Consumer Optimization

♪ [zene] ♪

[Ioana] A vásárlásainkkal
kapcsolatos döntéseink

függnek attól, hogyan találkoznak
az álmaink és kívánságaink a valósággal.

Áttekintettük a határérték fogalmát,

a költségvetési korlátokat
és a közömbösségi görbéket.

Hozzuk össze mindezt,

hogy modellezzük vásárlási döntéseinket.

Emlékezzünk rá,
hogy a költségvetési korlát azt jelképezi,

hogyan értékeli a piac az árukat,

és mit engedhetünk meg magunknak
jövedelmünk alapján.

Közömbösségi görbéink jelképezik,
hogyan értékeljük az árukat

személyes preferenciáink alapján.

Mindannyian azt szeretnénk,
hogy több legyen mindenből.

Szeretnénk, ha itt lennénk messze kint,

ahol annyit fogyaszthatunk,
amennyit csak akarunk.

De az igazság az,
hogy az erőforrásaink korlátozottak,

és a dolgok árai kompromisszumokra
kényszerítenek bennünket.

A legtöbbet szeretnénk kapni a pénzünkért,

és ez azt jelenti, hogy megtaláljuk
az áruk optimális kombinációját,

ami összehozza azt,
ahogyan a piac értékeli az árukat

a mi preferenciáinkkal.

Ez a közömbösségi görbéinket

és a költségvetési korlátot
ábrázoló grafikon

segít jobban megérteni a problémát.

Amikor döntést hozunk,

gyakorlatilag megpróbálunk
a lehető legboldogabbak lenni

az adott korlátok között,
amikkel szembesülünk.

Anélkül, hogy tudna róla,

egy "korlátozott optimalizálási"
problémát old meg, ahol kiválasztja

az áruknak azt a kombinációját,
amely maximalizálja a hasznosságot

az áruk adott ára
és az adott jövedelem esetén.

Térjünk vissza a pizza és kávé példájához.

A költségvetésünk $50.
A pizza $10-ba kerül.

Egy csésze kávé $5-ba kerül.

Tegyük fel, hogy a közömbösségi térkép

így néz ki.

A legjobb választás, amit
megengedhetünk magunknak, azt jelenti,

hogy az egész költségvetést

a pizzák és csésze kávék azon
kombinációjára fogjuk költeni,

ami a legboldogabbá tesz bennünket.

Ez azt jelenti, hogy
az optimális fogyasztási kombináció

a költségvetési vonalon van.

A legjobb választás, amit
megengedhetünk magunknak, azt is jelenti,

hogy megpróbáljuk elérni
azt a közömbösségi görbét,

ami az elégedettség vagy hasznosság
legmagasabb fokát jelképezi.

Mivel a pizza és a kávé jó dolgok,

olyanok,
amelyek boldoggá tesznek bennünket,

ez azon a közömbösségi
görbén fog történni,

amely a legtávolabb van az origótól.

Miért?

Mert minél több pizzát
és kávét fogyasztunk,

annál boldogabbak vagyunk.

Mi akadályozza meg,
hogy elérjük ezt a közömbösségi görbét?

Ha arra gondol,
hogy az árak és a jövedelem, igaza van.

A költségvetési korlát határozza meg,
mit engedhet meg magának.

Tehát az optimális
fogyasztási kombináció az lesz,

ahol a költségvetési korlát érinti

a legmagasabb közömbösségi görbét.

Hogy lássuk, miért, menjünk vissza,
és gondoljuk át,

miért próbáljuk
elérni a közömbösségi görbét,

amelyik a legtávolabb van az origótól.

A legjobb módja ennek,
hogy nézzünk egy pontot,

ahol a költségvetési vonal metszi
az egyik közömbösségi görbét.

A pizza és a kávé
ezen konkrét kombinációja

megengedhető,
mert a költségvetési vonalon van.

Ugyanakkor nem vagyunk
a lehető legboldogabbak, ugye?

A preferenciák alapján

világos, hogy boldogabbak lennénk

ha ezt a kombinációt vásárolhatnánk meg.

Több pizza van benne,

és pont ugyanannyi csésze kávé.

Viszont kívül van a költségvetésen.

De most nézzük ezt.

Számunkra ugyanolyan ez a kombináció

és ez a kombináció.

Mindkettő ugyanazon
a közömbösségi görbén van,

és ez azt jelenti,
hogy ugyanaz a hasznosságuk.

Tehát ha a lehető legnagyobb
hasznosságot próbáljuk elérni,

az alapján, amit megengedhetünk magunknak,

soha nem fogunk
olyan árukombinációt választani,

amelyik metszi a költségvetési korlátot.

Olyat fogunk választani,
amelyik érinti azt.

A költségvetési korlát
és a közömbösségi görbe érintési pontja

azt is jelenti,

hogy az optimális
fogyasztási kombinációnál

az áruk relatív piaci ára egyenlő

a mi helyettesítési hajlandóságunkkal,

és ez a helyettesítési határérték.

Úgy is megérthetjük ezt, ha észrevesszük,

hogy a legjobb választásnál

mindkét áru dolláronkénti
határhasznossága azonos.

Menjünk vissza,
és gondoljunk a nyereségre.

Ebben a pontban
boldogabbá tenne bennünket,

ha több pénzt költenénk pizzára
és kevesebbet kávéra?

Itt a helyettesítési határérték 4,

és ez azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk
lemondani négy csésze kávéról

egy további pizzáért.

De a pizza csak kétszer drágább a kávénál.

Ez nagyszerű hír.

A piac csak kevesebb
csésze kávéról való lemondásra kér,

mint amennyire hajlandók vagyunk.

Tehát megkapjuk a plusz pizzát.

Úgy is megérthetjük mindezt,
ha észrevesszük, hogy ezen a ponton

a pizza dolláronkénti
határhasznossága nagyobb,

mint a csésze kávék
dolláronkénti határhasznossága.

Emlékezzünk rá, ahogy több pizzát kapunk,

és kevesebb csésze kávé marad,

a pizzák határhasznossága csökken,

és a csésze kávék
határhasznossága növekszik.

Abbahagyjuk a további pizzák szerzését,

amikor a dolláronkénti határhasznosság

mindkét árura ugyanannyi.

Természetesen nagyon kevesen
számítgatjuk a határhasznosságot

vagy gondolunk
a korlátozott optimalizációra,

amikor eldöntjük, mit vásárolunk.

De ezek a fogalmak
segíthetnek megérteni a világot,

és útmutatást adnak,
hogyan hozzunk jobb döntéseket a jövőben.

[Narrátor] Jó úton van ahhoz,
hogy elsajátítsa a közgazdaságtant.

Hogy rögzüljön ez a videó,

válaszoljon meg
néhány gyors gyakorló kérdést.

Ha pedig készen áll
még több mikroökonómiára,

kattintson a következő videóra.

Még itt van?

Nézze meg a Marginal Revolution University
más népszerű videóit.

♪ [zene] ♪