Üdvözlöm önöket. Általában azt szoktam mondani, hogy örülnék, ha a pillangók beszélnének, de mostanság újragondoltam ezt, mert már így is túl hangos a világunk. Képzeljék el, mi lenne, ha a pillangók is örökösen csacsognának. De egy kérdést azért feltennék a pillangóknak: Mit jelentenek azok a történetek, amiket mi, emberek mesélünk róluk? Mert érdekes, hogy az egész világon, az összes kultúrában hasonlók a történetek a pillangók és az emberi lélek kapcsolatáról. Bizonyos kultúrák azt mondják, hogy a pillangókban él azoknak a gyermekeknek a lelke, akik kegyetlenül vagy korán haltak meg. Más kultúrák szerint a pillangók őseink lelkét hordozzák köztünk. Ez a pillangó a Kallima inachus. Egyik oldalán olyan, mint egy szép pillangó, a másikon viszont olyan, mint egy levélke. Levélként összehajtja magát, hogy megtévessze a ragadozókat. Így látszik, így nem látszik, így eltűnik, így előbújik. Talán innen jött az emberi lélek és a pillangó kapcsolata. Tehát lehetséges, hogy a pillangók fontos szerepet játszanak a halálunk utáni életben. De a valóságban, itt a Földön, a pillangók komoly bajban vannak. Ez itt egy molylepke. A molylepkék és a pillangók rokonok. A molylepkék éjszakai állatok. Ezt "praedictának" hívják, mert Darwin az "prédikálta", hogy léteznie kell. Ma már több mint 60 pillangófaj veszélyeztetett a Földön, és még ennél is több rovarfaj egyedszáma csökken rohamos mértékben. Az elmúlt 50 évben a teljes rovarpopuláció 50 százalékát elvesztettük. Ez katasztrófa! Ez sokkal komolyabb hatással lehet életünkre, mint a klímaváltozás. Bár a pillangók nem tesznek közvetlenül sokat az ökoszisztémánkért, de sokat tesznek azokért az élőlényekért, amelyektől függünk. És ez minden rovarra igaz. A rovarok élete az emberi életet támogató rendszer alappillére. Nem veszíthetjük el ezeket a rovarokat. A biológiai sokféleség az egész világon eltűnőben van az élőhelyek csökkenése, a rovar- és gyomirtószerek és a klímaváltozás miatt. Az élőhelyek pusztulása nagyon súlyos, és ebben kellene igazán sokat és tudatosan fejlődnünk. A lehető legrosszabb idők járnak. Túl vagyunk terhelve problémákkal. De most járnak a legjobb idők is - remek híreink is vannak. Megvan minden, amire szükségünk van. Megvan a lehetőség, melynek segítségével megmenthetjük a természetet. Ez pedig a hobbikutatás. A kifejezés általában olyan emberekre utal, akik doktori fokozat nélkül segítik a tudományos kutatást. Néha közösségi kutatásnak is nevezik. Ez a hobbikutatás közösségi jellegét emeli ki, vagyis hogy közösen tehetünk valamit a közjó érdekében. Amatőr kutatás ez. Bár ma már sok segítséget jelent az informatika, a statisztikai elemzés és az okostelefon, ez akkor is egy ősi gyakorlat, amit az emberek mindig is műveltek. Amatőr kutatás. Valójában a tudományos világ is az amatőr kutatásra épül. Charles Darwin is hobbitudós volt. Nem volt mesterdiplomája, magánzóként dolgozott. Egyszer megmutatta valaki Darwinnak a madagaszkári csillagorchideát, melynek sarkantyúja 30 centis, és a virág része, melyben a nektár van. Szóval ez a valaki megmutatta Darwinnak, és ezt mondta: "Ez bizonyítja, hogy az evolúció nem természetes módon történik. Ez a virág bizonyítja, hogy csak Isten képes ilyen hihetetlenül bizarr és furcsa kinézetű élőlényt teremteni a Földön, mert egy rovar sem lehet képes arra, hogy beporozza. Istennek kell szaporítania." Darwin így felelt: "Nem. Biztos vagyok benne, hogy van egy rovar valahol, melynek pöndörnyelve olyan hosszú, hogy képes beporozni ezt az orchideát." És igaza volt. Ezen a térképen a királylepke élőhelyeit láthatjuk. A királylepkének más a története, mint a korábban említett molylepkének, de az alapgondolat hasonló ahhoz, amit Darwin koevolúciónak nevezett. Valójában a koevolúció a természet működésének alapja, és ez áll a természettel kapcsolatos jelenlegi problémák központjában is. Ahogy tehát idővel a molylepke hosszabb pöndörnyelvet növesztett, és a növény sarkantyúja is megnyúlt, évmilliók alatt a növény és a molylepke kialakított egy kapcsolatot, melyben mindkét fél javítja egymás túlélési esélyeit. A királylepkének viszont van egy másik koevolúciós kapcsolata, és pontosan ez az, ami miatt a királylepkék ma veszélyben vannak. Ez a térkép a királylepke költözését ábrázolja. A királylepke csodálatos dolgot művel: egy év alatt körberepüli egész Észak-Amerikát négy vagy öt generáción keresztül. Az első generáció csak pár hetet él. Párosodnak, lepetéznek, aztán elpusztulnak. A következő generáció pillangóként kikel, és megteszi az út következő részét. Senki nem tudja, hogy csinálják. Amikor az ötödik generáció visszatér – ezek egyébként tovább is élnek –, szóval mikor odaérnek, áttelelnek Mexikóban és Kaliforniában, és ezzel ezek a pillangók vissza is térnek oda, ahonnan őseik elindultak. Ők viszont sosem voltak ott, sőt egyetlen közvetlen felmenőjük sem járt ott azelőtt. Nem tudjuk, hogy lehetséges ez. Az egyetlen forrás, melyből tudjuk, hogy ilyen formában vándorolnak – bár még sok a nyitott kérdés a királylepke vándorlásával kapcsolatban –, a hobbikutatás. Az emberek évszázadokon át megfigyelték, hogy hol és mikor látják a királylepkéket. Megfigyeléseiket megosztották olyan fórumokon, mint pl. a Journey North. A lepkék megfigyeléséről ezt a térképet küldték el a Journey North c. műsornak. Láthatjuk, hogy a pontok színe attól függ, hogy milyen évszakban történt a megfigyelés. Szóval ez az adathalmaz beérkezik a Journey North-hoz, ők pedig ebből készíthetnek egy térképet, ami megmutatja, hogy egy év alatt merre járnak a királylepkék. Szintén a hobbikutatásnak köszönhetően megtudtuk, hogy a királylepkék száma évről évre csökken. Például 1980-ban egy telelés során Kaliforniában 4 millió egyedet számoltak össze. Tavaly már csak 30 ezret. (A közönség felhördül) A 80-as évek óta a 4 millióból 30 ezer lett. A keleti parti királylepkék kicsit jobb helyzetben vannak, de ott is csökken a számuk. Rendben, de mit tehetünk értük? Hát igazából szervezett formában senki sem kéri, hogy bármit is tegyünk, de az emberek az egész kontinensen segítik a királylepkéket. A királylepkék problémájának gyökere a selyemkóró. Ez egy másik koevolúciós történet. Elmesélem. A selyemkóró mérgező növény: mérge megakadályozza, hogy más rovarok elfogyasszák. A királylepke viszont másként alakította a kapcsolatát a növénnyel. Más stratégiát választott. Nemcsak immunis a méregre, de a mérget be is épít saját szervezetébe, és így mérgező lesz – így védekezik a rá vadászók ellen. A királylepkék csak a selyemkóróra rakják le a petéiket, és a királylepke hernyója csakis selyemkórót fogyaszt, mert erre a méreganyagra van szüksége, hogy királylepkévé fejlődhessen. Az emberek így szerte az országban selyemkórót ültetnek ott, ahonnan az élőhely pusztítása, a növényvédő és gyomirtó szerek, valamit a klímaváltozás miatt eltűntek. Egy ablakpárkányon is tökéletes lepke- és beporzóélőhelyet alakíthatunk ki. Elmegyünk egy helyi kertészetbe, és megkérdezzük, milyen növények honosak arrafelé. Csodálatos növényeket hozhatunk haza. A hobbikutatás még a királylepkék megmentésénél is többet tehet. Képes ugyanis olyan mennyiségben támogatókat toborozni, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megóvhassuk a természetet. Itt egy példa. City Nature Challenge a neve. Ez egy kihívás – a Kaliforniai Természettudományi Múzeum és a Los Angeles-i Természettörténeti Múzeum közös projektje. A City Nature Challenge négy éve kapcsol össze városokat világszerte, hogy vegyenek részt városaik biológiai sokféleségének felmérésében. Nagyjából egymillió megfigyelésnél tartunk, amit idén áprilisig a világ számos pontján végeztek. Az idei nyertes Dél-Afrika volt – San Francisco legnagyobb bánatára. (Nevetés) Nézzék csak meg. Változatosabb ott az élővilág, mint nálunk. Érdekes mintázat rajzolódik ki, ha megvizsgáljuk, milyen természeti erőforrások vannak ott, ahol élünk. Ahogy fejlődünk, egyre inkább olyan helyen szeretnénk élni, ahol gazdag az élővilág. Egyébként pedig a hobbikutatás remek eszköz arra, hogy megvalósítsuk mind a társadalmi, mind a környezeti igazságosságot. Adatok kellenek, mutatnunk kell egy képet, meg kell neveznünk egy ügyet, és aztán el kell végeznünk a műtéti beavatkozást, hogy segíthessünk – bármi legyen is a probléma. A City Nature Challenge kaphatna ajánlást az ENSZ-től. Volt valaha ennél nagyobb és szervezettebb globális összefogás a természet érdekében? Ez lenyűgöző, fantasztikus, és egy valódi alulról jövő kezdeményezés. Nagyon érdekes információkhoz jutunk a pillangókról és más élőlényekről ezekből a kérdőíves felmérésekből. A City Nature Challenge alapja az iNaturalist nevű program. Az iNaturalist kapudrog a hobbikutatás világába. (Nevetés) Regisztráljanak önök is a laptopjukról vagy az otthoni gépjükről, és töltsék le az alkalmazást a telefonjukra. Az iNaturalist segítségével készíthetünk képet madárról, bogárról, kígyóról vagy bármi másról. A mesterséges intelligencia pedig segít elemezni és megerősíteni a megfigyelést. Az alkalmazáson keresztül megadhatjuk a megfigyelés dátumát, a pontos időt és a helyadatokat. Ez az adatgyűjtés, ettől tudományos a hobbikutatás. Aztán az adatokat megosztják, és ez a hobbikutatás lényege. Amikor adatot osztunk meg, teljesebb képet látunk. Lehetetlen lenne felmérni a királylepkék vándorlását olyan adatok megosztása nélkül, melyeket évtizedeken keresztül gyűjtöttek, lehetetlen lenne felismerni a mintázatokat a természet működésében a hobbikutatás nélkül. Ez egy kék Xerces pillangó. Akkor pusztult ki, amikor elveszítette élőhelyét a Golden Gate Parkban. Koevolúciós együttélésben élt egy hangyafajjal, de ez egy másik történet. (Nevetés) Egy kéréssel zárnám a beszédem: kérem önöket csatlakozzanak valamilyen formában a hobbikutatáshoz. Csodálatosan pozitív dolog ez. Egy hadseregnyi emberre van szükség, hogy működjön. És még annyit mondanék: a pillangóknak kisebb gondja is nagyobb most annál, mint hogy emberi lelkeket cipeljenek. (Nevetés) De sok mindent nem tudunk még, igaz? Mi a fontos ezekben a történetekben? Mit próbálnak elmondani nekünk? Talán a lelkünk is koevolúcióban van a pillangókkal. Bizonyára sokkal mélyebben kötődünk a pillangókhoz, mint azt ma gondolnánk, és a pillangók rejtélye talán örök rejtély marad. Hacsak meg nem mentjük őket. Arra kérem hát önöket, csatlakozzanak hozzám, mentsük meg a természetet – most! Köszönöm a figyelmet! (Taps)