-
- Kastély úrnője, bocsásd meg kérésem,
-
De remélem, félre lettem informálva.
-
Elküldtem pár felderítőt, hogy körbenézzenek,
-
Ők pedig ajtaidnál kötöttek ki.
-
Utunk során ritkán láttak minket szívesen,
-
Így hát meg kell kérdeznem, biztos, ami biztos:
-
Csináltál velük valamit?
-
- Ki, én?
-
Csak felfedtem az igazi énjüket!
-
- Disznókká változtattad őket!
-
- Hm!
-
Nem tudom ki vagy, és miért jöttél,
-
De egy dolgot tisztázzunk:
-
Meg kell védenem az embereimet,
-
Nem hanyagolhatom el a nimfáimat,
-
Úgyhogy nem kockáztatok, kedves.
-
Egy rossz mozdulat, és meghalsz.
-
Bármi, ami nekem nem tetszik, és meghalsz.
-
Rádolvashatok egy varázslatot, és meghalsz,
-
Fiam, jobb ha futsz, különben hamarosan meghalsz.
-
- Nem akarom felborítani a mérleget,
-
De nem hat rám a varázserőd.
-
Megettem egy virágot, amely elveszi az erődet,
-
Szóval jobban teszed, ha meglapulsz.
-
- Biztosan hazudsz!
-
Halandók nem szerezhetik meg a Mólüt
-
Komoly következmények nélkül!
-
- Akkor biztos isten vagyok, mint te is!
-
Mert én puszta kézzel szedtem a földről!
-
- Hermész adta neked, nemde?
-
- Oké, igen, ő volt, de ez lényegtelen.
-
Most már egyenlőek az esélyeink.
-
A sorsaink összefonódnak, együtt haladnak.
-
Meg kell védenem az embereimet,
-
Nem hanyagolhatom el a barátaimat,
-
Így hát nem fordulhatok vissza.
-
- Eljátszottad az esélyed, most meghalsz!
-
Gondoskodok róla, hogy itt meghalj.
-
Még a mágia sem ment meg, így is meghalsz,
-
Ó, jobb ha futsz, különben hamarosan meghalsz.
-
- Vesztettél.
-
- A nimfáim, mintha a lányaim lennének,
-
Mindenáron megvédem őket.
-
Mikor legutóbb életben hagytam az idegeneket,
-
Komoly tragédia ért bennünket.
-
Te nem adtál rá okot,
-
Hogy elnyerd a bizalmam,
-
De minden ember valódi énjét felfedi,
-
Ha a bujaság dönt helyette.
-
- Nem hiszem, hogy értem.
