Hogyan segíthetünk az amerikai királylepkén és a bolygónkon

Az amerikai királylepkék fenyegető gyorsasággal pusztulnak el a bolygón. Lehetséges kihalásuk az emberi életet is veszélyeztetheti. De Mary Ellen Hannibal szerint tudjuk, hogyan menthetnénk meg ezeket a rovarokat. A megoldás a hobbitudósok kezében van.
Hallgassák meg, miért játszanak fontos szerepet az önkéntes közösségek a királylepke csökkenő populációjának feltérképezésében és megmentésében, és hogy miként tudunk mi is csatlakozni hozzájuk a természet szolgálatában. (Jó társaságban leszünk! Charles Darwin is ilyen hobbitudós volt!)

Üdvözlöm önöket.

Általában azt szoktam mondani,
hogy örülnék, ha a pillangók beszélnének,

de mostanság újragondoltam ezt,

mert már így is túl hangos a világunk.

Képzeljék el, mi lenne,
ha a pillangók is örökösen csacsognának.

De egy kérdést azért
feltennék a pillangóknak:

Mit jelentenek azok a történetek,
amiket mi, emberek mesélünk róluk?

Mert érdekes, hogy az egész világon,
az összes kultúrában

hasonlók a történetek a pillangók
és az emberi lélek kapcsolatáról.

Bizonyos kultúrák azt mondják,
hogy a pillangókban él

azoknak a gyermekeknek a lelke,
akik kegyetlenül vagy korán haltak meg.

Más kultúrák szerint

a pillangók őseink lelkét
hordozzák köztünk.

Ez a pillangó a Kallima inachus.

Egyik oldalán olyan,
mint egy szép pillangó,

a másikon viszont olyan, mint egy levélke.

Levélként összehajtja magát,
hogy megtévessze a ragadozókat.

Így látszik, így nem látszik,

így eltűnik, így előbújik.

Talán innen jött az emberi lélek
és a pillangó kapcsolata.

Tehát lehetséges, hogy a pillangók
fontos szerepet játszanak

a halálunk utáni életben.

De a valóságban, itt a Földön,
a pillangók komoly bajban vannak.

Ez itt egy molylepke.

A molylepkék és a pillangók rokonok.
A molylepkék éjszakai állatok.

Ezt "praedictának" hívják, mert Darwin
az "prédikálta", hogy léteznie kell.

Ma már több mint 60 pillangófaj

veszélyeztetett a Földön,

és még ennél is több rovarfaj

egyedszáma csökken
rohamos mértékben.

Az elmúlt 50 évben

a teljes rovarpopuláció
50 százalékát elvesztettük.

Ez katasztrófa!

Ez sokkal komolyabb hatással lehet
életünkre, mint a klímaváltozás.

Bár a pillangók nem tesznek közvetlenül
sokat az ökoszisztémánkért,

de sokat tesznek azokért az élőlényekért,
amelyektől függünk.

És ez minden rovarra igaz.

A rovarok élete az emberi életet
támogató rendszer alappillére.

Nem veszíthetjük el ezeket a rovarokat.

A biológiai sokféleség
az egész világon eltűnőben van

az élőhelyek csökkenése, a rovar- és
gyomirtószerek és a klímaváltozás miatt.

Az élőhelyek pusztulása nagyon súlyos,

és ebben kellene igazán sokat

és tudatosan fejlődnünk.

A lehető legrosszabb idők járnak.

Túl vagyunk terhelve problémákkal.

De most járnak a legjobb idők is -
remek híreink is vannak.

Megvan minden, amire szükségünk van.

Megvan a lehetőség, melynek segítségével
megmenthetjük a természetet.

Ez pedig a hobbikutatás.

A kifejezés általában
olyan emberekre utal,

akik doktori fokozat nélkül
segítik a tudományos kutatást.

Néha közösségi kutatásnak is nevezik.

Ez a hobbikutatás
közösségi jellegét emeli ki,

vagyis hogy közösen tehetünk
valamit a közjó érdekében.

Amatőr kutatás ez.

Bár ma már sok segítséget jelent
az informatika,

a statisztikai elemzés és az okostelefon,

ez akkor is egy ősi gyakorlat,
amit az emberek mindig is műveltek.

Amatőr kutatás.

Valójában a tudományos világ
is az amatőr kutatásra épül.

Charles Darwin is hobbitudós volt.

Nem volt mesterdiplomája,
magánzóként dolgozott.

Egyszer megmutatta valaki Darwinnak
a madagaszkári csillagorchideát,

melynek sarkantyúja 30 centis,

és a virág része, melyben a nektár van.

Szóval ez a valaki megmutatta Darwinnak,
és ezt mondta:

"Ez bizonyítja, hogy az evolúció
nem természetes módon történik.

Ez a virág bizonyítja, hogy csak Isten
képes ilyen hihetetlenül bizarr

és furcsa kinézetű élőlényt
teremteni a Földön,

mert egy rovar sem lehet
képes arra, hogy beporozza.

Istennek kell szaporítania."

Darwin így felelt: "Nem. Biztos vagyok
benne, hogy van egy rovar valahol,

melynek pöndörnyelve olyan hosszú,
hogy képes beporozni ezt az orchideát."

És igaza volt.

Ezen a térképen a királylepke
élőhelyeit láthatjuk.

A királylepkének más a története,

mint a korábban említett molylepkének,

de az alapgondolat hasonló ahhoz,

amit Darwin koevolúciónak nevezett.

Valójában a koevolúció
a természet működésének alapja,

és ez áll a természettel kapcsolatos
jelenlegi problémák központjában is.

Ahogy tehát idővel a molylepke
hosszabb pöndörnyelvet növesztett,

és a növény sarkantyúja is megnyúlt,

évmilliók alatt

a növény és a molylepke
kialakított egy kapcsolatot,

melyben mindkét fél javítja
egymás túlélési esélyeit.

A királylepkének viszont van egy másik
koevolúciós kapcsolata,

és pontosan ez az,
ami miatt a királylepkék

ma veszélyben vannak.

Ez a térkép a királylepke
költözését ábrázolja.

A királylepke csodálatos dolgot művel:

egy év alatt

körberepüli egész Észak-Amerikát

négy vagy öt generáción keresztül.

Az első generáció csak pár hetet él.

Párosodnak, lepetéznek,
aztán elpusztulnak.

A következő generáció pillangóként
kikel, és megteszi az út következő részét.

Senki nem tudja, hogy csinálják.

Amikor az ötödik generáció visszatér –
ezek egyébként tovább is élnek –,

szóval mikor odaérnek,

áttelelnek Mexikóban és Kaliforniában,

és ezzel ezek a pillangók vissza is
térnek oda, ahonnan őseik elindultak.

Ők viszont sosem voltak ott,

sőt egyetlen közvetlen
felmenőjük sem járt ott azelőtt.

Nem tudjuk, hogy lehetséges ez.

Az egyetlen forrás, melyből tudjuk,
hogy ilyen formában vándorolnak –

bár még sok a nyitott kérdés

a királylepke vándorlásával
kapcsolatban –,

a hobbikutatás.

Az emberek évszázadokon át megfigyelték,

hogy hol és mikor látják a királylepkéket.

Megfigyeléseiket megosztották
olyan fórumokon, mint pl. a Journey North.

A lepkék megfigyeléséről ezt a térképet
küldték el a Journey North c. műsornak.

Láthatjuk, hogy a pontok színe attól függ,

hogy milyen évszakban
történt a megfigyelés.

Szóval ez az adathalmaz
beérkezik a Journey North-hoz,

ők pedig ebből készíthetnek
egy térképet, ami megmutatja,

hogy egy év alatt
merre járnak a királylepkék.

Szintén a hobbikutatásnak
köszönhetően megtudtuk,

hogy a királylepkék
száma évről évre csökken.

Például 1980-ban
egy telelés során Kaliforniában

4 millió egyedet számoltak össze.

Tavaly már csak 30 ezret.

(A közönség felhördül)

A 80-as évek óta
a 4 millióból 30 ezer lett.

A keleti parti királylepkék
kicsit jobb helyzetben vannak,

de ott is csökken a számuk.

Rendben, de mit tehetünk értük?

Hát igazából szervezett formában
senki sem kéri, hogy bármit is tegyünk,

de az emberek az egész kontinensen
segítik a királylepkéket.

A királylepkék problémájának
gyökere a selyemkóró.

Ez egy másik koevolúciós
történet. Elmesélem.

A selyemkóró mérgező növény:

mérge megakadályozza,
hogy más rovarok elfogyasszák.

A királylepke viszont másként
alakította a kapcsolatát a növénnyel.

Más stratégiát választott.

Nemcsak immunis a méregre,

de a mérget be is épít saját szervezetébe,

és így mérgező lesz –
így védekezik a rá vadászók ellen.

A királylepkék csak
a selyemkóróra rakják le a petéiket,

és a királylepke hernyója
csakis selyemkórót fogyaszt,

mert erre a méreganyagra van szüksége,
hogy királylepkévé fejlődhessen.

Az emberek így szerte az országban
selyemkórót ültetnek ott,

ahonnan az élőhely pusztítása,

a növényvédő és gyomirtó szerek,
valamit a klímaváltozás miatt eltűntek.

Egy ablakpárkányon is tökéletes lepke-
és beporzóélőhelyet alakíthatunk ki.

Elmegyünk egy helyi kertészetbe,

és megkérdezzük,
milyen növények honosak arrafelé.

Csodálatos növényeket hozhatunk haza.

A hobbikutatás még a királylepkék
megmentésénél is többet tehet.

Képes ugyanis olyan mennyiségben
támogatókat toborozni,

amelyre szükségünk van ahhoz,
hogy megóvhassuk a természetet.

Itt egy példa.

City Nature Challenge a neve.

Ez egy kihívás – a Kaliforniai
Természettudományi Múzeum

és a Los Angeles-i Természettörténeti
Múzeum közös projektje.

A City Nature Challenge négy éve
kapcsol össze városokat világszerte,

hogy vegyenek részt városaik
biológiai sokféleségének felmérésében.

Nagyjából egymillió
megfigyelésnél tartunk,

amit idén áprilisig
a világ számos pontján végeztek.

Az idei nyertes Dél-Afrika volt –
San Francisco legnagyobb bánatára.

(Nevetés)

Nézzék csak meg. Változatosabb
ott az élővilág, mint nálunk.

Érdekes mintázat rajzolódik ki,
ha megvizsgáljuk,

milyen természeti erőforrások
vannak ott, ahol élünk.

Ahogy fejlődünk, egyre inkább olyan helyen
szeretnénk élni, ahol gazdag az élővilág.

Egyébként pedig a hobbikutatás
remek eszköz arra,

hogy megvalósítsuk mind a társadalmi,
mind a környezeti igazságosságot.

Adatok kellenek, mutatnunk kell egy képet,

meg kell neveznünk egy ügyet,

és aztán el kell végeznünk
a műtéti beavatkozást,

hogy segíthessünk –
bármi legyen is a probléma.

A City Nature Challenge kaphatna
ajánlást az ENSZ-től.

Volt valaha ennél nagyobb
és szervezettebb globális összefogás

a természet érdekében?

Ez lenyűgöző, fantasztikus,

és egy valódi alulról jövő kezdeményezés.

Nagyon érdekes információkhoz jutunk
a pillangókról és más élőlényekről

ezekből a kérdőíves felmérésekből.

A City Nature Challenge alapja
az iNaturalist nevű program.

Az iNaturalist kapudrog
a hobbikutatás világába. (Nevetés)

Regisztráljanak önök is a laptopjukról
vagy az otthoni gépjükről,

és töltsék le
az alkalmazást a telefonjukra.

Az iNaturalist segítségével készíthetünk
képet madárról, bogárról,

kígyóról vagy bármi másról.

A mesterséges intelligencia pedig segít
elemezni és megerősíteni a megfigyelést.

Az alkalmazáson keresztül megadhatjuk
a megfigyelés dátumát,

a pontos időt és a helyadatokat.

Ez az adatgyűjtés,
ettől tudományos a hobbikutatás.

Aztán az adatokat megosztják,

és ez a hobbikutatás lényege.

Amikor adatot osztunk meg,

teljesebb képet látunk.

Lehetetlen lenne felmérni
a királylepkék vándorlását

olyan adatok megosztása nélkül,
melyeket évtizedeken keresztül gyűjtöttek,

lehetetlen lenne felismerni a mintázatokat
a természet működésében

a hobbikutatás nélkül.

Ez egy kék Xerces pillangó.

Akkor pusztult ki, amikor elveszítette
élőhelyét a Golden Gate Parkban.

Koevolúciós együttélésben élt egy
hangyafajjal, de ez egy másik történet.

(Nevetés)

Egy kéréssel zárnám a beszédem:

kérem önöket csatlakozzanak
valamilyen formában a hobbikutatáshoz.

Csodálatosan pozitív dolog ez.

Egy hadseregnyi emberre
van szükség, hogy működjön.

És még annyit mondanék:

a pillangóknak kisebb gondja
is nagyobb most annál,

mint hogy emberi lelkeket cipeljenek.

(Nevetés)

De sok mindent nem tudunk még, igaz?

Mi a fontos ezekben a történetekben?
Mit próbálnak elmondani nekünk?

Talán a lelkünk is koevolúcióban
van a pillangókkal.

Bizonyára sokkal mélyebben kötődünk
a pillangókhoz, mint azt ma gondolnánk,

és a pillangók rejtélye
talán örök rejtély marad.

Hacsak meg nem mentjük őket.

Arra kérem hát önöket, csatlakozzanak
hozzám, mentsük meg a természetet – most!

Köszönöm a figyelmet!

(Taps)