Felejtsük el a hátfájást, találjuk meg az ősi testtartást! | Esther Gokhale | TEDxStanford

Az előadás egy helyi TEDx rendezvényen hangzott el, a TED konferenciáktól független szervezésben.

Esther Gokhale megmutatja, hogyan találhatjuk meg a természetes testtartást, és kerülhetjük el a hátfájdalmat ülés közben.

Modern társadalmunkban

valójában elfelejtettük,
hogyan kell a testünket használni.

Szenvedünk a sokféle fájdalom és
működési zavarok miatt.

Jó hír viszont hogy a legtöbb nyakfájás,
a talp izmainak gyulladása,

az ismétlődő stressz-okozta sérülések,
és a hátfájdalmak

gyógyíthatók.

És ezt egyszerűen tehetjük meg:

Visszaállítjuk az ősi testtartást,
és a hajolás,

gyaloglás, emelés, ülés
természetes módját.

A következő képen
két portugál lovas látható.

Mindketten lazán ülnek, csak épp másként.

A jobb oldali előre van görnyedve:
fej, vállak előreesve.

A bal oldali szép egyenesen ül.

Mit mondana a legtöbb szülő,
ha a gyerekét így látná ülni?

"Ülj egyenesen!"

Meg tudná tenni,
de megfeszítené a háta alsó részét.

Egy rövid ideig így ülne,
azután elfáradna, talán fájna is neki.

hamarosan ismét görnyedt lenne.

A legtöbben így jojóznak
az egyenes, de feszes tartás

-amiről azt hisszük,
hogy helyes, pedig nem...-

és a laza, de görnyedt a tartás között,
amiről tudjuk, hogy helytelen.

Amit igazán szeretnénk elérni:

az egyenes és elengedett tartás.

Ez a medence megfelelő helyzetén múlik.

Olyan ez, mintha az alapozásunk lenne.

Jól érzékelhető a
két medence közti különbség,

ha hátulra farkat képzelünk nekik.

Hol lenne ez a jobboldalinál?
Alatta. Azon ülne.

És a másiké? Mögötte hátul.

Fajunknak az a természetes,
hogy a farkunk mögöttünk van,

előredőlve, hátra a hátsóval.

Ha ez megvan, az építőkockák, vagyis a
csigolyák szépen illeszkednek egymásra,

miközben az izmok ellazulnak.

Most ha lélegzünk,
az egész hátunk tud mozogni,

és ez serkenti a vérkeringést.

Kicsit olyan, mintha egy masszázst
kapnánk egész nap

és így gyógyítjuk magunkat.

Ha a képzeletbeli farkunkon ülünk,
2 rossz választásunk lesz:

Ez az egyik: laza és görnyedt.

Itt a másik: egyenes és feszes.

Ha a helytelen medencetartás
ilyen gondot okoz,

miért tesszük mégis ennyien?

Az ok az élet korai szakában kezdődik:
ahogy hordanak bennünket,

- látják az előretolt medencét -

és ahogy rosszul kialakított
alkalmatosságokba tesznek.

Szomorú dolog ez, tudom.

(Nevetés)

Ez az az életkor,

amikor az idegrendszerünket
beállítjuk arra,

mit jelent ülni.

Így ezeket a szokásokat visszük tovább
a felnőtt korba, és ugyanígy ülünk.

Ezen csak ront, hogy a legtöbb bútor
rosszul van megtervezve,

beleértve az ergonomikus bútorokat is.

A fitness-tanácsadók pedig azt mondják,

toljuk előre a medencénket,
hogy védjük a gerincünket stb.

Nem szerencsés útmutatás ez.

Tehát hogyan térhetünk vissza

az ősi testtartásunkhoz?

Hátra a hátsó. Csontok megfelelően
egymásra helyezve.

Ilyen volt a testtartásunk
kétéves korunkban,

és ilyen volt őseinké is.

Ezt én J-gerincnek hívom,
ahol a hátsó valóban hátul van,

és a felső ágyéki szakasz
szép egyenes és megnyúlt.

Ezt a testtartást találjuk

a természeti népeknél szerte a világban.

Ezek itt borneói bennszülöttek,
Indonéziából.

Láthatjuk, igen mutatós ...nos a fenekük,

(Nevetés)

gerincük szálfaegyenes.

Látják, a válluk jelentőségteljes.
Igazán szép.

Kezdjünk bele, és térjünk vissza
az ősi tartásunkhoz.

Tanítok most önöknek egy gyakorlatot,
amit "nyújtott ülés"-nek hívok.

A fenekünkkel jól hátraülünk a székben;

majd dőljünk előre a háttámlától;

helyezzük az öklünket a
legalsó bordánkhoz,

majd finoman nyomjuk hátra,
hogy megnyúljon a hátunk alsó szakasza.

Most pedig a szék valamelyik
részét ragadjuk meg.

Talán a karfát vagy bármit a széken,

Finoman toljuk el felsőtestünket
a fenekünktől, valahogy így;

most nyomjuk magunkat a háttámlához.

Az lenne az igazi, ha a széken lenne
valami nem csúszós, ami megtartana.

ahogy azt itt láthatják,

vagy lehetne valami eszköz,

mint ez a direkt erre a célra készült
párna vagy összehajtogatott törülköző,

ami nem csúszik le és érintkezik
a hátközéppel

és megtart.

Ha nincs semmink, megpróbálhatjuk esetleg

a ruhánkat begyűrni.

valami szegély-félét készítve.

Dőljünk neki, és lazuljunk el teljesen.

Most megtettük

az első aprócska lépést
a gerinc nyújtása felé,

az ősi tartás visszaállítása felé,

egy fájdalommentes, aktív élet felé.

Természettől fogva ezt örököltük.

Ne érjék be semmi kevesebbel!

(Taps)