Hogyan hat a klímaváltozás mentális egészségünkre?

Britt Wray tudományos publicista szerint: "Eddig már sok mindent elmondtak
a klímaváltozásról, de közel sem hallottunk eleget arról, milyen pszichológiai hatása van annak, hogy felmelegedő világban élünk."
Ebben a rövid előadásban összefoglalja, hogy a klímaváltozás miként fenyegeti mentális, szociális és spirituális jóllétünket, valamint ajánl egy kiindulópontot, amelyből elindulva tenni tudunk érte.

Eddig már sok mindent elmondtak
a klímaváltozásról,

de közel sem hallottunk eleget arról,
milyen pszichológiai hatása van annak,

hogy felmelegedő világban élünk.

Ha hallották a klímakutatás
borúlátó előrejelzését,

amit a tudomány szónokai, mint én
beleszövünk könyveinkbe és filmjeinkbe,

akkor talán kiérezték a kétségbeesést,
a hiábavalóságot vagy reménytelenséget.

Ha már sújtotta önöket klímakatasztrófa,

ezek az érzések sokkal mélyebbek lehetnek,

és sokkhoz, traumához,

feszült kapcsolatokhoz, droghasználathoz,

az egyéniség és önkontroll
elvesztéséhez vezethetnek.

Fontos politikai és technológiai munka
zajlik a klímakáosz enyhítésére,

de én azért vagyok itt,
hogy elgondolkoztassam önöket,

miért szükséges az is,
hogy a tetteink és politikáink

tükrözzék annak megértését,
hogy változó környezetünk

miként fenyegeti mentális,
szociális és lelki jóllétünket.

A klímakutatók és aktivisták félelmeiről,
szenvedéséről és depressziójáról

már évek óta beszélnek.

Láttuk szélsőséges
időjárási események után –

mint a Sandy vagy Katrina hurrikán –

hogy nő a poszttraumás stressz
és az öngyilkossági hajlam gyakorisága.

Számos mentálhigiéniai adat van
az északi közösségekről,

akik a leggyorsabb
felmelegedést tapasztalják,

mint például a labradori inuitok,

akik egzisztenciális szorongást
élnek át amiatt, hogy a jég,

identitásuk meghatározó része

a szemük előtt enyészik el.

És ha ez nem lenne elegendő,

az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint

erősödnek a klímaváltozásra adott
pszichológiai reakcióink,

mint a konfliktuskerülés,
a tehetetlenségérzés és a rezignáltság.

Ez azt jelenti, hogy a tudatos
és tudattalan mentális működésünk

gátol minket abban,

hogy meghatározzuk a probléma okait,

megoldásokon dolgozzunk, és erősítsük
a pszichológiai ellenálló képességünket;

pedig mindezekre szükségünk van,
hogy helyrehozzuk, amit okoztunk.

Mostanában tanulmányozok egy jelenséget,

amely csupán egy példa arra,

hogy milyen érzelmi
nehézségeket tapasztalunk.

Egy olyan kérdésben ölt testet,

aminek megválaszolásával
sokan küzdenek a generációmból.

Ez pedig:

Vállaljak-e gyereket
a klímaváltozás korszakában?

Hiszen bármelyik ma született gyermeknek

olyan világban kell élnie,
ahol a hurrikánok, áradások, futótüzek –

amiket régen
természeti csapásnak hívtunk –

mindennapossá váltak.

A húsz legmelegebb évet
az utóbbi huszonkét évben regisztrálták.

Az ENSZ arra számít,
hogy a világ népességének kétharmada

hat éven belül vízhiánnyal fog küzdeni.

A Világbank jóslata szerint 2050-re

140 millió klímamenekült lesz

Fekete-Afrikában, Latin-Amerikában
és Dél-Ázsiában.

Más becslések ezt a számot
több mint egy milliárdra teszik.

A tömeges migráció
és az erőforrások szűkössége

növeli az erőszak, a háború
és a politikai instabilitás esélyét.

Az ENSZ most tette közzé, hogy több mint
egymillió fajt sodrunk a kihalás szélére,

sokat évtizedeken belül,

és károsanyag-kibocsátásunk most,
a Párizsi Egyezmény után is növekszik.

Az elmúlt másfél évben

munkacsoportokat
és beszélgetéseket vezettem

több száz ember részvételével

a klímavészhelyzet korában
történő családtervezésről.

Elmondhatom önöknek,

hogy a klímaváltozás miatt
a gyermekvállalástól tartó embereket

nem az önmegtartóztató büszkeség vezérli.

Idegesek.

Egy BirthStrike nevű mozgalom is létezik,

amelynek tagjai
nem fognak gyermeket vállalni

az ökológiai válság mértéke

és az ezt veszélytelennek valló
kormányzatok tétlensége miatt.

És igen, más generációk is szembenéztek
a saját apokaliptikus bajaikkal,

de ez nem ok arra, hogy elbagatellizáljuk
a túlélésünket fenyegető valós veszélyt.

Néhányan úgy érzik,
hogy jobb örökbe fogadni gyermeket.

Vagy etikátlan egynél többet vállalni,

főleg hármat, négyet vagy többet,

mert a gyerekek növelik
az üveghatású gázok kibocsátását.

Nos, az egy nagyon szerencsétlen helyzet,

amikor a gyermeket akarók,
feláldozzák ezt a jogukat,

mert valahogy azt kommunikálták nekik,
hogy az életmódválasztásuk hibás,

holott a hiba inkább rendszerszintű,

de fejtsük csak ki ezt a gondolatmenetet.

Egy gyakran idézett tanulmány
megmutatta,

hogy egy iparosodott országban
eggyel kevesebb gyermek vállalása

átlagosan évi 59 tonnával csökkenti
a szén-dioxid-kibocsátást.

Összehasonlításképpen,

az autómentes élet évi 2,5 tonna,

egy transzatlanti repülőút elhagyása –
és ez csak egy alkalom –

körülbelül 1,5 tonna,

a növényalapú étrend pedig majdnem 1 tonna
szén-dioxid-megtakarítással jár.

Vegyék figyelembe,
hogy egy bangladesi gyermek

csak 56 tonna szén-dioxidot ad hozzá

szülei életének karbonhagyatékához,

míg összevetve egy amerikai gyermek
9 441 tonnát ad hozzá ehhez.

Ezért érvelnek néhányan amellett,

hogy a nagy szénlábnyomot hagyó
országokban élő szülőknek

kellene a leginkább elgondolkozniuk,
hogy hány gyereket vállalnak.

De a gyerekvállalás döntése
és az ember jövővel kapcsolatos érzései

mélyen személyesek,

és integráljuk őket különböző
kulturális mintákba,

vallásos hitbe, szocioökonómiai státuszba,
iskolai végzettségbe és egyebekbe.

Így egyeseknek a gyerekekről
és a klímakrízisről szóló vita

úgy tűnhet, mintha
egy másik bolygóról szólna.

Sokan küzdenek a túlélésüket
közvetlen fenyegető gondokkal,

mint hogy lesz-e étel az asztalon,

amikor szingli anyák
és három munkahelyük van,

vagy HIV-pozitívak,
vagy egy migránskaravánban menetelnek.

Tragikus, de a klímaváltozás alkalmas rá,
hogy többszörös diszkriminációt okozzon.

Megsokszorozza a periféria
közösségeit sújtó stresszfaktorokat.

Egy politológus azt mondta nekem,
hogy az egyik első jel,

hogy a klímaváltozás pszichológiailag
hatni kezd a társadalomra,

az értelmiségi nők arányának
növekedése lesz,

akik úgy döntenek,
hogy nem vállalnak gyermeket.

Érdekes.

Ön érintett pszichológiailag?

Ön esetleg klímával összefüggő
pre-traumatikus stresszben szenved?

Egy klímapszichiáter
alkotta ezt a kifejezést,

ez egyébként már létező foglalkozás,
a klímadepresszióval foglalkozik.

Olyan időszakban kezdik meg a munkát,
amikor néhány gimnazista

nem akar többé egyetemre jelentkezni,

mert nincs jövőképe.

És ezzel visszatértem
a legfontosabb üzenetemhez.

A klímaváltozás miatt a gyermekvállalással
kapcsolatos aggodalom növekedése

sürgetően jelzi,
milyen méreteket ölt a szorongás.

Diákok a világ minden tájáról
most is változásért kiáltanak

a kétségbeesés átütő erejű hangján.

És a tény, hogy látjuk, hogyan
járulunk hozzá a problémához,

ami miatt
veszélyben érezzük magunkat,

önmagában őrült dolog.

A klímaváltozás mindenre kihatással van,

mint az is, ahogy többféle módon
összezavarja az elménket.

Sok aktivista azt mondaná,

hogy a fájdalom legjobb
ellenszere az aktivizmus.

Néhány pszichológus azt mondaná,
hogy a megoldást a terápia nyújtja.

Mások szerint a kulcs annak elképzelése,

hogy halálos ágyunkon visszatekintve
mi számított leginkább az életben,

így azonosíthatjuk, mit kellene tennünk

azzal az idővel, ami még megadatott.

Kellenek az ilyen ötletek, és több is,

hogy vigyázzunk legbelső énünkre,

hiszen az általunk ismert környezetünk
egyre jobban büntetni fog minket.

Akár van gyerekünk, akár nincs,

őszintének kell lennünk arról,
hogy mi történik,

és mivel tartozunk egymásnak.

Nem engedhetjük meg,

hogy elhanyagoljuk

a klímaváltozás pszichológiai hatásait,

csak mert a tudomány, technológia,
a politika vagy a gazdaság más problémáit

égetőnek érezzük,
ezt pedig valahogyan súlytalannak.

A mentális egészségre
úgy kell tekintenünk,

hogy az bármely klímaváltozást kezelő
túlélési terv szerves része,

amely finanszírozást,
etikus méltányosságot, odafigyelést

és széles körű tudatosítást igényel.

Mert bár lehet ön érzelmileg
az egyik legvisszahúzódóbb ember a Földön,

nincs a világon olyan nagy szőnyeg,
ami alá be lehetne söpörni ezt a témát.

Köszönöm.

(Taps)