNS van,

hogy tényleg efféle bogokba csavarodik –

hívjuk őket csak csomóknak.

Külső tényezők befolyásolják
a DNS-csomók formálódását.

Elképzelhetik úgy is,

hogy sejtjeinkben különféle
szerkentyűk építkeznek,

kapcsolóáramköröket hoznak létre,

az élethez kellő mindenfélét tesznek.

Itt van egy, ami a DNS-t olvassa,
és RNS-t épít.

Ez itt nagy adag ingerületátvivőt cipel

az agysejt egyik sarkából

a másikba.

Nem kapnak veszélyességi pótlékot ezért?

(Nevetés)

Ez itt egy egész molekulagyár –

egyesek szerint az élet titka.

Ez a riboszóma.

2001 óta tanulmányozom.

Sejtjeink egyik káprázatos tulajdonsága,

hogy a bennük rejlő összetevők
biológiailag lebomlanak.

Lebomlanak,

majd napról napra újraépülnek,

mint egy utazó cirkusz,

ahol a körhintákat minden egyes nap
szétszerelik, majd újraépítik.

Sejtjeink és az utazó cirkusz között
az a nagy különbség,

hogy a cirkusz esetében

képzett mesteremberek építik
naponta újra a körhintákat.

Sejtjeinkben nincsenek
képzett mesteremberek,

csak egyszerű építő gépezetek,

amelyek felépítik,
ami a tervekben szerepel,

bármi álljon is bennük.

A terv pedig nem más, mint a DNS.

Az utasítás sejtjeink minden
egyes zeg-zugára vonatkozik.

Ha pl. minden, ami az agysejtjeinkben van,

szinte naponta lebomlik,

mégis hogyan emlékszik az agy
bármire is egy napnál tovább?

Itt jön be a képbe a DNS.

A DNS nem bomlik le.

Ám ahhoz, hogy a DNS emlékezzen,
hogy valami megtörtént,

valahogy meg kell változnia.

A változás nem lehet
a DNS-szekvenciában;

ha ez folyton megváltozna,

lehet, hogy naponta új fület
vagy szemet növesztenénk.

(Nevetés)

A DNS ehelyett az alakját változtatja,

és itt kapnak szerepet a DNS-csomók.

DNS-emlékezetként is elképzelhetik őket.

Ha valami nagy dolog történik életünkben,

pl. egy megrázó gyerekkori élmény,

stresszhormonok árasztják el agyunkat.

A stresszhormonok nem
a DNS-szekvenciára hatnak,

hanem a DNS alakját változtatják meg.

A DNS azon részére hatnak,

amely a stressz csökkentésére
utasítja a molekulagyárat.

A DNS ezen része csomóba tekeredik,

és a buta gépek többé nem tudják
elolvasni az utasításokat,

hogy stresszt csökkentő gépeket építsenek.

Bonyolultan hangzik,
de ez történik mikroszkopikus szinten.

Makroszinten pedig elveszítjük
képességünket, hogy a stresszt kezeljük,

és ez rossz.

Így emlékszik a DNS a múltban történtekre.

Azt hiszem, ez történt velem is,

amikor nemváltásba kezdtem.

Tudtam, hogy belül nő vagyok,

női ruhákat viseltem,

de mindenki női ruhát viselő
férfinak látott.

Úgy éreztem, bármit teszek is,

senki sem fog valóban nőnek látni.

A tudományban a hitelesség a legfontosabb,

az emberek pedig folyton
kuncogtak a folyosókon,

megbámultak,

undorodva néztek rám –

féltek a közelemben lenni.

Emlékszem első nagy előadásomra
a nemváltás után.

Olaszországban tartottam.

Korábban is tartottam fontos előadásokat,

ám ezúttal meg voltam rettenve.

A közönségre pillantottam,

és elkezdődött a sugdosás,

a bámulás,

a kuncogás és vihogás.

Nyolc évvel korábbi élményem
a mai napig szorongással tölt el.

Elvesztettem a reményt.

Nyugi, jártam terápiára,
úgyhogy jól vagyok –

már jól vagyok.

(Nevetés)

(Éljenzés)

(Taps)

De úgy éreztem, ami sok, az sok:

tudós vagyok,

az asztrofizika doktora,

rangos folyóiratokban publikáltam,

a hullám-részecske
interakciók, az űrfizika,

a nukleinsav-biokémia témáiban.

Azt tanultam, hogy járjak
a dolgok végére, úgyhogy...

(Nevetés)

felmentem a netre.

(Taps)

Netezni kezdtem, és lenyűgöző
kutatásokra bukkantam.

Megtanultam, hogy ezek a DNS-csomók
nem feltétlenül rossz dolgok.

Valójában a csomók képződése
és felbomlása olyan,

mint egy bonyolult programnyelv.

Csodálatos pontossággal
programozza testünket.

Ha teherbe esünk,

megtermékenyített petesejtjeink
újszülött babává nőnek.

E folyamat ezernyi
DNS-döntést követel meg.

Vérsejt alakuljon ki egy magzati sejtből?

Szívsejt? Agysejt?

E kérdések a terhesség különböző
szakaszaiban dőlnek el.

Néhány az első trimeszterben,
néhány a másodikban,

néhány pedig a harmadikban.

Hogy igazán megértsük
a DNS döntéshozó folyamatát,

atomi szinten kell látnunk
a csomóképződést.

A legerősebb mikroszkópok sem látják.

Mi lenne, ha számítógépen
próbálnánk szimulálni?

Milliónyi számítógépre volna
ehhez szükségünk.

Épp van is milliónyi számítógépünk
Los Alamos-i laborunkban,

amelyek hatalmas raktárban
vannak egymáshoz kapcsolva.

Itt a DNS-t látjuk,
amely egy egész gént alkot,

egyedi csomómintázatokba rendeződve.

Most először

csapatom egy egész DNS génjét szimulálta,

ami a mai napig a legnagyobb
biomolekuláris szimuláció.

Most először kezdjük megérteni
az eddig megoldatlan kérdést,

hogy a hormonok hogyan hatnak
e csomók formálódására.

A DNS-csomók formálódása gyönyörűen
megfigyelhető a kalikó macskákon.

A narancs és fekete szín közötti választás

még a méhben eldől,

úgyhogy a narancs
és fekete foltok mintázata

pontosan mutatja, mi történt,

amikor a macska még csak
aprócska embrió volt

az anyaméhben.

Ez a foltos mintázat megjelenik
az agyunkban és a rákbetegségben is.

Közvetlenül összefügg az értelmi
fogyatékossággal és az emlőrákkal.

Hasonló DNS-választások
testünk más részeiben is eldőlnek.

Kiderült, hogy a kezdetleges nemi szervek
a terhesség első trimeszterében alakulnak

női vagy férfi nemi szervvé.

A kezdetleges agy viszont

csak a második trimeszterben
alakul női vagy férfiaggyá.

A jelenlegi modell szerint

az anyaméh egyedi összetétele okozza

a kezdetleges nemi szervek
valamivé alakulását,

miközben a kezdetleges agy
más módon alakul át.

A legtöbb epigenetikai kutatás

főleg a stresszre, szorongásra,
depresszióra összpontosít –

nyomasztó,

rossz dolgokra.

(Nevetés)

Ám manapság –

a legújabb kutatások –

a pihenésre koncentrálnak.

Lehet pozitív hatása a DNS-ünkre?

Az egereken végzett kísérletek
adatai még nem teljesek.

Tudjuk: az egerek pihennek,

de meditálnak-e vajon, mint a dalai láma?

Elérik-e a megvilágosodást?

Tudnak-e köveket mozgatni tudatukkal,
mint Yoda, a jedimester?

(Yoda hangja) Hm, egy jedi egér
biztosan érzi az erőt, hm.

(Nevetés)

(Taps)

Vajon a támogatás, amit az akkori
olaszországi beszédem óta kaptam,

megpróbálta kicsomózni a DNS-emet?

Csodálatos barátaim vannak,
támogató szüleim,

és szerető kapcsolatban élek;

mindez erőt és reményt adott ahhoz,
hogy másoknak segítsek.

Munkahelyemen szivárványszínű
karkötőt viselek.

Néhányan felvonják a szemöldöküket,
ám ez a tudatosságot is erősíti.

Rengeteg transznemű embert –

főleg színes bőrű nőket –

még egy megalázó megjegyzés is
öngyilkosságba kergetne.

40%-unk kísérel meg öngyilkosságot.

Ha ezt hallják, és úgy érzik,
nincs más esélyük,

hívják fel egy barátjukat,

próbáljanak egy segítő csoportba
bekerülni!

Ha önök nem is transznemű nők,
de ismerik az elszigeteltség fájdalmát

vagy a szexuális támadásokét –

kérjenek segítséget!

Mit jelent hát nőnek lenni?

A legújabb kutatások azt mutatják,

a női és férfiagy valóban
másként fejlődik az anyaméhben,

s talán ez adja nekünk, nőknek,
a nőiség velünk született érzését.

Másrészt viszont

talán a hasonlóság érzése
tesz minket nővé.

Olyan sokféle nő létezik,

hogy a kérdés, mit jelent nőnek lenni,
talán nem is a legjobb kérdés.

Olyan, mint egy kalikó macskát kérdezni,
mit jelent kalikó macskának lenni.

Nővé válni talán azt jelenti,
hogy annak fogadjuk el magunkat,

akik valóban vagyunk,

és felismerjük a hasonlóságot egymásban.

Látom magukat.

És most láttak engem.

(Taps és éljenzés)