E nők számára az olvasás merész cselekedet

A világ egyes részein a nők fele analfabéta. Az okok változatosak lehetnek, de sok esetben az apák, férjek, sőt anyák azok, akik nem értékelik az írni-olvasni tudást. A fényképész és TED tag, Laura Boushnak olyan országokba látogatott el, mint Jemen, Egyiptom és Tunézia, hogy bátor nőket keressen - iskolásokat, politikai aktivistákat, 60 éves édesanyákat - akik felveszik a harcot a statisztikákkal.

Arab női fotósként mindig is bőséges

inspirációt merítettem projektjeimhez
a személyes tapasztalataimból.

Szenvedélyes tudásszomjam,

ami lehetővé tette, hogy határokat
törjek át egy jobb élet reményében,

ihletett meg az "Olvasok, írok"
(I Read I Write) projektemben.

A saját tapasztalatomtól hajtva,

- nem engedték, hogy
folytassam a tanulmányaimat -

eldöntöttem, hogy feltárom és összegyűjtöm
olyan nők történetét,

akik megváltoztatták az életüket
az oktatás segítségével,

feltárva és megkérdőjelezve a korlátokat,
amelyeket eléjük állítottak.

Egy sor témát lefedtem,
amik befolyásolják a nők oktatását,

szem előtt tartva az arab
országok különbségeit,

gazdasági és társadalmi
szempontok szerint.

Ezek például a női analfabetizmus,
ami meglehetősen magas a régióban;

oktatási reformok;
programok kibukott tanulóknak;

és a politikai aktivizmus
az egyetemi hallgatók között.

A munkám kezdetén,

nem mindig volt egyszerű meggyőzni
a nőket, hogy részt vegyenek.

De miután elmagyaráztam nekik,

hogy a történetük befolyásolhatja
más nők életét,

hogy példaképekké lehetnek
a közösségükben, beleegyeztek.

Együttműködő és rugalmas
megközelítést keresve

megkértem őket, hogy írják fel
gondolataikat a saját szavaikkal,

a róluk készült képekre.

Ezeket a képeket bevittem
aztán néhány osztályba,

hogy inspiráljon és motiváljon
más nőket,

akik hasonló helyzetben vannak,
és hasonló oktatásban részesülnek.

Aisha, egy jemeni tanárnő írta:

"Ahhoz kellett az oktatás,
hogy független legyek,

és hogy ne számítsak
a férfiakra mindenben."

Az egyik első alanyom
Umm El-Saad volt Egyiptomból.

Amikor először találkoztunk,
alig tudta leírni a nevét.

Egy 9 hónapos írástudási
programon vett részt,

amit egy helyi civil közösség szervezett
a kairói külvárosban.

Hónapokkal később azzal viccelődött,

hogy a férje megfenyegette,
hogy kiveszi az osztályból,

amikor megtudta, hogy a már
írástudó felesége

elolvasta az SMS-eit a telefonján.

(nevetés)

Komisz Umm El-Saad!

Természetesen Umm El-Saad nem
ezért csatlakozott a programhoz.

Láttam, hogy vágyott arra, hogy
irányíthassa a mindennapi rutinját,

kis dolgok, amit mi
egyértelműnek veszünk

akár pénzt számolni a piacon,
vagy segíteni a gyerekek házijában.

Szegénysége és a közössége
gondolkodása ellenére,

- ami lekicsinyli a nők oktatását -

Umm El-Saad és az egyiptomi
osztálytársai,

lelkesen tanultak írni-olvasni.

Tunéziában találkoztam Asmával,

aki egyike az általam meginterjúvolt
négy aktivista nőnek.

A világi biomérnök hallgató
igencsak aktív a közösségi médiában.

Országáról, ami bölcsője volt az
úgynevezett Arab Tavasznak,

mondta: "Arról álmodtam,
hogy felfedezek egy új baktériumot.

Most a forradalom után
minden napra jut egy új."

Asma a vallásos fundamentalizmus
felkelésére utalt a régióban,

ami szintén nagy akadály,
különösen a nők számára.

Az összes nő közül, a jemeni Fayza
volt rám a legnagyobb hatással.

Fayza-nak ott kellett hagynia az iskolát
nyolc évesen, mikor megházasodott.

A házasság egy évig tartott.

14 évesen egy 60 éves férfi
harmadik felesége lett,

és 18 éves korára elvált,
három gyerek anyjaként.

Szegénysége ellenére,

a válás miatti helyzete ellenére,
a szélsőségesen konzervatív társadalomban,

és szülei ellenkezésének dacára,
hogy visszamenjen az iskolába,

Fayza tudta, hogy élete irányításához
az oktatáson keresztüli út vezetett.

Most 26 éves.

Egy helyi civil szervezettől
ösztöndíjat kapott,

hogy üzleti tanulmányokat
folytathasson az egyetemen.

A célja, hogy munkát találjon,
lakást béreljen,

és újra magához vehesse gyerekeit.

Az arab államok hatalmas
változásokon mennek keresztül,

és a küzdelmek, amiket a nőknek
ki kell állniuk, lesújtóak.

Ahogy a nőknek, akiket fényképeztem,
nekem is sok határt

kellett átlépnem, hogy ma
az a fényképész legyek, aki vagyok.

Ennek során sokan megmondták
mire vagyok képes és mire nem.

Umm El-Saad, Asma és Fayza,
és még sok más nő az arab világban

megmutatja, hogy igenis lehetséges
legyőzni a határokat az oktatásért,

amiről tudják, hogy a legjobb
lehetőségük egy jobb jövőért.

Most pedig Yasmine, a megkérdezett
négy tunéziai aktivista egyikének

idézetével szeretnék búcsúzni.

Yasmine azt írta,

"Kérdőjelezd meg a meggyőződéseidet.

Légy az, aki lenni akarsz,
nem az, aki akarják, hogy légy.

Ne tűrd fölényeskedéseiket,
mivel anyád szabadnak szült."

Köszönöm.

(Taps)